Mikor a fény az árnnyal összecsap

(Katie Giorgessa)

VIII.

Szövetség

- Nos, Miss Ferisse, azt hiszem igazán mesélhetne nekünk néhány dolgot - mondta Hermione csevegve, miközben fel-alá sétált a megkötözött boszorkány előtt. Neville a nő karját fogta, míg Ginny valamivel arrébb a fal mellett állt.
- Ugyan, Miss Ferisse - folytatta Hermione, a nő konok hallgatására reagálva. - Vádalkut kötött az elfogása után… Csak nem akarja megtagadni tőlünk ezeket az információkat?
- Nem kötöttem vádalkut - válaszolta a nő, s gyűlölködve nézett fel a lányra. - Hamarabb megszöktem.
- A lényegen nem változtat. A helyzet hasonló. Csak épp innen nem fogja senki megszöktetni… Vagy beszél, vagy… - Hermione megemelte pálcáját, és megforgatta ujjai közt.
- Nem mernél megölni.
- Miből gondolja? - kérdezett rá Hermione, s próbálta palástolni, hogy tényleg nem merné megtenni.
- Még csak nem is tudod, hogyan kell.
- Nem csak pálcával lehet végezni valakivel - mondta Hermione, s kijelentésével magát is meglepte.
- Megölnél a puszta kezeddel? Bemocskolnád a hótiszta kezecskéidet a véremmel? El tudnád viselni, hogy egy ember vére tapadjon a kezedhez?
Lady Ferisse arca semmi érzelemről nem tanúskodott, miközben érdeklődve fürkészte a lány arcát hideg, szürke szemeivel.
- Magának lenne szégyen, hogy egy mugli származású ölte meg.
- Hátrakötött kezekkel? Tisztességes küzdelemben nem tudnál megölni… Egyetlenegy sárvérű sem lenne erre képes.
Hermione egy hosszú pillanatig csak nézett a jéghideg szemekbe, s azok viszonozták pillantását. Majd hirtelen felemelte kezét, s teljes erejéből arcon ütötte nőt, aki így a földre esett.
- Mondták már - kezdte Lady Ferisse összekötött kezeivel próbálva meg újból felegyenesedni -, hogy hasonlítanak a módszereid az övéire…? - a nő kíváncsi pillantásokat vetett felé, majd rövid hatásszünet után még hozzátette: - A Díva módszereire!
Hermione újból a magasba emelte kezét, de Ginny közbelépett, s elkapta csuklóját.
- Hermione! - zihálta a lány. - Igaza van… ez így nem tisztességes.
A lányra pillantott, majd kitépte csuklóját a szorításából, sarkon fordult, s felszaladt a lépcsőn.

*

Percy egykori hálószobájában volt, a nyitott ablak előtt állt már órák óta, s az elburjánzott gyomok által benőtt kertet nézte.
Nem értette mi történt vele. Hogy miért ilyen agresszív? Nem volt ilyen… legalábbis sosem vette észre magán. Még akkor sem volt ilyen erőszakos, mikor mérges volt… igaz, nem is volt még ilyen dühös soha életében.
Szégyellte magát, amiét megütötte a nőt, hátrakötött kezekkel, védekezésre képtelenné téve. És mégis… jogosnak érezte kitörését, s biztos volt benne, hogy másodszorra sem csinálná másképp.
Viszont egy újabb tapasztalattal is gazdagabb lett. Ha Nayrával tárgyal, akkor neki kell diktálnia a feltételeket. Nem szabad engednie, hogy a beszélgetést a boszorkány irányítsa. Azzal is tisztában volt, hogy nem fogadhat el feltétel nélkül a nőtől semmilyen információt, hiszen halálfaló, s így teljes mértékben megbízhatatlan, még ha eskü alatt is kérdezi valamiről. Ha a Sötét Jegyre esketi is meg, neki - egy mugliivadéknak -, bármikor hazudhat. Veritaserumot túlságosan veszélyes lett volna szerezni, az viszont szinte biztosra vehető volt, hogy a nő akaratával bármilyen varázslatot le tud győzni.
Nem volt hát más megoldás, alkut kellett kötni vele. Hermione nagyon jól tudta, hogy a nő bármikor megtagadja új mesterét - akivel ráadásul köztudottan ellenséges viszonyban állt -, ha megfelelő hasznot húz belőle.
Hermione mindenek előtt egy dolgot akart megtudni tőle: hol van a Díva rejtekhelye. S ez után egy másikat: hogy juthat be. Természetesen azt sem vette volna rossz néven, ha a boszorkány elkísérő őt, esetleg őket a kalandos útra. Gyanította ugyanis, hogyha elengedik, csapdába csalja őket.
- Hermione! Valami baja van! - nyitott be a szobába Ginny.
- Hogy mi?
- Siess!
Dobogva leszaladtak a lépcsőn, majd Ginny a nagyszobába irányította a lányt. A csukott ablakon át bejutó vakító világosság napfürdőbe vonta szinte az egész szobát. Lady Ferisse az egyik asztal alatt feküdt, még mindig összekötözött kezeit a feje fölé tartotta.
- Húzd be a függönyöket! - parancsolt rá Ginnyre a lány, aki értetlenül bár, de teljesítette "kérését".
- Lady Ferisse… Lady Ferisse, jól van?
- Az előbb meg akartad ölni! - csattant fel Ginny, de Hermione egy pillantással elhallgattatta.
- Lady Ferisse… - szólongatta újból, s a boszorkány végre ránézett az asztal alól, majd a következő pillanatban rávetette magát. Az asztal felborult, s a boszorkány a földre taszította Hermionét, megkötözött kezeivel a nyakát szorongatta. Neville és Ginny elkapták a nőt egy-egy karjánál fogva, és lerángatták a lányról.
Nayra kitépte magát szorításukból, csattanva a földre zuhant, majd hátrahúzódott, leült a térdére, és zihálva meredt a lányra.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte szinte hangtalanul.
- Hogy válaszolj néhány kérdésemre - váltott tegezésre a lány.
- És mit kapok érte?
- Amit kérsz. De figyelmeztetlek. A kezünkben vagy, tehát eldönthetem, hogy teljesítem-e a kérésedet.
Nayra beleegyezően bólintott, majd tétován Ginny is Neville felé tekintett.
- Menjetek ki - mondta Hermione, de két barátja meg sem mozdult. - Menjetek ki, kérlek - ismételte nyomatékosan.
Ginny kinyitott a száját, mintha mondani akarna valamit, majd inkább Neville vállára tette kezét, jelezve, hogy induljon.
- Szóval? Mit akarsz? - kérdezte Hermione, miután egyedül maradtak a szobában, s egymással szemben ültek a földön.
- Válaszolok a kérdéseidre… ha a függöny behúzva marad.
Hermione bólintott.
- És kellene még valami… - kezdte a nő bizonytalanul, majd Hermione zavart arcára tekintve folytatta. - Víz, és… gyökerek.
- Gyökerek? - nézett vissza rá a lány, ha lehet még inkább értetlenül.
- Igen, gyökerek - ismételte a nő. - Sárgarépa, petrezselyem, cékla, bármi, ami a föld alatt terem - megpróbálta mutatva magyarázni, de újfent észre kellett vennie, hogy kezei még mindig össze vannak kötözve.
- Aha… értem.
- De lehetőleg minél hamarabb…
Hermione felállt, és az ajtóhoz ment. Kinyitotta, s ki sem lépve a szobából a konyhaasztalnál ülő Ginnytől kérdezte:
- Mit gondolsz, akad errefelé valami gyökér?
- Hogy gyökér?
- Igen, valami répa, vagy hasonló!
- Nem is tudom… lehet, hogy még van a kertben…
- Megnéznéd nekem?
- Igen, persze - mondta a lány, s már indult is.
- Vizeeet! - hörögte elnyújtva Nayra, s közben a torkát szorongatta.
- És Neville… amíg Ginny kint van nem hoznál be egy pohár vizet?
- Inkább kettőt! - kotyogta közbe Nayra.
- Fél pohár elég lesz! - helyesbített Hermione.
Neville felállt, s a csaphoz lépett. Egy bögrébe vizet töltött, s odavitte Hermionénak.
- Neki kell? - bökött fejével a földön ülő nő felé, miközben átadta Hermionénak a csészét. Nayra ezalatt vágyakozó pillantásokat vetett a bögre felé, s közben cserepes ajkait gyűrögette. Hermione visszament, a kezébe adta a poharat, s elfoglalta helyét a boszorkánnyal szemben, aki vadul inni kezdett a csészéből, azonban minden igyekezete ellenére több csepp is a padlón kötött ki, s a kandalló előtt fekvő rongyszőnyeg azonnal magába szívta.
- Nos. Akkor talán rátérhetnénk a kérdéseimre.
Közben azonban újból kinyílt az ajtó, s Ginny dugta be rajta fejét.
- Megmossam?
- Nem szükséges! - kiáltott felé Nayra.
- Csak egyet adj neki - mondta Hermione kissé undorodva a sáros gyökerek felé pislogva.
- Egyet? Az semmire sem elég! - háborgott a boszorkány.
- Épp csak annyira, hogy életben maradj. Ne feledd, itt most én diktálom a feltételeket.
A nő dühös pillantást vetett a lányra, de azért elfogadta a répát, s a felét egy harapással beletömte a szájába, majd kézfejével megtörölte sáros ajkait.
- Szóval - kezdte Hermione, miután Ginny után bezáródott az ajtó. - Elsőnek is, hol van a Díva rejtekhelye?
- Aft deb bondhatob beg - válaszolta nő sértődötten, répa- és sárdarabkákat köpködve, majd lenyelte a szájában levő falatot.
- Megmondja, különben kihúzom a függönyt, és nem kap se vizet, se élelmet.
Nayra lenyelt egy újabb falatot (már kisebbeket harapott a répából), majd az égre emelte tekintetét, s végül kelletlenül kimondta:
- Van egy alagútrendszer… A föld alatt. A Nagyúr rejtőzött ott, de mióta ő nem veszi hasznát… a Díva él ott. A Norwich-i ház már nem biztonságos többé a számára… De nem szereti, mert elég nedves…
- Hol van pontosan - vágott közbe Hermione, mielőtt a boszorkány nagyon elterelte volna a témát.
- Hát… azt nehéz megmondani… főleg nekem, aki nem igazán ismerem a szigeteket… Főleg nem az Ír-szigetet… Merthogy ott van valahol… A Nagyúr mindig is jobban kedvelte az íreket az angoloknál… többet harcolnak egymás ellen… Meg hát, ott jobban el is tudta rejteni… De igazából nem tudom, hol van a bejárat… Csak úgy körülbelül. Oda hoppanálni szoktak ugyanis, és hát hoppanálni is csak a Nagyúr, illetve újabban a Díva vezetésével… Hogy senki ne tudhassa pontosan, hol van… De állítólag meg lehet találni… Csak muglik nem láthatják… Abban sem vagyok biztos, hogy sárv… mármint mugli származásúak, mugli származásúak… szóval, hogy ők igen… Merthogy a Nagyúr nem hiszem, hogy tőlük ne…
- Nayra, elég lesz. Szóval, ha kell, oda tudsz vezetni?
A boszorkány hirtelen hátraugrott, szemei a félelemtől csillogtak, arca a korábbinál is sápadtabb lett, s egy pillanatig csak tátogni tudott.
- Azt nem lehet… Oda nem mehet… Tilos…
- Ne feledd, a gyökerek.
Nayra láthatóan küzdött önmagával, majd alig láthatóan bólintott.
- A szavad nekem kevés - mondta a lány, s egy tőrt húzott elő talárja alól.
- Mi akarsz azzal? -hőkölt hátra Nayra.
- Ne aggódj… nem fog fájni, legalábbis nem nagyon - azzal megragadta Nayra jobbját, s a tőrrel hosszú sebet ejtett rajta, hogy kibuggyanjon vére, majd ugyanezt megtette a saját kezével is, végül a két sebet egymáshoz szorította. - Most már szövetségesek vagyunk. Ez téged is, engem is kötelez. Ki kell tartanod mellettem, míg el nem eresztelek, egészen addig, míg elvezetsz a Dívához. Nos?
- Rendben. De ez nekem miért jó?
- Életben maradsz.
- Ha odavezetlek… utána elengedsz? - kérdezte tartózkodóan.
- El.
- Esküszöl?
- Számít neked valamit, hogy eskü vagy sem? - kérdezte cinikusan Hermione.
- Neked számít - válaszolta komolyan a boszorkány, s közben hideg szemei a lány arcát fürkészték.
- Esküszöm - mondta végül.

 

Folyt. köv.

Vissza
9. fejezet