Harry Potter és a Tükrök Labirintusa

(Katie Giorgessa)

VI.

Pánik

Teltek, múltak a napok. Beköszöntött az október. A park fái sárgás színbe öltöztek. Sűrű köd szállt a kastély környékére, mely nem akart feloszlani, és éjjel-nappal kövér cseppek verték az iskola ablakait. A tó megáradt, a viharos erejű szél hatalmasra korbácsolta az acélszürke hullámokat. Harry gyakran nézte, ahogy a szél tépte-szaggatta a fákat, és dobálta az elázott, színes faleveleket.
Ilyenkor nagyon örült, hogy a kastélyban lehet. A klubhelyiség kandallójában mindig vidáman pattogott a tűz. A hetek óta tartó esőzések nem vették el a diákok kedvét a Roxmortsi kirándulástól, és minden este könyveiket bújva üldögéltek a kandalló körül. Harrynek egyre jobban hiányzott a kviddics, a varázslók sportja. Tűzvilláma az ágy alatt feküdt. Időnként elővette és kifényesítette, de a kijárási tilalom miatt nem repülhetett rajta.
Egy hétfői nap a szokásos módon kezdődött. Harry felébredt, felöltözött, kirángatta Ront az ágyból, lement a nagyterembe, ahol Hermione egy vaskos könyvet olvasott.
- Már megint Gloommal lesz óránk! -nyávogott Ron. - Az a nő nem normális! Két sor hiányzott az öt tekercs pergamenből, és nem fogadta el! És még volt képe még három tekercset kérni hozzá!
- De Ron, legalább fél tekercs hiányzott, ráadásul túl nagy betűkkel írtad! -mondta Hermione.
- Mindegy. De suttogva tartja az óráit, és ha valaki meg mer szólalni, leordítja! Ráadásul Anabell Malfoy a kedvenc diákja!
- És ezt mégis ki mondta, tisztelt Jólértesült úr?
- Seamus Finnigan!
- Seamus Finnigan legalább olyan pletykás, mint Pansy Parkinson!
Ron már válaszra nyitotta száját, de Harry jobbnak látta félbeszakítani barátai vitáját, mielőtt egymásnak esnek.
- Szerintetek hol van Hagrid? -tette fel Harry a kérdést, ami már hetek óta foglalkoztatta.
- Biztosan Dumbledore-nak segít -adta meg a kézenfekvő magyarázatot Hermione, visszatért könyvéhez, s válasz közben fel sem pillantott belőle.
Ebben a pillanatban sok-sok bagoly röppent be a terembe. Hermione aznap is megkapta a Reggeli Próféta legfrissebb számát. A lány felkapta az újságot és elolvasta a vezércikket.
- Ez… Ez… Ez nem lehet igaz! -dadogta.
- Mi történt, Rita Vitrol újra előásta a pulicerpennát? -gúnyolódott Ron.
- Olvassátok!
Harry és Ron maguk elé húzták a lapot, és ketten egyszerre olvasták a főoldalt, Hermione pedig fejjel lefelé próbálkozott.

Dumbledore eltűnt!

Albus Dumbledore-t utoljára egy hónapja látták egy London közeli kisvárosban, azóta nem adott hírt magáról. A Mágustörvénykönyv 104./25. törvénye szerint valamely nagykorú boszorkányt vagy varázslót egy hónap távollét után - mely idő alatt senki nem látta és életjelet sem adott magáról - lehet eltűntnek nyilvánítani. A 104./26. Törvény szerint Dumbledore-t egy hónapig keresik, illetve további (kivételesen fontos személyeknél alkalmazandó) még egy hónapig. A második hónap lejárta után elhunytnak nyilvánítják.
"Dumbledore szándékosan tartózkodik ismeretlen helyen, megpróbál fejetlenséget teremteni abban a világban, amit mi tizenöt év alatt felépítetünk" -nyilatkozta lapunknak Cornelius Caramel Mágiaügyi Miniszter. "Dumbledore csupán nem tudja elviselni, hogy már nem rettegnek az emberek Tudjukkitől, s így nincs kiemelt szerepe a mágusok világában".
A Miniszter úr biztosította lapunkat arról, hogy semmilyen veszély nem fenyeget. Kérdésünkre, hogy mi az oka az utóbbi hónapok személycseréinek a Minisztériumban, Mr Caramel azt a választ adta, hogy bizonyos mágusok túl hiszékenyek, elhitték Dumbledore hazugságait a Sötét Nagyúr visszatéréséről, s neki az igazán fontos kérdésekben való döntéshez nincs szüksége olyanokra, akik csak hátráltatják a munkát a folytonos pánikkeltéssel.
Mindenesetre a Miniszter úr biztosította lapunkat, mindent megtesznek, hogy megtalálják Dumbledore-t.

 

- Dumbledore eltűnt? -kérdezte Harry végigjátszva magában a következményeket. Megborzongott. -Ha Dumbledore-ral történt valami…
-… akkor te sem vagy biztonságban, Harry, senki sincs biztonságban! -Hermione ijedt szemeivel nézett Harryre, és letette az asztalra könyvét.
A diákok közt futótűzként terjedt a hír. A teremből ilyen, s ehhez hasonló mondatfoszlányok hallatszottak:
- Hallottad…?
- Igen… Dumbledore…
- Elvesztünk…
- Ez borzalmas…
- És… Tudodki…?
Harry a tanárok felé fordult. A kis Flitwick professzor kézében tartotta a Reggeli Prófétát és idegesen hol jobbra, hol ballra fordult. Gloom kitartóan bámulta a felhős eget tükröző mennyezetet, de arca, mint mindig, most sem árult el érzelmeket. Bimba idegesen tördelte kezét és rántottáját figyelte, mintha az bármelyik pillanatban rá támadhatna. Gemeni leginkább mérges volt, míg Vektor professzoron a félelem látszott.
Kinyílt a nagyterem ajtaja és McGalagony lépett be rajta. Haja kócos volt, talárját csak a vállára dobta. A tanácstalan szemek rászegeződtek. A teremben néma csend lett.
Harry végigtekintett diáktársain, de a látvány nem nyugtatta meg, sőt. Bár közülük sokan nem is éltek akkor, vagy nem emlékezhettek arra az időre, mikor Voldemort hatalma csúcsán állt, mindannyian hallottak történeteket erről az időről. Azok, akik mugli családból származtak, diáktársaiktól értesültek a tizenöt évvel ezelőtt történt eseményekről. Ezek a történetek inkább rémtörténetek voltak, amik mind azt mondták el, hogy félelemben és rettegésben élt mindenki, legyen mugli, varázsló vagy boszorkány.
A tanulók közt voltak, elsősorban a kisebbek, akik a félelemtől reszketve várták McGalagony szavait, akik a kétségbeeséstől megkövülten, üveges szemmel bámultak a semmibe, miközben ajkuk hangtalan szavakat formált: mi lesz velünk? A prefektusok és a felsőbb évesek próbálták nyugtatni a kisebbeket. Néhány diákon, akik elsősorban a Mardekár asztalánál ültek, nem látszott sem félelem, sem kétségbeesés, csupán elgondolkoztatta őket a hír. Ezek közt a tanulók közt volt Draco Malfoy is…
- Kérem, őrizzék meg nyugalmukat! -sietett megnyugtatni a diákokat McGalagony. -Mindenki haladéktalanul menjen a háza klubhelyiségébe és maradjon ott további utasításig! A házvezetők hamarosan felmennek a klubhelyiségbe és tájékoztatják önöket a teendőkről! Kérem a prefektusokat, gondoskodjanak róla, hogy mindenki a klubhelyiségben maradjon!
Hermione felállt és a többi prefektussal együtt elkezdte a lépcső felé terelni a diáksereget.
- Griffendélesek! -a lányon nem látszott félelem, de hangja remegett.
Harry még életében nem tapasztalt ilyen gyászos hangulatot a Griffendél klubhelyiségében. Mindenki tudta, mi lesz, ha Voldemort újra hatalomra kerül, ugyanaz, mint évekkel ezelőtt: a mágusok féltek kimenni az utcákra, rettegtek attól, hogy az otthonuk felett lebeg majd a Sötét Jegy, ami biztosan jelzi, mit találnak majd odabent a házban, féltek az idegenektől és egymástól is…
Ekkor mind arra gondoltak, hogy valami történt Dumbledore-ral, hogy talán a legrosszabb történt szeretett igazgatójukkal, az egyetlen mágussal, akivel még Voldemort sem mert ujjat húzni, talán mostanáig. Ha félelmük beigazolódik, már senki nem lesz, aki megállíthatná a feketemágust, s így legszörnyűbb rémálmuk válhat valóra: Voldemort újra régi fényében tündököl majd, s hatalma legyőzhetetlenebb lesz, mint valaha. A diákok közt voltak, akik ezeket a következményeket fel sem tudták igazából fogni, de azt ők is érezték, borzalmas jövő vár mindenkire, ha félelmük valóra válik.
- Mind meghalunk! -tört ki zokogva egy másodéves lány.
- Nyugodj meg -csitította egy fiú, akinek talárján az iskola elsőket megillető jelvény csillogott. -Lehet, hogy holnap megtalálják Dumbledore-t, és kiderül, hogy csak fordítva tartotta a térképet, vagy az is lehet, hogy szándékosan tesz úgy, mintha eltűnt volna.
- Reméljük! -mondta kórusban néhány griffendéles.
Már egy óra, vagy talán hosszabb idő is eltelt azóta, hogy Harry elolvasta cikket, mikor McGalagony belépett a portrélyukon.
- Kérek mindenkit, hogy menjen le a nagyterembe. Pánikra továbbra sincs semmi ok! Biztonságban vagyunk.
Mikor a griffendélesek leültek asztalukhoz, már a hugrabugosok és hollóhátasok az asztaluknál ültek, és hamarosan megérkeztek a mardekárosok is. Nemsokára Piton és McGalagony is megjelent néhány másik tanár társaságában.
- A Minisztériumból érkezett levél a következőket tartalmazza: -kezdte a levél felolvasását McGalagony - Dumbledore eltűnése pánikkeltésre adhat okot, de szeretném nyomatékosítani, erre semmi szükség! A tanárok továbbra is tartsák meg óráikat a szokásos tanmenet szerint! Ismétlem, pánikra semmi ok! Tudjukki nem kerülhet újra hatalomra! Kérem, ne keltsenek pánikot, még ha Dumbledore-nak eltökélt szándéka is volt ez! Tisztelettel: Cornelius Caramel, Mágiaügyi Miniszter.
- Induljanak az óráikra! -mondta Piton és elindult pinceterme felé.
- Hallották! Induljanak! -erősítette meg McGalagony.
Az összes tanár felállt, így a diákok is elindultak.
Gloom professzor kissé szétszórtabb volt, mint általában, de amúgy teljesen átlagos sötét varázslatok kivédése órát tartott, attól eltekintve, hogy nem ordította le Nevillet, mikor nem tudott válaszolni a kérdésére, nem forgatta pálcáját ujjai közt, és mintha kevesebb házi feladatot adott volna fel…
Gemeni professzoron észre sem lehetett venni, hogy esetleg nyugtalanítja valami, zavartalanul tartotta óráját Hugrabug Helgáról. Ez az óra valamivel unalmasabb volt, mint a korábbi Mágiatörténet órák, mert Hugrabug semmi érdekeset nem tett egész életében, s talán ezért nem kívánt a professzor két óránál többet szentelni életútjának.
Flitwick professzor időnként gondolataiba merült, majd megborzongott, az óra közben többször is megkérdezte, tulajdonképpen mit is tanít, és az óra vége előtt negyed órával elnézést kért diákjaitól, hogy tovább tartotta bent őket… Persze Hermione sietett tájékoztatni a professzort a pontos időről, diáktársai nagy bosszankodására.
A klubhelyiségbe érve Harry egy újabb pergament pillantott meg a hirdetőtáblán, mely tájékoztatta a diákokat arról, hogy nem hagyhatják el délután öt óra után a klubhelyiségüket, és persze, hogy jobb, ha elfelejtik a Roxmortsi kirándulást.
- Szerintetek Sirius tud valamit a dologról? -kérdezte Harry barátait aznap este.
- Kérdezd meg tőle -vont vállat Ron.
- Viszont, ha tud valamit, nem valószínű, hogy leírja levélben! -vetette ellen Hermione.
- Egy próbálkozást azért megér! -mondta.
Harry, miközben felfele szaladt a fiúk hálótermei felé, azon töprengett, érdemes-e zaklatni egy olyan dologgal Siriust, ami nem is biztos, mi van, ha egyszer Caramelnek van igaza? Hiszen keresztapjának mindig olyan sok dolga van, még ha mindig szakított is időt rá, hogy válaszoljon Harrynek.
Már majdnem felért a hetedévesek hálóterméhez, mikor megpillantott egy előtte alig néhány lépésre szemmagasságban lebegő sárgászöld feliratot:

Ifjú Potter, a vész elöl menekülni nem tudsz!
A vég közeleg, bármennyire is futsz!
Hatalmába keríti a rettegés lelkedet,
Bármennyire is rejtegeted félelmedet!

 

Ahogy elolvasta a felirat betűire esett szét, majd szertefoszlott. Hosszú percekig állt a sötét lépcsőn. Most már biztos volt benne, hogy a feliratokat olyasvalaki írja, aki közel áll Voldemorthoz, s abban is, hogy nem a feketemágus utasítására…

 

Folyt.köv. :-)

Vissza