Gaudium Vitalitatis

(Alohomora & Anubyss)

XIV.

A régi barát

Damona másnap reggel boldog elégedettséggel és nyugalommal ébredt. Először csodálkozott kissé, mert már évek óta nem érezte ennyire könnyűnek magát. Aztán hirtelen eszébe jutott az előző éjszaka, és megrohanták az érzések. Egyre csak Piton járt a fejében, és lelki szemei előtt újra és újra lejátszódtak a találkozás eseményei. Maga előtt látta az arcát és érezte erős érintését. Lelke ujjongott és pehelykönnyűnek érezte magát. Ugyanakkor mintha kívülről is látta volna magát és csodálkozva figyelte frissen támadt és elsöprő érzelmeit. Racionális énje nem sokáig hagyta ebben a boldog révületben, hamarosan intő és szemrehányó gondolatok ébredtek benne. "A jelenlegi helyzetben más sem hiányzik, mint hogy beleszeress valakibe. Ráadásul pont egy halálfalóba. Azt ajánlom, sürgősen felejtsd el az egészet, és koncentrálj a feladatodra! Nagyon jól tudod, hogy az érzelmi viharok csak kiszolgáltatottá tesznek, és meglátod, mennyi fájdalom ér még!" De most nem érdekelték az intő szavak. Érzelmei elsöpörték. Szerelmes volt, és semmi más nem érdekelte. Csak a jelen számított, és Piton. Jókedvűen kiugrott az ágyból, és bevonult a fürdőszobába. Mintha tovább készülődött volna, mint szokása volt, és a ruhásszekrény előtt is ácsorgott egy ideig, míg kiválasztott egy csodaszép-zöld bársonytalárt. Azt akarta, hogy tökéletesen fessen, amikor találkozik reggelinél a férfival.
Amikor elkészült, jókedvűen dúdolgatva lezárta szobáját, és könnyű léptekkel elindult az ebédlő felé. A folyosókon a diákok igyekeztek a reggelire, és köszöntésüket mosolyogva viszonozta. Úgy érezte, tökéletes napnak néz elébe, és felvillanyozta, hogy nemsokára találkozhat Pitonnal.
Belépett az ebédlőbe, és már az ajtóból az ebédlőasztalt fürkészte. Csalódottan állapította meg, hogy a férfi nem ül az asztalnál. "Bárcsak rájönnék a reggeli szokásaira, sosem tudhatom előre itt találom-e a többiekkel." Csatlakozott Bimba professzorhoz és McGalagony professzorhoz, és bekapott pár pirítóst. Azon morfondírozott, hogy milyen ürüggyel tudná felkeresni Pitont.
Hamarosan végzett, elköszönt a többiektől, és visszaindult a szobájába hogy a szabad 2 órájában felkészüljön az órára a negyedéves Hugrabuggal és Hollóháttal. Az előcsarnok lépcsőjéhez ért, amikor Piton hirtelen megjelent a fordulóban, és lefelé igyekezett. Damona szívverése felgyorsult, és izgatottan nézte közeledő alakját. Amikor Piton közelébe ért, lelassította lépteit.
- Kellemes éjszakája volt, Perselus? - kérdezte csengő hangon, és csábító pillantást vetett a férfira. Boldoggá tette a tudat, hogy kettőjüknek van egy közös titka, és kapcsolatuk már nem lehet olyan, mint azelőtt.
Piton megállt, és mintha akkor vette volna észre, hogy ott van, kimérten végigmérte.
- Miért kérdezi? Semmi nem történt az éjjel, Miss Flor - közölte szárazon, talán kissé túlságosan is közömbösen. Pillantása zárkózott és elutasító volt. Meg sem várva Damona válaszát határozottan továbbment anélkül, hogy egyszer is visszanézett volna a nőre.
Válasza arcul csapta Damonát, és úgy érezte, mintha hideg kéz markolta volna meg a szívét. Kábultan nézett utána, és hiába próbált valami sértőt a fejéhez vágni, nem jött ki hang a torkán.
Feldúltan sietett vissza a szobájába, és folyton csak az az egy mondat visszhangzott a fejében: "Semmi nem történt! Semmi… Semmi…"
Vége szakadt a szép álomnak, és a kiábrándító valóság várt rá. Levetette magát az ágyára, és átadta magát gyötrő gondolatainak. "Hogy lehettem ilyen naiv! Titokban álmokat szövögettem, abba a gyermekes képzelgésbe ringattam magam, hogy ő is szerelmes belém, és fontossá váltam neki. Nevetséges! Hogy képzelhettem, hogy egyetlen éjszakánál többet jelenthetek neki!" Elhallgattatta magában a kárörvendő "na ugye, megmondtam" hangot, és felkelt, hogy felkészüljön az órájára. De csak bámulta a könyveit, és egyfolytában Pitonra gondolt. Haragudott rá, és bosszú vágya ébredt benne, aztán keserűen ostorozta magát gyerekes fellángolásáért, és eltűnődött, hogy az érzések mennyire kiszolgáltatottá teszik az embert. Az az egy mondat mekkora fájdalmat tudott okozni!
Dühösen felpattant, kitárta az ablakot, és hagyta, hogy a beáradó napfény és friss levegő lenyugtassa a lelkét. Mélyeket lélegzett az illatos levegőből, és feldúltsága lassan elmúlt. Elvetette a bosszú gondolatát, mert az a gyenge emberek céltalanságából fakad. Tudta hogy erős, és azt is, hogy soha többé nem szolgáltatja magát ki a férfinak. Sajnos nem teheti meg, hogy ne találkozzon vele, de ezentúl olyan lesz, mint ő: hűvös és távolságtartó. Nem adja meg neki azt az élvezetet, hogy gyötrődni lássa. "Bár, ahogy elnézem, ez cseppet sem érdekelné."
Tűnődéséből kopogás riasztotta fel. Egy házimanó érkezett azzal az üzenettel, hogy Dumbledore professzor minden tanárt vár az irodájában.
Damona felsóhajtott, és utána ment.
A folyosókon a máskor megszokott rohangászás és nyüzsgés helyett csend fogadta, és szinte egy diákkal sem találkozott. Rossz előérzet fogta el, megint érezte az izmaiban a feszültséget, és azt, hogy valami nagy baj van készülőben. Dumbledore irodájába vezető lépcső alján összetalálkozott McGalagony professzorral, aki meglehetősen gondterhelt és aggódó arckifejezést vágott. Köszönésen kívül nem váltottak több szót, hanem sietve felmentek az igazgató lakosztályába.
A szobában kényelmes karosszékek helyeztek el körben, a terjedelmes íróasztal előtt. Az elsők között érkeztek, és letelepedtek egymás mellé. Perceken belül megérkezett a többi tanár is, és mindenki helyet foglalt. Piton lépett be utoljára, és az egyetlen üresen maradt karosszékbe ült. Damona most nem bánta, hogy a férfi a lehető legtávolabb került tőle. Tudta, hogy komoly dolgokról lesz szó, és nem akart egyetlen pillantást sem pazarolni rá. Amikor teljes volt a létszám, Dumbledore előlépett könyvespolcai mögül, és elfoglalta helyét a fő helyen, az íróasztalánál.
- Köszönöm hogy idefáradtak - köszöntötte kollégáit. - Sajnos rendkívül súlyos dolgokról kell tanácskoznunk. Az elmúlt napok eseményei olyan kedvezőtlen eseményekről árulkodnak, melyek azonnali intézkedést tesznek szükségessé. Mindannyian ismerjük az ötödévesek kirándulásának majdnem tragikus végkifejletét, és ebből is arra következtethetünk, hogy a tanulóink nincsenek biztonságban. Ezen kívül egyéb híreket is kaptam. Úgy tűnik, hogy nagy hatalmak szövetkeztek ellenünk, és Voldemort megint tervez valamit. A kirándulás bonyodalmait tekinthetjük figyelmeztető előjelnek is. Itt mindannyiuk előtt szeretnék köszönetet mondani Miss Flornak és Piton professzornak önfeláldozó és helyes döntéseikért, mellyel sikerült megmenteniük az ikreket. De sajnos nincs időnk ünnepelni. Mindannyiunknak együtt kell működni, hogy kiderítsük a veszély mibenlétét, és megtegyük a szükséges előkészületeket.
- Mit tudunk eddig? - kérdezte Piton. - Tudjuk, hogy a szerzetesek egy régi mágia szolgálatában állnak, és tapasztalataink szerint nem fog rajtuk egyetlen varázslat sem, ami az élőket elpusztítja. Ez lehet, hogy azért van, mert már nem élnek. Korábban is hallottam élőhalott vagy zombi szerzetesekről, akik különös, de ártalmatlan növényeket termesztettek. Tudomásom szerint eddig egyetlen gyilkos akciót sem hajtottak végre. Most viszont talán az ikrek kellettek titkos szertartásaikhoz. Lehet, hogy a lelküket akarták. De egyáltalán nem biztos, hogy a Roxfort ellen törnek… lehet, hogy mi zavartuk meg köreiket. Ez még nem ok az aggodalomra velük kapcs…
- A fenét nem! - kiáltotta egy mély, erős hang föntről a könyvespolcok mögül, akit eddig nem láthattak. Hatalmas csattanással becsapott egy könyvet, amelyet addig tanulmányozott. Mindannyian csodálkozva kapták fel fejüket. Megnyikordult a lépcső, de az alakja még nem tűnt fel, amikor Damona felpattant, mint akit kilőttek a karosszékéből.
- Sirius! - kiáltotta örömteli hangon, és a férfihez rohant. Sirius Black lesietett hozzá, és a lépcső alján összeölelkeztek. - Végre itt vagy! Már nagyon vártalak! - köszöntötte fülig érő szájjal. Black mosolyogva nézett vissza rá.
Pitonban felébredt minden gyűlölet, amit a férfi iránt érzett. Indulatát tovább szította a felismerés, hogy Black és Miss Flor nem egyszerűen csak ismerték egymást, hanem szemmel láthatóan igen közeli kapcsolatban álltak. Leküzdötte hányingerét.
- Black nyilván ellát minket a szükséges információkkal, ha már itt van, aminek mindannyian nagyon örülünk. - vetette oda.
Black kibontakozott az ölelésből és a bájitaltan tanárhoz fordult.
- Természetesen, ezért jöttem.
Damona kissé zavartan visszaült a helyére.
- Nagy változások történnek az erdők mélyén. Mindenhol skorpiókkal találkozom, olyan helyeken is, ahol korábban sosem fordultak elő. Ez már önmagában is gyanús, de a viselkedésük még érdekesebb. Közelednek az emberi települések felé, holott eddig tartottak tőlünk. Lehet, hogy ezzel nincs összefüggésben, de ezek a különös szerzetesek is egyre szaporodnak az erdők mélyén - Megállt az íróasztal mellett és Dumbledore-ra nézett, aki átvette a szót.
- Köszönöm, Sirius. Reménykedhetünk benne, hogy ezek nem jelentenek komoly fenyegetést a számunkra, azonban nem ülhetünk tétlenül. A következőket kellene megtennünk. Utána kell járni, hogy mik ezek a skorpiók, mit jelent a különös viselkedésük, honnan jöttek, azaz mindenre kiterjedő vizsgálatra van szükség velük kapcsolatban.
- Én vállalom - mondta Piton, és nem említette a különös találkozását a skorpiókkal és a Damona-jelenéssel.
- Rendben - bólintott rá az igazgató. - Trelawney professzor. Szeretném, ha megvizsgálná, van-e valamilyen szellemi vagy hatalmi kapcsolat a skorpiók és a különös szerzetesek között. Ha érzi valamilyen hatalom jelenlétét, próbáljon meg pontosabb információkat szerezni róla. Vegyen igénybe minden eszközt, és kérem, hogy próbáljon előretekinteni a jövőbe, hogy milyen veszély fenyegeti az iskolát és a tanulóit.
- Természetesen Professzor úr. Egészen biztos lehet benne, hogy varázsgömbjeim, és tarot-kártyám ezúttal sem fognak csalódást okozni - felelte magához képest elég röviden, és egyszerűen.
- Minerva, a Maga feladata a kastély ellenőrzése lesz, és a diákok életének irányítása. Korlátoznunk kell a szabad mozgást, és fokozott figyelemre van szükség. Mindenről tudnunk kell az iskola falain belül. Beszéljen a prefektusokkal, akiknek jelenteniük kell minden szokatlan eseményt. Nem kockáztathatjuk, hogy az iskola védtelenné váljon ilyen nehéz időkben.
McGalagony bólintott.
- Bimba professzor, Öntől azt kérem, hogy nézzen utána valamennyi skorpiófaj mérgének, és a lehetséges ellenszereknek. Amint lehet, elkapunk egyet közülük és azon módjában áll majd kísérleteket végezni.
- Gondom lesz rá, hogy ne ússzák meg a jószágok - felelte.
- Madam Hooch, szeretném, ha felvenné a kapcsolatot a többi iskolával és a minisztériummal, akár személyesen is. A repüléstan órák a körülményekre való tekintettel elmaradnak.
A tanárnő nem válaszolt, csak szertartásosan tisztelgett, ahogyan a csatába induló mágusok szokták köszönteni hadvezérüket.
Damona csodálkozva nézte, milyen erő rejlik Dumbledore szavaiban és határozott intézkedéseiben. Már értette, miért őt tartják a leghatalmasabb varázslónak, és látta hogy nemcsak kiváló igazgató, hanem rátermett hadvezér is.
- Flitwick professzor, kérem, nézzen utána a könyveiben az említett szerzeteseknek. Hol, mikor jelentek meg, minden lényegtelennek tűnő említés fontos lehet.
- Persze! - motyogta az apró tanerő.
- Én magam védővarázslatokkal veszem körül a Roxfort területét és környékét - sóhajtott.
- És most jön a neheze - folytatta Dumbledore. - Nyomozni kell a környéken és a tiltott rengetegben a skorpiók és a szerzetesek után. Folytonos járőrözésre van szükség, és néhány skorpiót is be kell gyűjteni. Ezek a feladatok magukra várnak Miss Flor és Sirius. Hagridot természetesen segítségül hívhatják, de azt hiszem, csak lassítaná Önöket. És még valami. Az az érzésem, hogy Damona különösen nagy veszélynek van kitéve, ezért nem kockáztathatjuk, hogy egyedül dolgozzon. Magát kérem, Sirius, hogy mindig legyen mellette.
Az utolsó mondat nem kerülte el Piton figyelmét, és ideges lett. Ettől dühös lett. Ingerültségét tovább fokozta, hogy Damona és Sirius láthatóan örültek a megbízatásnak.
- Akkor mára végeztünk. Kérem, mindenki tegye a dolgát. Három nap múlva találkozzunk ugyanitt, és megbeszéljük, ki mire jutott! A feladatok ellenére próbálják tartani magukat a tanrendhez, és a diákok ne sejtsenek meg semmit. Köszönöm a figyelmüket, és az együttműködésüket - Felállt, jelezve, hogy a megbeszélésnek vége. A tanárok köszöntek, és elhagyták a szobát. Damona és Sirius együtt mentek ki.

 

(Folyt. köv... :-)

Vissza 15. fejezet