Harry Potter és a Tükrök Labirintusa

(Katie Giorgessa)

XII.

A levéltár

A péntek este alkalmasnak bizonyult rá, hogy Harry látogatást tegyen a Roxmortsi Levéltárban. Úgy döntöttek, veszélyes lenne, ha a kijárási tilalom ellenére hárman is eltűnnének a Griffendél-toronyból.
Így közös megegyezés alapján Harry felment a hálóterembe még kora este, mondván, fáradt, míg Ron és Hermione a klubhelyiségben maradtak, (a lány persze először megeskette Harryt, hogy nagyon óvatos lesz, és amilyen gyorsan csak tud, visszamegy a kastélyba, és persze, hogy nem vállal felesleges kockázatot, vagyis egy pillanatra sem veszi le a köpenyt). Majd pontosan tizenegy óra harmincöt perckor Hermione leverte a jó előre felhalmozott könyvtornyot, mire Ron elkezdett veszekedni vele, hogy mégis hogy lehet ilyen ügyetlen. Mialatt mindenki, aki még a klubhelyiségben volt a két gyerek veszekedését figyelte, a portrélyukat egy láthatatlan kéz kinyitotta, majd visszazárta.
Harry elindult a kihalt folyosókon. Kezében markolta pálcáját. Hamarosan odaért a púpos boszorka szobrához. Körülnézett, nincs-e valaki a közelben, s miután megbizonyosodott benne, hogy senki nem jár arra, megszólalt:
- Dissendium! –suttogta és pálcájával rákoppintott a szoborra.
A púpos boszorka utat engedett és Harry már csúszott is lefelé a hideg kőcsúszdán. Egy koppanással landolt az alagút nyirkos kőpadlóján.
- Lumos! –mondta és pálcája hegyén apró lángocska lobbant, mely megvilágította előtte az alagút egy részét.
Gyors léptekkel elindult, s már vagy tíz perce gyalogolt, mikor a talaj emelkedni kezdett lába alatt, majd lépcsőben folytatódott és Harry ott találta magát a Mézesfalás pincéjében. Kilépett a dobozok közül, melyek telis-tele voltak édességgel, az ajtóhoz ment, és lenyomta a kilincset, de az nem engedett.
- Alohomora!
Hamarosan a hideg, néptelen utcán futott, és Hermione útbaigazítását követve percek múlva már a Roxmortsi Levéltár hatalmas, magas fenyőkkel körbevett, megszürkült falú épülete előtt állt, egy hatalmas kovácsoltvas kapu előtt. Pálcáját a zárnak szegezte, és elmormolta a zárnyitó varázsigét, és a zár engedelmesen kinyílt. A bejárathoz ment, és megismételte a műveletet, de nem történt semmi. Újra próbálkozott, mindhiába. Elkezdett különböző jelszavakkal próbálkozni. Már az „Abrakadabra”, „Hókuszpókusz” és a „Szezám tárulj” varázsigékkel is próbálkozott, de még mindig nem juthatott be. Már épp azon járt az esze, hogy feladja a próbálkozást, mikor meglátott egy nyitott ablakot az emeleten. Egy fenyő ága majdnem hozzáért az üveghez.
Zsebre dugta pálcáját, és a fenyőhöz lépett. Szerencsére Dudley elől gyakran menekült fel fákra, mivel testes unokatestvére nem tudott utána mászni. Harry felugrott, elkapta a legalsó ágat, és felhúzta magát, elérte a következő ágat, majd az azutánit, és hamarosan egy szinten volt a nyitott ablakkal.
Elrugaszkodott, s már a párkányon volt, de az ugrás közben talárja beleakadt egy kiálló gallyba, s leszakadt belőle egy darab. Egy pillanatig azt hitte, köpenye szakadt el, s így örült neki, mikor észrevette, hogy az ágon egy fekete anyagfoszlány lengedezett az esti hűvös szélben.
Újra lángot lobbantott pálcájára, és elindult a magas polcok közt. Minden polc elején és végén hatalmas, fából faragott betű hirdette, milyen nevűek kerülhetnek oda.
Először Harry próbaképp a P betűhöz ment, majd hamarosan meg is találta a saját aktáját. A papír világossárga volt, a jobb felső sarkában egy kép volt róla. Ball felül a neve, születési ideje, születési helye, a szülei neve, ismertetőjele, iskolái voltak feltüntetve, majd teljes, (három soros) életrajza következett dátumokkal ellátva.
Újra elindult a sorok közt, és a G betűnél rálelt a Selma Gloom fejlécű mappára. A fehér pergamen jobb felső sarkában a boszorkány fényképe volt, aki rögtön eltűnt keretéből, amint meglátta a fiút.

GLOOM, SELMA
Született: 1960.06.24. Devon
Meghalt:
Anyja neve:
Apja neve:
Szemszíne: zöld
Hajszíne: fekete
Magasság: 5,8 láb
Ismertetőjel: karján, nyakán és csuklóin két-két szembe forduló, tetovált kígyó
Iskolái: Szent Berta Leányintézet
Durmstrang Mágusintézet
Chorbax Feketemágiaellenes Alapítvány Egyeteme (Aurorképző Szak)
Élete:
1960.06.24. megszületett az angliai Devonban
1961.02.10. árvaházba kerül, édesanyja lemond róla (Szent Berta Leányintézet)
1971.09.01. megkezdi tanulmányait a Durmstrang Mágusintézetben
1977.06.20. kiváló eredménnyel teszi le vizsgáit
1977.09.20. megkezdi tanulmányait a Chorbax Feketemágiaellenes Alapítvány
Egyetemének aurorképző szakán
1979.06.25. kiváló eredménnyel diplomázik
1979.06.30. részt vesz a Reggeli Próféta Újságíró- és Szerkesztőképző
tanfolyamán
1979.08.05. a Mágiaügyi Minisztérium szakértője lesz
1980.05.16. felmond a Mágiaügyi Minisztériumban
1980.05.18. a Garnett Days újságírója lesz
1993.07.10. felmond a Garnett Daysnek
1993.07.12. a Durmstrang Mágusintézet sötét varázslatok tanára lesz
1996.07.01. felmond a Durmstrang Intézetben
1996.09.01. a Roxfort sötét varázslatok kivédése tanára lesz

- Auror?
Harry valahányszor az aurorokra gondolt, Rémszem Mordon sebhelyes arca, s hiányos orra jutott eszébe, így nagyon meglepte ez az információ a tanárnőről. Mindenesetre értette, Dumbledore miért vette fel tanárnak.
Leírta az életrajzát, és továbbsétált a sorok közt, végül a P betűnél kikereste a Pitonról szóló iratot.

PITON, PERSELUS
Született: 1960.01.22. Cambridge
Meghalt:
Anyja neve: Elizabeth Piton
Apja neve: Mourice Piton
Szemszíne: fekete
Hajszíne: fekete
Magasság: 6,1 láb
Ismertetőjel:
Iskolái: Durmstrang Mágusintézet
Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Cormingham Egyetem
Élete:
1960.01.22. megszületett az angliai Cambridgeben
1960.01.23. édesanyja halála
1971.09.01. megkezdi tanulmányait Durmstrang Mágusintézetben
1975.09.01. a Durmstrangból a Roxfortba kerül
1978.06.21. jó eredménnyel teszi le vizsgáit a Roxfortban
1978.09.23. megkezdi tanulmányait a Cormingham Egyetemen
1980.06.30. diplomát szerez
1980.08.15. a Roxfort bájitaltan professzora lesz
1981.12.30. letartóztatják halálfalók társaságában
1982.01.10. eljárás indul ellene kémkedés és gyilkossági kísérlet vádjában
1982.01.21. felmentik, Albus Dumbledore kezességet vállal érte

Miközben Harry Piton életének fontosabb állomásait körmölte a pergamenre, melyre időről időre újabb pacákat ejtett nagy sietségében, elgondolkodott:
- „Ha Piton és Gloom azzal fenyegetőznek, hogy elmondanak valamit egymásról, akkor azt senki más nem tudhatja róluk, tehát itt sem találhatom meg. De legalább kiderült, hogy Gloomot még csak kapcsolatba sem hozták soha a Sötét Oldallal, és az is, hogy auror.”
Eszébe jutott Hermionénak tett ígérete, egyrészt az, hogy nem veszi le a köpenyt, úgyhogy sietve arcába csapta a csuklyáját, másrészt, hogy a lehető leghamarabb visszamegy a Roxfortba. Így hát úgy döntött, visszaindul, azonban, mikor újra elhaladt az előtt a rész előtt, ahol az imént a saját aktáját kereste elő, hirtelen megállt. Hosszú másodpercekig nézte a polcot, majd kihúzta a Potter, Lily feliratú megsárgult pergament.

POTTER, LILY (Lily Evans)
Született: 1960.08.04. Birmingham
Meghalt: 1981.10.02. Godric’s Hollow
Anyja neve: Beatrix S. Evans
Apja neve: Edward Evans
Szemszín: zöld
Hajszín: vörös
Magasság: 5,3 láb
Ismertetőjel:
Iskolái: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
1960.08.04. megszületett az angliai Birminghamben
1971.09.01. megkezdte tanulmányait a Durmstrang Intézetben
1977.09.02. tanulmányait a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában
folytatja
1978.06.20. jó eredménnyel teszi le vizsgáit
1980.05.02. feleségül megy James Potterhez
1980.07.31. gyermeke születik (Harry Potter)
1980.10.02. gyilkosság áldozata lesz

Ekkor lépések zaja visszhangzott a magas polcok közt, majd egy lámpás csörömpölése, ahogy a hideg kőlapokon kopogva elgurult.
- Nox! –suttogta Harry.
Sietve visszacsúsztatta a pergament a helyére, megigazította magán a láthatatlanná tévő köpenyt, és futva a nyitott ablakhoz ment. Mikor vissza akart ugrani az ágra, elvétette, s néhány lábnyi zuhanás után, végül elkapott egy alacsonyabb ágat, így megúszta az esést a magas fáról.
Futva tette meg a Mézesfalásig az utat, cipőjének kopogása hangos visszhangot vert a nedves kövek és a poros kis házak között. Az édességboltban visszazárta maga után az ajtót, lement a pincébe, s futott lefelé a lépcsőn, végig az alagúton. Sietve felmászott a kőcsúszdán, ki a boszorka szobra mögül, és futva végig a folyosókon, mielőtt a következő kanyarnál befordult volna…
- Potter! Mit keres maga itt?
Harry hátrafordult és egy kék lánggal égő fáklya fényénél megpillantotta Selma Gloom sziluettjét. A tanárnő szigorú arca és fürkésző tekintete nem sok jót ígért a futástól verejtékező homlokú, kipirult arcú, zihálva levegő után kapkodó Harrynek.
- Semmit tanárnő… –nyögte, és próbálta normálisan venni a levegőt.
- Természetesen… Hajnali egykor véletlenül erre járt, ugyebár… Jöjjön velem, Potter!
A professzor elindult a folyosón. Harry biztosra vette, hogy Dumbledorehoz viszi a tanárnő, s azt is tudta, most nem úszhatja meg az éjszakai kirándulást. Gloom megállt egy ajtó előtt, pálcájával hármat koppintott a rézkilincsre, és az ajtó kitárult. Intett Harrynek, hogy kövesse.
Minden bizonnyal a professzor dolgozószobájába kerültek. A szoba tele volt zöld növényekkel, s mindegyiknek más színű és méretű virága volt.
Gloom tapsolt, erre fény töltötte be a kis helyiséget. Egyes virágok kibontották szirmaikat, mások pálmaszerű leveleikkel eltakarták a bimbókat. Harry megcsodált egy hatalmas ciklámen színű virágot, mely mintha sötétlila fogsorral rendelkezett volna. Gloom valószínűleg észrevette, hogy a növény felkeltette kíváncsiságát, mert megjegyezte:
- Ne menjen túl közel hozzá, bár az árus esküdözött, hogy csirkénél nagyobb dolgot nem esznek, én nem bízok benne…
Harry kicsit távolabb lépett a húsevő szépségtől.
- De térjünk a tárgyra… Hogyan is került a folyosóra?
Harrynek fogalma sem volt mit mondjon. Az igazat? Nem, ezzel nem csak a saját kicsapását intézné el, de Ront és Hermionét is bajba sodorná. Hazudjon? De mit?
- Nos?
- Sétáltam –mondta s fájdalmas arccal pillantott a professzorra, remélve, a tanárnő nem röhögi ki a szánalmas próbálkozásért.
- Sétált? És ahhoz ez a köpeny kell?
Harry magára nézett: teste még mindig láthatatlan volt, de fejéről lecsúszott a csuklya, s így a föld felett test nélkül lebegő feje elég bizarr látványt nyújtott.
- Kérem, vegye le. Nem túl szórakoztató egy magányos fejhez beszélni.
Lehúzta magáról a köpenyt.
- Nos, hol volt? Hol szakadt el a talárja? Mit csinált, Potter? –kérdezte szemrehányóan, miután végigmérte a fiút.
Harry nyelt egyet.
- Nem akarja el mondani? Akkor hát elkezdem. Lent volt Roxmortsban. De miért?
- „Honnan tudja?” –akarta kérdezni Harry, de inkább csak lesütötte a szemét.
- A Levéltárban –mondta, s őszinteségével magát is meglepte.
- A Levéltárban? –láthatóan nem csak önmagának okozott ezzel a kijelentéssel nagy meglepetést. – Potter! Ki után nyomozgat? –Harry még életében nem látta ilyen idegesnek a tanárnőt: ajka remegett a felindultságtól, mikor épp a megfelelő szót kereste, s most nem suttogott, mint ahogy szokta, minél tovább mondta, hangja annál erősebben, hangosabban szólt. – Dumbledore professzor említette, hogy érdekes dolgokat művel, s hogy mindig nyomoz a gyanúsítottjai után, s hogy ebben Granger kisasszony és Weasley úrfi is a segítségére van, de arra álmomban sem gondoltam, hogy képes kiszökni az iskolából egy ilyen hülyeség miatt! Tudja, hogy az életével játszik? Kockára teszi az életét a semmiért? Hát nem tanult semmit azokból, amik magával történtek? Nem tanult semmiből? Olyan erőkkel játszik, amiket meg sem érthet! Gondolja, hogy Dumbledore nem ellenőrzött le mindenkit többször is? Gondolja, hogy akár Gemeni professzor, akár én halálfalók lennénk? Azt ugye tudja, hogy ezekkel a feltételezésekkel Dumbledore professzor tudását és tapasztalatát kérdőjelezi meg! –mondandója végére már szinte elviselhetetlenül hangosan kiabált, s a növények mind összehúzták leveleiket. – Mégis, mit képzel magáról, Potter? –mondta újból suttogva, s Harryt kirázta a hideg.
Harry mereven bámulta a padlót, s úgy érezte, súlyos hibát követett el. Eddig eszébe sem jutott ilyesmi.
- Tisztában van vele, hogy ha jelentem a házvezető tanárának, akkor ezért kicsapják az iskolából?
Harry bólintott, s összeszorult a gyomra. Nem akart visszamenni Dursleyékhoz, hogy egész hátralevő nyomorúságos életét ott töltse egyedül, bezárva a szobájába, pálcája törött maradványai fölött sírva. Vagy épp nem akart visszaköszönni a vizsgaeredményeikkel boldogan integető Ronnak és Hermionénak, míg ő Hagrid után vonszolja a csaholó Agyart, meg a meztelencsiga riasztót.
- Talán hibát követek el, mégis úgy gondolom, képes felelősségteljesen is viselkedni. Habár legutóbbi éjszakai találkozásunkkor ígéretet tettem rá, hogy a következő esetnél már az igazgatói irodába viszem, ettől mégis eltekintek. Büntetőfeladatot kap. A Roxfortban mégis csak jobban szem előtt van, mint a rokonainál. Utálok állandóan csak fenyegetőzni, de most már biztosra veheti, hogy a következő esetnél indulhat haza! Visszakísérem a klubhelyiségébe.
Harry némán baktatott Gloom mellet, aki még mindig ilyen kijelentéseket tett, jobbára magának, mint „Hogy képzeli…?”, „Mit gondol magáról…?” és „Még szerencse, hogy életben visszajött” valamint „Istenem, ha valami történt volna…!”.
Mikor a Kövér Dáma portréjához értek, Gloom megállította Harryt, és mélyen a szemébe nézett. Zöld szemeiben aggodalom tükröződött.
- Potter! Nem hiszem, hogy nem tett még ezer meg ezer ígéretet magának is és másoknak is, hogy nem keresi a bajt! Ez egyszer próbálja megtartani! Ne kószáljon el többet.
Harry bólintott. Kimondta a jelszót, mire a Kövér Dáma utat engedett, elköszönt, és kezében az összehajtott köpenyt lóbálva belépett a klubhelyiségbe, ahol már csak Ron és Hermione maradtak.
- Harry! –Hermione felugrott egy karosszékből, amint meglátta őt, s ezzel felriasztotta a minden bizonnyal alvó Ront is, aki háttal ült neki.
Leült az asztal mellett álló harmadik székbe és belekezdett beszámolójába. Lerakta a pergament barátai elé, amire Gloom és Piton adatait írta, valamint a köpenyt is.
- Mikor feljöttem az alagútból Gloom elkapott, és kifaggatott mindenről. Nem is tudom, miért mondtam el neki, hol voltam, csak úgy kibukott belőlem.
- Mit mondtál el neki? –kérdezett rá Hermione.
- Hogy a Levéltárba mentem. Persze egyből rájött, miért voltam ott… Azt mondta, Dumbledore képességeit veszem semmibe, azzal, hogy az általa választott tanárok után nyomozok. Ráadásul, kiderült hogy auror! Gloom auror! Én meg azt gondoltam köze lehet Voldemorthoz! –mondta Harry, s kétségbeesve saját butaságán rákönyökölt az asztalra. – Auror! Ráadásul igaza van! És még csak nem is büntet meg érte… Jó, büntetőfeladatot kapok, de az semmi ahhoz képest, mit kaptam volna, ha mondjuk Piton kap el! Vagy akár McGalagony, vagy bármelyik másik tanár! Miért nem vitt Dumbledorehoz? Jó, nincs itt Dumbledore, akkor McGalagonyhoz! Nem akarta, hogy kicsapjanak, mivel itt mégiscsak jobban szem előtt vagyok!
- Harry, ne gyötörd magad! –csitította Hermione. – Gloom csak a javadat akarja, ahogy Dumbledore is. De abban igaza van, hogy nem lett volna szabad elmenned. De ebben nem csak te vagy a hibás. Mi sem akadályoztuk meg! Pedig meg kellett volna, és nem bíztatni! Istenem, hogy engedhettem?
- Igen, Harry, nem csak te vagy a hibás –ismételte Ron, de Hermione pillantása elhallgattatta.
- Gloom tényleg úgy gondolja, hogy akár Roxmortsban is bajod eshetett volna? –fordult hozzá a lány.
- Ezek szerint. Életemben nem láttam még ilyen idegesnek. Kiabált, mikor megtudta hol voltam, még csak hangosan sem hallottam soha beszélni, na jó, azért hallottam, de akkor is nagyon ideges volt. Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Mindenki próbál megvédeni, én meg… minden szabályt áthágok, és feleslegesen kockára teszem az életemet.
- Te jó ég, Harry! Lassan úgy beszélsz, mint Piton! –mondta Ron megrökönyödve.
- Azt hiszem, jobb, ha lefekszünk. Már lassan hajnali kettő van! –mondta Harry, s fáradtan felállt a székből.
- Jó éjt! –mondta Hermione és eltűnt a lányok hálóterméhez vezető lépcsőn.
Harry és Ron szótlanul baktattak egymás mellett a hálótermekhez vezető lépcsősoron…

 

Folyt.köv. :-)

Vissza