Harry Potter és a Tükrök Labirintusa

(Katie Giorgessa)

IV.

A Bagolyházban

A hatodéves griffendélesek és mardekárosok már felsorakoztak Gloom professzor tanterme előtt, mikor a három jó barát odaért. Hamarosan a tanárnő is befutott és beengedte a diákokat a terembe.
Zöld talárt viselt, fekete haja kontyba csavarodott tarkóján, nyakában fekete, bőréhez tapadó nyaklánc volt, mely két egymás felé forduló kígyót formázott. Harry a professzor szigorú tekintetét látva nem egy gyenge kezű, engedékeny tanárnőt képzelt el. A nő hideg szépségében magasodott diákjai fölé, magasan ívelő, szénfekete szemöldöke alól szigorúan csillogó, zöld szemeivel nézte a bevonuló növendékeket.
Miután mindenki elfoglalta a helyét az asztalok mellett, a professzor megvárta, míg csend lett, és belekezdett az órába:
- Mint már tudják -a professzor halkan, szinte suttogva beszélt, bár így is mindenki hallhatta szavait, melyek tisztán, fenyegetően csengtek a terem falai közt -, Selma Gloom professzor vagyok. Bármily fiatalnak is tűnök, tizenkilenc éve végeztem a Durmstrang Mágusintézetben. A következő évben, és talán tovább is, én fogom tanítani magukat a sötét varázslatok kivédésére.
- Nem lesz az olyan hosszú idő… -súgta Ron Harrynek.
- Ne gondolják, hogy nem hallok! -Gloom professzor jelentőségteljesen Ronra nézett. -Hajszínéből és szeplőiből ítélve az egyik Weasley-csemetéhez lehet szerencsém -tette hozzá megevető fintorral.
- Az elődje is csak egy Weasley-csemete volt -motyogta Ron sértődötten.
Gloom összehúzta szemeit, s gúnyos mosollyal csak annyit mondott:
- Meglátjuk.
Harry, bár próbált nem odanézni, szeme sarkából is látta, ahogy barátja fülig elvörösödött. Elfordította tekintetét. Észrevette, hogy Pansy Parkinson közel hajol a mellette ülő mardekáros lányhoz.
- Ahhoz képest, hogy még nem is tanított, egész ügyes! -olvasta le Harry a lány szájáról a szavakat.
Gloom odasétált a Pansy padjához és felemelte az egyik könyvét, közben bal kezével hófehér pálcájával játszadozott.
- Nos, talán nem említettem, de az iskola elvégzése után ott is tanítottam, Parkinson! -mondta és visszadobta a fekete borítású könyvet az asztalra. -Akkor talán folytassuk az órát egy rövid névsorolvasással!
A professzor sorra felolvasta a griffendéles és mardekáros neveket, s néha-néha felpillantott a pergamenből, bár legtöbbször csak átfutó pillantást vetett a név tulajdonosára.
- Granger!
Hermione magabiztosan, mosolygósan felnyújtotta a kezét, amire a professzor olyan mélységesen megvető és lenéző pillantással válaszolt, hogy a lány ijedten visszakapta azt.
A tanárnő az egyik név előtt megállt kicsit, nyelt egyet, majd kimondta:
- Longbottom!
Neville reszketve tette fel a kezét. Gloom vonásai megkeményedtek, lehunyta szemét, nyelt egyet, majd folytatta.
- Malfoy!
Gloom szemével végigmérte a tejfölszőke fiút, pislogott, majd folytatta.
- Potter!
A tanárnő szeme kíváncsian felcsillant és fürkésző tekintetével az osztályt pásztázta. Harry lassan felnyújtotta a kezét. Gloom hunyorított, ajkába harapott, majd újra a pergamenre nézett.
Harry nem tudta eldönteni, ez mit jelenthet. Ötlete sem volt, mit gondol róla a tanárnő, mert arca semmilyen érzelemről nem árulkodott. Ez Harryt nagyon zavarta, jobban örült volna annak is, ha a tanárnő utálja.
- Már tanultak a sötét lényekről, az átkokról, és sok-sok ellenátkot is tanultak, de nem ismerik azt, amitől védekeznek -kezdte fejcsóválva, miután összecsavarta és letette a névsort. - Persze az órákon csak megismerkednek majd a fekete mágiával, használni nem fogják, egyelőre. Mielőtt azonban elkezdenénk, lenne egy kérdésem önökhöz, pontosabban Seamus Finniganhez: Kérem, engem is tájékoztasson, hogy rögtön az első óráról, vagy csak a másodikról kellene "sírva kirohannom", mert erről még nem rendelkezem bővebb információkkal.
A diákok nevettek, de a tanárnőre nézve rögtön abbahagyták. Fekete szemöldökeit magasra felhúzta, fejét kicsit hátrabillentve nézett a fiúra. Seamus elvörösödve meredt maga elé az asztalra.
- Finnigan büntetőfeladatot kap -jegyezte meg keményen. - Jelentkezzen az óra után! Kezdjék el kijegyzetelni a Sötét Erők - Ismerjük meg ellenfelünket első fejezetét! Mindaddig csak a könyvet jegyzetelik majd az óráimon, amíg meg nem tanulnak viselkedni! Ha kell egész évben! Mire várnak még? Kezdjenek hozzá! És jó szórakozást…
A következő percekben izgatott lapozás, keresgélés zaja töltötte be a termet, majd csak a pennák percegése törte meg a csendet.
Gloom professzor írt valamit egy fekete borítású könyvecskébe, néha feltekintett és ellenőrizte az osztályt, majd visszatért munkájához. Az óra vége előtt öt perccel felállt, és feladta a házi feladatot. Miközben a diákok a rengeteg feladat miatt háborogtak, Seamus Finnigan lemondóan lépett a tanári asztalhoz. Harry és barátai már a Nagyteremben ebédjüket fogyasztották, mikor a fiú megérkezett.
- Öt pergamen! Öt pergamen a Főbenjáró Átkokról! -mondta a fiú és könyveit lecsapva leült Dean Thomas mellé.
- Még Piton sem adott soha ennyi büntetőfeladatot! -mondta sötéten Harry. -Pedig neki van benne gyakorlata!
- Nem is hallhatta, amit mondok! -mondta Ron. -Nem hittem volna, hogy lesz még egy tanár, akit legalább annyira utálok, mint Pitont!
- De Piton legalább nem gondolatolvasó! -fűzte tovább Harry.
- Ugyan fiúk! Csak mert nem olyan gyengekezű, mint ahogy ti gondoltátok, még nem lenne rossz tanár, de ahogy a diákjaival bánik… Ha Gemeni is ilyen lesz… Bele sem merek gondolni!
- Hát attól nem lesz kedves, ha tőle is majdnem elkésünk! Induljunk, mert még azon kapjuk magunkat, hogy mi is több oldalas esszéket írunk valamiről, mondjuk az 1792-es Koboldlázadásról! -mondta borzongva Harry.
- Jaj, ne is mondd! -mondta Ron, és sietve felkapta könyveit.
A nagyteremben már alig volt néhány tanuló, mindenki elindult az órájára, mikor a három jó barát kilépett ajtaján, s átvágva az előcsarnokon elindult Gemeni professzor tanterme felé. A második emeleten járva hangos vihogást és kacarászást hallottak. Harry hátrafordult, és úgy érezte, mintha jeges vizet zúdítottak volna rá: Hóborc bukfencezett át rajta.
- Lám, lám! Csúnya, rosszcsont diákok a folyosón!
A kopogószellem idegesítően vihogott, s közben körbetáncolta hármójukat.
- Menj innen, Hóborc! El fogunk késni! -kiabálta Hermione a szellemnek, de az csak nevetett rajta. -Nem hallod? Menj innen! Én prefektus vagyok! Menj innen, vagy szólok a Véres Bárónak!
Erre a szellem megborzongott, és eltűnt egy poros lovagi páncélban.
- Kíváncsi vagyok -kezdte Harry, miközben tovább lépkedtek a folyosó hideg kövén -, miért fél ennyire Hóborc a Bárótól.
- Lehet, hogy a talárján az Hóborc vére… Senki sem tudja, hogy halt meg… -játszott el a gondolattal Ron.
Befordultak az átjáró végén arra a folyosóra, ahol a mágiatörténet terem volt. A folyosón azonban nem voltak diákok, csak lépteik hangját visszhangozták a falak. Odaszaladtak a teremhez, Hermione bekopogott és benyitott. Gemeni professzor az asztalon ült, hosszú, fekete talárja lelógott a földig, kezében könyvet és pennát tartott. Sötét haja alól halványzöld szemei kíváncsian villantak a későkre.
Hermione megállt az ajtóban, és ujjait szégyenlősen tördelve belekezdett a magyarázkodásba.
- Öhm… Professzor úr… Elnézést kérünk… Hóborc feltartott minket… és…
- Ugyan, hagyd csak! Az a fő, hogy itt vagytok, még semmi lényegesről nem maradtatok le, de azért legközelebb induljatok kicsit hamarabb, hogy még Hóborc se akadályozhasson meg abban titeket, hogy időben érkezetek az órámra… Gyerünk! Gyerünk! Üljetek le! Ti vagytok Hermione Granger, Harry Potter és Ronald Weasley, ha nem tévedek.
- Igen -válaszolt Hermione tisztelettudóan mindhármuk helyett, majd helyet foglaltak az egyik asztalnál.
- Hogy azok is csatlakozhassanak hozzánk -folytatta óráját Gemeni professzor -, akik késve érkeztek, a Roxfort alapításáról volt szó. Beszélgetésünkben addig jutottunk, hogy iskolánkat körülbelül ezer éve alapította a kor négy legnagyobb mágusa: Hollóhát Hedvig, Hugrabug Helga, Griffendél Godrik és Mardekár Malazár.
(Hermione látszólag nagyon mérges volt, hogy ennyi remek pontszerzési lehetőségről maradt le.)
- Akkor legelőször is foglalkozzunk kicsit részletesebben Hollóhát Hedvig életével. Kérem, jegyzeteljék le a fontosabb eseményeket! Lássunk is hozzá! Nos, ki tudja, hol élt Hollóhát? Granger kisasszony!
- A Loch Ness tó partján.
- Pontosan. Hollóhát 950. körül született a Loch Ness tó mellet, erre különböző írásos dokumentációkból következtethetünk. Életében a Loch Ness-i szörnyet tanulmányozta, amitől a mugli emberek már akkor is rettegtek, így nem igen akadályozták munkáját.
- Ki tudja, ez után mi történt? Granger kisasszony?
- Hollóhát összebarátkozott a tó "szörnyével".
- Pontosan. A negyvenes éveiben járó Hollóhátnak sikerült összebarátkoznia Nessivel, így ki tudta deríteni, hogy egy félénk Kelpi riogatja a Skót-felföld varázstalan lakóit. Felfedezésének köszönhetően találkozott Griffendél Godrikkal, s később Mardekárral és Hugrabuggal is, akikkel közös elhatározásból azt a szent célt tűzték ki maguk elé, hogy megalapítják a Roxfortot.
- Könnyű kérdés: kikben látta a legnagyobb lehetőségeket Hollóhát?
Harry magán is meglepődött, hogy felnyújtotta kezét.
- Akiket értelmesnek… mármint értelmesebbnek talált -javította ki gyorsan saját magát: ez úgy hangzott volna, mintha a többi házba, a Griffendélbe is a gyenge elméjűeket válogatnák, (bár a fiú szerint ez a Mardekárra igaz lett volna).
- Pontosan. Hollóhát azokat a mágustanoncokat gyűjtötte maga köré, akiket kifejezetten eszesnek vélt. Évekig tanította a diákokat a kis faházban, amiből a Roxfort kinőtte magát, s melynek alapjaira később a kastélyt építették, de ez már egy másik történet.
Gemeni professzor az asztalon álló homokórára pillantott.
- Ó, hogy repül az idő! A következő órákon részletesebben is foglalkozunk Hollóháttal és életútjával, majd Griffendél Godrik következik… Nem, nem, inkább Hugrabug Helga, nem szeretném, ha lankadna a figyelem, hiszen számotokra gondolom Griffendél a legérdekesebb. Addig is foglaljátok össze, amit a mai órán tanultunk!
- Ez százszor jobb volt, mint Binns órái! -mondta Hermione, mikor már Flitwick tanterme előtt álldogáltak.
Megkezdődött a bűbájtan óra. Az apró Flitwick professzor szokásos könyvrakásán állva névsorolvasást tartott.
- Finnigan, Seamus!
- Itt vagyok!
- Granger, Hermione!
- Jelen!
És így tovább, egészen az L betűig, mikor is:
- Longbottom, Neville! Longbottom! Longbottom! Griffendélesek, hol van Neville Longbottom?
Senki nem tudott választ adni a kérdésre, még a mindig precíz és pontos Hermione sem, (bár ez az információ nyilvánvalóan nem szerepelhetett hőn szeretett könyveiben).
- Mikor láttátok utoljára? Az előző órán még ott volt?
- Mágiatörténeten még velünk volt! -mondta készségesen Harry.
- Az előcsarnokban elszökött a varangya, az öreg Trevor! -mondta Dean lelkesen. - Lehet, hogy még mindig keresi!
- Én nem keresném! -súgta Ron Harrynek.
- Az lehetetlen! Már húsz perce itt kellene lennie -vetette el Dean Thomas ötletét Flitwick.
Kopogtattak az ajtón és benyitott Gloom professzor.
- Elnézést, professzor úr, kérem, jöjjön velem. Neville Longbottomot valaki bezárta a seprűtárolóba és az ellenőrző bűbáj miatt nem vagyok biztos benne, hogy a fiúnak nem esne baja, ha erőszakosabb varázslattal próbálkoznék -a professzor elfordult, talán egy mosolyt rejtett el ezzel, mindenesetre látszott rajta, nagyon szórakoztatja az eset.
- Azonnal. Gyerekek, sajnos ma elmarad az óránk emiatt a baleset miatt, de semmi baj, majd pénteken bepótoljuk a lemaradást! Addig is olvasgassátok a könyvet, nem fog ártani! Pénteken találkozunk.
Flitwick és Gloom sietve távoztak, ami elég komikus látványt nyújtott: Flitwick jóval alacsonyabb volt a nagy átlagnál, s a magasnak mondható Gloom derekáig sem ért.
- Szegény Neville! -mondta Hermione, miközben a folyosón léptettek. -Ki zárhatta be?
- Nekem van egy ötletem… -szólt sötéten Harry.
- Kire tippelsz? -érdeklődött Hermione.
- Hermione, hány olyan embert ismersz, akinek az szórakozás, ha szegény Nevillet bezárja a seprűtárolóba? -kapcsolódott be a beszélgetésbe Ron.
- Malfoy -mondta magától értetődően Hermione. -Szappanbuborék!
A Kövér Dáma portréja felcsapódott, utat engedve a három griffendélesnek. A Griffendél klubhelyiségében nagy volt a nyüzsgés, mindenki ott volt, aki épp nem valamelyik óráján tartózkodott. Szinte minden asztal körül, minden pamlagon, a kandalló párkányán, mindenhol diákok ültek. Harry még életében nem látott ilyet: az összes kéz könyvet markolt. Egy-két diák felállt, a hirdetőtáblához lépett, majd sietve visszaült tanulni. Harry és barátai is elolvasták a kitűzött pergament.

A Diákok Figyelmébe!

Ahogy az évnyitón megtudták, mivel nem tudjuk biztosítani az összes diák biztonságát Roxmortsban, ezért nem mehetnek le mindannyian a varázslófaluba, csak ötven diák. A legjobb tanulmányi eredményt elérő diákok juthatnak le a faluba, tehát azok, akik a legtöbb ponttal gazdagítják házukat október 30-ig. A kirándulás Hallowe'en napján lesz.
Kérem azokat a diákokat, akik esélyesnek tartják magukat bekerülni az első ötven közé, időben kérjenek engedélyt szüleiktől, gyámjaiktól!

Minerva McGalagony
Mb. igazgató

- Én úgysem jutok le! -mondta lemondóan Ron.
- Ha nem tanulsz, akkor nem -válaszolt csípősen Hermione. -Engedélyt kellene kérni, ha lemehetnénk, akkor ne ez akadályozza meg, azon kívül Siriusnak jobb minél előbb írni, ki tudja, hol van épp?
Harry bólintott, előhúzott egy üres pergament, tintát, pennát, és hozzáfogott a levél megírásához.

Kedves Szipák!

Itt minden rendben, bár az új Sötét Varázslatok Kivédése tanár még Pitonnál is rosszabb.
Hallowe'enkor az addig ötven legjobb tanulmányi eredményt elérő diák lemehet Roxmortsba tanári felügyelettel. Szeretnék én is lemenni, de ehhez szükségem van az engedélyedre.
Remélem jól, vagy és hamarosan látjuk egymást!

Üdvözlettel:
Harry

Ui.: Üdvözlöm Csikócsőrt!

- Kész! -Harry végigolvasta művét. - Megírtátok?
- Én meg, még Ginnyt megkérdezem, elküldte e már az övét… Hermione? Hermione!
A lány távolba révedő tekintettel bámult ki az ablakon.
- Hermione! Hermione merre jársz?
- Öhm, tessék? Bocsánat, nem figyeltem.
- Hermione, jól érzed magad? -kérdezte Ron.
- Igen, persze, csak kicsit elkalandoztam. Mit kérdeztetek?
- Hogy megírtad-e már a levelet a szüleidnek? -ismételte a kérdést Harry.
A fiú a pergamenre tekintett, amit a lány a kezében tartott. A papír üres volt.
- Holnap megírom. Fáradt vagyok, azt hiszem, lefekszem! Jó éjt! -mondta és felszaladt a lányok hálószobáihoz vezető lépcsőn.
- Mi lett vele? -kérdezte Ron.
Harry csak vállat vont.
- Ginny, írtál már anyáéknak? -kiabált át Ron a klubhelyiségen.
Ginny felállt és odament a két fiúhoz.
- Még nem, és te elküldted?
- Nem, ha ideadod, felviszem a bagolyházba, egy bagoly hazaviheti mindkettőt.
- Oké -mondta a lány, és egy nyitott pergamenborítékot nyújtott bátyjának.
Ron bele tette a saját levelét.
- Most vigyük fel a bagolyházba? -fordult Harryhez.
- Minél hamarabb, annál jobb!
A két fiú hosszú, sötétségbe burkolózó folyosókon, gyéren világított csigalépcsőkön és rejtekajtókon át eljutott a kastély legmagasabb pontján elhelyezkedő bagolyházba. Amint beléptek a sötét helyiségbe, ezer és ezer sárgán világító szempár tapadt rájuk. A hatalmas ablakokon keresztül látszott az ég, melyen halványan világítottak a csillagok. Telihold volt, de a sárga korongot felhő takarta. Harry a sötétben is látta a hosszú rudakon üldögélő baglyokat. Szárnysuhogás hallatszott, majd Hedvig kedvesen belecsípett a vállába.
- Szervusz! -suttogta Harry és végigsimított baglya puha tollain.
- Pulipinty! -hívta madarát Ron, mire a lelkes kis postás olyan lendülettel ugrott le az egyik rúdról, hogy nem tudott megállni gazdája előtt, arcon csapva őt.
- Puli!
Amint Ronnak is sikerült rákötnie a küldeményt az izgága kis postás lábára, Hedvig és Pulipinty azonnal szárnyra kapott és eltűnt a sötét éjszakában.
Nyikorgás, majd ajtócsapódás hallatszott, mely Harryt az unokaöccse, Dudley Dursley horrorfilmjeiből kiszűrődő hangokra emlékeztette.
- Weasley, Potter… -hallatszott egy vészjósló, suttogó, rideg, fagyos hang a sötétből.
- Ááááh! -ordított Ron és Harry egyszerre.
- Lumos! -hangja fenyegetően visszhangzott a nedves falak közt.
Harryt elvakította a világosság. Kezét a szeme elé tartotta, és egy magas nőalakot pillantott meg.
- A két jómadár! Semmibe veszik a kijárási tilalmat?
Az alak messzebb tartotta tőlük pálcáját, és Harry végre felismerte, nem egy horrorfilmből szökött gyilkos volt, csak Gloom professzor, bár a két fiúnak ő is épp elég nagy fenyegetést jelentett, hiszen a tilosban jártak, ahogy arra a professzor is volt olyan kedves, és felhívta figyelmüket.
- Ez bizony még rengeteg pontjába kerülhet a Griffendélnek! Ha már ilyen bátrak… -nevetett, de hangjában nem volt semmi örömteli, majd folytatta. -Mit keresnek itt?
- Öhm… Engedélyt kellett kérnem a szüleimtől -mondta Ron.
- Éjfélkor? Jobb időpontot nyílván nem talált. És Potter?
- Nekem is.
- Ha nem tévedek, a mugli rokonai már harmadikos korában sem adták meg az engedélyt, hogy lemehessen Roxmortsba. Ráadásul az a fehér bagoly egész nyáron a Roxfortban volt, nem tartja a muglikkal a kapcsolatot. Kinek írt?
- Hát… öhm… Úgy gondoltam, megpróbálom, hátha mégis megadják az engedélyt… -Harry úgy érezte, a tanárnő tudja, hogy hazudik.
Gloom professzor felhúzta amúgy is magasan futó szemöldökét.
- Visszakísérem magukat a klubhelyiségükbe, mielőtt még valaki más is megtalálja magukat… Indulás!
Harry és Ron abban reménykedve, hogy a professzor talán nem von le több száz pontot a súlyos kihágásért, sietve elindultak a kijárat felé.
- Potter! -a tanárnő fehér fénnyel világító pálcájának fénye egy vízszerű anyagból szőtt köpenyre esett. -Ezt ne hagyja itt.
Harry odaugrott a Láthatatlanná Tévő Köpönyeg mellé és talárja alá rejtette.
A kastély feszült, szinte várakozásteljes csöndbe burkolózott. Ahogy végighaladtak a kihalt folyosókon nem hallottak mást, csak Gloom professzor cipőinek ütemes kopogását.
Mikor végre megérkeztek a Kövér Dámához, a professzor megszólalt.
- Most megúszták, de természetesen, ha legközelebb kihágáson kapom magukat, nem fog érdekelni, mily nemes szándék vezérelte magukat tettük végrehajtásakor. A Griffendél bizony sok-sok pontot fog veszteni miatta! Ehhez tartsák magukat! És Potter! Ne keresse a bajt…
Gloom úgy nézett Harryre, mintha a fiú valamilyen veszélyes kaszkadőrmutatványt akarna végrehajtani, mely legnagyobb valószínűség szerint az életébe kerül. Azonban a tanárnő szemében ott csillogott valami különös fény, Harry nem tudta eldönteni, mit jelenthet. Biztos volt benne, hogy a professzor valóban aggódik az életéért, mégis, valami mást is látott a zöld szempárban, amit nem tudott értelmezni. Harry óvatosan bólintott. Gloom hátravetette fekete haját és elviharzott. Mikor elült lépteinek zaja, és talárja suhogása, Harry és Ron a Kövér Dáma rosszalló pillantásaival kísértetve beléptek a Griffendél-toronyba.
A klubhelyiség már szinte teljesen kiürült, csak néhány végzős tanuló ült itt-ott a karosszékekben könyvei fölé görnyedve. Valahol egy óra tizenkettőt ütött. Mivel már Hermione sem volt ott, Harry és Ron felmentek a hálóterembe.
Harry lefeküdt az ágyára. Felidéződött benne a megérthetetlen pillantás. Hamarosan feladta a próbálkozást, hogy megértse a különös csillogást. S ahogy megszabadult a gondolattól, már aludt is, mit sem törődve a nyugtalanító eseményekkel, amik aznap a mágusvilágban történtek, s amikről ő mit sem tudott…

 

Folyt.köv. :-)

Vissza