Harry Potter és a Tükrök Labirintusa

(Katie Giorgessa)

XIV.

Miss O'Donell

Hétfőn reggel, mikor Harry és barátai a nagyterembe indultak, tanúi voltak annak, hogy a hatalmas tölgyfaajtón belép McGalagony professzor, oldalán egy fiatal boszorkánnyal. Vörös haját két copfba fonta, kék szeme izgatottan csillogott, mikor körülnézett az előcsarnokban. Hosszú, barna köpenyt viselt világoskék talárja felett.
- Üdvözlöm a Roxfortban -szólt McGalagony professzor. -Kérem, kövessen, a diákok már bizonyára izgatottan várják az új tanárukat.
Harry, Ron és Hermione egymásra néztek, majd bementek a nagyterembe a két tanár után, és sietve leültek a griffendélesek közé, a tanári asztalhoz legközelebb eső helyre. Közben McGalagony megállt az asztal előtt, és jelezte, hogy szólni kíván.
- Szeretném bemutatni önöknek -kezdte, mikor csend lett a teremben. -, az új legendás lények gondozása tanárukat, Miss Debra O'Donellt. Az év végéig, s reményeink szerint tovább is, ő fogja oktatni ezt a tantárgyat.
Miss O'Donell mosolyogva sorban kezet fogott az összes tanárral, valamint Hagriddal is, majd leült Gloom professzor mellé, és a szünetből hátralevő időben vele beszélgetett.
- Miért vannak ezek ennyire összemelegedve? -kérdezte Ron, aki valószínűleg észrevette ugyanezt.
- Cssst! -Hermione az ajkára szorította ujjait, és fejével a tanári asztal felé bökött.
- Nem mondod komolyan, hogy… -Ron segélykérően Harryre nézett, aki azonban szintén a fülét hegyezte, hogy elcsípjen néhány szót.
-… a múltkor még minisztériumi boszorkány voltál, előtte pedig eladó az Aranytalár Varázsdivatban, azelőtt pedig… -susogta Gloom.
- Tudom, tudom… oh, mindig rosszat akarok mondani…
- Akkor inkább ne mondj semmit… De az tény, hogy más a talárjait váltogatja úgy, mint te az szakmádat.
- Azért te sem panaszkodhatsz! Újságírónő vagy auror… hát…
- Változnak az idők…
- Na de auror? Azt a boszorkányt, akit én ismertem anno jó pár éve, rá nem lehetett volna venni, hogy felcsapjon aurornak!
- Változnak a körülmények is… Miért, belőled kinézte volna bárki is, hogy tanár nénit fogsz játszani?
- Hát nem, de azért a te, hogy is mondjam, átváltozásod azért meglepőbb volt!
- Azért majd vigyázz a griffendélesekkel, főleg a hatodévesekkel! Tudod, Harry Potter és társai… A következő két órám velük lesz, meg a Mardekárral… Valószínűleg megint hosszú perceket tölthetek azzal, hogy megmagyarázom a beszélgetésünket… A Potter-fiúnak úgy tűnik az a hobbija, hogy bárkivel beszélgetek, hallgatózik… Úgyhogy lehet, hogy jobb, ha azt is elmondom, hogy osztálytársak voltunk, azért ismerjük egymást, mert még messzemenő következtetéseket von le…
Harry érezte, ahogy a fülig elpirul. Gloom és O'Donell feléjük fordultak. Hermione és Ron is mereven bámulták az asztalt, akárcsak ő. Nem tudták állni sem új professzoruk fürkésző pillantását, sem Gloom professzor tekintetét, (Harry azzal magyarázta meg magának, hogy a tanár belelát a gondolataiba…) Próbáltak felkészülni rá, hogy lehet, hogy Gloom a következő pillanatban leordítja őket, de a tanárnő csak nevetett, elköszönt volt iskolatársától és kiment a teremből. Persze ők sem akarták tovább állni Miss O'Donell kék szemének átható pillantásait, így felkapták táskáikat, és elindultak a sötét varázslatok kivédése terem felé.

*

Másnap délután a griffendélesek és mardekárosok a csepergő esőben fokozott kíváncsisággal indultak el a Tiltott Rengeteg felé.
- Üdvözlök mindenkit az első közös óránkon -kezdte az ezüstösen csillogó, égkék talárban feszítő Miss O'Donell, mikor mindenki megérkezett.
A tanárnő teljes ellentéte volt Hagridnak, kívülről legalábbis biztosan. Karcsú, magas, törékeny alakja jól látszott még a vastag, sötétkék köpenyen át is, melyet kék talárjára vett fel. A csuklya alól kilógott egyenes, fényes, vörös haja. És természetesen szakálla sem volt, ezt rögtön észre lehetett venni rajta.
- Hagridtól értesültem róla, mi mindent tanultak eddig, és őszintén szólva, kezdem kicsit úgy érezni, hogy a legizgalmasabb lényeket már vették, de azért ne aggódjanak, nálam sem fognak unatkozni, de azért én jobban fogok vigyázni, hogy lehetőleg túl is éljék a találkozást az egyes lényekkel -a tanárnő széles mosollyal nézett egy pillanatig diákjaira, majd folytatta. -Mai óránkat kedves vacogó hatodévesek az egyik első emeleti teremben tartjuk, dolgozószobám szomszédságában. Kérem, kövessenek!
A professzor, nyomában a diákokkal, felment az emeletre, kinyitott egy ajtót, és beterelte a tanulókat.
- Nos, gondolom, mindannyian szeretik a kviddicset… -kezdte, miközben egy letakart kalitkát helyezett az asztalra. - Mint talán tudják, a játékban eredetileg a legkisebb labda, az aranycikesz helyett egy madarat használtak, nem meglepő, hogy erről a fajról kapta a labda a nevét. Az aranycikesz teste tökéletesen gömbölyű, csőre hosszú, és vékony, szeme piros, ékkőszerű. Körbeforgó szárnyizületének köszönhetően hihetetlenül gyorsan képes irányt változtatni. Tolla és szeme igen értékes, ezért a mágusok a kihalás szélére sodorták a fajt. Szerencsére a Minisztérium felismerte a veszélyt, és különböző rendeleteket hozott a madár védelmére, ezek közt a legfontosabb az volt, hogy betiltották a kviddicsben való használatát. Egyébként nincsenek nagy igényei, de nem szereti a nagy hideget.
Miss O'Donell csillogó kék szemeivel kinézett az ablakon. Odakint az eső időközben havazásra váltott. Apró kis pihék hullottak az ablakra, s rögtön el is olvadtak a meleg felülethez érve.
- Lássuk! -szólt a professzor újból magára vonva a diákok figyelmét, azzal lerántotta a leplet a kalitkáról, amiben ott körözött a kis madár. - Akkor egy tiszteletkört hagy lássunk a madárkától.
Kinyitotta a kalitkát, és az aranycikesz már el is tűnt a szemük elől, még Harry sem tudta szemével követni, olyan gyors volt.
- Ezért tartottak hetekig régen a kviddicsmeccsek -mondta Miss O'Donell. - A labda valamivel lassabban cikázik, ráadásul a mostanában használatossal már nem is lehet ilyet csinálni: Invito!
A kis madárnak csak a szárnya látszott ki a professzor kezéből.
- Akkor talán írjuk is le, hogy maradjon belőle valami! Pennát, pergament elő! Egy-kettő, mindenki!
- Nem is volt olyan rossz -jegyezte meg Harry óra után.
- Szerintem sem. Hagrid óráján soha nem írtuk le rendesen. És neked hogy tetszett, Ron? Ron? Már megint hova lett?
- Fogalmam sincs…
Már a majdnem megérkeztek Vektor professzor számmisztika terme elé, mikor a fiú utolérte őket.
- Ott hagytam a könyvemet -magyarázta.
- Mit gondolsz O'Donell professzorról? -kérdezte újra Hermione.
- Hát, Hagrid jobb volt, de azért nem rossz… Csinosabb, mint Hagrid!
- Bolond -nevetett Hermione.
- Miért? Végül is igaza van -lépett barátja védelmére Harry egy széles vigyorral.
- Még nem volt olyan tanárunk, aki ennyit mosolygott volna, de mégis olyan furcsa… Mintha nem lenne őszinte -Hermione arcáról eltűnt a mosoly.
- Ugyan, Hermione, kedves próbált lenni, ettől még nincs vele semmi baj…
- Akkor is, Harry…
- Mindegy, Hermione mindig talál valami kivetni valót, ha egy tanárról van szó, kivéve persze Vektor professzort, mert ő olyan szabályos!
- Vektor professzor nagyon is jó tanár! -háborgott a lány.
- Akkor menj feleségül hozzá! Biztos rád is szívesen ragaszt egy fecnit! -Ron döntő érvnek tekintette, hogy a rendszerszerető professzor mindent különböző színű, de egyforma méretű mappákba rendezett, s az is fontos jelentéssel bírt számára, milyen színű címke van a mappán.
- Csak utánatok -mondta Harry és előreengedte barátait, ennyivel is később léphetett be a professzor már-már idegesítően szabályos termébe.

 

Folyt.köv. :-)

Vissza