Gaudium Vitalitatis

(Alohomora & Anubyss)

III.

Varázsige?

Damona egész éjjel az erdőt járta és csak pirkadatkor osont vissza a kastélyba, hogy aludjon egy keveset. Pihentnek akart látszani, hogy jó benyomást tegyen a diákokra. Semmi gyanúsat nem észlelt, és sikerült olyan észrevétlenül lopóznia, hogy az erdő lakóinak közelébe férkőzhetett, anélkül, hogy azok észrevették volna. Az egyik egyszarvú mintha megneszelte volna jelenlétét, és riadtan felhorkantott, de aztán megnyugodott és elsétált. Sikerült feltérképeznie az erdőnek a kastély felé eső részét, és a következő napokban szándékában állt, hogy beljebb merészkedik és lassan bejárja az egész rengeteget.
Délelőtt, ahogy eltervezte, átnézte a varázsszertárt és nagy megelégedésére mindent rendben talált, de amikor kinyitott egy szekrényt, növendék mumusok serege özönlött elő. A másodéveseknek szánt szörnyecskék pánikszerűen próbáltak rémületet kelteni, aminek eredményeképp a legkülönfélébb nevetséges, tarka, idétlen figurákká változtak gyors egymásutánban, hogy megijesszék nemcsak Damonát, hanem egymást is. A lány egy ideig kacarászott rajtuk, majd egyetlen pillantással visszaparancsolta őket a helyükre és jól bezárta az ajtót.
Később Dumbledore összehívta a tanári kart, és beszámolt az érkező elsőéves diákokról, válaszolt a felmerülő kérdésekre, kihirdette az órarendet, végül mindenkitől fokozott éberséget és körültekintést kért, tekintettel arra, hogy Voldemort új erőre kapott és várható hogy ismét szervezkedni kezd. Az utolsó mondatra Piton zord tekintettel alig észrevehetően bólintott, ami nem kerülte el Damona figyelmét.
- Megkérem a kollégákat, hogy bármi gyanúsat észlelnek, azonnal szóljanak nekem, és tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket. - fejezte be Dumbledore az értekezletet.
Amikor a tanárok felálltak, hogy távozzanak, intett Damonának, hogy szeretne négyszemközt beszélni vele. Megvárta, míg becsukódik az ajtó, és kettesben maradnak, majd halkan megkérdezte:
- Nem tapasztalt valami szokatlant az elmúlt napokban?
- Nem, professzor, - bár még nem egészen tudom, mi számít itt szokatlannak - semmi nem utal arra, hogy ő, vagy a szolgái itt ólálkodnának a közelben. Egész éjjel az erdőt jártam, de minden csendes volt. Az ösztöneimben érezném, ha veszély készül… egyelőre minden rendben van, de tovább folytatom a megfigyelést.
- Rendben van, tegyen úgy, ahogy megbeszéltük. Igyekeztem délre, kora délutánra tenni az óráit, hogy tudjon pihenni. Nagy szükség van magára, és a megfigyelőképességére, hisz elsősorban ezért van itt.
- Köszönöm, professzor. Megteszek minden tőlem telhetőt.
- Rendben van, és bármikor szüksége van rám, csak szóljon - Felállt, elköszönt, és az ajtóhoz ment, de mielőtt kilépett, eszébe jutott még valami és visszafordult:
- Tud valami biztosat, hogy mikor számíthatunk a barátja érkezésére?
- Semmit, de már nagyon várom.
- Ha jól sejtem, akkor rövidesen megérkezik. Csak arra kérem magukat, legyenek nagyon óvatosak.
- Ez természetes. Vigyázunk majd.

Az esti díszvacsora fényesen sikerült, a kis elsőévesek megszeppenten ültek a Teszlek Süveg alá, majd megkönnyebbülten foglalták el helyüket az egyes házak asztalánál. Dumbledore köszöntő beszédet mondott, ami rövid és lényegre törő volt (és az elsősök nem is igazán értették, mire utal a strupadúra, langyapitty, és hogy min nevetnek a többiek), majd hozzáláttak az étkezéshez. A házimanók most is kitettek magukért, és az asztalok csak úgy roskadoztak a sok előételtől, főfogástól és desszerttől. A mennyezeten ragyogtak a csillagok, és jókedvű gyerekzsivaj töltötte be a termet. Damona Piton mellett kapott helyet a tanári asztalnál, ami vegyes érzelmeket váltott ki belőle. Igyekezett tudomást sem venni a férfiról, és az idő nagy részében bal szomszédjával, Madam Hooch-csal társalgott, akit elsőre szimpatikusnak talált. Később azonban a repüléstan-tanárnő élénk beszélgetésbe merült Flitwick professzorral, és Damona egy idő után unatkozni kezdett.
- Professzor, meg tudná nekem mutatni a híres Harry Pottert? Kíváncsi vagyok rá - fordult Pitonhoz.
Perselus mintha fontolgatta volna, hogy válaszoljon-e, de aztán kelletlenül kibökte:
- Ott ül balról a második asztalnál egy vörös hajú kölyök és egy hosszú hajú lány között - Föl se nézett tányérjáról, jelezve, hogy nem kíván társalogni és ez a téma különösképpen nem érdekli.
- Ó, igen, már látom. Milyen helyes! Holnap velük kezdek, és az ötödéves Mardekárosokkal.
Piton nem felelt semmit.
- Mondja professzor, maga melyik iskolában tanult? - kérdezősködött tovább Damona.
- Ide jártam, és mielőtt megkérdezné, Mardekáros voltam.
- Akkor ezért ön a Mardekárosok vezető tanára?
- Meglehet.
- Jól tudom, hogy a Mardekár legnagyobb vetélytársa a Griffendél, és az ifjú Potter sok borsot tört az orruk alá?
- Nézze Miss Flor, ha mindenáron fenn kívánja tartani az érdekfeszítő társalgás látszatát, erőlködhet még egy ideig, én viszont jóllaktam - Kimért mozdulattal megtörölte szája sarkát és egy fejbiccentéssel távozott.
Damona elképedten nézett utána, majd kárörvendően elmosolyodott, amikor észrevette, hogy a bájitaltan tanár dühében az asztalon felejtette a könyvét. Közömbös mozdulattal kézbe vette, majd elrejtette a talárja alá.
A vacsora hamarosan véget ért és a diákok szálláshelyükre vonultak a prefektusok vezetésével. A tanárnő is elhagyta az ebédlőt és egy elhagyatott zugot keresett, hogy gyorsan átnézhesse a könyvet. Tudta, hogy sietnie kell, hiszen Piton bármelyik percben keresheti. Az ablakhoz ment, és a holdfényben megnézte a címlapot, a közismert Saturnus kalendárium volt, minden varázsló háztartás elmaradhatatlan tartozéka. Végigpörgette a lapokat, és megakadt a szeme az egyik oldalon, ahol piros tintával aláhúztak két szót "gaudium vitalitatis" (éltető öröm). Ez egyáltalán nem vallott Pitonra. Elővett egy szalvétát a zsebéből, és ráfirkantotta:

Kedves professzor, nagy sietségében az ebédlőasztalon felejtette a könyvét.

D. Flor

A mardekárosok szálláshelyére ment és átadta a könyvet az egyik prefektusnak, azzal a kéréssel, hogy rögtön vigye el a házvezető tanárhoz.
Ő maga a szobájába vonult és még jó ideig morfondírozott a két szón.

 

(Folyt. köv... :-)

Vissza 4. fejezet