Harry Potter és a Remény Szelencéje

(Katie Giorgessa)

III.

Arabella Figg kontra Selma Gloom

Harry másnap reggel kedvtelenül ment le barátai társaságában a nagyterembe. Megkönnyebbült, mikor beléptek a kétszárnyú ajtón, s nem fekete leplek közt találták magukat. Mögöttük McGalagony lépett be a terembe.
- Áh, Potter, Weasley, Granger. Az órarendjeik - mondta, s a kezében tartott kupacból előkapart három egyformát, s a kezükbe adta. - Jó tanulást! - azzal elvonult a Griffendél asztala felé.
Harry döbbenten nézegette a pergamenlapot, miközben leültek az asztalhoz. Előző este Mrs Figg említette, hogy több órájuk lesz, mint az előző évben volt, de álmában sem jutott volna eszébe, hogy a "több" ez esetben egyenlő lesz a "kétszer annyival".
- Javítsatok ki, ha tévedek, de kilenc sötét varázslatok kivédése óránk lesz? - szörnyülködött Ron.
- Annyi lesz - mondta Hermione fájdalmas arccal.
- A kilenc sötét varázslatok kivédését még kibírnám, de miért van ennyi óránk? - mondta Harry.
- Csak tízzel több - mondta Hermione.
- Csak tízzel, köszi.
- Nincs Csillagászat, viszont Mugliismeret igen! - vetette közbe Harry, mielőtt barátai vitatkozni kezdtek volna.
- Tényleg.
Ekkor azonban hirtelen csend lett a teremben, így a három jó barát is felkapta fejét. A tanári asztal előtt Gloom professzor állt, oldalán egy rövid hajú, szőke lánnyal, aki ezüstösen csillogó, kék talárt viselt, mely remekül illett kékköves nyakékéhez, és csillogó szemeihez. Harry elsőre azt hitte, egy diáklány, azonban Gloom professzor a következőt mondta:
- Szeretném bemutatni önöknek Miss…
- Lady, ha kérhetem - vágott közbe a szőke hajú lány, s közben megrebegtette szempilláit.
- Teljesen mindegy - szögezte le Gloom. - Szóval szeretném bemutatni önöknek Aryan Ferissét, leendő mágiatörténet tanárukat! Köszönöm - azzal Gloom professzor az oldalajtón távozott a teremből, Lady Ferisse pedig Miss O'Donellel ment ki a kétszárnyú ajtón.
- Fiatal, pályakezdő? - kérdezte Ron ijedt grimaszt vágva. Az előző évben Gloomra mondták ugyanezt… Harry és Hermione nevettek, majd Harry órájára tekintett, tíz perc múlva kilenc óra volt, így mindhárman elindultak a sötét varázslatok kivédése terem felé, Gloom professzor órájáról nem volt tanácsos elkésni. Az előcsarnokba lépve azonban úgy tűnt, a tanárnőt nem lesz nehéz megelőzni, mivel a csarnok közepén vitázott Mrs Figgel.
- Az, hogy ön nem emlékszik rám, már nem az én hibám - préselte ki fogai közt a tanárnő, szeme zavartságot, s haragot tükrözött.
A csarnokban jó páran álltak meg meghallgatni a két tanár veszekedését, a diákokon kívül ott volt Lady Ferisse és Miss O'Donell is a hatalmas tölgyfakapu előtt.
- Minden diákomra emlékszem, egytől egyig!
- Ha nem emlékezne, mégis honnan tudná, hogy valakit elfelejtett?!
- Nem hiszem, hogy elfelejthettem volna egy olyan diákot, aki ilyen, hogy is mondjam, különös szemlélettel rendelkezik, gondolom az egyenruhával sem volt jó barátságban…
- Az egyenruha nem való másra, csak hogy egyformán szürke legyen mindenki.
- És arra is, hogy mindenki olyan ruhában jelenjen meg az órákon, amilyenben kell, ha diák, ha tanár!
- Nem szabhatja meg, milyen ruhákat hordjak.
- De igen, megszabhatom, ha a tanároknak is kötelező viseletet vezetek be.
- Úgy sem teszi.
- De igen, megteszem. És ha már itt járunk, ez a sok festék az arcán… A tanárnak példát kell mutatnia a tanítványainak.
- Példát! - mondta cinikusan Gloom, s elfordult, láthatóan nagyon dühös volt, s a lépcső felé indult…
- Deorigan! - susogta Mrs Figg, s pálcájával Gloom felé intett.
A professzor megtorpant a márványlépcső aljánál, s egy hosszú pillanatig állt ott. Valahol egy óra kilencet ütött.
Gloom kontyából kicsúszott egy fürt, baloldalon fülét és fél arcát eltakarták a fekete hajszálak, arca sárgássá vált, rózsaszín pír jelent meg rajta, szeme beesett volt, s karikás, a sötét vonal alóla, mely azt a különös alakot biztosította neki eltűnt, szája halovány rózsaszín lett, szemöldöke már nem volt olyan egyenletes, mint szokott, és kevésbé volt fekete, illetve különös ívét is egészen elvesztette.
A lépcső mellett álló Lady Ferisee szája elé emelte kezét, elrejtve egy mosolyt…
Gloom lassan hátrafordult, gyilkos pillantást vetett Mrs Figgre, majd szögletes mozdulattal végighúzta arcán kezeit - nyílván félt, hogy elveszti önuralmát-, s már újból olyan volt, mint mindig: hatalmas, zöld szemű, fekete, magasan ívelt szemöldökű, tűzpiros ajkú, hófehér arcú.
Odaszólt a csarnokban álldogáló diákoknak, hogy induljanak az óráikra, s a kavicsos úton ügyetlenkedő önmagát meghazudtoló ügyességgel és sebességgel szaladt fel a márványlépcsőn.
Harry, Ron és Hermione egymásra néztek, majd futva követték a tanárnőt, de utolérniük nem sikerült. Gloom kinyitotta az ajtót, s megállt, feketére festett körmű ujjait a fekete fából faragott ajtón nyugtatta, s megvárta, míg Harry, Ron és Hermione odaértek.
- Elkéstek, én szintúgy. Szemet hunynak a pontatlanságom felett, s én a maguké felett - finoman bólintott, majd intett, hogy menjenek be.
A második sorban még volt három üres hely egymás mellett, oda ültek le, s előkapták könyvüket, a Hasznos Védővarázslatokat, (Harryén a Teljesen Haszontalan védővarázslatok, avagy hogy tegyük magunkat ártalmatlanná kissé kusza felirat volt olvasható).
- Elnézést a kis késésért, de feltartottak - a katedrára lépett, letett néhány könyvet az asztalra, s felcsapta fekete kötéses noteszét. - Ha jól látom, a zárkavarázsról kellett dolgozatot írniuk.
Néhányan kedvtelenül bólogattak. Harry kicsit megnyugodott, hogy Ronnak még rövidebbre sikerült a feladat, Hermione természetesen túlteljesítette a mennyiséget. Gloom letette a könyvet, kezeit végighúzta babérzöld talárján, és körbement, egyenként beszedte mindenkitől.
- Brown kisasszony, ha megmondaná, hogy ezen a két soron mit osztályozzak, nagy segítség lenne… Patil… Napozni persze volt ideje… Longbottom! Ez mi?! - meglobogtatott egy pergamenlapot, ami úgy tűnt, mintha egy időben lett volna árvíz, lavina és tornádó sújtotta területen. - Malfoy… Áh, mindegy… A griffendélesekéhez képest még jó is…
- Potter, maga gyanús nekem, nagyon gyanús… Valami nem stimmel ezzel a dolgozattal, az biztos - Harry megpróbált a lehető legártatlanabbul nézni. - Weasley, egy kicsit megerőltethetné magát… Granger, tudja mit jelent az, hogy két tekercs?! Ezt írja át, nem vagyok hajlandó végigolvasni tíz pergament, amikor én kettőt kértem - azzal visszadobta Hermione dolgozatát az asztalra.
Hermione dühösen meredt maga elé, és valami olyasmit motyogott:
- Ez így nem igazság.
- Mégis miért nem? Nem azt csinálta, amit kértem, nem vagyok köteles elfogadni.
- Bármelyik tanár… bármelyik normális tanár elfogadná…
Gloom szemei összeszűkültek, s szemöldökei vészesen emelkedtek.
- Kifejtené bővebben, én miért nem tartozom a normális tanárok közé?
Hermione lesütötte szemét, s összeszorította ajkait. Gloom már továbbindult, mikor megszólalt.
- Az összes tanár feketében van, mindegyikükön ott a fekete szalag, tegnap még a nagyterem is fekete volt, mert Gemeni professzort gyászolják - motyogta, és Gloom ezüstösen csillogó babérzöld talárjára meredt.
A professzor megállt, lassan szembefordult Hermionéval, és nagy levegőt vett. Harry már felkészült, hogy a professzor a következő pillanatban váratlan hangerővel leordítja a lányt, s így még jobban aggódni kezdett, mikor a professzor hátat fordítva Hermionénak a lehető legnyugodtabb hangon, szinte kedélyesen kezdett el csevegni:
- Gemeni halála, hát persze… Tragikus esemény… Tragikus, de nem véletlen…
- Hogy hogy nem véletlen? - Hermione felpillantott a felette álló tanárnőre.
- Nem. Ha jól tudom - a tanárnő itt Harryre pillantott -, a professzor a családja után nyomozgatott, talán valami olyat talált, amire maga sem számított, s ami végül a halálát okozta. Nem ismerhette a családját, ő árva volt.
- Ő is… - motyogta Hermione újra a padnak, dacosan, de túl hangosan, a teremben többen is hallották.
Gloom kezei ökölbe szorultak, s megremegtek, ajkait vészjóslóan összeszorította.
- Tudja, Granger kisasszony - kezdte a professzor fenyegetően susogva, s vonásai a szokottnál is hűvösebbek, fagyosabbak lettek, miközben Hermione fölé hajolt, és fényes, fekete körmeit végighúzta az asztalon majd lassan, minden szót külön kihangsúlyozva folytatta -, vannak olyan dolgok, melyekkel nem dicsekszik az ember, még ha mindenki tudja is róla…
Gloom még egy pillanatig szavai hatását figyelte, majd megfordult, s kiment a katedrához, talárja fenyegetően susogva úszott mögötte.
- Mielőtt még elfelejtem… Negyven pont a Griffendéltől a kisasszony szemtelenségéért.
Harry még mindig elkerekedett szemmel meredt maga elé: félreértett valamit, vagy Gloom tényleg Hermione szüleire tett burkolt célzást? Még ha igen, akkor is: Hermione egyértelműen kijelentette, hogy Gloom árva, nincsenek szülei, és abban tényleg igaza volt, hogy egyik sem valami dicső dolog, ráadásul milyen ideges volt a tanárnő. Hermionét sem érdekelte soha, ha valaki nem ismeri a szüleit, hiszen ő, Harry sem ismerhette őket, mégis felemlegette Gloomnak. Végül Harry arra jutott, már ez volt az egyetlen dolog, amivel kellőképp megszégyeníthette Hermionét, s most volt is alapja rá…
- Ha már az elméletet elvileg tudják, talán hozzá is kezdhetnénk a zárkavarázs begyakorlásának. Sietnünk persze nem kell, időnk, mint a tenger, heti kilenc órával… - tette hozzá egy émelyítően kárörvendőre sikeredett mosollyal. - Mivel tisztában vagyok korlátaikkal, kölcsönkértem ezeket Flitwick professzortól, de a vizsgán már nem kispárnákat fognak kivédeni - azzal elővette az asztal alól a nagydoboz párnát, amit a távtaszító bűbáj begyakorlásakor használtak.
Párokban kellett volna begyakorolniuk a varázslatot, úgy hogy az egyik egy párnát hajít a másik felé. Persze a végére csoportos párnacsatává vált a feladat megvalósítása.
- Elég volt! - csendült Gloom hangja, de közvetlen ezután eltalálta egy kósza párna. - Immobilito! - hallatszott a párna mögül, s ekkor mindenki mozdulatlanná dermedt, de a varázsra talán nem is lett volna szükség, elég volt hallani a professzor dühös hangját, s máris mindenki mozdulatlanságba dermedt. Harry előtt alig valamivel megállt egy párna, Neville esés közben lebegett félúton, míg Lavender Brown haja tincsenként más felé állt. - Finite! - azzal a kép újra megelevenedett, Harry arcába belecsapódott a párna, Neville nagy csattanással landolt a földön, s Lavender minden szál haja beleragadt az arcába.
Az óra hátralevő részében mindenki egyesével kiment, és Gloom professzor dobálta feléjük a párnákat. Néhányan egy-egy gomblenyomattal lettek gazdagabbak, mivel a tanárnő talán a kelleténél erősebben dobta el néha a párnákat, s ha a zárkavarázs nem sikerült, az illetőt mindig fejbe kapta.
- Házit most nem adok, akinek kell, az készítse el rendesen a zárkabűbájról a dolgozatot. Holnap találkozunk! - mondta, felkapta a pergamenkupacot és könyveit az asztalról, s kiment a teremből.
A dupla óra után Hermione egész ebédszünetben Gloom professzort szidta, sőt azt is kijelentette, hogy a tanárnőt jobban utálja, mint Piton professzort, (Harry véleménye az volt, hogy Pitonnál jobban senkit sem lehet utálni), majd tizenkét óra tizenöt perckor felsorakoztak a harmadik emeleti mágiatörténet terem előtt.
Ha a diákok azt hitték, Pitonnál, vagy ahogy Hermione újabban fogalmazott, Gloomnál rosszabb tanáruk nem lehet, hát tévedtek…
Hamarosan feltűnt a folyosó végén Lady Ferisse. Harry véleménye közelről sem változott, továbbra is úgy vélte, a tanárnő úgy fest, mint egy tinilány, még akkor is, ha ebben nagyban besegített a professzor rövidre vágott, nagy műgonddal összekócolt haja, melynek tincsei a szőke különböző árnyalataiban pompáztak az aranysárgától egészen a szinte teljesen fehérig… Bőre fehér volt, orra egyenes, viszont a katedrán állva volt olyan magas, mint diákjai. Kék talárt, s kezein fehér kesztyűt viselt. Bájos arca, kedves mosolya sem tudott változtatni azon, hogy kékesszürke szemei fagyosak voltak, mint a jég, s hihetetlen ridegséggel figyelték a diákokat szigorú, sötét szemöldökei alól.
Harryék leültek az egyik asztalhoz a félhomályba burkolózó teremben, s kíváncsian várták, hogy elkezdődjön az óra.
- Mint azt már nyílván mindnyájan tudják, a nevem Lady Aryan Ferisse. Mást úgy gondolom nem szükséges mondanom magamról, a következő évben úgyis megismernek majd kellőképpen, talán jobban is, mint azt szeretnék. Őszintén szólva fogalmam sincs, mit tanultak az előző néhány évben… Esetleg nincs itt valakinél a füzete?
Hermione felugrott, és kivitte sajátját a tanárnőnek.
- Köszönöm Miss…
- Granger. Hermione Granger.
- Áh, igen - Hermione előzékenységét a tanárnő egy, ha lehet, a korábbiaknál is ridegebb pillantással köszönte meg.
Lady Ferisse felcsapta a füzetet, és széles mozdulatokkal lapozgatni kezdte, megvető fintorral arcán.
- A Roxfort és a többi varázslóiskola története? Én azt hiszem, inkább a huszadik század történetét tanítom maguknak, az még talán menni is fog…
- De tanárnő…
- Maradjunk a Lady Ferissénél, Granger kisasszony.
- A Durmstrangot kellett volna most tanulnunk, azzal befejeznénk a témát.
- Az ügyeletes fő okossal van szerencsém, ha nem tévedek - mondta a tanárnő, és egy gúnyos mosoly kíséretében lecsapta Hermione asztalára a füzetét, s finom mozdulattal megigazította ujjain kesztyűjét. - Szóval a Durmstrangot… Hát megkaphatja, ha annyira vágyik rá. És végül is, huszadik század, mivel ez a legfiatalabb varázslóiskola. 1926-ban alapították. A tanítás mindig is angol nyelven fojt az intézmény falai közt. Már akkor is kilógott egy kicsit a sorból. Míg a többi varázslóiskola a területén élő fiatalok közül kiválogatja azokat, akik elegendő varázserővel rendelkeznek, a Durmstrangba felvételiznie kell mindazoknak, akik ott akarnak tanulni. A Roxfort négy házához hasonlóan a Durmstrangnak is vannak ezekhez hasonló csoportjai, s hasonlóképpen is vannak elosztva a diákok, azonban csak három ház van. Az egyik tulajdonképpen olyan, mint a Griffendél, a bátrak háza. A második a Mardekár, a harmadik pedig az itteni Hugrabug és Hollóhát keveréke. Amikor én, és még néhány tanáruk, a Durmstrangba jártam, megpróbálták átalakítani az iskolát, s létrehoztak egy negyedik házat, ide az iskola kijelölt területén élő mugli származású mágusjelölteket vették fel, de végül a próbálkozás kudarcba fulladt. Az ott tanulók családjai nem nézték jó szemmel a változásokat, s az sem tetszett nekik, hogy gyermekeiket orosz nyelven tanítják. Nagyjából ennyi. Kérdés van?
- Ki járt még akkor oda? - kérdezte Lavender Brown.
- Miss O'Donell és Selma Gloom. És Mrs Figg is ott volt: mint a csoportvezetőnk - tette hozzá kissé utálkozva.
- És melyik csoportba játak? - kérdezte Draco Malfoy, aki normális esetben soha nem emelte volna fel a kezét egyik órán sem, s ez Harryt egy kicsit meglepte, de a válasz sokkal jobban érdekelte, pláne, hogy Lady Ferisse szeme felcsillant a kérdés hallatán…
- Gondolom, úgy érti, az melyik háznak felel meg a Roxfortban…
Malfoy bólintott. Lady Ferisse felhúzta szemöldökét, s sejtelmesen mosolygott.
- Maradjak pártatlan, vagy legyek őszinte? - tette fel a költői kérdést somolyogva, s ezzel mindenkit biztosított arról, hogy vagy a Griffendélnek, vagy a Mardekárnak megfelelő házról van szó.
A tanárnő nyelt egyet, majd továbbra is émelyítően vigyorogva halkan kimondta:
- Mardekár.
Harry, Ron és Hermione sokatmondó pillantást váltottak.
- Micsoda előítéletek… Potter… - ahogy kimondta Harry nevét, hangjából érződött, igencsak kíváncsi a név viselőjére, a fiúnak azonban végig futott a hátán a hideg, ahogy a tanárnő méregette.
Közelebb lépett Harryék padjához, s szeme egyértelműen a homlokán található, fekete tincseivel félig eltakart villámot kereste, de úgy tűnt, nem akarja folytatni a dolgot, mert az osztályhoz fordulva megkérdezte:
- Még valami?
- Hol van a kastély?
- Az titkos - válaszolta le sem véve pillantását Harryről.
- Hány évig tanulnak ott?
- Az ideális hét év, feltéve, ha nem bukik valaki, illetve akinek szüksége van rá egy év gyakorlati év. Több kérdés? Nincs? Rendben - mondta, s végre abbahagyta Harry leplezetten megbámulását. - Nem szeretem a szokványos dolgokat, de úgy látom, a névsorolvasást nem ússzuk meg…
Előkapott egy pergamenlapot és hozzákezdett. Mindenkinek felolvasta a nevét, s szinte mindenkihez volt egy-egy korántsem kedves szava.
- Lavender Brown! Vegye le azt a csicsás kendőt, de nagyon gyorsan - mondta oldalra húzott szájjal.
- Hermione Granger… Áh, igen… - jegyezte meg lesajnálóan.
Hermione segélykérően nézett Harryre, mire a fiú megvonta a vállát, mást nem tudott mondani.
- Neville Longbottom - a tanárnő összehúzott szemöldökkel kereste meg a reszkető Nevillet. - Csak nem… - kezdte felélénkülve, a korábbiaknál is borzalmasabban vigyorogva, olyan hangsúllyal, mintha azt akarná kérdezni "Csak nem… Kétszer jött a mikulás?" - Csak nem… Frank Longbottom fia?
- Igen - mondta halkan Neville, kissé aggódva.
Lady Ferisse amolyan "Ez érdekes" arckifejezéssel tért vissza a pergamenhez, de vigyorát úgy tűnt semmi nem moshatja le sápadt arcáról.
- Draco Malfoy - az "Itt vagyok" -ra rövid szempilla rebegtetéssel válaszolt. - Pansy Parkinson. Miért ismerem én innen mindenkinek a szüleit? Parvati Patil. Áh, gondolom nagy barátnők… Szintúgy kérném azt a nevetséges sálat levenni… Harry Potter.
Ahogy kiejtette a fiú nevét, arca finoman megrándult, s elgondolkozva nézett Harryre fagyosan csillogó, szürkés szemeivel. Végül halkan csak annyit mondott:
- Majd kiderül.
És ez így ment egészen kicsengetésig. Óra után a griffendélesek kedvtelenül sorakoztak fel Piton tanterme előtt…
- Ez volt életem legjobb bájitaltan órája! - lelkendezett Ron óra után, a könyvtár felé tartva. - De most komolyan!
- Persze, de csak azért, mert nem volt itt Piton - nevetett Harry.
- Azért nagy szerencse, hogy Gloom nem tartotta meg az órát! Belőle egy napra két óra bőven sok! Vagy inkább sokk…
- Hát nem mondom, túlélem, hogy nem volt ma négy kivédése óránk - mondta Harry és lecsapta könyveit az egyik asztalra. - De százszor inkább Gloom óráin ülök, minthogy Piton kínzókamrájában szenvedjek!
- És Lady Ferisséhez mit szóltok? - kérdezte Ron.
- Nem semmi a haja, az biztos, de nem veszi eléggé komolyan a tanítást - mondta nagy komolyan Hermione.
- Ugyan, az sosem baj - kezdte Harry, majd Hermione pillantását elkapva gyorsan hozzá tette: - ha valaki túlságosan komolyan veszi a dolgát, de ha nem eléggé, az már nagy baj.
- Reggel figyeltétek? - kezdte Ron. - A mi kis Aryanunkat mennyire zavarja, ha Miss Ferissének nevezik!
- Miss Weasley, magának továbbra is Lady Ferisse vagyok - hallatszott a hátuk mögül. - Tíz pont a Griffendéltől. Eredjenek, és valahol máshol rontsák a levegőt!
Harry, Hermione és Miss Weasley sietve felkapták könyveiket, és amilyen hamar csak tudtak, eliszkoltak a könyvtárból.

 

Folyt.köv. :-)

Vissza