Harry Potter és a Tükrök Labirintusa

(Katie Giorgessa)

V.

Álom és ébredés

Egy sötét szobában állt álmában. Az egyetlen fényforrás a kandalló volt, melyben időnként fel-fellobbantak a lángok. A szobában egy sötét alak térdelt, arcának azt az oldalát, melyet megvilágított a tűz kísérteties fénye, hosszú, szénfekete haja takarta el, melyen különböző színekben játszott a ráeső halvány fény.
- Képes vagyok rá egyedül is -mondta kissé sértődötten mély hangján, de közben fejét alázatosan lehajtotta.
- Ebben biztos vagyok -hallatszott egy fagyos hang, s egy sötét alak bontakozott ki a sötétből, a fény visszaverődött vörös szemein. - De te is tudod, milyen nehéz feladat ez, még számodra is… Mégis biztosabb, ha nem egyedül vagy… Nem attól tartok, hogy egyedül nem tudod végrehajtani a parancsot… Azért küldeném, hogy megvédjen téged.
- Engem? Megvédeni?
- Pontosan… Akaratodon kívül is túl sok fontos információt adhatnál ki, ha elfognának…
A nő nem válaszolt, csak lehajtotta fejét…
- Akkor sem akarom, hogy ő jöjjön… Inkább akadályoz, mint segít… -mondta hirtelen, s felkapta fejét.
- Nem rajtad múlik, ki megy -válaszolt élesen, s közelebb lépett a nőhöz.
Ekkor azonban kinyílt az ajtó, s egy boszorkány lépett be, alakja sötéten rajzolódott ki, arca nem látszódott, meghajolt, majd feldúlt, kissé remegő hangon mondta:
- Juliet Lestrange… elfogták… újból.
Ekkor Harry kinyitotta szemét. Beletelt egy percbe, mire rájött, valójában mire is riadt fel. Kopogtattak az ablakon, Hedvig tért vissza Sirius válaszával. Felállt, vigyázva, hogy ne verje fel szobatársait az ablakhoz ment, és beengedte a baglyot.
Hedvig leírt egy tiszteletkört a szobában, majd ráült Harry kinyújtott karjára, s a lábára kötött pergamenborítékot mutatta. A fiú leoldotta a levelet, majd megsimogatta a fejét. Hedvig kedvesen megszorította a fiú karját, majd szárnyra kapott. Harry leült az ágyára és felbontotta a hófehér borítékot.

Kedves Harry!

Ne haragudj, de nem adok engedélyt rá, hogy elhagyd a kastélyt, és ezzel kockára tedd az életed! Ha az összes tanár vigyázna is rád, neked a Roxfortban a legbiztonságosabb, akár ott van Dumbledore, akár nincs! Ne szökj ki! A saját biztonságod érdekében ne lépj ki a kastélyból! Maradj nyugton! Ígérd meg nekem, hogy nem szeged meg a kijárási tilalmat, bármi történjék is!!
Ki tanítja a sötét varázslatok kivédését? Van rajta kívül új tanárotok? Szeretném, ha minél hamarabb megírnád. Tudom, hogy Dumbledore nagyon óvatos volt, de nekem akkor is különös, hogy a három jelentkező közül a végére csak ő maradt versenyben, Remus mesélte, de többet ő sem tudott róla.
Mostanában félelmetesen sok dolgom van, de megígérem, hogy a lehető leghamarabb válaszolok!

Üdvözlettel:

Szipák

Ui.: Ne hagyd el a kastélyt!

Harry bosszankodva vett elő egy tiszta pergamenlapot. Rendkívül dühítette, hogy keresztapja így aggódik érte, hogy úgy gondolja, nem tud vigyázni magára. Kíváncsi volt, mit dolgozik, de valószínűsítette, úgysem írhatná le levélben. Megmártotta pennáját és megírta a választ keresztapja kérdéseire.

Kedves Szipák!

Ígérem, nem szököm ki.
Az sötét varázslatok kivédése tanár Selma Gloom, a Durmstrangban is tanított már, azt mondja "amíg meg nem tanulunk viselkedni", addig csak a könyvet másoljuk. A másik új Otto Gemeni, aki mágiatörténetet tanít, nagyon jó tanár, legalábbis eddig annak tűnik.
Remélem, jól vagy!

Harry

- Mit csinálsz, Harry? -kérdezte Ron félálomban.
- Sirius nem enged le Roxmortsba.
- Nem enged le?! -Ron felpattant az ágyban.
- Olvasd! -mondta Harry, és barátja kezébe nyomta a levelet.
- Nem olyan nagy baj… -vigasztalta Ron. -Legalább ketten maradunk. Hermione biztos lemehet, én meg nem leszek a legjobb ötven diák közt.
Felöltöztek és lementek a Nagyterembe, ahol Hermione már az asztalnál ült.
- Jó reggelt! -köszönt a lány.
- Jó reggelt! Megírtad a levelet a szüleidnek?
- Igen, Harry. Reggeli után menjünk fel a bagolyházba!
- Biztos? Mi van, ha megint ott lesz Gloom? -aggodalmaskodott Ron.
- Hogy érted, hogy megint? -Hermione gyanakvó pillantásokat vetett a két fiúra.
- Tegnap, mikor te elmentél aludni, Ronnal felvittük a leveleket a bagolyházba.
- Este?! De kijárási tilalom van!
- Nem jutott eszünkbe -magyarázkodott Ron.
- Szóval elrepült a két bagoly…
-… és Gloom hátulról ránk támadt!
- Csak visszakísért minket a klubhelyiségbe, és még pontot sem vont le!
- Te még véded? -csattant fel Ron.
- Nyugalom, fiúk! Ezen ne veszekedjetek!
Úgy döntöttek, reggeli előtt felszaladnak a bagolyházba, feladni a leveleket, nem akartak késlekedni vele.
- Szervusz Gréta! -Hermione vállára egy fekete bagoly szállt. - Tessék! Köszönöm! -azzal az iskolai bagoly kiröppent az ablakon.
Harry odaadta az újabb Siriusnak szóló levelet Hedvignek. Puli is odaröppent gazdájához, de a lelkes kis postásnak csalódnia kellett: számára nem volt küldemény, így szomorúan visszaült a legalsó rúdra.
A három jó barát visszament a nagyterembe befejezni reggelijüket. Harry épp egy lekváros pirítóssal vívott ádáz küzdelmet, mikor baglyok röpültek be a terem ablakain. Ron kapott egy levelet otthonról, egy macskabagoly pedig Hermione zabkásájába dobta bele a Reggeli Próféta aznapi számát.
- Semmi érdekes… -mondta.
- Ez nem igaz! -szólalt meg Ron. -Én sem kaptam engedélyt! Apa azt mondja, nem biztonságos elhagyni a kastélyt… Érdekes, Sirius is ezt mondta…
- Remélem, én kapok engedélyt, bár egyedül lemenni Roxmortsba…
- Milyen órák lesznek ma? -kérdezte Harry.
- Számmisztika, Átváltoztatástan, Legendás Lények Gondozása és Csillagászat -olvasta fel Ron az órarendet.
- De hát… -kezdte Hermione. -Ma nem dupla Gyógynövénytan és két Bájitaltan van?
- Az szerda, Hermione! Ma kedd van! -mondta Ron.
- Hopsz! Fel kell mennem a könyveimért. Induljatok el, nehogy elkéssetek miattam, Vektor professzor mérges lenne! Mi lesz, ha kiderül, hogy nem készültem? Az órán találkozunk, foglaljatok nekem helyet!
Harry és Ron sokatmondó pillantást váltottak, ez volt az év első számmisztika órája, tehát semmit nem kellet készülniük rá, de már maga a tény, hogy Hermione nem tudja milyen nap volt, is elég megdöbbentően hatott rájuk.
Az órán semmi említésre méltó nem történt, Hermione kései érkezésén kívül, legalábbis addig, míg Harry oda tudott figyelni. Ez volt a legunalmasabb óra, most, hogy nem Binns professzor tartotta a Mágiatörténetet.
McGalagony átváltoztatástan óráján gumilabdából kellett papagájt varázsolniuk, illetve csak kellett volna, mert Neville-nek például nem sikerült változtatást eszközölnie a labdán, a Ron papagája pöttyös volt és piros, a Harryé kissé gömbölyded, de még a Hermione madara is visszapattant a falról…
Ebéd után a hatodéves griffendélesek, Harry őszinte sajnálatára a mardekárosok kíséretében levonultak a parkba, ahol a Tiltott Rengeteg fái alatt állt Hagrid kunyhója. Harry már nagyon várta a találkozást a vadőrrel, akit az évnyitó vacsorán nem látott. Kíváncsi volt, vajon az idén milyen izgalmas lényekkel próbálja majd kivívni a diákok csodálatát. Attól azonban tartott, hogy Malfoy beleköt a lényekbe, vagy Hagridba, amit sohasem mulasztott volna el…
A vadőrlak előtt azonban nem a jószívű félóriás várta a tanulókat, hanem egy túlságosan is sokat látott alak, Harrynek görcsbe rándult a gyomra, amint megpillantotta: Gloom professzor.
- Diákok! -szólt. -Bizonytalan ideig a Legendás Lények Gondozása tantárgy tanítása szünetel, hacsak nem akarják, hogy én tartsam meg az órákat…
A mardekárosok örömujjongásban törtek ki, de néhány griffendéles arcán a csalódottság tükröződött.
- Mi történt Hagriddal? -kérdezte Harry.
- Ne kérdezősködjön, Potter! -válaszolt a professzor. -Nem tartozik magára.
- De igenis rám tartozik! Hagrid a barátom!
- Potter, fékezze magát! - figyelmeztette a professzor, s arcán tükröződött, teljesen idegen tőle, hogy valaki ennyire aggódhat valakiért. - Biztosíthatom, Hagridnak nem esett baja.
- De hol van?
- Potter, figyelmeztetem…! -mondta, majd az osztályhoz fordult. -Felszabaduló idejüket használják ésszerű dolgokra! Tanuljanak, menjenek a könyvtárba, készüljenek a következő óráikra, és senki ne lábatlankodjon a folyosókon! Most pedig mindenki menjen a kastélyba, ne felejtsék el, továbbra is kijárási tilalom van! Indulás vissza! Gyorsan! Igyekezzenek, ne maradjanak le!

*

- Potter, szentelne némi figyelmet esetleg annak, amit készít, vagy bokros teendői megakadályozzák abban, hogy odafigyeljen az Élő Halál Eszenciája ellenmérgének hozzávalóira? -kérdezte Piton mézesmázos hangján másnap délután bájitaltan órán, mikor Harry épp a tankönyvéből hasított le egy vastag csíkot.
A táskájában lapuló aznapi Reggeli Próféta egyik cikkén törte a fejét:

Juliet Lestrange újra Azkabanban

Juliet Lestrange egy azon rabok közül, akik ez év júniusában szöktek meg a börtönszigetről. Mrs Lestrange-t tizennégy éve találták bűnösnek az Imperius-átok használata és gyilkosság vádjában. Mivel megtagadott mindenféle együttműködést a hatóságokkal, s nem volt hajlandó bűntársainak nevét felsorolni, a Mágiaügyi Törvényszék id. Bartemius Kupor vezetésével huszonnyolc év börtönbüntetésre ítélte.

 

De igazából nem is ez volt, ami aggasztotta. Álmában nem látta a nő arcát, akihez Voldemort beszélt, de a hangja kísértetiesen emlékeztette Gloom professzoréra, igaz, csak mert neki is mély hangja volt, már amennyire vissza tudott emlékezni rá.
Barátainak nem számolt be a különös álomról, de ez a cikk biztosította róla, hogy megint a valóságot látta, s ez egyre jobban aggasztotta.
- "Hogy Gloom halálfaló lenne?" -gyötrődött.
Biztos volt benne, hogy Dumbledore megbizonyosodott ártatlanságában.
- "Talán tényleg halálfaló, legalábbis volt, mint Piton, de Dumbledore-nak kémkedik…"
Azonban ez már tényleg csak saját fantáziájának terméke volt, s egy percig sem hitt benne, hogy valóság. Olyan kevés információ állt rendelkezésére, hogy abból nem csak lehetetlen lett volna messzemenő következtetéseket levonni, de teljesen felesleges is.
Szinte semmit nem tudott Gloomról, s így könnyű volt bármit rámondani. Hasonlóképp gyanúsították Pitont is elsőéves korukban, bár annak volt némi alapja. Most azonban biztosan tudta, a sötétben tapogatózik.
- Tíz pont a Griffendéltől! -mondta Piton, és elsétált a fiú asztala mellett. -Kezdjék el a hozzávalók összekeverését! Potter, igyekezzen! Longbottom, öt szalamandrafarok pontosan elég bele! Óvatosan a furunkulával! Weasley, csak egy patkányfogat…!
Egy pukkanás és Ron főzete a falakon, a környéken dolgozó diákok és Piton talárján landolt.
- Weasley! -Harry attól tartott, hogy Piton gyíkká változtatja barátját. Egy pillanatra komolyan megijedt, mikor a tanár felemelte pálcáját, de mint kiderült, csak megtisztította a falakat és a talárokat. -Weasley büntetőfeladatot kap, és levonok negyven pontot a Griffendéltől!
- Vezet a Mardekár! -súgta Hermione Harrynek.
- Granger, talán segíteni akar Weasleynek a feladatában?
- Nem, professzor úr.
- Potter, idén a Griffendél elveszti a pontversenyt! -hallott Harry a háta mögül egy lassú, vontatott, kétségtelenül kárörvendő hangot.
- Ne reménykedj, Malfoy! Ha nem mi győzünk, a Mardekár akkor sem nyer! -válaszolt Harry, de szavai több önbizalmat sugároztak, mint amennyit szívében érzett.
- Ahogy gondolod Potter! Majd év végén kiderül!
- A Mardekár idén is csak második lesz! -sziszegte Harry, inkább magának bizonygatva, mint Malfoynak, és persze csak azért, hogy övé legyen az utolsó szó.
- Potter, csendet!
Harry az óra hátralevő részében nem beszélgetett senkivel. Csodálatos módon a bájitala olyan színű lett, mint Hermione főzete, így Piton nem vonhatott le újabb pontokat a Griffendéltől, bár biztos volt benne hogy csak látszatra egyformák…

 

Folyt.köv. :-)

Vissza