A halál röpte

(Gilda)

Mirax banyának sok szeretettel!

1937.

Június 17.

Megvan!
Whalley bőghet a naplója után. Most már az enyém!
Már el is olvastam, amit eddig írt. Teljesen be van szarva tőlem!!!! Most meg aztán tényleg, mire Martha doki kikúrálja, az egész intézet úszni fog a trutymóban. Nem érdekel! A kis hülye megérdemelte.
A naplót ezentúl én folytatom. Nem félek, hogy hozzányúlnak, tudják, hogy nagyon megbánnák. De azért mindent nem írok le.

Azzal kezdem, hogy ma kaptam egy ötöst angolból. Ez nem nagy szám, mert mindig ötös voltam, de ma a szemét Turner direkt bele akart zavarni a feleletbe, olyanokat kérdezett, amit nem is tanultunk. A végén sunyi pofával közölte, hogy négyes. Annyira felidegesített, hogy azon gondolkoztam, mi lenne, ha nekiugranék, hogy a fejét addig verjem a pad szélébe, amíg mozog. Aztán eszembe jutott, hogy mi volt a múltkor Ashleyvel, és kipróbáltam Turneren. Ez tök jó, sikerült vele is! Kicsit üveges lett a szeme, aztán beírta az ötöst.

Még mindig nem tudom, mi ez. Tök jó, hogy van, sőt, a legjobb dolog, ami történt velem ezen a csótánytanyán, az volt, amikor rájöttem, hogy különleges vagyok, csak akkor sem értem, mi ez. Smith kapott a múltkor egy képregényt, itt van a dobozomban, amiben kis zöld marslakók raboltak el egy nőt, aztán mire visszahozták, egy csomó furcsa dolgot tudott csinálni. Szerintem engem is ilyenek rabolhattak el, mikor aludtam. Azt már rég nem hiszem, hogy én vagyok a Megváltó, túl sok baromságot kéne csinálnom, nekem meg eszemben sincs a leprások között mászkálni, mint Jézus. De valamiért különleges vagyok, és szerintem csak az űrlények lehettek.
Már többször is eldöntöttem, nem foglalkozom vele, inkább kihasználom, amíg tart. De persze azért izgat, honnan vannak ezek a dolgok. Emlékszem, amikor először csináltam fura dolgokat, megijedtem. Mondjuk, mivel a saját ágyam gyulladt fel, nem csoda. Végül is ez volt a szerencse, mert mondhattam, hogy cigiztem az ágyban. Jobb volt egy hét szobafogság, minthogy hülyének nézzenek. Azt biztos nem hitték volna el, hogy az ágy magától gyulladt fel (a cigizést is nehezen hitték el, mert hétéves voltam).
Persze nem magától. Aznap egész nap engem szívattak a nagyok, és arra gondoltam épp, mi lenne, ha kigyulladna az épület, és mindenki szénné égne, csak én nem. Láttam, ahogy a hülye Tanya Schilley rusnya hájhurkái zsírrá olvadnak a tűzben. Tök jó volt, aztán kigyulladt az ágy. A szobafogság alatt jöttem rá, hogy azért gyulladt ki, mert én a tűzre gondoltam. Apróságokban máskor is volt már, hogy az történt meg, amire épp gondoltam. Amikor másodszor próbáltam ki a tüzes trükköt, a kert gyulladt fel körülöttem. Még jó, hogy el tudtam szelelni időben, és marha vicces volt nézni, ahogy mindenki visítozni kezd, és vizesvödrökkel rohangál.
De ez a tüzes dolog még jól jöhet. Olvastam egy könyvet, amiben a gyerek tüzet tudott gyújtani a tekintetével. Ennek nagyon örültem, de rájöttem, hogy én nem a tekintetemmel gyújtok tüzet, hanem a gondolataimmal, úgyhogy nem az lehet.

Közben kaja volt, és a nyanya kihirdette, hogy Whalley naplója eltűnt. Közben úgy nézett rám, mint aki tud valamit. Mit bámul?? Tök idegesítően tud nézni, de visszabámultam, velem hiába próbál farkasszemet nézni, én mindenkinél tovább bírom. Most is ő fordult el, és remélem, fájt a szeme utána. A napló marad nálam.


Július 5.

Rohadt szemetek!!!! Dögöljetek meg mind! MEGBÁNJÁTOK, HOGY BELÉM KÖTÖTTETEK!!!!!
Ha a kezem közé kapom azt a rohadékot, megölöm! Velem nem lehet szórakozni!! Legközelebb, ha meglátom, kibelezem és fellógatom az ajtófélfára! Bejön majd, én meg leteperem, sőt fel is gyújtom a tüzes trükkel!!!

Na jó. Sikerült felgyújtanom a szobát, de már eloltották. Most már jó, mert a kis gané összes cucca megégett. Ezt leszarom, de azért legközelebb majd jobban odafigyelek, mert most már biztos, hogy a gondolataimmal tudok valamit csinálni, és az ilyen barmok nem húzhatnak ennyire fel, mert lelepleződhetek. A nyanya már így is gyanakszik rám, tudom. Nem sokáig néz rám ezzel a szúrós tekintetével, azt garantálom! Tele van már vele a tököm!


Július 7.

A nyanya megvakult, hahahaha!!! Hát sajnos ezentúl nem tudja rám meresztgetni a dülledt szemeit, mert azok már nincsenek ott. Nem akartam megvakítani, csak így jött ki, de nagyon jól tettem, hogy kihasználtam az alkalmat. Először csak arra gondoltam, engedelmeskedni fog nekem. Ez szokott sikerülni újabban, és nem is emlékeznek rá utána, de nem voltam benne biztos, hogy megy felnőtten is, de ment, én erősebb vagyok!!! Engedelmeskedett, még a bugyiját is letolta, de abban semmi érdekes nem volt. Ki akartam próbálni rajta, hogy mit lehet vele megcsinálni, ez rohadt jó volt, csak aztán abba kellett hagynom, mert hamarosan kezdődött a reggeli mise, és keresték volna. A végén tényleg gondolkoztam rajta, hogy ráveszem, akassza fel magát, de aztán rájöttem, hogy viccesebb lesz, ha élve hagyom, ezért végül kiszúrtam a szemét, ő meg meg sem rezdült. Tök érdekes, ahogy a szem kifröccsen, és halál ideges lettem, hogy ez csak a végén jutott eszembe. De nem baj, van még kin próbálgatni. Mondjuk azon a hülye nyúlon. A nyanya most nem tudja, hogy vakulhatott meg, de kórházba vitték. Egyszer talán megmondom neki, hol vannak a szemei. Talán visszaadom az egyiket egy dobozban. A másikat megtartom. Nagyon jó nap volt. Az az egy baj van, hogy nem tudja senki, hogy én tettem. Hogy mi jár annak, aki így bámul rám. Majd egyszer nyíltan látni fogják, mit tudok, és akkor senki nem fog kikezdeni velem.
De ez most nagyon jó volt!!!! HÁHÁHÁHÁÁÁ!!!


Július 20.

A pap tegnap megkérdezte tőlünk, hogyan képzeljük el a szüleinket. Marha jó kérdés tényleg. Saxék be is szóltak neki, de aztán mondta, hogy ő is árva volt, ettől ők lenyugodtak, én egyáltalán nem. Szemétkedésből kérdezte, ez biztos. Nem is válaszoltam neki egy rohadt szót sem, ráadásul egész éjjel az anyámmal álmodtam, hogy haldoklik, ezért megfingatom a rohadt csuhást. És arra ébredtem, hogy bőgök! Tök ciki volt, nagyon remélem, hogy senki nem ébredt fel, mert akkor azt nem élik túl. Én soha nem bömbölök, mint egy csecsemő! Ezt mindenki tudja.

Szóval az anyám. Tudom, milyen volt. Gyönyörű és jó, hosszú szőke hajjal, olyan hangja volt, mint Garbónak abban az új filmben a múltkor, jó nyálas film volt, de a nő szép. Az anyám teljesen úgy nézett ki, mint ő. Egyszer rájövök, hogy miért halt meg, és aki tehet róla, azt kinyírom. Feltámasztani nem lehet, ennek már utánanéztem, megették a kukacok (rengeteg döglött gilisztát találtak akkor a kertben, hát én tapostam szét őket), a mennyországban meg ilyen baromságokban meg nem hiszek, biztos nincsenek angyalok, pláne isten, egyszer megmondtam ennek a csuhásnak, hogy akkor nem kéne itt rohadnunk, erre csak hápogott, és azt nyögdöste, hogy az isten útjai kifürkészhetetlenek. Hülye marha. Engem aztán tutira nem rángat dróton semmiféle vénember a felhőkön ülve. Azt csinálok, amihez kedvem van.

Az anyám biztos, hogy gyönyörű volt és okos. Az apám nem tudom, milyen volt, de nem lehetett nagy szám. Gondolom, meghalt, különben nem kellett volna anyámnak engem itt hagynia. Na ennyit az istenről.


Július 22.

Ma kivittek minket ide a parkba, mert valami parádé volt a városban, és mindenhol mutatványosok voltak. Hamar eloltották a tüzet a tenyérjós sátránál. Mert én gyújtottam fel, igen! Az az ocsmány cigányasszony belenézett a tenyerembe, és sikított egyet. Amikor kérdeztem, mi a szar baja van, ellökte a kezem, mintha én lennék a cigány, és nem ő, és azt mondta, hogy borzalmas véget fogok érni!!!! Szemét, undorító nyanya, de nagyon megbánta, hogy kikezdett velem!!!! Iszonyú dühös lettem, és a cuccaiból semmi nem maradt! Még mindig nagyon ki vagyok akadva, hogy mer ilyeneket kitalálni??? Pláne nekem??? Én NEM FOGOK borzalmas véget érni!!!

A rohadék szemétláda!!!!! Éjjel egy óra van, és nem tudok aludni a szemét jóslata miatt!!!! Meg kellett volna ölni, nem csak a sátrat rágyújtani!!!!!


Augusztus 4.

Varázsló vagyok. Tudtam. Tudtam, hogy nem vagyok bolond, nem vagyok közönséges ember, mint itt mindenki más. Varázsló vagyok! De jó lenne mindenkinek a szemébe mondani! De nem lehet, Dumbledore vagy ötször elmondta, hogy ez titok. Mintha nem tudnám magamtól is, hogy úgyse hinnének nekem.

Azért leírom pontosan, hogy hogy volt. Ma bejött a szobámba egy szakállas öregember, ja külön szobát kaptam, mert közben bárányhimlős is voltam, a kis nyamvadék Lifferoy, aki behozta kintről, most már lábtöréssel fekszik, szóval úgy nézett ki, mint egy bohóc. És azt mondta, mágus vagyok! Nem az űrlények raboltak el, nem isten vagyok (ezt sajnálom kicsit, mert akkor soha nem halnék meg, mint az anyám), hanem varázsló. És azt is mondta, hogy ősztől járhatok a varázslók iskolájába, ahol mindent megtanulhatok, amit csak a varázslással csinálni lehet! Naná, hogy megyek. Akkor aztán biztos megtehetek majd mindent, amit akarok!
Utána eszembe jutott, hogy hátha átverés az egész, és mégis a diliházból jöttek, és így akarnak titokban megvizsgálni, hogy bedőlök-e egy ilyen gyerekmesének. De az öregnek tényleg volt egy varázspálcája, amivel felgyújtotta a szekrényemet, fú, ha ezt a tüzes dolgot ilyen pontossággal meg tudom majd csinálni, akkor aztán senki nem mondhat nekem ellent!

Pénzt is adott. Elég idétlenül néznek ki, de könnyű velük számolni. Marha ciki, hogy ilyen csóró vagyok, de abból kell majd megvennem a szükséges cuccokat itt a városban, valami kocsmában. Na majd ott mindenképp kiderül, ha mégis átverés az egész, de akkor ez a Dumbledore nagyon megbánja. Ha viszont nem, akkor megyek a Roxfortba. Csupa varázsló közé! És én leszek a legnagyobb mind közül.
Remélem, ez az öreg hapsi nem lesz állandóan a sarkamban majd, mert most is felhúzott párszor, pedig csak negyed órát volt itt. Nagyon szeret mások dolgába beleszólni, én pedig utálom az ilyet. De megígértem neki, hogy visszaadom a sok kis takonynak a cuccaikat, nehogy aztán mégse vigyen el a mágusiskolába. Majd kitalálom, hogy adjam nekik vissza, mert az biztos, hogy nem fogok bocsánatot kérni, hülye ez a Dumbledore!!!! Soha senkitől nem kérek bocsánatot, mint egy beszari majom, régebben, ha nagyon követelték a tanárok, mondtam, hogy bocsánat, de utána rosszul járt az, akitől én bocsánatot kértem. Most már nem kérnek tőlem ilyet, és akár meg is esküszöm rá, hogy magamtól az életben nem fogok ilyet kimondani. Tőlem fognak majd bocsánatot kérni.
Dumbledore-ral majd vigyáznom kell, ez a lényeg. Addig is muszáj fapofát vágnom, mert ma már hárman is megkérdezték tőlem a vacsoránál, hogy minek örülök ennyire. Hú, ha tudnák! Na majd megtudják! Á erre eddig nem is gondoltam!!! Hát a nyári szüneteket itt kell töltenem! Rohadt életbe!!! Egyszer az egész házat felégetem, az is biztos.

Na nem baj. Legalább jól elszórakozom majd nyaranta a sok közönséges szeméttel.


Augusztus 6.

Nem volt kamu. Tényleg vannak varázslók!!! Most már biztos, hogy én is az vagyok!!! Rohadt szar, hogy még egy hónapig titokban kell ezt tartanom, mert a végén tényleg a diliházba visznek a Roxfort helyett, de most már tudom, hogy valószínűleg nem sikerülne nekik, ha én nem akarom! Varázsolással biztos akármit meg lehet tenni!!!

Hét évig tart majd mindent megtanulni, de nekem nem kell annyi idő. Sokkal hamarabb utol fogom érni a többieket. Akkor úgyis mindegy lesz, hány éves vagyok, ha bárkit legyőzhetek, és akkor senki nem fog majd felettem állni!!! Itt egyre kevesebb van, aki erősebb nálam, egyébként már mindegyikre kitaláltam rég, hogy hogy szívatom meg őket, és a Roxfortban sem lesznek ilyenek sokáig, az biztos. Itt is elég hamar megneveltem mindenkit, ott is menni fog. Sőt, itt már rájöttem, hogy kell. A végén még örülni fogok ennek a romhalmaznak? Hát ez jó.

Mindegy, egy hónapom van rá, hogy kitaláljak mindent aprólékosan. Kell egy jó fedősztori. Mert az aztán biztos, hogy ezt a helyet nem fogom a többieknek kiteregetni. Vettem egy csomó könyvet az Abszol úton, addig mindet elolvasom, a varázslóvilágról szólnak. Annyit már megtudtam, ahogy az egyiket átlapoztam, hogy a varázstalan embereket mugliknak hívják. Ilyenek között élek én is. Persze én mindig is éreztem, hogy felettük állok! Korcsok, olyanok, mint a majmok, na ezzel biztos nem fogok ott dicsekedni.

 

Augusztus 30.

Holnapután indulok a Roxfortba. Az összes könyvemet elolvastam, hogy nehogy leégjek az órákon. Nem tűnik túl nehéznek egyébként, a gyakorlati órákkal sem hiszem, hogy gond lesz. Már gyakoroltam is volna, ha az a bizarr szemű Ollivander, akitől a pálcámat vettem, nem mondja el hússzor, hogy tilos az iskolán kívül varázsolni - úgy nézett rám közben, mint aki biztos benne, hogy különben azonnal kipróbálnám a pálcámat. Ebben igaza volt, de remélem, többet nem találkozom vele, amíg meg nem tudom, hogyan látott belém. Nem lenne rossz, ha tudnék az emberek gondolataiban olvasni! Persze úgy, hogy az enyémben meg ne tudjanak. Kíváncsi vagyok, lehet-e ilyet csinálni. Miért ne lehetne? Mindent lehet, varázsló vagyok. Csak ki kell várnom azt a hét évet a suliban, amíg mindent megtanítnak, amit bírnak, sőt, még annál is többet. Elhatároztam, hogy addig majd próbálok jóban lenni a tanárokkal, azokat sem nehezebb biztos lenyűgözni, mint ezeket volt itt.

Óriási szerencse, hogy a Roxfortban teljesen tiszta lappal indulok, senki nem tud rólam semmit, a vén Dumbledore-t kivéve, de őt majd elkerülöm, mindenki másnak viszont azt mondok, amit akarok, senki nem fog tudni semmit a Roxfort előtti éveimről, mindent teljesen úgy tudok majd alakítani, ahogy nekem legjobb! Pont olvastam egy könyvet, amiben a fickó évekig várt az alkalmas pillanatra, mielőtt lecsapott az ellenségeire, és egészen addig mindenki azt hitte róla, hogy egy ártalmatlan, jólelkű balfácán. Mondjuk engem nem fognak balfácánnak nézni, de az biztos nem árt, ha egyelőre nem látják, hogy mire vagyok képes. Igen, lehet, hogy itt túl hamar megtudták, mert most már a fél ház kerül, mint az ördögöt, ezt azért sajnálom, mert sokkal nehezebb elkapni így őket, de viccesebb, ha hirtelen kerítem be őket!

És persze kinyomozom, ki volt az apám. Az egyik könyvemből megtudtam, hogy az is lehet varázsló, akinek egyik szülője sem tudott varázsolni, de az biztos, hogy rám nem igaz, mert nekem már most nagyobb a varázserőm, mint akik évek óta tanulnak a Roxfortban, ez teljesen biztos, már Ollivander üzletében is kiderült, a pasas a frászt kapta tőlem, nagyon vicces volt. Szóval ki van zárva, hogy ne lettek volna varázsló őseim, sőt, valószínűleg nagy mágusok voltak, és biztos, hogy a Roxfortban találok majd az apámról valamit. A koszos mugli anyám nem érdekel. Annyira sem volt képes, hogy megmentse magát, pedig ez minden normális boszorkánynak biztos alapdolog lett volna. Régebben érdekelt, hogy miért halt meg, most már tudom. Azért, mert értéktelen és gyenge volt, mint a többi mugli! Ha nem egy mugli nőhöz születek, nem kellett volna ezen a koszlott helyen töltenem az időt! Jól elcseszte nekem az egészet!!!
Most nagyon belerúgnék!!! Nem lenne szabad, hogy varázslók muglikkal adják össze magukat!!! Az apám hogy állhatott le egy mugli nővel, azt nem tudom elképzelni. Volt egy pár könyv a korhatáros részlegben, amit nem nagyon akart odaadni nekem a könyvtáros nyanya a St. Librotusban, azt mondta, még nem nekem való, mert hogy veszélyes teóriák vannak benne! Aztán persze odaadta. Szóval azokból elég sokat megtudtam arról, mennyire különbek a varázslók a mugliknál. (Nem mintha nem lett volna amúgy is nyilvánvaló.) Úgyhogy ezentúl a régi, mugli életem titok. Varázsló vagyok, annak születtem és kész! Az anyám meg, aki bekoszolta a véremet, nem érdekel! Ő tehet róla, hogy ide jutottam! Utálom ezt a helyet!!!! Egyszer nyoma sem fog maradni. Holnapra kitalálok valamit nekik búcsúzóul. Az utóbbi egy hónapban biztos hiányoztam már nekik, mert egész nap csak olvastam. De tényleg nem érdekelnek már ezek a kis elfuserált muglik itt.


Szeptember 3.

Nagyon sok minden történt. Megérkeztem a Roxfortba, most már biztos, hogy nem kamu, és nem is valami kómában képzelem az egészet. A kastély állati jól néz ki, mint Drakula háza abban a képregényben. Azt már tudtam a könyvekből, hogy itt nem osztályok vannak, hanem házak. Eleve a Mardekár volt a legszimpatikusabb, és persze oda osztott be a Teszlek Süveg, egy ócska, koszos sipka, tök undorító, hogy annyi fejre ráteszik, az enyémre persze nem rakták, mert már a fejem fölött kiabálta, hogy Mardekár.

Heten vagyunk elsős fiúk a Mardekárban. Direkt nem nagyon beszélgettem velük, inkább hallgattam, ahogy egymással dumálnak, mert még nem találtam ki mindent, amit be akarok majd adni nekik. Azért elég hasznos dolgokat megtudtam, a legfontosabb az, hogy a ház alapítója, Mardekár maga is tudott a kígyók nyelvén beszélni, mint én!!!!!! Jaj, annyira megmutattam volna nekik, hogy én is tudok!!!! Ez iszonyatosan jó, azt mondták, nagyon ritka, de öröklődik!!! Mi van, ha Mardekár az ősöm volt??? Fú, akkor aztán!!! Óriási nagy varázsló volt, állítólag a másik háromnál sokkal nagyobb, és azért hagyta ott őket, mert már akadályozták, hogy elmaradtak mellette agyilag!!! Nem csodálom, ezt én is utálom! Tényleg akkor lehet, hogy az ősöm volt! Keresek róla majd képet, hátha még hasonlítok is rá! És ha igen, akkor tuti, hogy én még nála is nagyobb varázsló leszek!!!

Szóval nagyon jól tettem, hogy csak figyeltem őket, pedig nem volt könnyű, van, aki olyan nyomi, hogy nagyon a falhoz vágtam volna, vagy valami. Az egyikük például már rögtön az elején elszúrta az egészet, mert elnyögte, hogy félvér. Láttam a többieken, hogy ugyanazt gondolják, amit én, a srácnak lesznek még szar napjai itt. Viszont ebből azt is megtudtam, hogy a többségük nem nagyon van oda a muglikért. Helyes, mert én sem. Elég szar lett volna mugliimádók között végigszenvedni hét évet, vagy mondjuk a béna Hugrabugban! Oda kerülnek a legselejtesebbek. Most még pár napig megfigyelem őket, aztán jó lesz, ha megalapozom a helyem, mert azt már az elején kell!

A tantárgyak elég jók, van, ami dögunalom, de mindegy, már látom, hogy nem lesz túl nehéz dolgom a jegyekkel itt sem. A legjobb a sötét varázslatok kivédése, a sötét varázslatokat persze nem tanítják meg hozzá, azt mondták, amin baromira kiakadtam, de amikor a bibircsókos nyanya megkérdezte, hogy talán valami nem tetszik, akkor úgy döntöttem, nem izgat, majd úgyis ő maga fogja megmutatni őket nekem, addig meg majd használok könyveket.
Dumbledore az átváltoztatástant tanítja. Sose nézek a szemébe, mert azt hiszem, valahogy belém tud nézni. Ennek sürgősen utána kell néznem, el ne felejtsem. Az ő óráin majd olyan leszek, mint Whalley volt, na nem akarok az intézetre nagyon gondolni, de őt viszont jó utánozni, mert akkora egy stréber volt, mint az állat. Dumbledore majd láthatja, hogy milyen engedelmes báb vagyok, nem hiányzik, hogy keresztbe tegyen.


Na jó. Azért itt is van pár seggfej!!! Az előbb a kis Thomson nevű vakarék a fejemhez vágta a cikeszét, állítólag véletlenül!!! Azt hiszi, beveszem ezt a maszlagot??? A kést meg ilyeneket elvették tőlünk, pedig jó lett volna megmutatni neki, mit képzel már??? Azt mondtam neki, hogy ha még egyszer ezt csinálja, meghal, a cikeszt meg kivágtam az ablakon, keresse a szarházi, mit idegesít???? Úgy nézett rám, mint egy hülye, aztán meg elhúzott bőgni, fú de utálom az ilyen kis nyamvadtakat!!!! Tényleg szívesen megölném. Még sose öltem embert, kíváncsi lennék, milyen!

Lehet, hogy hamar megtudom, Thomson képes volt ideráncigálni egy prefektust a szobába, és beköpni! Persze letagadtam, az ártatlan pofa mindig beválik, a prefektus is egy birkaagyú feka, naná, hogy végül a taknyát folyató Thomsonra haragudott. Aztán amikor a feka elfordult, odatátogtam Thomsonnak: meghalsz! Összeszarta magát, láttam. Azt hiszem, ő nem sűrűn fog az utamba kerülni. Végül egész jó lett ez a délután!


Szeptember 15.

Kezd idegesíteni, hogy nem találom az apám nyomát a Roxfortban. Az egész trófeateremben az összes rohadt serleget meg pajzsot végigolvastam, de Tom Denem egyiken sincs. Lefogadtam volna, hogy ott lesz az iskolaelsők között, de nincs, és a prefektusok között sincs. Sőt, még a röhejes kviddicsesek névsorát is végignéztem, de semmi. Már arra is gondoltam, hogy lehet, hogy egy tök átlag csávó volt, de az nagyon ciki, nem lehet! Nagyon nagy mázli, hogy egy szót sem szóltam eddig róla, hogy a Roxfortba járt, mert ha valaki netán keresni kezdi és nem találja, akkor elég nagy szart tud kavarni! De ez marhára idegesít!!!! Miért nincs kint a neve?????
Az enyém kint lesz, az tuti. Lehet, hogy addig a Tom helyett kitalálok valami jobbat! Nagyon ciki, hogy így hívnak. Az anyám, nem elég, hogy mugli, de még ráadásul ilyen suttyó is volt, hogy ilyen nevet adott! Jó, az apám után. Akkor az apámnak miért volt ilyen primkó neve??? Ha kiderül, hogy egy szürke egér, akkor leköpöm!!!!
Holnap megpróbálom a könyvtárban az évkönyveket is átnézni.

Ja, és Thomson apja viszont ott díszeleg az iskolaelsők között. Ahol az enyémnek kellett volna! Egy ilyen kis görcsé!!! Ezt viszont nagyon meg fogja bánni! Nem várom meg, hogy azt merje gondolni, hogy ő okosabb vagy valami, csak mert az apja rajta van a pajzson, az enyém meg nem!!! Dögöljön meg, szemét kis féreg!!! Kinyírom.
Jó, oké, őt nem lehet (még). Viszont amilyen egy béna, varangyot hozott a suliba!!! Már akkor röhögtem, amikor megtudtam, hogy macskát, baglyot és VARANGYOT lehet behozni ide! Ez nagyon röhejes. A macskákat is utálom, meg a baglyokat is, de a varangy meg még cikis is. Aki egy ilyennel járkál, az tutira nem normális! (Főleg a Hugrabugosok égetik magukat békával, naná, belőlük kábé ennyit is néztem ki.) Bioszórán régen boncoltunk ám varangyot, az tök érdekes volt, meg is kérdeztem a tanárt, hogy miért nem élőket boncolunk, de teljesen kiakadt. Szóval majd most kipróbálhatom, tök jó!!!


Szeptember 16.

Tegnap éjjel megint rémálmom volt a büdös cigányasszonyról, aki még a nyáron azt a baromságot jósolta a borzalmas halálomról a parkban. És az anyámról! Pedig már azt hittem, hogy soha többé nem jönnek elő. De varázsló vagyok!!!!!!!! Az a nyanya meg egy rohadék mugli volt, aki hazudozással és rémisztgetéssel keresi a pénzt ahelyett, hogy elmenne utcát söpörni vagy budit pucolni! Ha meg mégis igazi jóslat lenne, akkor sem fog valóra válni, mert meg fogom akadályozni!!!!!! Bármit megtehetek, nem???? Lehet, hogy a jövőt is meg lehet változtatni valahogy!!!! Biztos, hogy meg lehet! Majd én megváltoztatom!!!

 

Október 15.

Kész, végignyaltam az összes évkönyvet, még a tíz évvel ezelőttieket is, pedig akkor tutira nem járhatott ide az apám. És semmi!!! Nem értem, ez hogy lehet??? Jó, akkor majd megpróbálom kikérdezni a tanárokat. Lehet, hogy magántanuló volt?

A tanulás egyébként tök laza, nem értem, néhány gyereknek itt miért olyan nehéz némelyik tárgy. Engem bírnak a tanárok, mert szép csöndben ülök és mindenre tudok válaszolni. Így biztos könnyebben fognak mesélni az apámról, ráadásul a hülye Thomsonnak sem hiszi el senki, hogy én szekálom. Marhára vicces egyébként, a kis szaros szerintem kezd bedilizni a parától. Remélem, mielőbb elhúz innen, mert nagyon az agyamra megy már.


November 1.

Kész, ennyi volt. Tom Denem egyáltalán nem járt ide. Kifaggattam a Véres Bárót, aztán még a Pufók Frátert is a biztonság kedvéért, de azt állítják, nem emlékeznek ilyen nevű diákra. Én ezt nem értem.


November 4.

Kiderült, hogy itt nem is kötelező a varázslógyerekeknek az iskola, mint a mugliknál. És az is lehet, hogy az apám egyáltalán nem járt suliba!!! Megkérdeztem a Bárót, de azt mondta, magántanulók itt soha nem is voltak. Most ötletem sincs, hol keressem tovább.

A bájitaltan tanárunk, aki a házvezetőnk is, tök vicces. Lumpslucknak hívják, és az a mániája, hogy klubokat szervez magának. Olyanokat hív meg, akikből valami hasznot akar húzni. Dickinsnek például az anyja dolgozik a Minisztériumban. De olyanokat is hív, akiből kinézi, hogy majd később lesz belőlük valaki. Engem is meghívott. Ebből gondolom, hogy a többi tippje is ugyanolyan jó. Szóval őket nézem meg magamnak először, és eldöntöm, kivel érdemes haverkodni.
Dumbledore viszont kiakasztott. Odajött hozzám tegnap és megkérdezte, nem akarok-e pénzt keresni az egyik hugrabugos korrepetálásával. Merthogy én vagyok a legjobb átváltoztatástanból az évfolyamban, és teljesen benne vagyok az elsős tananyagban, a nagyobbakról viszont ezt már nem feltétlenül hiszi, meg ilyen marhaságokat hadovált. Azt képzelte, hogy én ebbe belemegyek!!! Komolyan nem normális. Legszívesebben megátkoztam volna. Tényleg nagyon nehezen türtőztettem magam, annyira felidegesített, azt gondolja, hogy én leállok egy hugrabugosnak magyarázni??? Fú, egyszer ezért nagyon megfingatom a vén hülyét, most csak erősen fapofát vágva megmondtam neki, hogy köszönöm, de nem. Arra azért figyeltem, hogy ne nézzek a szemébe.

Tényleg, a gondolatolvasásnak is utána akartam nézni. Megyek is a könyvtárba. Legalább látják, hogy nem csak az évkönyveket bújom. És a könyvtárossal is terveim vannak.

 

Folyt. köv.

Vissza