Harry Potter és a Tükrök Labirintusa

(Katie Giorgessa)

XIII.

Az új rendelet

Hétfőn a reggelinél Hermione a Reggeli Prófétát olvasgatta. Továbbra is felháborítónak tartotta, hogy a lap továbbra sem adott hírt olyan eseményekről, melyek Hermionét érdekelték, igaz, nem is tudták biztosan, hogy ilyenek történtek. Harry Hedviggel bajlódott: a bagoly láthatóan unatkozott, mivel már jó ideje nem akadt számára küldemény. Ron a hirtelen rászabadult vizsgaláz miatt egy könyvet bújt, Hermione meg is jegyezte, hogy lehet, hogy megbetegedett. Hedvig épp egy pirítóst próbált kikapni gazdája kezéből, mikor a lány felkiáltott, ezért a madár Hermione zabkásájában kötött ki:
- Ezt hallgassátok! Az Oktatásügyi Miniszter aláírta azt a nemzetközi egyezményt, mely szerint csak olyan varázsló vagy boszorkány oktathatja a mágustanoncokat, aki legalább középfokú vizsgával rendelkezik, azaz ha nincs is felsőfokú végzettsége a tantárgyából, legalább egy átlagos végzettséget nyújtó iskola elvégzéséről tudnia kell papírt bemutatni. Ilyen végzettséget csak az arra engedélyt szerzett intézmények állíthatnak ki, ilyen például a brit Roxfort, a francia Beauxbattons, a Szibériában található, de angolul tanító Durmstrang, a német Zauberswanze vagy az orosz Debrzanics Skola.
- Eddig nem volt végzettséghez kötve? -kérdezte Ron.
- Nem… -Harry a tanárok asztala felé fordult: Hagrid is a Reggeli Próféta aznapi számát tartotta kezében, és igen gondterhelt arcot vágott. Ekkor valahol megszólalt egy csengő, így el kellett indulniuk az első órára, a sötét varázslatok kivédésére.
Az órán Gloom professzor egy újabb védőátokról tartott előadást, de Harry gondolatai elkalandoztak. Tekintetét akaratlanul is vonzotta a vadőrlak, s gondolatai is Hagrid körül forogtak. Tudta jól, hogy a vadőr nem végezte el a Roxfortot, így valószínűleg el fogja veszíteni tanári állását. De a szomorúságon túl, hogy barátja nem taníthat tovább, betolakodott egy másik gondolat is: vajon van még rajta kívül más tanár is, akinek nincs meg az általános végzettsége? Valószínűnek találta, hogy nincs: a roxforti professzorok általában egész életüket tudományuknak szentelték.
Gondolataiból egy váratlan csattanás zökkentette ki.
- Granger kisasszony! -Gloom professzor Hermione felett állt, a lány előtt, az asztalon a Reggeli Próféta hevert, valószínűnek a tanárnő csapta oda -, szabad tudnom, mi olyan különösen érdekes, amely miatt nem figyel az órámon? Lássuk csak… -azzal felemelte az újságot. - Áh… Hagridot siratják… Mint tudják, életbe lépett egy rendelet, mely végzettséghez köti, hogy ki taníthat és ki nem…
Harry elkerekedett szemmel nézett a tanárnőre.
- Ne nézzen így rám, Potter… Nem olyan nagy ördöngösség kitalálni… Maga egész óra alatt a parkot figyelte, feltehetőleg Hagrid kunyhóját. Weasley különböző varázslények primitív ábráit firkálja a füzetébe. Brown kisasszony Patil kisasszonnyal arról levelezik, hogy remélhetőleg megkapják Suette Pollts professzort. Granger kisasszony pedig pont ennél a cikknél olvassa az újságot.
Diadalittasan jártatta szemét a leleplezett diákokon.
- Folytathatjuk? -mondta, és kiment a katedrához, kezében Hermione újságjával.
Újabb csattanás: Gloom professzor most a tanári asztalra csapta le a Reggeli Prófétát.
- Ennyire megindítja a fantáziájukat ez az esemény? Netalántán arra számítanak, hogy más tanár is veszélybe kerül ezzel? Sajnos el kell keserítenem magukat… Tőlem biztosan nem szabadulnak meg, felsőfokú végzettséggel rendelkezem a sötét varázslatok kivédéséből! A Roxfortban tanító többi tanár mind-mind eleget tesz ennek az elvárásnak, McGalagony, Flitwick, Sisitra, Vector, Gemeni, Bimba professzorok és Piton profe… -a tanárnő elhallgatott. - Piton professzor…
Harry látta, hogy Ron kíváncsian felemeli a fejét, de ő már előre tudta, hogy a tanárnőnek biztosan hamarosan eszébe jut, hogy "Pitonnak is van…".
- Pitonnak is van… -mondta ki a végén a tanárnő, a griffendélesek csalódottsággal, míg a mardekárosok megnyugvással fogadták a hírt. - Biztos vagyok benne, hogy Hagrid helyére is találnak majd megfelelő tanerőt. Ezek után hajlandóak végre rám figyelni? FINNIGAN!
Seamus Finnigan halálfélelmet tükröző arccal fordult előre, valamit hátrasúgott Lavandernek és Parvatinak. Gloom körmeivel mély árkot szántott Seamus padján, ahogy kimért léptekkel elsétált előtte.
- Ezért öt tekercs házi dolgozat Védekezés a feketemágusok ellen címmel holnapra! - sziszegte minden egyes szót külön hangsúlyozva, majd hozzátette: -Mindenkinek -Tekintetével végigmérte az osztályt, majd felkapta könyvecskéjét az asztalról, és gyors léptekkel kiment a teremből.
- Nagyon mérges volt… -mondta Hermione a könyvtár felé menet.
- Gloom? Életemben nem láttam még ilyen idegesnek -mondta Ron.
- Én igen -jegyezte meg sötéten Harry.
- Nem hiszem, hogy azon húzta ennyire fel magát, hogy megtalálta nálam az újságot, bár lehet… -folytatta Hermione. - De engem inkább az lepett meg, hogy így átlátott rajta, mármint, hogy kitalálta mire gondolunk. Most már semmi kétség, hogy auror, és nem is akármilyen…
- Harry, biztos, hogy jól jegyezted le? -kérdezte Ron. - Én még mindig nem hiszem el. Valahogy Mordon után nem hittem volna, hogy egy auror így is kinézhet!
- Várj csak, Harry, nem azt mondtad, hogy auror, de a végén szakértőként dolgozott a Minisztériumnak?
- Pillanat -mondta Harry, és előkereste táskájából a pergament, amire az adatokat írta. - Hermione, szerintem te még évszámot is tudnál mondani… Hogy tudod megjegyezni…
Hermione elmosolyodott.
- De vajon mit csinál egy szakértő? -kérdezte.
Ron megvonta a vállát.
- Fogalmam sincs, de nem is érdekel túlságosan.
- Gondolom, a feketemágusokkal kapcsolatban valamit, ha képzettsége szerint auror… -gondolkozott Hermione, ügyet sem vetve Ron szavaira. - Mindegy… Holnap be kell adnunk a dolgozatokat, úgyhogy kezdjünk hozzá…
Azzal Hermione maga elé húzott nagy halom könyvet, és neki állt a jegyzetelgetésnek.
- Ebben a feladatban szerintem az a nehézség, hogy nem fér el öt tekercsre! -szólalt meg nagy sokára.
Harry felpillantott a dolgozatából, és látta, hogy a lány mellett már két apró betűkkel teleírt tekercs hever, míg ő még az elsőt sem írta tele, de csak azért, mert valamivel lassabban, és kevésbé szorgalmasan másolt, mint a lány.
- Szerintem direkt választott ilyen témát, tudta, hogy oldalakat lehet erről körmölni! -méltatlankodott Ron. -Inkább adott volna olyat, amiről két sornál többet még te sem tudsz írni, Hermione, és legalább lemehettünk volna Hagridhoz, biztos ki van bukva…
- Kijárási tilalom van, nem mehetnénk le Hagridhoz akkor sem, ha semmi dolgunk nem lenne! Inkább másoljatok! Ne az enyémet! A könyvből! Attól, hogy holnap nincs óránk, még be kell fejeznetek, szerintem biztos, hogy beszedi valamelyik szünetben, ha azt mondta, hogy holnapra kell!
Hermionénak lett igaza: Gloom profeszor másnap délben, mikor a griffendélesek és mardekárosok Hagrid kunyhója felé indultak, megjelent az előcsarnokban, és sorra mindenkitől összeszedte a dolgozatokat, senki nem tehette ki a lábát úgy, hogy ne adta volna át neki a tekercseket.
Hagrid láthatóan nem volt rózsás kedvében, s ennek okát nem volt nehéz kitalálni.
- Dumbledore se tehet semmit -mondta Harryéknek, miután megtartotta a hatodéveseknek utolsó óráját a sellőkről. - Ma beszéltem McGalagony professzorral. Azt mondta, ezen a héten még taníthatok, a jövő hétre meg majd keresnek valakit, akinek meg van a végzettsége is hozzá. Remélem, szeretni fogjátok az új tanárt.
- Biztosan, de azért jobb lenne, ha te tanítanád, Hagrid -mondta Hermione, elérve a vadőr hálás mosolyát.
- Siessünk, még meg kell írnom egy dolgozatot Bimbának Gyógynövénytanra! -mondta Ron, (- Még mindig nem írtad le? - Nem adtad ide tied, Hermione, úgy nehéz!), azzal a három jó barát az előcsarnokban elbúcsúzott Hagridtól és felsietett a Griffendél toronyba.

*

Egy márciusi asztronómia órán Sinistra professzor épp egy különleges csillagképre hívta fel a diákok figyelmét, melyet csak ő talált olyan érdekesnek, mikor Harry egy hatalmas szikla alatt találta magát.
A szikla hatalmas volt, robosztus, sötét tömege meredeken magasodott a fiú fölé. Harry haját és talárját tépte a viharos erejű szél. Az égen villámok cikáztak, s szelték ketté a fekete felhőkkel takart eget. Kiáltás hangjait sodorta felé a szél. Harry felnézett, s látta, amint egy sötét alak zuhan lefelé a magasból. Érezte, borzalmas dolog történik, ha leesik, de ebben a pillanatban azt vette észre, hogy ő az, aki leesett a szikláról, az imént önmagát látta. Csak zuhant, és zuhant, és zuhant, egyenesen le a mélybe, és még mélyebbre, reménytelenül, hogy valaha meg fog állni, már azt hitte, soha nem lesz vége ennek a szörnyűségnek, mikor hirtelen egy hideg márványpadlón feküdt, egy hatalmas tükör előtt.
- Ez csak egy álom… Ez csak egy álom -bizonygatta magának, s kezével oldalra csapta a szemébe lógó fekete tincseit. - Nemsokára felébredek.
Ekkor megjelent a folyosón egy fekete hajú lány. Megállt Harry mellett, és körülnézett csillogó, borostyánsárga szemeivel. Odalépett a tükörhöz, és bal kezét rátette a sima és rideg üveglapra, mely fodrozódni kezdett a lány keze körül, mintha vízbe nyúlt volna. A következő pillanatban eltűnt a lány és a folyosó tükörképe, s egy hosszú, sötét átjáró jelent meg helyette.
A lány belépett a tükörbe. Cipője kopogott a hideg, nedves kőlapokon. Harry felugrott, s követte. Hosszú percekig ment a különös lány után. A járat egy napsütötte nyírfaerdőbe vezetett, de a lány nem állt meg, tovább ment, hangtalanul siklott egyik fától a másikig.
Harry nem tudott olyan gyorsan haladni utána, mint szeretett volna. Beleakadt az egyik alacsony, tüskés bokorba, és elszakadt a talárja, s egy tüske végigkarmolta az arcát is.
Egy világos erdei tisztásra értek. A lány csak állt egy fehér, moha lepte szikla mellett szótlanul, s lehajtott fejjel, fekete haja finoman lengedezett az enyhe szélben. A sárga szemek eltökélten, de aggodalmasan csillogtak.
Hideg szél rázta meg a tisztás szélén álló nyírfák ágait, s a lány felkapta tekintetét. Valaki közeledett. Mintha minden megállt volna, a tavaszi szellő sem susogott, nem borzolta a lány hosszú, fekete haját, és a virágok sem hajladoztak tőle, a madarak is elhallgattak, s a méhek sem szálltak zümmögve ágról ágra, megdermedt minden a rémülettől, mely most ott volt a virágok szirmai közt, a fűszálak közt, a fák zöldellő levelei közt. Valaki megjelent a tisztás túloldalán, és Harry sebhelyébe elviselhetetlen fájdalom nyilallt.
- Csak egy álom! -mondta Harry, homlokára szorított kézzel.
A lány is hátralépett, ökölbe szorított keze megremegett. De ekkor…
- Harry, ébredj már!
Harry kinyitotta a szemét. Ron és Hermione rázogatták a vállát. Sinistra professzor elmélyülten magyarázott valamit Lavender Brownnak a csillagvizsgáló túloldalán.
- Csak egy álom -motyogta Harry.
Lenézett a lábához, talárja elszakadt. Odakapott az arcához, s keze véres lett, ahogy megérintette a karmolt sebet.
- Harry ezt… -kezdte Hermione, aki követte Harry pillantását.
- Fogalmam sincs -válaszolta Harry, valahogy butaságnak érezte azt mondani: álmomban történt.
Hermione aggodalmaskodó pillantást vetett rá, majd újra Sinistra professzor felé fordult. Ron is gyanakvóan nézte Harryt, de aztán megvonta vállát és ő is a tanárnőre nézett. De Harry nem tudott ilyen könnyen átsiklani a dolog fölött. Újra és újra lejátszotta magában a történteket. Felidézte a lány szépséges arcát, kétségtelen, sohasem látta még ezt a különös, földöntúli, mégis szép arcot, az átható pillantást és valahogy úgy érezte, ismeri a lányt, de fogalma sem volt róla, honnan…

 

Folyt.köv. :-)

Vissza