Harry Potter és a Tükrök Labirintusa

(Katie Giorgessa)

VIII.

A fekete kígyók nyomában

- Harry! Harry! Ébredj! Elkésünk az óráról!
- Mit?
- Ébredj már!
Harry kinyitotta szemét, Ron épp a talárját próbálta magára erőszakolni. Neville Seamus Finnigant ébresztgette. Az órára pillantott: tíz perc múlva kezdődik az első óra. Kiugrott az ágyból, s sietve elkezdte összekeresni az aznap szükséges könyveit.
- Seamus! Ébredj már! -vette át a pizsamában rohangáló Neville feladatát.
Miután megunta a fiú ébresztgetését, megragadta a takaró alól kilógó lábát, és lerántotta az ágyról. Az ébresztő végül hatásosnak bizonyult.
- Minek megyünk be egyáltalán -kezdte Dean egy zoknival a szájában -, ha már úgyis elkéstünk?
- Azért hogy McGalagony ne szabjon ki rád egy hét sötétzárkát étlen-szomjan!
- Miért, azt szokta azoknak, akik lógnak? -kérdezte, nyílván félreértette Harry viccét, bár a fiú nem teljesen annak szánta.
Harry a szerkényéhez lépett, sietve magára kapkodta ruháit, majd könyveit felkapva rohantak le szobatársaival a nagyterembe, s közben magára kapta talárját.
- Hol voltatok? Már azon gondolkoztam, hogy elindulok nélkületek az órára! -mondta szemrehányóan Hermione.
- Elaludtunk… -válaszolt Harry egy fánkkal a szájában.
Pár perccel később már Számmisztika órán ültek, és Harry újra álmaiba, pontosabban a nagyteremből kimentett reggelijébe merülhetett.
- Szütit? -kérdezte tele szájjal Hermionétól, mire a lány csak rosszallóan sóhajtott.
- Én kérek -vigyorgott Ron.
Miután Vektor professzor megtartotta az év legunalmasabb órája címet is kiérdemlő tanórát, mely értékes perceket vett el a szünetükből, már rohanhattak is McGalagony tantermébe az átváltoztatástan órára, arra persze még volt idő, hogy Hermione egy fésűt adhasson Harry kezébe, majd, miután a fiú értetlenkedő pillantást vetett először a fésűre, majd a lányra, egy zsebtükröt is.
- A mai órán a könyveikből fognak sündisznókat varázsolni, és persze vissza is változtatják őket! -Harry ugyan pontosabbnak látta volna, ha McGalagony azt mondja, próbálnak varázsolni. - Kérem, senki ne robbantsa fel, égesse el, változtassa madárrá a könyveit, bár talán jobb, ha bezárom az ablakot… A varázsszó transformicio algirus! A visszavonáshoz pedig a szokásos Ex előtag szükséges, tehát Extransformicio!
Harry maga elé tette könyvét.
- Transformicio algirus!
Semmi nem történt.
- Transformicio argilus! -mondta Ron, és intett pálcájával.
A könyv lángra lobbant. Ron Harry segítségével megpróbálta eloltani a zöld lánggal égő könyvet.
- Ress! -Hermione intett pálcájával, melynek végéből vékony fénysugár csapott ki, és a könyv kissé megperzselve és ázottan ugyan, de visszaállt eredeti állapotába. -Ron, eltévesztetted a varázsigét, nem argilus, hanem algirus! -javította ki Hermione úgy mellékesen.
- Neked talán sikerül? -kérdezte Ron, reménykedve, hogy a lánynak nem jön össze a varázslat, bár erre nem sok esélyt látott.
- Transformicio algirus!
Hermione könyve azonnal egy megszeppent kis sündisznóvá változott, ugyan rá volt írva a lány neve, és tüskéi kicsit bíboros árnyalatban játszottak, így egészen emlékeztették Harryt a könyvre… A lány bosszankodva lecsapta pálcáját a padra.
- Semmi sem sikerül! -mondta.
- Ugyan Hermione, évfolyamelső vagy! Lehet, hogy ez a varázslat, most nem sikerült tökéletesen, de nézd meg ezt! -Harry felmutatta tüskékkel borított könyvét, ami felvisított, és mancsait apró, fekete szemei elé kapta, mikor a lány könnytől csillogó szemeibe nézett. Hermione felnevetett a sünkönyv láttán.

*

- Irány a könyvtár! -mondta Hermione ebéd után, immáron sokkal jobb hangulatban. -Ki kell nyomoznunk, hogy van-e valami köze Gloomnak a halálfalókhoz!
- Pssssszt! Halkabban! -mondta Ron, s mutatóujját ajkára szorította. - Még meghallja. Egyébként meg, nem hiszem, hogy írtak volna róla könyvet… -próbálkozott Ron.
- De újságot igen!
- Újságot? -kérdezte kórusban Harry és Ron. -A könyvtárban hol találnánk újságot?
- A könyvtárban meg van a Reggeli Próféta összes eddig megjelent száma! Ezt nem is tudtátok? Csak én olvastam a Roxfort történetét?
- "Valószínű…" -gondolta Harry.
Elindultak a könyvtárba. Az ajtóban összetalálkoztak Anabell Malfoyjal. A lány mintha megijedt volna tőlük, hátraugrott, és elejtette a nagy rakás könyvet, amit kezében tartott. Idegesen az ajkába harapott, felkapta a könyveket, majd elsietett. Hermione felvett valamit a földről, és a lány után akart szólni, de Anabell már eltűnt a folyosó kanyarulatában. Hermione a zsebébe süllyesztette a pergamenlapocskát.
- Majd ha látom, odaadom neki -mondta.
Odabent Hermione egy polchoz vezette őket a könyvtár hátsó részében, közel a zárolt részhez, ahova csak tanári engedélyjel juthattak be. Az újságok be voltak kötve, hogy ne rongyolódjanak el.
- Tehát, Tudjátokki bukása körül kell keresgélnünk… Bár, lehet, hogy jóval hamarabb derült róla ki… -kezdte Hermione.
- Vagy talán soha… -vetette ellen Harry.
- Lehet, hogy csak egy utalás van róla, egy kis rövid cikkben… Akkor pedig tizenegy év újságait végig kell olvasnunk, sőt! Talán huszonhat évét is… De hova lett Ron?
- Az előbb még itt volt! Megkeresem.
Harry minden sorba benézett, amíg az egyik könyvespolc előtt megtalálta barátját, aki épp egy vaskos könyvet csúsztatott vissza a többi közé.
- Hát te? -kérdezte tőle.
- Öhm, én csak nézelődtem… -mondta zsebre tett kézzel a fiú.
Harry különösnek tartotta a dolgot, Ron nem kifejezetten szeretet olvasni. Kibetűzte a vastag, kék könyv oldalán a címet: Kviddics. Így mindjárt érthető volt számára, miért nézeget barátja inkább egy ilyen vaskos könyvet, mint a tizenöt évvel ezelőtti újságokat.
- Menjünk, Hermione vár ránk!
- Amíg ti bújócskáztatok én kigondoltam valamit. Szerintem abban az évben kell keresgélnünk, amikor Tudjátokki hatalma megtört. Ha itt nem járunk szerencsével, megnézhetjük a következő évet is, illetve az azelőttit is. Tehát Ron, te olvasod januártól áprilisig, bár Tudjukki bukása előtt nem valószínű, hogy találunk valamit. Harry, tied májustól augusztusig és szeptembertől decemberig én keresem. Nem feltétlenül kell végigolvasni az összes cikket, csak a címeket.
- Nem lehetne inkább az enyém szeptembertől decemberig? -kérdezte Harry.
- Biztos vagy benne? -kérdezett vissza aggódva Hermione. Tudta, Harry a saját szülei halálának különös körülményeit tárgyaló cikkre is ráakadhat.
- Igen.
- Rendben.
Leültek egy kieső asztaloz, és nekiálltak végigolvasni a címeket. Harry élvezte, hogy a sok-sok évvel ezelőtti újságokat tarthatja a kezében.
- "Elmarad a Kviddics Világbajnokság, Megfélemlítések a Minisztériumban, Elfogták Bartemius Kupor fiát, Elbocsátások a Filibuster gyárban, Hírek a muglivilágból" -olvasta magában Harry a címeket. Már teljesen belefáradt az újságok nézegetésébe, mikor egy novemberi számban megpillantotta a saját nevét is: -A kisbaba Harry Potter legyőzte Tudjukkit, Tudjákki eltűnt, Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén meghalt, vagy csak bujdokol?, A Potter-fiú megállította a feketemágust -tovább lapozgatta az újságokat, és megtalálta azokat a cikkeket, amikben mágusokat vádolnak azzal, hogy Voldemort kezére játszottak. -Lucius Malfoy a vádlottak padján, Perselus Piton mellett tett vallomást Albus Dumbledore, Sirius Black tömeggyilkossága a mugli utcán, Pettigrew anyja csak fia ujját kaphatta meg, A Lestrange-házaspár börtönben -Harry eltátotta száját, mikor rájött, hány embert vádoltak meg, és hogy hány tisztázta magát. Tovább olvasta az újságokat. -December 31.: Még folynak a tárgyalások, Blacket életfogytiglani Azkabani fogságra ítélték, Sandy Speaket felmentették."
- Én semmit sem találtam -szólalt meg Hermione.
- Én sem -Ron lecsapta az utolsó újságot is az asztalra.
- Semmi, rengeteg embert megvádoltak, felmentettek, de Gloom nincs köztük -Harry talált néhány cikket, melyet szívesen elolvasott volna, de Hermione nem engedte, inkább újabb kupac újságot rakott elé.
Átlapozták az összes újságot, de semmit nem találtak.
- És Pitonról sem volt semmi? -kérdezte Hermione.
- De igen, több is -válaszolt Harry.
- Volt Pitonról cikk, és nem szóltál?!
- Azt hittem, csak Gloom után nyomozunk!
- Melyik újságban volt? - Hermione újra elővette a lapokat.
- Ezekben -mutatott rájuk Harry,
A lány kihúzta a toronyból azt a néhány újságot, aminek következtében az egész leborult, néhány leesett a földre, de a lány nem törődött vele.
Hermione kezébe vette az egyik újságot, és halkan felolvasta a cikket:

Perselus Piton mellett tett vallomást Albus Dumbledore

Perselus Pitont azzal vádolták, hogy Tudjukkinek kémkedett a Roxfortban. Albus Dumbledore, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója ennek ellentétjéről tett vallomást, miszerint a roxforti professzor neki kémkedett Tudjukkinél.

Néhány napja nagy vihart kavart a hír, hogy egy roxforti professzor kémkedett Tudjukkinek. Perselus Piton tárgyalásán maga az iskola igazgatója, Albus Dumbledore tett vallomást Piton ártatlansága mellett. Több tanú is eskü alatt vallotta -maga a vádlott is-, hogy Piton kezdetben valóban halálfaló volt, de hamarosan "felébredt" -ahogy Piton fogalmazott- és mindent elmondott Dumbledorenak. A mágus megbízhatónak találta az alig 22 éves professzort, így jelentős mennyiségű információt szerezhetett a feketemágus lépéseiről. Egyetlenegy tanú vallott Piton ellen, Corell Jonnes, ám a fiatal nő nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani állítását. Egyes bírák úgy vélik, előfordulhat, hogy Jonnes nem mondott el mindent, amit az aktuális és más ügyekről tud, mert korábban őt is megvádolták azzal, hogy Tudjukki bizalmasa volt, s így valószínűleg sok mindent tudott volna mondani a többi Halálfalóról, de őt felmentették, így saját érdeke volt, hogy ne tudjon túl sokat… Ezt az állítást Jonnes és ügyvédje tagadja.
Perselus Piton tárgyalását a külön ezekre az ügyekre felállított bíróság elnapolta.

- Azt írja, néhány napja… Tehát kell lennie egy korábbi cikknek is… -mondta Hermione, és elkezdett az újságok közt kutatni. -Harry, Corell Jonnesról nem láttál cikket?
- Azt hiszem, volt róla is… De ebben ne vagyok biztos.
- Itt van még egy cikk Pitonról! -bökött rá Ron az egyik újság lapján egy rövid kis írásra. Most ő olvasott.

Roxforti tanár a vádlottak padján

Perselus Pitont az a vád érte, hogy Tudjukki bukása előtt a feketemágusnak kémkedett hosszú ideig. A hír azért számít kuriózumnak, mert az ifjú varázsló második éve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola professzora. Perselus Piton tárgyalását a jövő hétre tűzte ki a bíróság, Piton az Azkabanban várja meg pere lefolytatását.
A mágusvilág fokozott kíváncsisággal várja az ítéletet.

- Ennyi az egész -mondta Ron.
- Itt van a cikk Corell Jonnesról! -Harry megigazította szemüvegét és felolvasta az írást.

Corell Jonnes - az újságírónő bilincsben

A Reggeli Próféta újságírónőjét halálfalósággal vádolják.
Az újságírónő azzal védekezik, munkájából kifolyólag nyomozott a feketemágusok után. Ezzel szemben áll az a tény, hogy sohasem publikált cikket a Tudjukkit követő mágusokról. "Védencem ártatlannak vallja magát, és biztos a felmentésében" -nyilatkozta jogi képviselője.
Mivel a vád sem bizonyítékokat, sem szemtanúkat nem tud felsorakoztatni, a vádat valószínűleg elejtik majd Jonnes ellen, s az újságírónő addig is szabad lábon védekezhet. Jonnest valószínűleg bizonyíték hiányában felmentik majd.

- Ezzel sem kerültünk közelebb ahhoz, hogy miért fúj egymásra Piton és Gloom, és azt sem tudtuk meg, mit tudhat Piton Gloomról. Sőt Gloomról semmit nem találtunk, de azt legalább tudjuk, hogy Corell Jonnes ártatlan volt, tehát akkor nem is tudhatott elmondani semmit Pitonról… Van még egy cikk arról, hogy felmentették Pitont, abban sincs semmi, és valószínűleg nem találunk semmit a Jonnes felmentéséről szóló írásban sem -foglalta össze az eredményeket Hermione.
- Ez érdekes! -mondta Ron. -"Lucius Malfoy előkelő család sarja, aki már több botrányos ügybe is keveredett, azonban mindig bizonyította ártatlanságát, így sokan biztosak abban, hogy a halálfalóság vádja alól is felmenteti magát. Ilyen botrány volt például szülei halála után a végrendelet körül való vita, satöbbi, satöbbi, satöbbi, és az a pletyka, mely szerint a megbecsült miniszter viszonyt folytatott Corell Jonnes újságírónővel, de később bizonyítottá vált, hogy a pletyka tévedésen alapult…"
- Egyre jobban érdekel, ki lehet ez a Corell Jonnes! -vigyorgott Harry. -Kíváncsi vagyok, Malfoy tud-e erről!
Ron gonosz vigyorra húzta a száját.
- Kérdezzük meg tőle!
- Fiúk! Most nem ez a fontos! És különben is "bizonyítottá vált, hogy a pletyka tévedésen alapul"! Nézzük meg a többi újságot is! Jöhet a következő év, a szokásos rendben.
Alighogy elkezdték átrágni magukat a könyvkupacon, Hermione felkiáltott:
- Várjatok, ebben is benne van Corell Jonnes neve, nem tudom, miről szól, egy pillanat, csak a másik oldalon kezdődik -mondta miközben az izgalomtól remegő ujjaival próbálta szétválasztani az újság lapjait.
- Nyomozgatunk, nyomozgatunk…? -erre a kérdésre mindhárman összerezzentek, mintha maga Corell Jonnes lépett volna ki a lapok közül. Gloom professzor volt az, a maga fenyegető, fekete hajú, márványarcú valójában magasodott feléjük, kezeit karba fonta, fekete körmei csillogtak a fáklyák táncoló fényében. Most is, mint mindig mosolygott rájuk, bár Harry inkább vicsorgásnak látta ezt.
- Öhm, tanárnő, mi… mi csak nézegetjük a régi újságokat -mondta Hermione a lehető legártatlanabb arccal.
- Mára elég volt, menjenek fel a klubhelyiségetekbe és tanuljanak valamit, vagy bánom is én, csináljanak akármit!
- Igen, professzor.
Így a három jó barát amilyen gyorsan csak tudott, elmenekült a könyvtárból, remélve, hogy Gloom nem von le pontot a Griffendéltől, bár erre nem lett volna semmi alapja, de a fiukban még élénken élt a bagolyházi találkozás emléke, mikor Gloom kiadós büntetést ígért mindkettőjüknek, ha szabálysértésen kapná valamelyiküket.
Némán ballagtak fel a Griffendél-toronyba.
- Négy órát töltöttünk a könyvtárban és sehova sem jutottunk! -fakadt ki Hermione, és leült az egyik karosszékbe.
- De legalább van mivel bosszantanunk Malfoyt…
- De hát olvastad, bebizonyította az apja, hogy nem igaz -mondta lemondóan Hermione.
- Úgy ahogy azt is bebizonyította, hogy nem halálfaló! -csatlakozott Harry is a beszélgetéshez, de mivel talán egy árnyalattal hangosabban mondta ezt, lopva hátranézett, hogy hallotta-e valaki.
- És ha ez tényleg nem igaz? És ezt nem tisztességes emlegetni valakinek!
- Jó-jó, rendben… -Ron kissé csalódottnak tűnt.
Elővették könyveiket, és a délután hátralevő részét tanulással töltötték, majd este felmentek a csillagászat toronyba, ahova az órán kívül diák nem tehette be a lábát. Ez volt a kastély legmagasabb pontja. A teteje kupolában végződött, amin sok-sok ablak volt, itt nézhették az eget teleszkópjaik segítségével. Harry alig bírta ki ébren Sinistra professzor óráját, így nagyon örült, mikor végre felmehetett a hálóterembe és belehuppanhatott a puha ágyba, s ellentétben az előző éjszakával azonnal elaludt, s el is felejtette, mi minden történt két nap alatt.

 

Folyt.köv. :-)

Vissza