Sárkányfogvetemény

(Árnyékmacska)

III.
Az első rúnaismereti óra

- Ez nem lehet igaz, még ilyenkor sem képes felhagyni az undorító szokásaival? - A felháborodott, bár halk mondat Ron szájából hangzott el (amióta érvénybe léptek az új szabályok, a diákok jobbnak látták nem túl hangosan szidni a tanárokat a folyosón), miután a mardekáros-griffendéles összetételű csoport a bájitaltanterem előtt gyülekezett, várva a tanárt, aki a következő órára kíséri őket. - Nem is löktem meg Millicent Bulstrode-ot, tehetek én róla, hogy az a tehén még a saját cipőjében is megbotlik?
Nem telt kellemesen a hétfő délelőtti dupla bájitaltan - a griffendélesek ugyan nem voltak babonásak, de már az óra megkezdése előtt érezték páran, hogy rendkívüli módon fogják rühellni a hétfői napot. Főleg, hogy Piton már az első napon még kibírhatatlanabbul szekírozta őket, mint eddig. Mintha ez nem lett volna elég, diákjai sem tettek féket a nyelvükre.
- Bagoly mondja verébnek, Weasley - jegyezte meg undokul, de láthatóan óvatosan Malfoy- Piton a teremben még mindig magyarázott pár mardekárosnak. - Abban a rongyban is könnyű elbotolni, amit te viselsz!
- Ne törődj vele, Ron - próbálta nyugtatgatni barátját Harry, de hiába- Ron jó kedvében sem viselte nyugodtan Malfoy piszkálódását, nemhogy ebben a síri hangulatában.
- Majd meglátod, megfulladni milyen könnyű benne, ha a sajátoddal együtt a fejedre tekerem! - vágott vissza lila fejjel.
- Gyere csak, legalább egyszer az életben tapintasz valami olyan anyagot is, ami nem zsákvászon, vagy birkagyapjú! - vigyorgott rá Draco, de az arcára fagyott a mosoly, ahogy Ron, hiába próbálta visszafogni Harry, behúzott neki egyet.
Pillanatok alatt akkora verekedés kerekedett a két gyerek közt, amekkorát bizonnyal nem látott még a Roxfortnak ez a szintje. A többiek torkáról felszakadt az önként vállalt némaság és vadul üvöltve szurkoltak társaiknak: a mardekárosok Dracónak, a griffendélesek (még Hermione is) Ronnak. A két fiú kíméletlenül pofozta egymást a földön, mígnem úgy tűnt, patthelyzet alakult ki: a felülre került Draco Ron fejét vagdosta a padlóhoz, de Ron sem volt rest- elkapta ellenfele nyakát, és fojtogatni kezdte. Kis híja volt, hogy komolyabb baj nem történik, amikor váratlanul történt valami.
- Mi az ördög folyik itt???
- Befejezni azonnal!
A diákok meglepetten kapták a fejüket először a tanteremből kiviharzott Piton, majd a pincelépcső alján felbukkanó tanárnő felé, akik szinte egyszerre kiáltottak fel. Harry a szájához kapott- felismerte Ferenczy kisasszonyt.
Talárt most sem viselt, csak egyszerű fehér inget, veretes öve ismét a derekán függött. Nadrágja sem ugyanaz volt, mint tegnap, most cserzett velúrbőr nadrág simult vékony, de izmos lábaira, kihangsúlyozva kecses alakját. Csillogó acélszínű szeme haragtól csillogott.
Piton először rámeredt a nőre, majd úgy dönthetett, hogy nem törődik vele, mert Ronhoz és Dracóhoz fordult, akik épp akkor tápászkodtak fel.
- Halljam, jómadarak, mi történt? - kérdezte fagyosan.
- Weasley megütött, tanár úr! - árulkodott rögtön Malfoy, szóhoz sem hagyva a kapálózó, dühösen fújtató Ront. A mardekárosok persze hevesen bizonygatták Malfoy igazát.
- Ezért öt pontot levonok a Griffendéltől- közölte Piton faarccal, de látszott rajta, örül, hogy beleköthet valakibe.
Harry hirtelen magán érezte a tanárnő kérdő tekintetét. Csodálkozott is saját merészségén, ahogy hirtelen megszólalt:
- De tanár úr kérem, Malfoy kezdte! Sértegette Ront!
- Elhallgasson, Potter, vagy maga miatt is búcsút mondhat a Griffendél további öt pontnak! - üvöltött rá dühösen Piton.
- Már megbocsásson, professzor úr…
Piton úgy rándult meg Ferenczy Réka szép zengésű hangjára, mintha egy szúnyog döngött volna a fülébe. Gyilkos pillantással meredt a nőre, aki azonban állta a tekintetét és folytatta:
- … de ha a mardekáros úrfi kezdte a veszekedést, miért a griffendéleseket bünteti pontlevonással?
Piton lassan, szaggatottan válaszolt, mintha egy óvodásnak magyarázna.
- Kedves tanárnő, engem nem érdekel, hogy ki kezdte és miért. A Roxfort területén tilos a verekedés, ezt eszükbe kell vésniük a diákoknak. Ilyenkor már pláne ideje lenne, ha megtennék.
Malfoy és a mardekárosok kárörvendően néztek a tanárnőre, de a következő pillanatban arcukra fagyott a mosoly- Ferenczy Réka nem hagyta magát zavarba hozni.
- Ebben az esetben, professzor úr, én pedig levonok öt pontot a Mardekártól - hogy ők is megtanulják, amire utalni méltóztatott. Tanár úr - hajtott fejet gúnyosan könnyed mozdulattal köszönésképpen, majd a diákokhoz fordult. - Maguk pedig kövessenek!
Draco eltátotta a száját meglepetésében.
- Na de…
A tanárnő olyan hirtelen fordult hátra, hogy hosszú haja uszályként lebbent utána a levegőben.
- Elhallgasson, vagy további öt ponttól vehet érzékeny búcsút a Mardekár! - kiáltott Malfoyra. Viselkedése furcsa paródiája volt Pitonénak - mintha annak is szánta volna.
Több szót láthatóan nem volt hajlandó pazarolni az ügyre; sarkon fordult és gyors léptekkel indult ki a pincerészlegből, Pitonra többet egy pillantást sem vetve, aki, ahogy Harry hátrapillantva látta, egy pillanatig még szobormereven ált, majd heves mozdulattal visszafordult a tanterembe. Ha nem ismerte volna jól Pitont, Harry azt hitte volna, az ajtót is bevágja maga után.

Harry még sosem járt abban a teremben, ahol a rúnaismeretet oktatták, de nem is maradt le ezzel sokról. A terem az első emeleten volt, ablakai az udvarra nyíltak, másik falán pedig rúnaábécék faliképei függtek egymás hegyén-hátán. A katedra tanári asztalát valamilyen sötétbarna fából faragták; mögötte, a falon, szokatlanul nagy tábla függött. Hermione vele ellentétben már megszokottan ment végig a termen és ült be Harry és Ron mellé.
A tanárnő először beengedett minden gyereket maga előtt, ő csak azután ment a katedrához, hogy mindenki helyet foglalt. A magával hozott iratok közül előhúzott egy pergamenlapot és névsorolvasást kezdett. Arca ki sem látszott a lap mögül. Szemmel láthatóan hidegen hagyta, hogy valahányszor mardekáros névhez ért, megvető sziszegést kapott csak válaszul a "jelen" helyett - a mardekárosok enyhén szólva dühösek voltak rá a pontlevonás miatt. Ron vigyorogva figyelte a tanárnő rezzenéstelen magaviseletét. Ez és amit Harry elmesélt neki az előző éjszakai kalandjáról, jelentősen javítottak a nőről alkotott véleményéről.
- Menő a csaj - jegyezte meg mögötte Seamus Finnigan halkan, balszerencséjére azonban Ron túl hangosan talált erre nevetni. Csaknem mindenki felé fordult, mire a fiú elvörösödött. Réka nem zavartatta magát.
- Öt pont a Griffendéltől - mondta teljesen közönyösen, majd a következő névre tért. Ron arca most lett csak igazán vörös. A mardekárosok kárörvendően néztek rá, és úgy gondolhatták, méltányosan járt el a tanárnő, mert ettől kezdve mindenki tisztességesen kiáltott fel a morgás helyett, ha a nevét hallotta.
Ferenczy Réka végére ért a névsorolvasásnak és eltette a papírt, majd az osztály felé fordult. Hitetlenkedő moraj futott végig a termen. Nem volt olyan diák, még lány se, aki ne csodálta volna meg káprázatos szépségét. Ahogy Harry hátrasandított, látta, még Malfoy is szájtátva nézi.
- Köszöntök mindenkit az első rúnaismereti órán - szólalt meg ekkor Réka, kihasználva a csendet. - A nevem Ferenczy Réka, huszonnégy éves vagyok. Magyarországról jöttem, az ottani Szépmező Szárnya Sámánakadémián végeztem. Rúnatudományból írtam a szakdolgozatomat, ezért vállaltam el Dumbledore professzor meghívását az állásra. A rúnaismeret nem annyira bonyolultságát, mint a megtanulandó anyag nagyságát nézve nehéz tantárgy, de biztos vagyok benne, hogy maguknak ez nem fog gondot okozni.
Harry hallotta, hogy Neville felnyög mögötte. A fiú közismerten hadilábon állt az olyan dolgokkal, amiket meg kellett jegyezni. Réka azonban nem őt nézte. Elővette ismét a névsort és rápillantott.
- Draco Malfoy?
Harryék egy emberként fordultak hátra.
- Igenis, tanárnő? - kérdezett vissza gúnyosan a mardekáros fiú.
- Elárulná, mi baja, hogy másodpercenként vágja a pofákat?
- Igenis, tanárnő - bólintott Malfoy cinikusan. - Egyetlen bajom van, éspedig az, hogy miért pont a rúnaismerettel töltik ki az órarend hiányosságait heti két órában, amikor ez a tárgy az égadta világon semmire sem jó?
Háza tagjaival együtt kihívóan néztek a tanárnőre, aki azonban nem úgy reagált, ahogyan várták. Egy percig elgondolkodva nézte Malfoyt, majd, mintha elfelejtette volna a kérdést, rezzenéstelenül folytatta:
- Amíg a csoport el nem jut arra a szintre, ahol azok állnak, akik már harmadéves koruktól tanulják a rúnákat, az órák első felében alapfokról indulva átvesszük a fontosabb rúnaábécéket, a második felében pedig komplett szövegeket fordítunk. Ebben számítok azoknak a részvételére, akik nem idén kezdték a tantárgyat - Réka végignézett a diákokon. - Kezdjük az egyik legkönnyebbel, a székely rovásírással. Ki tudná felírni a táblára a jeleit?
Hermione felállt, úgy nyújtózkodott a plafon felé.
- Tessék - intett felé a tanárnő, majd az osztályhoz fordult. - Amit Granger kisasszony ír, másolják le maguk is a füzetükbe!
Hermione diadalittasan kirohant a táblához és fél perc alatt felírta a jeleket - a csoport nagy részének már nem ment ilyen könnyen. Réka körbejárt és türelmesen javítgatta a hibákat. A gyilkos tekinteteket, amik Dracóék felől irányultak feléje, figyelemre sem méltatta.
- A G jelének vastagítsa meg egy kicsit jobban a szárát, Finnigan… Innen lehagyott egy veszőt, Parkinson…
Rendben - mondta végül, ahogy az utolsó embert is leellenőrizte, a táblához ment.
- Most pedig felírok egy szöveget a táblára. Aki elsőnek lefordítja, annak öt pontot kap a háza. Vigyázzanak azonban, nehogy kimondják hangosan, csak akkor, ha én engedélyt adok rá. Életveszélyes lehet a beszélőre.
Kecses ujjai hamar felvésték a táblára a megadott szöveget. A diákok buzgón körmölni kezdtek, bár a mardekárosok meglehetősen idegesen. Ennek ellenére Hermione keze mellett egy másik kéz is a magasba lendült, jelezve, hogy készen van- mit ad isten, Malfoyé. A tanárnő egy pillantással végigmérte a két jelöltet.
- Hozzák ki mindketten a füzetüket! - mondta, mire a két gyerek engedelmeskedett. Igyekeztek minél messzebb megállni egymástól a katedra előtt. A tanárnő ezt észrevette, de nem törődött vele. Átnézte mindkét fordítást.
- Öt-öt pont mindkét háznak - jelentette ki. - Mindkettő hibátlan.
Elégedett moraj futott végig a termen, de Réka hangja még időben közbeszólt, hogy el ne harapózzon a fecsegés.
- Most pedig mindketten egyszerre elmondják a szöveget, és közben fogják egymás kezét, hogy szembe tudjanak szállni azzal, ami…
Draco meg sem várta, amíg befejezi.
- Én nem fogok kezet egy sárvérűvel! -jelentette ki, messzire elhúzódva Hermionétól. A lány felháborodva kulcsolta össze háta mögött a kezeit, de látszott rajta, akkor sem fogná kézen Malfoyt, ha a tanárnő fizetne érte. Rékának viszont egyelőre nem ez volt a gondja. Egy ideig mereven nézte Dracót.
- Sárvérűvel? - kérdezett vissza.
- Mugli származású varázslóval - magyarázta készséges szemtelenséggel Malfoy, de Réka türelmetlenül leintette.
- Tudom, mit jelent a szó.
Egy ideig csendben fürkészte Malfoyt.
- Nos, rendben- szólalt meg végül. Hangja hátborzogatóan hűvös volt, szürkéskék szeme vészjóslóan villant meg. - Ha maga azt hiszi, felette áll Granger kisasszonynak, megpróbálhatja egyedül is. Így viszont csak sziklaszilárd akarattal lesz képes helytállásra.
- Állok elébe! - felelte Draco dölyfösen. - Nem nagyobb cucc, mint ez a rúnavésési cécó…
Réka megvonta a vállát.
- Egyetlen feladata: ne hagyja, hogy a lény az uralma alá hajtsa! - adta ki az utasítást. - És most kezdhet olvasni!
Az osztály összes többi tagja fezsülten előrehajolt, hogy lássák az eredményt. Harry el sem tudta képzelni, mivel kell Dracónak szembenéznie, de csakhamar választ kapott a kérdésre.
Draco, egy kissé megingva, de még mindig magabiztosan olvasta fel a szöveget füzetéből:

Föld fia, ó, Démonkirály,
Sebes szárnyad bontsd ki menten,
Földek ura, ó, te Nagyúr,
Szárnyalj szélnél sebesebben!

Egy pillanatig nem történt semmi. Aztán a táblára írt rúnabetűk hirtelen felizzottak és zöldes felhő áradt ki belőlük, zúgó hanggal kísérve, ami egyre erősödött. A felhő egyre nőtt, mígnem egy magas, borzalmas szörnyeteg alakját vette fel. A szájából több ezernyi tüskés fog állt ki, szeme vérvörösen ragyogott, ahogy Draco felé úszott a levegőben.
- Gyere velem… Gyere… Gyere…
Harry viszolyogva szorult neki a szék hátának, ahogy csak tudott, ugyanígy a többiek. Draco arcán azonban rémület helyett mintha valamiféle extázis ömlött volna végig.
- Ne hagyd magad, fiam! - szólalt meg a tanárnő. Halkan beszélt, hangját mégis hallották az egész teremben a zúgás ellenére. Draco is mintha megingott volna. Behunyta a szemét. Szép arca eltorzult az erőfeszítéstől, ahogy megpróbálta visszavenni önmaga felett az uralmat. Egyre sápadtabb lett és kis híja volt, hogy el nem ájul, mikor a tanárnő előrelépett. Felszereléséből elővett egy hosszú papírvágó kést és az osztály rémült morajával kísérve mély vágást ejtett a tenyerében vele, majd megvágott kezét, úgy összeszorítva ujjait, mintha edény lenne, a szörny felé nyújtotta.

Réka a vérével itatja a démont - Árnyékmacska rajza

Tenyerében gyorsan gyűlt össze a vér; a felesleg vastag patakban csordult végig alkarján, egészen eláztatva fehér blúzát. A szörny figyelme elterelődött Dracóról és kéjesen felhördülve a lány kezéhez hajolt, hogy nagy kortyokban elkezdje inni a vért. Réka ekkor monoton hangon kántálni kezdett:

Ég Atyácska, hívd a fiad, visszatér a szeretőd,
Ármány dala, hallgass el, mert nem jön többé szeretőd!

Ezt addig ismételte, amíg a szörnyalak, elmerülve a ivászatban, lassan el nem foszlott.
A teremben néma csend volt. Réka egyet intett sebes kezével, mire kék fényszikrák kezdtek el ugrálni sebe körül, mintegy összevarrva azt. Fél perc múlva már csak a lány vértől lucskos blúza emlékeztetett sebesülésére. Helyre küldte Hermionét és a még mindig kába Malfoyt.
- Természetesen vérmágiával csak a legképzettebb diplomás varázslók próbálkozhatnak - mondta. - Úrrá lehet lenni Ármány Fián úgy is, ha teljes akaratukkal ellenállnak neki. Draco Malfoy jól kezdett neki. Ármány Fiát mindenki rettenetes szörnyetegnek látja, akit éppen nem akar elcsábítani - annak viszont annak az alakját mutatja, akit az illető a legjobban szeret és becsül, és akitől feltétel nélkül elfogad utasításokat. Így szerzi legfőbb táplálékát, az emberi lelket. Vigyázzanak tehát, ha idegen szöveget kell olvasniuk, főleg régi varázskönyvekben, mert a betűkben sok mindent elrejthetnek az ügyes varázslók. A következő órákon átnézzük a kelta rúnaírást és mindenkinek szembe kell néznie Ármány fiával, mielőtt új varázserejű szöveghez nyúlunk.
Köszönöm a figyelmet. Álljanak sorba a terem előtt, lekísérem magukat a nagyterembe.
Az osztály szinte gépiesen pakolt össze és ment ki a teremből - még mindig az átéltek hatása alatt álltak, nem egy közülük a sokk határán. A szokásos cinikus megjegyzések elmaradtak mardekáros részről, ahogy sorba rendeződtek a diákok. Harry és barátai fél szemmel Malfoyt figyelték, aki elgondolkodva állt a sorba.
Már a lépcsőn jártak, amikor Draco hirtelen kivált a sorból és az elöl menő tanárnő mellé futott.
- Tanárnő, szeretnék kérdezni valamit - hadarta szinte egy szuszra. - Ármány Fiát… ugye nem csak olvasott szöveggel lehet megidézni?
- Ármány Fia egyike a világ legősibb gonosz szellemeinek, Mr. Malfoy - felelte a nő. - Mint ilyen, akár szabad akaratából is megjelenhet bárhol.
Szembenézett a fiúval.
- Megkapta a választ a kérdésére? - kérdezte. Szürkéskék szeme határozottan mélyedt Draco jégszínű tekintetébe, aki lassan bólintott.
- Megkaptam, tanárnő.
Harry legnagyobb meglepetésére Malfoy minden kötözködés nélkül visszaállt a sorba és továbbvonult a többiekkel.
Abban a pillanatban mindenki ugyanarra gondolt: lehet, hogy a sötét varázslatok kivédését… nem is törölték az órarendből?

 

(Folyt. köv... :-)

Vissza 4. fejezet