Harry Potter és a Tükrök Labirintusa

(Katie Giorgessa)

III.

A Tanév kezdete

Harry, Hermione és Ron is levonultak a Nagyterembe, és helyet foglaltak a többi griffendéles mellett a ház asztalánál. Harry egy pillanatra a mardekárosok felé tekintett: Anabell Malfoy mellett ült, és elmélyülten magyarázott valamit a fiúnak.
A mennyezeten, mely a kinti ég mása volt, sötét felhők vonultak. A terem a szokásos díszítésben pompázott. A falakon a négy ház, a Griffendél, a Mardekár, a Hollóhát és a Hugrabug zászlói lengtek. A tanárok felett a Roxfort zászlaja, melyen helyet kapott az iskola címere is, melyben a sas, az oroszlán, a holló és a kígyó közrefogtak egy nagy R betűt.
A tanárok asztalánál a fő helyet foglalta el Dumbledore professzor, az iskola igazgatója. Kék szeme élénken csillogott félhold alakú szemüvege mögött. A sor foghíjas volt, hiányzott két tanár. Harry hamarosan rájött ki, Bill nem vállalta még egy évre a Sötét Varázslatok Kivédése tantárgy tanítását, és valószínűleg nem találtak mást a helyére. A másik pedig Binns professzor volt, az iskola Mágiatörténelem tanára, az egyetlen kísértet a tanári karban. Az ő állása is betöltetlen maradt.
Kinyílt a kétszárnyú ajtó, csend lett a teremben, és McGalagony nyomában beléptek a nagyterembe az elsőéves gólyák. A professzor a tanárok asztala elé vezette a diákokat. Egy háromlábú székre helyezett egy ütött-kopott varázslósüveget, a Teszlek Süveget. A megszeppent gólyák kíváncsian figyelték az elnyűtt kalapot, állva az iskola tanárainak és tanulóinak kíváncsiskodó pillantásait.
A Süveg dalra fakadt:

Aggodalomra semmi ok,
Jó kezekben vagy!
Húzz füledre, várd szavam,
S megmondom, milyen vagy!
Ha szíved bátor, rettenthetetlen,
Semmi kétség, hol a helyed,
Utad az oroszlánszívűek házába,
A Griffendélbe vezet!
Ha nem feszíti szíved bátorság,
De a tanulásra vágysz,
S ész tölti meg fejedet,
A Hollóhát vár rád!
Ha nem vagy eszes, s bátor,
Ház nélkül te sem maradsz,
A Mardekárba csak az kerül,
Ki agyafúrt, s ravasz.
Ha a bátorság példája nem te vagy,
S nem jellemez ravaszság,
Jámbor vagy, igazságos, jószívű,
A Hugrabug békés népe vár rád!
Ne remegj, ifjú mágus,
Próbálj fel gyorsan,
Szem és kéz nélkül is megmondom,
Melyik ház vár rád Roxfortban!

- Akit szólítok, kérem, jöjjön ki, és vegye fel a Süveget! –mondta McGalagony, szavai hallatára Harry látta a megnyugvást az elsősök arcán, majd a professzor elővett és széttekert egy pergamentekercset, majd kiszólította az első diákot a székhez.
- Aeves, Jake!
Jake Aeves félénken a székhez lépett, leült és felvette a süveget.
- MARDEKÁR! –mondta szinte azonnal a Teszlek Süveg.
A fiú leült a Mardekár asztalához.
- Ander, Susie!
- HOLLÓHÁT!
A hollóhátasok fogadták tapssal az új tanulót.
- Blotstone, Luis!
- GRIFFENDÉL!
Most a Griffendél asztalnál tapsoltak és éjeneztek.
Betty Blond és Billy Burts személyével a Hugrabug gazdagodott, Charlie Castleyt, Detty Charst, és Phil Correyt pedig a Griffendél fogadta nagy örömmel, míg Lily Durst, Henry Evett és Eliza Evett a Mardekárba került. Fancy Fauklyt és George Garneyt a Hollóhát fogadhatta.
- Garnett, Sophie!
- GRIFFENDÉL! –harsogta a Süveg.
MacKinnley, Betty, Olenor, Suzanne, Smith, Leila és Talm, Ted után Warenhaus, Louis zárta az ifjú gólyák sorát.
Az igazgató felállt. A gyertyák fénye megcsillant ezüstősz szakállán. A teremben minden szem rá szegeződött. Dumbledore végigtekintett diákjain.
- Eljött egy újabb év kezdete, melynek során sikerek és kudarcok sora vár rátok, bár remélem az utóbbiból csak ízelítőt fogtok kapni. Több fontos bejelenteni valóm is akad. A legfontosabbal kezdem: ebben az évben a Minisztérium felkérésére Londonba utazom, és segítek a munkájukban. Távollétemben Minerva McGalagony professzor valamint Perselus Piton professzor vezetik majd az iskolát.
- Piton? –bukott ki Harryből.
- Itt meri hagyni az iskolát? Ráadásul éppen most? –Hermione arcán ijedtség tükröződött.
- Pitont most már semmi nem tartja vissza, hogy az első helyre segítse a Mardekárt! –háborgott Ron.
Dumbledore intett, hogy folytatni kívánja beszédét.
- Binns professzor, aki diákok nemzedékeit tanította a Mágiatörténet tudományára, hosszú pályafutása végén nyugállományba vonult, és jelenleg megérdemelt pihenését tölti Ceylonon. Megüresedett helyét Otto Gemeni professzor tölti majd be, aki csak néhány hét múlva érkezik a Roxfortba. A harmadik bejelenteni valóm, hogy Bill Weasley, a tavalyi év sötét varázslatok kivédése tanára elhagyta az iskolát. Utódja Selma Gloom lesz. Ezekben a pillanatokban fog megérk… Oh, már itt is van!
Harry, mint minden diák, az ajtó felé fordult, melynek egyik szárnya nyitva volt. Az ajtóban egy magas nő állt, fekete útiköpenyének aljáról víz csöpögött. Fekete haja csillogó hullámokban bukott a vállára. Most, hogy Dumbledore észrevette, magabiztos léptekkel elindult a tanárok asztala felé. Út közben végigmérte a diákokat, egyeseken megállt a szeme, majd tovább pásztázta az asztalokat. Harryn megakadt tekintete, mélyen a szemébe nézett, majd pillantása felcsúszott a fiú homlokára. Kezet fogott Dumbledoreral, végig ment a tanárok asztala mellet, majd leült Piton mellé.
- Most, hogy a legfontosabb dolgokat elmondtam, kezdődhet a lakoma!
Az asztalokon varázsütésre jelentek meg a különböző ételek.
- Ezt is a szegény, elnyomott házimanók főzték… –mondta halkan Hermione.
Harry sebhelyébe fájdalom nyilallt.
- Hermione, hagyd már abba… –kezdte Ron, de amint Harryre pillantott, abbahagyta. -Harry, mi a baj?
- Semmi… Semmi… Csak, a sebhelyem… –alighogy Harry kimondta ezt, a fájdalom azonnal el is múlt. –Semmi baj… Már nem fáj.
- Csak a sebhelyed? Harry, ne kísérjünk fel a gyengélkedőre? –aggodalmaskodott Hermione, s sokatmondó pillantást váltott Ronnal.
- Nem, köszönöm, semmi bajom válaszolta türelmetlenül a fiú.
A tanárok asztala felé fordult, s tekintetével rögtön megtalálta az új sötét varázslatok kivédése tanárnőt, Selma Gloomot. Pitonnal beszélgetett, s közben időnként zavartan pillantott oldalra.
- Érdekes nő –csevegett a mellette helyet foglaló Félig Fej Nélküli Nick. – Tavaly előtt, beszélgettem az egyik durmstrangossal, amikor a Tirmágus Kupa miatt nálunk vendégeskedtek, említette őt.
- Aha, biztos –motyogta Harry, aki szinte nem is figyelt oda. Olyan furcsának tűnt a boszorkány, akit Piton egyre gyanakvóbban méregetett, amitől a tanárnő elég ideges lett.
Harry már nagyon álmos volt, mikor Dumbledore felállt, és megkérte a prefektusokat, hogy kísérjék fel a diákokat a házak klubhelyiségébe. Hermione is felugrott, és nagy lelkesedéssel szedte össze a szétszéledő elsőéveseket.
- Griffendélesek! Erre! Erre! –kiáltozta.
A toronyba vezető úton Harry vidáman szemlélte, milyen lehetett elsős korában. Mulatságosnak találta, hogy a gólyák izgatottan sikongattak, valahányszor egy lépcső megváltoztatta helyzetét, vagy ha egy kép rájuk köszönt. Eszébe jutott, hogy az elsőévesek még rengetegszer fognak elkésni az órákról, míg megtanulják, melyik átjáró hova vezet.
Örült, hogy újra élet tölti meg az iskolát és vidám kacagás, és zsibongás hallatszik a falak közt. A klubhelyiségben elköszönt Hermionétól és Ronnal együtt elsőként indult el felfelé a hálótermekbe vezető lépcsőn. A lépcsősor tetején zöldes fénnyel ragyogott valami. Harry gyorsabban szedte a lépcsőfokokat. Egy felirat lebegett előtte, megtorpant, Ron belészaladt.

Ifjú Potter vigyázz jól!
Barátod is hátba szúr,
Ha lelkét élteti a hatalomvágy,
Melyet nem győz le barátság!


- Au, mi van? Mi az Harry?
Harry félreállt, hogy barátja is láthassa a feliratot, de ebben a pillanatban az betűire esett és szertefoszlott.
- Mi történt? –kiabált egy felsőbb éves fiú. –Menjetek már!
Harry a szobájukba érve, ahol rajtuk kívül senki sem volt, elmondta a felirat szövegét barátjának.
- „Barátod is hátba szúr…” –idézte Harry. –Ha a dolognak köze lenne Voldemorthoz…
- Ne mondd ki a nevet!
-… akkor nem hiszem, hogy figyelmeztetne –folytatta gondolatmenetét Harry, nem is törődve barátjával. - Másrészt miért üzengetne, ha…? –gyorsan elvetette, hogy befejezze a mondatot, valahogy így: ha bejuthatna a kastélyba. –Olyan ismerős valahogy…
- Ha nem lehet köze Tudodkihez, akkor végül is mindegy! –vont vállat Ron. –Talán valaki szórakozik…
- Azért megkérdezem Hermionét, hátha neki eszébe jut, honnan ismerem…
- Felőlem…
Ekkor belépett Neville, Dean és Seamus.
- Fú, figyeltétek? –kezdte Seamus. – Az a nő… Gloom, vagy mi volt a neve… Végre pihenhetünk egy évet! Mordon, aztán meg a bátyád, Ron, nem mondom, hogy rossz tanár, sőt! –visszakozott a fiú. – De nagyon szigorú! Ez a csaj fiatal, pályakezdő, negyed annyit fog követelni, mint Lockhart!
- Honnan tudod előre? –kérdezte Harry az ágyán fekve.
- Ugyan, Harry! –legyintett a törökülésben párnáján üldögélő Dean. –Csak rá kell nézni! Ez a nő nem sok vizet fog zavarni! Remélem, megint együtt leszünk a Mardekárral, kíváncsi vagyok, Malfoy hányadik beszólása után szalad majd ki sírva az óráról!
- Életemben először és utoljára fogok örülni neki, hogy egy légtérbe leszek zárva Malfoyjal! –motyogta Ron.
- Gyerekek, legyetek szívesek és maradjatok csendben, mert szeretném megtartani az órát. Figyeljetek rám, kérlek… –nyávogta Seamus.
Nevettek.
- És mi lesz, ha kiderül, hogy olyan, mint Piton? –mondta Neville, és még a gondolattól is kirázta a hideg.
- Akkor belépek Hermione MAJOMkodásába! Tényleg, még mindig nem adta fel?
- Nem tudom… –vont vállat Ron.
- Aludjatok már! –kiabált valaki a szomszéd szobából.
Pár pillanattal később a szoba sötétségbe borult, de Harry nem tudott elaludni. Nem hagyta nyugodni a felirat, ami az előbb teljesen kiment a fejéből.
- „… Barátod is hátba szúr…” –gondolta. –Vajon mit jelenthet?
Hosszú óráknak tűnő percekig gondolkodott a problémán, de nem jutott előrébb. Gondolatai addig-addig kergették egymást fejében, mígnem nyugtalan álomba merült.

*

Másnap reggel Harry arra ébredt, hogy Ron egy párnával csapkodja a fejét.
- Harry! Harry! Harry, ébredj!
Kinyitotta a szemét. Ron két hatalmas könyvkupac mellett állt, egyik kezében pergamenlapot tartott, a másikban a párnát.
- Harry, ezt figyeld! –mondta, és a kezébe nyomta a levelet.
A fiú felvette szemüvegét és elolvasta a kézzel írt cetlit.

Weasley! Potter!
Mrs Weasley volt olyan kedves, és megvásárolta mindkettőjük könyveit és elküldte őket nekem.
Jó tanulást kívánok!
McGalagony professzor

- Az előző öt évben összesen nem volt ennyi könyvünk! –szörnyülködött Ron és elkezdte szétpakolni könyveit.
Harry egyetértett barátjával. Mikor közelebbről megvizsgálta a könyvrakást, egy erszénynyi galleon alatt, a Híres varázslókról vázlatokban címet viselő terjedelmes könyvben megtalálta a Roxforti levelet.

Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola



A tanév szeptember 2-án kezdődik. A Roxfort Expressz szeptember elsején indul a King’s Cross pályaudvar kilenc és háromnegyedik vágányáról. Mellékelten postázzuk a szükséges könyvek listáját.
Amennyiben nem tudnak a vonattal jönni, küldjenek baglyot!

Tisztelettel:
Minerva McGalagony
Mb. igazgató

Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola



Minden hatodévesnek rendelkeznie kell egy példánnyal a következő művekből:

Zoolam, Zietrich: A tündérmanótól a svéd sróforrúig
Persona, Palma: Híres varázslók
Persona, Palma: Híres varázslókról vázlatokban
Persona, Palma: Híres események a varázslóvilágban
Persona, Palma: Kortárs nagy mágusok
Mixel, Arsenius: Mérgek
Florus, Matthus: A rengetegek növényei II
Saltos, Saltor: A számok rejtélyei
Borco, Batilda: Bájoljunk!
Dabrak, Miranda: Varázslástan felsőfokon II.
Rypropsky, Emeric: Az átváltoztatás
Reskesh, Quentin: Sötét Erők – Ismerjük meg ellenfelünket!
Reskesh, Quentin: A fekete mágia ereje
Reskesh, Quentin: A párbajozás tudománya
Reskesh, Quentin: Önéletrajz
Barto, Elphanora de: Sötét varázslatok
Barto, Elphanora de: Átkok és Rontások

- Hat könyv egyetlen órára?! –háborgott Ron. –Még egy Lockhart?
Harry végigtekintett a könyveken: mind kisebb enciklopédia nagyságú volt. Biztos volt benne, hogy Hermione imádni fogja az új tanárokat.
Lementek a Nagyterembe reggelizni, a lány már az asztalnál ült. Mikor odaértek épp egy pirítóst majszolt, miközben egy vaskos, fekete kötéses könyvet olvasott, Quentin Reskesh önéletrajzát. Csak akkor nézett fel belőle, mikor Harry elkezdte mesélni a lebegő felirat történetét.
- És tényleg eltűnt, mikor Ron meg akarta nézni? –álmélkodott Hermione. – Biztos, hogy nem képzelődtél? Sok minden történt tegnap, fáradt voltál…
- Nem képzelődtem! –mondta mélyen a lány szemébe nézve. – Tisztán láttam!
- Mivel semmi köze nem lehet Tudodkihez, mert miért akarná figyelmeztetni Harryt, felesleges törni magunkat azon, mit jelenthet… –vont vállat Ron, de Harry biztos volt benne, hogy nem ilyen könnyeden fogja fel a dolgot, hanem inkább csak minél hamarabb témát akart váltani. Azt már megfigyelte, hogy a fiú nem szeretett ilyen dolgokról beszélni, s ha ez mégis elkerülhetetlen volt, inkább odébbállt.
Hermione tétovázott, majd bólintott. McGalagony jelent meg az órarendekkel.
- Szuper! Az első két órán pihenünk! –mondta egy vigyorral Ron, és hátradőlt a székén. –Sötét varázslatok kivédése Gloommal.
Harry a tanárok asztala felé fordult. Gloom professzor Flitwick mellet ült, aki magyarázott neki valamit. A tanárnő kezére könyökölve olvasott egy elé kiterített pergament (Flitwicket nem zavarta), de a boszorkány tekintetében látszott, untatják a tapasztalt professzor szavai, s sokkal jobban érdekli az, amit a pergamen ír. Végül összegyűrte a pergamenlapot, ujjai közt megforgatta, s a pergamen lángra kapott, s ujjai közt elégett. Végignézett az asztalon, s Harrynek úgy tűnt, a fiatal tanár mintha felsőbbrendűnek érezné magát az apró professzornál, sőt a többi tanárnál is…
- Délután Mágiatörténet Geminivel… Pihentető nap lesz… Aztán bűbájtan –folytatta Ron.
- Miért vagy olyan biztos benne, hogy Gloom professzor nem lesz szigorú? –vonta fel a szemöldökét Hermione.
- Nézz csak rá! Fiatal, szerintem még életében nem tanított…
- Hát, lehet, hogy nem is olyan fiatal… –mondta tétován a lány. – Mindegy, de most már siessünk, mert el fogunk késni, ha szigorú, ha nem, annak nem fog örülni! –tette hozzá, miközben, ahogy Harry is, figyelte, ahogy Gloom feláll az asztaltól, s távozik a nagyteremből.

 

Folyt.köv. :-)

Vissza