Gaudium Vitalitatis

(Alohomora & Anubyss)

IV.

Az első óra

A kastély második emeletén a sötét varázslatok kivédése tanteremben izgatott beszélgetés folyt. Az ötödéves griffendélesek és mardekárosok már az óra kezdete előtt 10 perccel elfoglalták a helyüket, és most kíváncsian várták Damonát, találgatva, vajon ezúttal milyen tanárt kaptak. Hermione a tegnapi vacsoránál jól szemügyre vette a tanárnőt és nagy megelégedésére a fiúknak is szimpatikus volt. Minden létező könyvet fellapozott, amiről úgy gondolta, hogy információval szolgálhat Miss Florral kapcsolatban, de csak azt sikerült kiderítenie, hogy hol végzett. Alaposan átnézte a korábbi és az idei tananyagot is, hogy ne valljon szégyent az első órán. Malfoy éppen harsogva tette közzé véleményét, miszerint kötve hiszi, hogy egy nő képes lesz a sötét varázslatok oktatására, amikor belépett Damona és határozott léptekkel a katedrához ment. Az osztály elcsendesedett és várakozó tekintetek fordultak felé. Miss Flor rövid köszöntő beszédet mondott:
- Üdvözlök mindenkit az első sötét varázslatok kivédése óra alkalmából. A tárgy, amit tanulnak, nagyon fontos a varázslók világában, mert a gonosz elleni harcra és védekezésre tanít. Sok mindennel fognak találkozni az év folyamán, és ha jól figyelnek rám, szép eredményeket érhetnek el. Komoly dolgokról lesz szó és a veszélyt sem hagyjuk az ajtón kívül. Érdekes, és tanulságos élményekkel gazdagodnak majd. Először is szeretnék bemutatkozni: Damona de la Flor vagyok, a Bauxbatonsban végeztem. A sötét varázslatokkal 10 éve foglalkozom, és számtalan kihívással találkoztam már a világ különböző pontjain. Jó barátom egy fehérfejű rétisas, akivel hamarosan találkozhatnak majd a reggeli levélosztás során. Most pedig szeretném, ha mindenki bemutatkozna és elmondaná, melyik varázslat a kedvence és még egy dolgot, amit fontosnak tart.
Amíg beszélt, alaposan szemügyre vette a tanulókat, és hamar feltűnt neki, hogy a hátsó sorban egy szőke hajú fiú gúnyos pillantással méregeti, és gyakran összenéz két társával.
- Ön ott hátul, már kezdheti is!
- Draco Malfoy vagyok. Én a sötét varázslatokat végezni szeretem, nem kivédeni. Egyébként meg egy baglyom van - tette hozzá csúfondárosan, a mardekárosok nagy derültségére.
- Bátor kijelentés… hamarosan bizonyíthat, Mr. Malfoy.
Amikor mindenki befejezte, Damona kérdéseket tett fel az eddig tanultakból. Hermione majdnem kiesett a padból, úgy jelentkezett, és boldog mosoly terült el arcán, amikor a tanárnő megdicsérte a helyes válaszokért. Az asztalok között sétálgatott és elkapta Malfoy egyik megjegyzését: - Piton sokkal jobb lenne, mint ez a nő.
- Mr. Malfoy, ha mondanivalója van, mondja nekem. Csak a gyávák suttognak a bajszuk alatt - A fiúra nézett, aki egy ideig állta a tekintetét, de aztán lesütötte a szemét.
Visszament az asztalhoz és elővette a varázspálcáját.
- Az év első felében a dél-amerikai gonosz szellemekkel és "istenségekkel" fogunk foglalkozni. Az indiánok féltek tőlük és tisztelték őket, és - bár a muglik világa egy vallásos nép kitalációinak tartja ezeket a lényeket - mi viszont tudjuk, hogy léteznek. A mai órán bevezetésképp egy izgalmas varázslattal fogunk megismerkedni, ami bár nem túl nehéz, mégsem veszélytelen. Huitzilopochtli, azaz Déli Kolibri fog megjelenni előttünk. Fura nevével ellentétben ő a déli nap, ifjú harcos, aki mindennap újjászületik. Az elesett harcosok lelkei viszik fel a zenitre, és a gyermekszülésbe belehalt asszonyok lelkei viszik tovább nyugatra, ahol várja a következő reggelt. Csak embervérrel táplálkozik, teljes vértezetben jött a világra, ahogy mi is látni fogjuk. Megölte féltékeny testvéreit és nővérét.
Malfoy abbahagyta a röhögcsélést.
Damona az asztal mellé lépett és megsuhintotta a varázspálcáját, mire lobogó tűz jelent meg a földön. Nem volt nyersanyaga, lángja mégis magasra csapott, és hőséget árasztott. A diákok feszülten figyeltek és az első padban ülők hátrébb húzódtak.
- Az istenség megidézéséhez három dologra van szükség: malachit kő porára, madártollra és kakas vérére. Ezeket a tűzbe kell dobni, és ki kell mondani a hívó varázsigét - Elővette a port és a lángok közé szórta, mire azok zöldeskék színűre váltottak és vadabb táncba kezdtek. Talárja ujjából előhúzott egy marék kolibri tollat, és a lángok fölé dobta, felszikrázott és hamar elhamvadt. Végül egy kis üvegből kiöntötte a vért, mire a lángok hevesen csapkodni kezdtek és mozgásuk egyre rendezettebb lett: egy képzeletbeli tengely körül csoportosultak és körben forogni kezdtek. A forgás felerősödött, és ezzel egy időben morajló hang ütötte meg a jelenlévők fülét, amely egyre erősödött. Amikor már szinte elviselhetetlenné vált, Damona a tűzhöz lépett és felkiáltott: Coatlicue, te kígyószoknyájú, ereszd el a fiad! Xiatolpuo! - hangja éles pengeként hasított a levegőbe. Az örvénylő tűzoszlopban felbukkant egy alig másfél méter magas alak. Ahogy azt az azték ábrázolások is mutatják, gnóm volt. Teljes vértezetben jelent meg, kezében pajzsot és kígyó alakú hajítódárdát tartott. Fejét és kék lábát kolibri tollak díszítették. Arca vérszomjas volt, görbe orra felett szeméből iszonyú harag sugárzott.
Az osztály néma csendben ült, és feszülten figyelt.
Damona felemelte a kezét, amiben egy tollat tartott:
- Íme, egy kondorkeselyű tolla. A legnagyobb létező madár a legkisebb ellen! Amíg a kezemben tartom, addig irányíthatom az istent. Könnyűnek tűnik, mégsem az! Egy bátor önként jelentkezőre van szükségem - Nem vette le a tekintetét a lényről, hanem intett a szabad kezével.
- Egy vacak kis toll egy idétlen gnómmal szemben! Ezt figyeljétek! - kiáltott fel Malfoy, felpattant a székéről és fürgén a tanárnőhöz ment. Damona átnyújtotta a tollat és ránézett.
- Fogja erősen, és ne féljen!
Malfoy gúnyos fintort vágott és megfogta a tollat. Elszántan a tűz felé fordult és a gnómra nézett. Abban a pillanatban, ahogy a tekintetük találkozott, a szellem növekedni kezdett, egyre félelmetesebb és hatalmasabb lett. Arca eltorzult a dühtől, úgy vicsorgott, hogy kivillantak hegyes fogai, izmai dagadni kezdtek, mintha már markában érezné áldozatát. Félelem töltötte be a termet, és a diákok felváltva néztek Malfoyra és a tanárnőre, várva, hogy mi lesz. Draco összepréselt ajkakkal bámult a szörnyre, ami most már három méteres volt. Tollat tartó keze egyre jobban remegett, arca elfehéredett. A gnóm elérkezettnek látta az időt, hogy kitörjön a bűvöletből és kísértetiesen felemelte fegyvereit és Draco felé lépett. A fiú rémülten hátraugrott és egész testében reszketett, de még mindig tartotta a tollat. Az utolsó pillanatban Damona közbelépett, kirántotta a tollat a gyerek kezéből és fenyegetően a szörny felé lépett. Az rögtön összezsugorodott eredeti méretére és elvesztette korábbi rémisztő vonásait.
Malfoy megsemmisülten állt az osztály előtt és megtörölte hideg verejtéktől csillogó homlokát.
- Jól csinálta, Mr. Malfoy, de a jövőben meg kell acéloznia az akaraterejét, hogy olyan bátor legyen, mint amekkora szája van.
A fiú még az élmény hatása alatt, rogyadozó lábakkal a helyére ment.
A tanárnő körbesuhintott a tollal, mire a lény megpördült és fejenállásban meredt rá.
- Ha elég erősek vagyunk, elérhetjük, hogy mindenben engedelmeskedjen nekünk. Akár bohócot is csinálhatunk belőle - pillantott az osztályra cinkos mosollyal, majd felkiáltott:
- Coatlicue, te kígyószoknyájú, hívd vissza fiad! Xiatolpuo! - a tűz ismét örvényleni kezdett, de most ellentétes irányban, és a szörny eltűnt. Varázspálcájának suhintására a tűz is kialudt.
Megkönnyebbült suttogás töltötte be a termet.
- Elégedett vagyok az osztállyal, mindenki nyugodtan és bátran viselkedett. A következő órákon arról fogunk tanulni, hogyan lehet erősíteni a bátorságot, hogy győzhessünk a félelmetes helyzetekben. Többször is megidézzük majd a Déli Kolibrit, hogy egyenként szembenézhessenek vele. Mára ennyi volt, köszönöm a figyelmet! - fejezte be az órát.
Az osztály feléledt, a diákok összepakolták holmijukat és nagy hangzavar közepette kiözönlöttek a folyosóra. Damona elégedetten indult szobájába a jól sikerült óra után.

 

(Folyt. köv... :-)

Vissza 5. fejezet