Harry Potter és a Remény Szelencéje

(Katie Giorgessa)

VIII.

Kyra vagy Cyria

Mind az öten próbáltak, úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. De egyikőjük sem tudta figyelmen kívül hagyni. Sokszor volt, hogy valaki belekezdett egy mondatba, de a végét, melyben említve lett volna Hagrid is, elharapta. Ilyenkor mindannyian lehajtották a fejüket, s hosszú percekig némán néztek maguk elé.
Azonban volt valami más, ami nem hagyta nyugodni Harryt, s ami néhány pillanatra elterelte figyelmét borús gondolatairól. Időnként eszébe jutott Isabella elszólása. Megszokta már, hogy néhányan… sokan úgy tartják, a mugli származásúak kevesebbet érnek, mint akik varázsló családba születtek, s így tiszta vérűek. Azonban sokkal jobban érdekelte mire utalt Gloom, miután Harry megtudta róla és Lady Ferisséről, hogy nem emberek, legalábbis nem egészen. "Bármit tudna róla meg, ne felejtse el, nem dönthet senkiről a származása alapján!" Harryt egyre inkább érdekelte, hogy mi lehet olyan érdekes Lady Ferisse felmenőiben, talán nem is egyszerűen sziléz…
Százszor és ezerszer megesküdött már Siriusnak, a tanárainak, Gloomnak, Ronnak és Hermionénak, és nem utolsó sorban magának, hogy nem szeg meg több szabályt. Mindenesetre azzal nyugtatta magát, hogy Gloom adta az ötletet, hogy újból látogassa meg a Roxmortsi Levéltárat, de az is zavarta, hogy csak Hermionénak szólt a dologról…
Ahogy a hűvös, párás levegőjű alagútban lépkedett Roxmorts felé, lelkét valami egészen különös, megfogalmazhatatlan érzés kerítette hatalmába. Bűntudatát elnyomta valami más, valami kellemes tapasztalat. Szabadnak érezte magát. Élvezte, ahogy a dohos, hideg levegő átjárja testét. Úgy érezte magát, mint a sas, aki láncait ledobva szabadon szelheti keresztül az eget. Senki és semmi nem számított neki ebben a pillanatban, csak a kaland. Így mikor a Mézesfalásba vezető lépcső aljához ért, különös dolog jutott eszébe, amit más helyzetben ostobaságnak ítélt volna.
- "Mi lenne, ha…" - gondolta, s ledobta a láthatatlanná tévő köpenyt.
Fekete köpenyének csuklyáját az arcába húzta, s úgy mászott fel a pincébe, onnan az üzletbe, majd ki az utcára. A házak falához lapulva osont faltól falig, árnyéktól árnyékig, végig a hosszú, kacskaringós, kivilágítatlan utcán. Útközben senkit sem látott, s végül elérkezett a Levéltár épületéhez, be a kapun, majd megállt az ajtó előtt.
- Au, hogy is jutottam be?! - kérdezte magától, mire az ajtó egy kattanással kinyílt. - Hm, nem is rossz jelszó - vigyorgott.
Egy sötétségbe, burkolózó csarnokba jutott, ahonnan két, sötét szőnyeggel takart lépcső futott fel egymással ellenkező irányban. A bal oldalit választotta. Lábai alatt besüppedtek a szőnyeg rojtjai. Végül egy magas ajtóhoz jutott, melyen díszes, faragott felirat hirdette:

Roxmortsi Levéltár

Harry lenyomta a leveleket és indákat formáló rézkilincset, s belépett a terembe, mely olyan képet mutatott, mint egy hatalmas könyvtár tele magas könyvespolcokkal, melyeknek végén egy-egy faragott betű díszelgett, csak épp ezekben a szekrényekben nem könyveket tartottak, hanem Nagy-Britannia összes varázslójának és boszorkájának aktáit.
Harry elindult a sorok között, s végül rátalált az F betűs polcra, s azon nemsokára ráakadt Lady Aryan Ferisse aktájára. Harrynek csak az első néhány sort kellett végigfutnia, hogy megértse, mire célzott Gloom professzor.

LADY ARYAN LEONORE FERISSE

Született: 1962.03.22. Ancona
Meghalt:
Anyja neve: Eleanor Malfoy

- A név kötelez? - motyogta maga elé Harry, és elmosolyodott saját viccén. - Lehet, hogy valami oldalági rokon… remélem… Harmincöt éves? Huh, ahhoz képest, hogy húsznak sem néz ki…
Végigfutotta Lady Ferisse aktáját.

Apja neve:
Sir Abrew Ferisse
Szemszíne:
kék
Hajszíne:
szőke
Magasság:
5 láb
Ismertetőjel:
sebhely a jobb kézfejen
Iskolái:
Beauxbattons Mágusakadémia
Durmstrang Intézet
Tornt-Adams Varázsegyetem (Kommunikáció szak)
Élete:
1961.03.22.
Megszületett az olaszországi Anconában
1963.05.20.
Családja Párizsba költözik
1972.09.02.
Megkezdi tanulmányait a Beauxbattons Mágusakadémián
1974.07.30.
Családja Moszkvába költözik
1974.09.01.
Tanulmányait a Durmstrang Intézetben folytatja
1974.12.03.
Öccse halva születik
1979.06.14.
Jó eredménnyel teszi le vizsgáit
1979.06.18.
Szüleitől Londonba költözik
1979.07.05.
A Tornt-Adams Varázsegyetem Kommunikáció szakára jelentkezik
1980.02.28.
Édesanyja gyilkosság áldozata lesz
1981.04.05.
Diplomát szerez
1981.05.20.
Mint újságírónő helyezkedik el a Szombati Boszorkánynál
1981.06.01.
A Reggeli Próféta újságírónője lesz (szakterülete a napi politika)
1982.02.10.
Modellként az Aranytalár Varázslódivat reklámarca lesz; a Reggeli Próféta pletykarovatát vezeti
1983.03.10.
Szerződése lejártával nem vesz részt több divatbemutatón, pályáját fotómodellként folytatja
1983.05.20.
Felmond a Reggeli Prófétánál; Rómába költözik
1987.01.10.
Az utolsó képsorozat is elkészül róla
1991.03.17.
A Magica Ancona újságírónője lesz
1995.08.08.
Londonba költözik

1997.08.26.

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola mágiatörténet tanára lesz

- "Soha eszébe sem jutott senkinek, hogy halálfaló lehet…" - gondolta, miközben lekörmölt néhány adatot. - "És Gloom is megmondta… Mondjuk, ez majdnem olyan, mint ha valaki mugli származású… Csak pont az ellentéte…"
Úgy döntött, ideje visszamennie a kastélyba, azonban ahogy kilépett a magas polc mellet, szembe találta magát a másikkal, amit díszes J betű díszlett. Az ajtó felé tekintett, majd újra a J-re… Ujját végighúzta az akták során, ahogy végigment a szekrény mellett, s végül kihúzta a többi közül azt, amelyik most a legjobban érdekelte.

S. CORELL JONNES

Született: 1960.06.20. London
Meghalt: 1993.05.26. Azkaban
Anyja neve: Nadine Sailor
Apja neve:  
Szemszíne: sárga
Hajszíne: fekete
Magasság: 5,8 láb
Ismertetőjel:  

Harry teljesen ledöbbent. Fogalma sem volt róla, mi lehetett az ismertetőjelhez írva, de azt igen, hogy valaki egyszerűen leragasztotta egy darab papírral. Körmével óvatosan alányúlt, és megpróbálta lehúzni a pergamendarabot, de az végül elszakadt. Az első szótag, mindössze három betű az igazi szóból láthatóvá vált: "kar-".
Néhány pillanatig szótlanul meredt a lapra, majd továbbolvasta:

Iskolái: Szent Bertha Nevelőintézet
Durmstrang Intézet
Tornt-Adams Varázsegyetem (kommunikációs szak)
Élete:
1960.06.24. Megszületett Londonban
1962.03.11. Árvaházba kerül (Szent Bertha Nevelőintézet)
1971.09.01. Megkezdi tanulmányait a Durmstrang Mágusintézetben
1977.06.20. Kiváló eredménnyel teszi le vizsgáit
1977.09.20. Megkezdi tanulmányait a Tornt-Adams Varázsegyetemen
1979.05.20. Diplomát szerez
1979.06.01. A Reggeli Próféta újságírónője lesz
1981.05.20. Letartóztatják
1981.05.25. Bizonyíték hiányában felmentik
1981.09.16. Felmond a Reggeli Prófétánál
1982.06.16. Lánya születik (Anabell C. Jonnes)
1982.10.15. Elfogják; lánya halála
1982.10.18. Életfogytiglani azkabani fogságra ítélik
1993.06.20.

Meghal

Harry kíváncsian felhúzta szemöldökét.
- "Anabell C. Jonnes… És meghalt…" - gondolta, s hitetlenkedő pillantásokat vetett a megsárgult pergamenlapra, mintha csak félreolvasta volna.
Visszatette a mappát a helyére, és kivette a mellette levőt.

ANABELL C. JONNES (CYRIA)

Harry lelki szemei előtt felrémlett a jelenet…
"Megtudhatom a nevét? - kérdezte Gloom a napsárga köpenyes lányra nézve.
- Kyra Kymira.
- Köszönöm - mondta azzal fekete kötéses könyvecskéjébe írt valamit, majd felpillantott könyvéből. - Miss Malfoy…
Ekkor Harry is hátrafordult. Anabell homlokára szorította kezeit, s arca még a szokásosnál is fehérebbnek látszott.
- Menjen ki egy kicsit - mondta Gloom aggodalmas arccal."

- Kyra, Cyria… Hát persze… - csapott a homlokára Harry. - Anabell anyja morphén, ő is morphén… De… De csak a felnőttek tudják használni a képességeiket… És a váltóneve Cyria, az majdnem Kyra! Azért lett rosszul az órán…

Született: 1982.06.16. York
Meghalt: 1982.10.15. York
Anyja neve: Corell Jonnes
Apja neve:
Szemszín: zöld
Hajszín: fekete
Magasság:
Ismertetőjel: csigavonal a jobb bokán
Iskolái:
Élete:
1982.06.16. Megszületett az angliai Yorkban
1982.10.15.

Édesanyját letartóztatják; meghal

Harry úgy érezte, mintha egy kirakójáték részletei egymás után kerülnének a helyükre a fejében.
"-Arra kérlek, ha esetleg elfognának, keresd meg a lányomat (…). Amint megtudod, hogy elkaptak, fogd Anabellt, keress egy mugli árvaházat, és hagyd ott!"
- "Csak a papírok szerint halt meg…" - gondolkodott Harry. - "A valóságban csak átváltozott Anabell Jonnesból Anabell Giorgessává…"
Órájára pillantott. Fél kettő. Egyetlen szót firkantott a pergamenre (Cyria), felállt, s elindult kifelé a teremből, azonban még valami felvetődött benne. Megkereste az S betűvel díszített polcot, s ott Nadine Sailor mappáját.

NADINE SAILOR

Született: 1924.08.10. Devon
Meghalt: 1997.08.29. Burningsmith
Anyja neve:

Irvina Dumbledore

Harry csak eddig olvasta el a megsárgult pergamenlapot. Sietve visszarakta a helyére, s futva ment a D betűhöz, ott kikereste Irvine Dumbledore iratait is.

IRVINE DUMBLEDORE

Született: 1901.02.01. Roxmorts
Meghalt: 1982.09.16. Roxmorts
Anyja neve: Rebeca Hawns
Apja neve: Jushua Dumbledore
Szemszín: kék
Hajszín: barna
Ismertetőjel:
Magasság: 5,5 láb
Iskolái: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Élete:
1901.02.01. Megszületett Roxmortsban
1907.07.06.

Öccse születik (Albus Dumbledore)

Harry többször is elolvasta, mi történt Irvine Dumbledore-ral 1907-ben. Elolvasta egyszer, kétszer, háromszor, tízszer, százszor is.
- "Dumbledore tulajdonképpen a Díva nagyapja! Mindkét ágon a rokona Dumbledore! Hát innen a varázsereje… Ezért… És ezért olyan fontos Voldemortnak is…"
Tekintete a távolba révedt, kezéből kiesett az akta, majd kiszaladt a teremből, le a lépcsőn, az utolsó néhány lépcsőfokot egyetlen ugrással megtette, majd kilépett az utcára. Köpenyének csuklyáját arcába csapta, s a házak árnyékában sietve a Mézesfalás felé indult.
Az utcán csend honolt, kövei nedvesek voltak, s Harry cipőjének kopogása visszhangot vert a falak között. Beszívta a hideg, éjszakai levegőt. Feje kitisztult, s kicsit meg is nyugodott. Arcát jéghideg szél csapta meg, s ahogy ment egyre tovább lépésről lépésre egyre hidegebb lett… Végül beért egy ködfoltba, s az egyre fehérebb lett, már-már alig látott a tejfehér ködfüggöny mögött.
Harry megtorpant, s kezével megkapaszkodott a hideg, göcsörtös házfalban.
- NE! Harryt ne! - hallotta a sikolyokat.
Kétrét görnyedt, s a falnak dőlt, köpenye bele-bele akadt a fal egyenetlen felületébe, ahogy egyre lejjebb csúszott mentén.
- Könyörgöm, bármit, csak őt ne!
Hallotta a hörgést, s érezte, ahogy sötét, csuklyás alakok úsznak köré, s a kör bezárul.
A sötétség már teljes volt, nem látott semmit, s hányinger kerülgette.
- Harryt ne!
Szinte látta maga előtt, ahogy az egyik hátrahúzza csuklyáját, s aszott fejével közelebb hajol hozzá, arcán érezte a jéghideg leheletet.
Édesanyja utolsó sikolya, s egy zöldes villanás… De a zöldes fény nem múlt el, s a tejfehér köd is feloszlani látszott. Harry kinyitotta összeszorított szemeit, de mielőtt bármit megláthatott volna, valaki megragadta a vállát, s elvonszolta, be a két ház között nyíló sötét, keskeny átjáróra, nem látott semmit, csak egy fekete köpenyt megmentőjéből. Végül, mikor már elég messze voltak a falu főutcájától, és kiértek az erdőhöz, az alak megállt, s szembefordult Harryvel.
- Mégis mit képzel?! - Gloom professzor arca eltorzult a dühtől. - MIT KÉPZEL? BELE GONDOLT, MI TÖRTÉNT VOLNA, HA ÉPP NEM VAGYOK OTT, HA NEM ÉREM UTOL?! - zihálva meredt Harry arcába, s a fiú lesütötte szemét.
- Én csak… - motyogta halkan, s próbált oldalra nézni.
- Megint a Levéltárban volt… MÁR MEGINT! - azzal Gloom tovább vonszolta karjánál fogva. Végül elértek egy sűrűs cserjék mögött rejtőző barlang bejáratához.
- Befelé - mondta Gloom, s finoman előre lökte, hangja még mindig remegett az indulattól.
Egy folyosóra jutottak, mely nagyon hasonlított arra, amely a Mézesfalás alól indult.
- Ki a legújabb áldozat? - kérdezte fenyegetően csengő hangján.
- Senki…
- KI AZ?
Harry zihálva vett néhányszor levegőt, s csak aztán mondta.
- Lady Ferisse.
- Lady Ferisse? LADY FERISSE? MÁR A SZILÉZEKBŐL IS MORPHÉNT AKAR CSINÁLNI?! Gondolom, azóta már tisztában van vele, hogy Aryan Ferisse teljesen fedhetetlen, meg sem gyanúsították soha!
- Professzor, én csak…
- MAGÁNAK NYUGTON KELLENE MARADNIA! HÁNY VARÁZSLÓ KELL MÉG, AKI CSAK AZÉRT FELEL, HOGY MAGA ÉLETBEN MARADJON?! RÁJÖHETETT VOLNA MÁR, HOGY EZ NEM JÁTÉK! AZ ÉLETÉBE KERÜLHETETT VOLNA A MA ÉJJELI KIS SÉTÁJA IS!
Végre kiértek az átjáróból, a kijárat egy tükör volt. Harry lesütött szemmel lépdelt Gloom mellett a gyéren világított folyosókon.
Tisztában volt vele, hogy Gloom Mrs Figghez viszi, és ezért ki fogják csapni. De végül annál is rosszabb történt. Az egyik fordulónál ugyanis összefutottak Perselus Piton professzorral.
- Mi történt? - vonta fel szemöldökét a professzor.
- Oh, semmi különös, Perselus - mondta egy félmosolyt megvillantva Gloom, még mindig dühtől remegve. - Csak a szokásos: a mi Potterünk kilógott az éjszaka, Roxmortsba…
Piton arcán diadalmas mosoly jelent meg.
- Nos, egy ilyen kihágásért az a minimum, hogy repül az iskolából - sziszegte fenyegetően, kimondva azt, amitől Harry a leginkább tartott. Nem az zavarta, hogy kicsapják, hanem hogy Ron megtudja, hogy eltitkolta előle a kis kirándulást.
- Ezt viszont nem akarhatjuk… - mondta Gloom, s arcán ravaszkodó mosoly terült el.
- Oh, persze hogy nem - erősítette meg Piton, de arca inkább azt sugallta: "Oh, dehogynem!". Harry azon gondolkozott, hogy melyik professzort utálja jobban ebben a percben, még akkor is, ha Gloom megmentette az életét. Inkább hagyta volna ott a dementorokkal, minthogy Piton kezére játssza.
- Viszont, a mi Harrynknek tanulnia kell az esetből… Biztos vagyok benne, Perselus, hogy a legjobb kezekben nálad lehetne, ha a büntetés kiszabásáról van szó.
Harry attól tartott a legjobban, hogy Gloom egy pillanatra abbahagyja Piton meggyőzését, hogy vállalja el e nemes feladatot, (amihez kétség sem férhetett), s észreveszi, hogy olyan arcot vág, mintha körözött gyilkosok beszélgetését hallgatná ki. Figyelte, ahogy Piton végigmérte, mintha a piacon vásárolna árut, s elgondolkozva nézett a boszorkányra, talán azon tűnődve, hol lehet a csapda…
- Én túlságosan is ideges vagyok a büntetés kiszabásához - tette hozzá Gloom, s egy féloldalas mosollyal otthagyta őket.
Harry nagyot nyelt. Valahogy erősen élt benne a rémkép, hogy Piton válogatott kínzásoknak fogja alávetni őt…

*

Hétfőn a dupla bájitaltan óra elképzelhetetlenül gyorsan eltelt. Mivel Harry ez egyszer nem várta a kicsengetést, ugyanis Piton az óra után fogja kiadni a büntetőfeladatát, s bár Gloom sötét varázslatok kivédése órája sem volt számára egy leányálom, azért az óramutató minél közelebb kúszott a nem várt időponthoz, annál inkább biztosabb volt abban, hogy ha választhatott volna, ezerszer inkább az eltanácsolás mellett döntött volna.
- Nos, Mr Potter - búgta mézesmázosan Piton a tanári asztalnak dőlve karba font kezekkel. Láthatóan kiélvezte minden pillanatát Harry kínzásának. - Mi is legyen a feladata… - körülnézett a teremben, melynek falát különböző gusztustalan lények áttetsző anyagokban úszó holttesteit tartalmazó üvegcsék díszítették. - Ebben a teremben van kétszázharmincnyolc darab preparátum. Elég régiek, nem szeretném ha bármi bajuk történne… A szertárban megtalálja előkészítve a bájitalt, cserélje ki alattuk a lét, amiben úsznak. Oh, és kicsit porosak… Takarítsa le őket, és tegye őket ábécésorrendbe! Ennyi elég is lesz… Jó mulatást - azzal egy Gloomot is megszégyenítően gúnyos mosollyal kiment a teremből.
Harry tizenegy óra után ballagott fel a Griffendél-toronyba. Hat órán át rakosgatta, sikálta az undorító lényeket, de a nap még mindig nem ért véget. Tisztáznia kellett ugyanis Hermionéval és Ronnal is, hogy mi történt, azonban, mikor belépett a klubhelyiségbe, ott csak Ron barátját találta egy vaskos könyv felett bóbiskolva. A fiú felriadt álmából, amint Harry közelebb lépett.
- Áh, szia Harry, mit csináltál eddig? - kérdezte, s könyvét villámsebességgel söpörte az asztal alá.
Harry sorban beszámolt neki a Piton által kiszabott büntetőfeladatról, és az előző éjszakai kirándulásáról.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte Ron lesütött szemmel.
- Ne haragudj, én csak, nem voltál itt, és…
- De Hermionénak azért elmondtad.
- Hát…
- És Gloom honnan tudta, hogy ott vagy? - terelte el a szót Ron, s elgondolkozva egy oldalpillantást vetett Harryre.
- Fogalmam sincs… Senkinek nem mondtam el, csak Hermionénak…
- De hát, valakitől megtudta Gloom…
- Azt mondod, hogy Hermione…?
- Beárult.
- Ugyan, az lehetetlen - hitegette magát Harry.
- Emlékezz csak a Tűzvillámra!
- Hát, végül is, akkor is igaza volt, még ha Sirius nem is akart nekem semmi rosszat, és most is elég nagy szerencse volt, hogy beárult… Ha Gloom nem ér oda, akkor én már…
- A lényegen ez nem változtat - emelte meg hangját Ron. - Hermione elárult téged! - felugrott, s haragos tekintettel meredt Harry arcába, majd megvető fintorral felkapta a táskáját a könyvvel, amit olvasott, mely minden kétséget kizáróan nem tankönyv volt, s felszaladt a hálóterembe.
Harry megkövülten nézett utána. Úgy érezte, ez már nem az a Ron volt, akit ő szeretett, s aki a barátja volt, aki mindig mindent könnyeden vett, csak megrántotta a vállát, s tovább lépett. Aki ugyanúgy kedvelte Hermionét, mint ő, de újabban Harry úgy érezte, ő az összekötő kapocs barátai között, ő az, akivel mindketten jóban, vagy inkább beszélő viszonyban voltak. Ron gyakran kerülte társaságukat, elmerült könyveiben, melyekről sohasem beszélt. Sohasem látta még barátja szemében azt a gyűlöletet, ahogy az imént Hermionéról szólt. Mint mindnyájukra, Ronra is egyre nagyobb nyomás nehezedett az utóbbi hónapokban. Szeptemberben még sokkal jobb hangulatban volt, bár Hermione beszámolója szerint a két hétben, melyet a lány az Odúban töltött, Ron leginkább szobájába zárkózott, de az biztos, hogy amikor beszéltek sokkal vidámabb volt.
Harry elgondolkozott rajta, hogy vajon ő is átment-e efféle átváltozáson? Úgy gondolta, nem, de ugyanakkor azt is valószínűsítette, hogy Ron sem észlelte saját magán a változásokat, melyek rossz irányba történtek, ehhez kétség sem férhetett. A fiú titkolózó, zárkózott lett, olyasvalaki, aki nem szereti, ha a dolgairól kérdezik, egyedül Isával csevegett hosszabban, de a lány mindig csak vállat vont, ha Harry és Hermione barátjukról kérdezték.
- "Hogy Hermione áruló lenne?"
Harry zavartan megrázta a fejét, s fáradtan felment fiúk hálótermébe, de a tény, hogy Hermione minden ok nélkül beárulta, nem hagyta nyugodni…

 

Folyt.köv. :-)

Vissza