Harry Potter és a Remény Szelencéje

(Katie Giorgessa)

XIV.

Hivatalos ügy miatt

Piton hirtelen "távozása" felvetett egy másik problémát is. A professzor halála után nem csak a bájitaltan tanári állás maradt rövid időre betöltetlen, de a Mardekár is házvezető nélkül maradt. Mielőtt az összes diák előtt bejelentették volna, hogy ki fogja ezt a posztot betölteni, Harry és barátai értetlenkedve figyelték, hogy Mrs Figg bárhova ment, a nyomában volt Gloom, és százszor és ezerszer is felette a kérdést, "De miért pont én?", mire százszor és ezerszer is azt a választ kapta: "Ki más? Magának ››elvileg‹‹ van tapasztalata!". Végül aztán február másodikának reggelén Mrs Figg az egész iskola előtt bejelentette, a Mardekár új házvezető tanára Selma Gloom lesz, miközben az említett tanárnő gyilkos pillantásokat vetett rá.
Judice professzor aznap állt először munkába. A dupla bájitaltanórán egészen különös ötlettel állt elő:
- Na jó, akkor van még durván két hónapunk, utána már úgy sem tanul senki… Szóval, én úgy gondoltam ezt az egészet, hogy elkészítenek egy bonyolultabb bájitalt, amit sokáig tart megfőzni, és akinek sikerül, az jelest kap, akinek nem, szerintem az is… A lényeg, hogy ez a bájital a Százfűlé főzet lesz. Gyengébbek kedvéért, aki iszik belőle, az egy órára átváltozik azzá, akinek valamilyen testrészét belefőzte… Alakítsanak párokat, majd mikor kipróbáljuk, szerepet cserélhetnek egy órára… És még mielőtt gyilkos ötletei támadnának valakinek: a testrész nem azt jelenti, hogy bele kell főzni valakinek a karját, vagy a lábát! Elég egy hajszál is… vagy körömdarab, de ez már végképp gusztustalan. Jó munkát! - mondta egy mosollyal, leült asztalához, lábát keresztbetette, s eltűnt a Reggeli Próféta mögött.
- Ez bolond? - kérdezte Hermione. - Ez egy tiltott bájital!
- Hermione, nagyon jól tudom, hogy tiltott - motyogta Harry. - Emlékszel, mi is kipróbáltuk…
- De nincs is meg hozzá minden alapanyag a készletünkben! - mondta Kyra.
- Hallottad - kezdte a szokásosnál is mogorvábban Ron. - Tök mindegy, sikerül-e, úgyis jeles leszel!
Harry a fejét csóválta, s újból átlapozta az aznapi Reggeli Prófétát. Már körülbelül huszadszorra tette ezt meg. És akkor végre megtalálta. Az utolsó előtti oldalon, a lap alján egy kis hasábban egy egymondatos hír volt: "Sirius Black ártatlansága bebizonyosodott, megtalálták Peter Pettigrew holttestét".
Harryt azonban a közelgő vizsgáknál is jobban aggasztotta valami. Egész életükre kihat majd, hány RAVASZ-t tudnak majd letenni, azonban Harry egyre inkább úgy érezte, kész csoda, ha megéri a vizsgákat. Túlságosan is élénken élt emlékezetében az a bizonyos álom, melyből szinte pontos dátumot kapott arról, mikor próbálja majd Voldemort megölni őt… Vagy inkább mikor fogja… S a június egyre csak közeledett megállíthatatlanul. Helyzete kétségbeejtő volt.
Harry egy kicsit jobb kedvre derült, mikor levelet kapott Siriustól:

Kedves Harry!

Gondolom, olvastad az újságban, mikor elfogtak, most viszont örömmel közölhetem veled, hogy kiszabadultam, méghozzá teljesen törvényesen. Mondjuk, annak kevésbé örülök, hogy ehhez neked kellett bajba kerülnöd, de úgy tűnik, Pettigrew visszaadta azt a kis szívességet, hogy nem hagytad, hogy Remus és én már akkor megöljük, amikor kellett volna… Várlak nyáron, de most már úgy, hogy nem kell kutyaként rohangálnom, és a reggeli kutyasétáltatást (a szomszédok miatt) is kihagyhatjuk.
Szép volt tőled, hogy segíteni akartál Hermionén, de kérlek, többet ne keveredj bajba, vigyázz magadra nagyon! Tudom, hogy nem szereted, ha aggódnak érted, de kérlek, könyörgök, maradj a klubhelyiségben, ne kockáztass! Egyre inkább aggaszt, hogy ki ez a titokzatos valaki, aki időnként bezavar a képbe. Nem hiszem, hogy a Sötét Nagyúr embere lenne, a módszer nem vall halálfalókra, viszont ott van a közeledben nap, mint nap, ebben biztos vagyok!

Még egyszer, vigyázz magadra!

Üdvözlettel:

Sirius

Ui.: Istenem, hogy örülök, hogy végre minden aggodalmaskodás nélkül ráírhatom az igazi nevemet!

Másnap reggel épp reggelijüket fogyasztották a nagyteremben, mikor újból megérkezett a posta. A baglyok tarkaságában hamar feltűnt Harrynek egy csoport egyforma szürke bagoly. A terem közepééig együtt repültek, azonban ott szétváltak, három a tanárok asztala felé repült, kettő a Griffendél asztala felé. Az egyik Hermione, a másik Harry elé dobott le egy hivatalos pecséttel ellátott pergamenborítékot.

Brit Nemzetközösség Mágiaügyi Minisztériumának Mágiaügyi Törvényszéke, mint elsőfokú bíróság
London, Abszol út 27/A

Tisztelt H. Potter úr
Roxmorts, Roxfort-kastély, Griffendél-torony
Tárgy: idézés tiltott átok használata és gyilkosság ügyében

A fenti tárgyban a Brit Nemzetközösség Mágiaügyi Minisztériumának Mágiaügyi Törvényszékét képviselő kerületi ügyész által Selma Gloom, Roxmorts, Roxfort-kastély ellen peres eljárásban kitűzött tárgyalásra 1997.03.02-án reggel 9 órára tanúként megidézem.

Figyelmeztetem a tanút, hogy a Brit Nemzetközösség Mágiaügyi Minisztériumának Mágiaügyi Törvénykönyve 25-ös paragrafusa szerint a tanúnak a bírósági eljáráson való részt vétele és a bíróságon tanúként való megjelenése kötelező. Amennyiben a tanú figyelmeztetésem ellenére nem jelenik meg a tárgyaláson, a bíróság intézkedik azonnali elővezettetéséről.

1997.02.28. London

A kiadmány hiteléül
Damjan Dioless sk.
a bíróság elnöke

A tanárok asztalánál Judice, O'Donell és Gloom is hasonló levelet kaptak. A két "tanú" a "vádlott" mellett ült. Gloom lassan jobbra, majd balra fordította fejét, majd újra a levélre, végül feje hátrabukott: nemes egyszerűséggel elájult. O'Donell nagy szemforgatás közepette egy pálcapöccintéssel felébresztette a tanárnőt. Hermione is ugyanolyan levelet kapott, mint Harry, őt is beidézték.
- Gyilkosság? De hát, csak önvédelem volt! - mondta döbbenten Harry.
- Hát, végül is…
- Ti miről beszéltek? - kérdezte Ron értetlenül.
- Au. Nem mondtam el, igaz? - Harry eléggé kényelmetlenül érezte magát.
- Megint nem voltam a klubhelyiségben? - kérdezte Ron gúnyosan, s hangjában sértődöttség érződött. - Tudod mit, akkor ne is mondd el! Biztos nem tartozik rám…
Ron felállt az asztaltól, és kiment a teremből, útközben majdnem fellökött egy harmadéves lányt, aki ki sem látszott könyvkupac mögül, amit cipelt. Hermione a mennyezetet nézte, majd újból Harryre pillantott.
- De, ha gyilkossággal vádolják, akkor… le fogják tartóztatni! - mondta fojtott hangon.
Harry a tanárok asztala felé fordult. Gloom, O'Donell és Judice eltűntek.
- De akkor ki fogja a sötét varázslatok kivédését tanítani?

*

Hétfőn reggel megkapták a választ.
- Mindig ki akartam próbálni milyen védekezést tanítani - csevegett Lady Ferisse, az asztalon ülve lábát lógázta, s cipői ütemesen kopogtak az asztal oldalán. - Úgy néz ki, egy ideig muszáj lesz besegíteni szegény Gloom professzornak… Aki, mint azt talán tudják, elvileg hivatalos ügyben van távol, de a valóságban letartóztatták - csevegett, s úgy tűnt, igencsak élvezi a témát. - Sajnos a dupla órát nem tölthetjük együtt, mert második órám nekem is van, de ha jól tudom, Judice professzor fog helyettesíteni.
Harry fájdalmas arcot vágva nézett Hermionéra, aki viszonozta pillantását.
- A szegény professzor… nem is tudom, hol van most, annyi biztos, nem élvezheti túlságosan…
- Professzor! Mármint… Lady Ferisse… Miért tartóztatták le Gloom professzort? - kérdezte fokozott kíváncsisággal Lavender Brown.
- Peter Pettigrew halála miatt - mosolygott a tanárnő. - Gyilkosságért.
- De hát… Pettigrewt Sirius Black ölte meg.
- Téves - mondta Harry teljesen nyugodt hangon, de a dühtől remegve. - Pettigrew rendezte úgy, hogy azt higgyék Sirius megölte, ő meg animágusként csak átváltozott, és aztán patkány képében bujkált… Ron patkányaként. Ezért engedték el Siriust, nem ölhetett meg valakit tizen… akárhány éve, ha valaki más, néhány hete is megölte ugyanazt a személyt…
- Hogy? Sirius Blacket kiengedték? A múltkor azt írta a Próféta, hogy elfogták! - mondta döbbenten Parvati.
- Valóban kiengedték. Alig egy hete. Potter visszakapta a keresztapját - mondta halvány, de gúnyos mosollyal Lady Ferisse, s hófehér kesztyűs kezével hátrasimította haját.
Harry elképzelte, ahogy feláll, és egy tekercs magifix ragasztószalaggal megkötözi a tanárnőt és beragasztja a száját.
- De mi történt, tanárnő? - kérdezte kórusban Pansy Parkinson és Lavender.
- Dióhéjban: Valaki "ellopta" Grangert, Potter Granger után ment, Gloom professzor Potter után, Miss O'Donell pedig Gloom professzor után. Gloom professzor egy átokkal meggátolta a támadót abban, hogy egy bizonyos területről elmozduljon, utolérték őket, a támadó és Gloom professzor párbajoztak, de mielőtt eldőlhetett volna, megjelent Pettigrew és rátámadt mindkettejükre. Gloom professzor egy pillanattal hamarabb mondta ki a halálos átkot, aztán a támadó fel… khm, felszállt és elrepült, ahogy Gloom professzor fogalmazott - elvigyorodott. - Nagyjából ennyi - hadarta.
- Na aki ezt tudta követni - motyogta Hermione.
- Talán valami baj van, Granger? - kérdezte szigorúan Lady Ferisse.
- Nem, tanárnő, semmi - más a "Nyelj békát!" szokta olyan hangsúllyal mondani, mint ezt Hermione.
Természetesen Judice professzor is hozta a formáját.
- Gloom professzor mondott valamit, hogy mivel kellene foglalkozniuk? - kérdezte szokásos önelégült modorában. - Nem? Jó, mert úgy rémlik, nekem igen… Ja, nem, az nem az volt, legalábbis azt hiszem, csak viccelt - a szokásosnál is jobban felhúzta jobb szemöldökét. - Nem hiszem, hogy tényleg a Főbenjáró Átkok végrehajtásával foglalkoznának… Bár kinézek belőle egy ilyen húzást… Na jó… próbáljuk meg… Kíváncsi vagyok, mit produkálnak… - szórakozottan előhúzta talárja zsebéből zsebóráját s a számlapra pillantott. - Belefér… Mindenkinek van úgy másfél perce… Remek… Mivel szokták ezt szemléltetni - töprengett ujját álla alá helyezve. - Nem mutatta még be senki maguknak? - fejével Hermione felé bökött.
- De igen, pókokon.
- Áh, pókokon…
Egy szerencsétlen pók épp akkor hintázott le egy fáklyáról Judice feje felett.
- Micsoda öröm, egy önként jelentkező… - nevetett, s a pókfonalat pálcájára tekerte.
Harry azért kételkedett benne, hogy a pók bármit is tudott volna róla, mi lesz a sorsa… Judice odalépett a szekrényhez, egy rövid ideig matatott benne, majd egy nagyobb méretű befőttes üveget tett az asztalra, s beledobta a pókot.
- Politeo!
Ron borzadva csúszott hátra székén, ugyanis a befőttes üvegben már nem csak egy pók volt, hanem legalább száz.
- Ki kezdi? Ja, és mivel… Az Adava véleményem szerint megfelelő… Jól látom, a Durmstrang címere van a talárján?
Isabella bólintott.
- Hetedikes, ugyebár…
Isa megint bólintott.
- Akkor magának végre kell tudnia hajtani, igaz?
Isabella újra csak bólintott.
- Akkor mire vár még? Jöjjön!
Isa kicsit bizonytalanul felállt, és lassú léptekkel kiment a tanári asztalhoz.
- Rendben. Itt egy pók - Judice kivett egy félelemtől megbénult példányt az üvegből és az asztalra tette.
Isa nyelt egyet, majd felemelte pálcáját, s a menekülő pókra szegezve kimondta:
- Adava Kedavra!
Egy zöld villanás, s a pók lábai összeakadtak, futás közben bukfencet vetett, majd lefordult az asztalról.
- Gloom professzor tanította?
- Igen, négy évig.
Judice elismerően bólintott, és intett Isának, hogy leülhet. Előhúzott egy pergamentekercset, s a névsort nézegette.
- Legyen mondjuk… Áh, Potter!
Harry nagyot nyelt.
- Én?
- Igen, maga. Jöjjön már!
Harry felállt és kiment az asztalhoz. Miközben Judice újabb pókot tett a vesztőhelyül szolgáló tanári asztalra, Harry azon töprengett, valójában mit is kell csinálnia. Nem akarta megölni azt a szerencsétlen, megsokszorozott lényt, úgyhogy inkább azt képzelte el, hogy Lady Ferisse fut előle, őt legalább gyűlölte ezekben a pillanatokban, nem úgy a pókot.
Isa mozdulatát utánozva felemelte pálcáját, s a Lady Ferissének képzelt pókra célozva kimondta az átkot.
- Adava Kedavra!
Látta a zöld fényt, s a menekülő állatot, érezte sebhelyében az elviselhetetlen fájdalmat, fülében zúgott a halál hangja, szinte hallotta a pók utolsó kiáltását is az életért…

*

Mikor kinyitotta a szemét, az első, amit meglátott az volt, hogy Hermione, Ron, Kyra, Judice, Mrs Figg, Madam Pomfrey, és… és igen, Sirius aggodalmas arccal hajolnak fölé.
A gyengélkedőn voltak.
- Mi történt? - kérdezte, és megpróbált felülni, de Madam Pomfrey visszanyomta.
- Maradj csak fekve. De most már megmarad - fordult a Harry fölött állókhoz a javasasszony.
Kinyílt a terem ajtaja, s Miss O'Donell lépett be rajta.
- Professzor, ezt látnia kell, Madam Pomfrey, azt hiszem, jobb, ha ön is jön - fordult Mrs Figghez.
- Én is szeretném megtudni, mi történt - mondta Sirius, miután Mrs Figg, Madam Pomfrey és Miss O'Donell lépteinek zaja elhalt a folyosón, és vádlón nézett Judice-ra.
- Hát, azt hiszem, talán még sem volt ez olyan jó ötlet. Szóval sötét varázslatok kivédésén…
Ekkor azonban újból kinyílt az ajtó, s Lady Ferisse toppant be, acélkék szemei csillogtak a fáklyák táncoló fényében.
- Öh… Noël… Besz-beszélni szeretne veled… Mrs Figg. Öh, igen… Szóval siess!
- Azonnal - vetette oda, majd Siriushoz fordult. - Sajnálom, de majd Karia elmondja… vagy valaki.
- Kyra! - csattant fel a lány.
- Persze, igen.
A professzor zavarába levert néhány üveget, s mielőtt még bárki bármit mondhatott volna hátrálva kiment a kórteremből, s követte Lady Ferissét.
- Szóval?
Harry felült az ágyán.
- Hát - kezdte Hermione. - Judice professzor nem igazán volt biztos benne, mit kell csinálnunk az órán, Lady Ferissével az első órán semmit nem kellett…
- Egy pillanat. Ki az a Lady Ferisse? - szakította félbe Sirius.
- A szőke miniprof, aki az előbb beszaladt - válaszolt Ron.
- Találó megfogalmazás… Szóval?
- A lényeg az, hogy Judice-szal, aki bent volt, ő helyettesített, és úgy emlékezett, mintha Gloom azt mondta volna, hogy…
- Gloom?
- A sötét varázslatok kivédése tanárnő, aki megölte Pettigrewt, ja, tényleg, a tárgyalásra…
- Tudok róla - nyugtatta keresztapja. - Ja, az auror…
- És a vége az lett, hogy a Főbenjáró Átkokat kellett volna végrehajtani, és Isa, ő az egyik cserediák, illetve másik, mert Kyra is az - hadarta elképesztő sebességgel Hermione.
- Na, álljunk meg egy kicsit - Sirius felemelte egyik ujját, s Hermione elhallgatott. - Szóval ez a Judice vagy ki, aki az előbb elrohant, a Főbenjáró Átkokat tanította?
- Igen, és amikor Harry a halálos átkot hajtotta végre, egyszer csak elájult.
- És a sebhelyed? Nem fájdult meg?
- Az folyamatosan fáj már egy ideje, egészen hozzászoktam, azt veszem észre, ha nem sajog…
- Jól érzed magad? - kérdezte Sirius aggódva.
- Persze, leszámítva, hogy hányingerem van és olyan, mintha fejbe vágtak volna egy fél téglával - vigyorgott Harry.
Sirius elmosolyodott, és a fiú arcába csapta amúgy is rakoncátlan, fekete tincseit. Az órájára pillantott.
- Oh, sajnálom, mennem kell, de holnap újra találkozunk, legyetek Hermionéval pontban nyolckor az előcsarnokban - mondta s közelebb hajolt Harryhez, hogy csak ő hallja, amit mond. - És legyen nálad a láthatatlanná tévő köpeny is.
Rákacsintott Harryre, majd kiment a teremből, de az ajtóban találkozott Madam Pomfreyval, az igazgatónővel és Miss O'Donellel, akik a könyvtáros Madam Cvikkert kísérték.
- A Sötét Jegy… A Sötét Jegy… - motyogta holtra váltan a könyvtáros.
Úgy tűnt, fogalma sincs róla, hol van, és mi történik körülötte.
- Potter, elmehet, semmi baja - mondta a javasasszony, s elhúzta Madam Cvikker ágya előtt a függönyt.
- Én is megyek - mondta Mrs Figg, s Harry érezte rajta azt a jellegzetes káposztaillatot, ami a házában is terjengett a Privet Drive-on. - Tudják - folytatta, mikor már becsukódott mögöttük a gyengélkedő ajtaja -, Irmát nagyon érzékenyen érinti a Sötét Jegy… egy mumus van a könyvtárban, Irma teljesen megbénult a látványtól, mikor az a Sötét Jegyet formálta meg - mondta, majd rövid csend után halkan hozzátette. - Így vesztette el a családját…

 

Folyt.köv. :-)

Vissza