Új korszak

(Mirax)

I.

Kezdetek

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában újabb tanév kezdődött.
Ez az év azonban emlékezetesebb volt, mint bármelyik más, bár a tanév kezdetén ezt még senki nem láthatta előre, így Roxfort épp olyannyira hasonlított felbolydult méhkashoz, mint minden év szeptemberében.
Mikorra a ló nélküli fogatok felkaptattak az iskola tölgyfaajtaja elé, a tanulók semmi másra nem gondoltak, csak a rájuk váró finom lakomára a nagyteremben, amely most is az iskola négy házának színeit viselte az eget tükröző elvarázsolt mennyezet alatt.
A hatodéves Medea Lizard helyet foglalt a Griffendél asztalánál, nyomában Ella Weeds-dzel.
Miután Albus Dumbledore igazgató elmondta a szokásos év eleji köszöntőt (amely során megtiltotta a Tiltott Rengetegben való bolyongást, előadta az iskolai rémgondnok, Frics úr követeléseit a folyosói renddel kapcsolatosan, és újfent elbúcsúztatta az iskola máshova távozó sötét varázslatok kivédése tanárát és a nyugdíjba vonult bájitaltantanárát is, az előbbit pótló tanár bemutatását már rögtön meg is ejtette), és a Teszlek Süveg házakba sorolta az elsősöket - a mardekárosok ezúttal is úgy éljeneztek, mintha a házkupát nyerték volna meg -, megkezdődhetett a lakoma.
- Ez a sütőtöklé langyos - fintorgott Bill Weasley, és eltolta a poharát.
Mielőtt bárki együttérzését fejezhette volna ki a vörös hajú fiúnak, az asztal lapjából - keresztül a sütőtöklé kancsóján - éppen akkor bukkant ki a Griffendél házi szelleme, Félig Fej Nélküli Nick.
- Azért más utat is választhattál volna - hőkölt hátra ijedten Ella.
- Úgysem tehetek kárt benne - fanyalgott Félig Fej Nélküli Nick - Sajnos.
- Kárt nem is! Örök hála, Nick!... Most már hideg - emelte a kísértetre poharát Bill, mikor mellette Jamie Pilston köhögni kezdett.
- Boáh! És kísértetízű!
Miután elfogyott az étel az asztalokról, Medea kíséretében a griffendéles elsősök utat vágva a tömegen, megindultak a Griffendél tornya felé. A Kövér Dáma festménye előtt Medea megállt:
- Ó, újabb év kezdődik...már-már unatkoztam nélkületek.
- Nekünk is hiányoztak a fegyelmezéseid - szólt oda hátulról egy hang, mire többen kuncogni kezdtek.
- Ó, igazán...?
- A jelszó Exnihil Objectum - szólt bele gyorsan Medea, mielőtt a Kövér Dáma rögtönzött előadást készült volna adni a feledékeny diákok jelszó-kalandjairól.
A festményhölgy kelletlenül feltárult, és a csapat elkezdett bemászni a portrélyukon.
- Exnihil Objectum? - vonta össze a szemöldökét Jamie. - Ez nagyon ismerős.
- Tényleg? Ki hitte volna? - csóválta a fejét Ella. - Szerintem tavaly mintha ebből tettük volna le az RBF-et átváltoztatástanból.
- Na, mondtam, hogy ismerős!
- Csodálom, hogy nem kutyaütő kölykök a jelszó - sutyorogta a negyedéves Charlie Weasley, miközben átkecmergett a nyíláson hatodéves bátyja nyomában.
- Az két éve volt, már elfelejtetted? Pedig szerintem kifejezetten a te személyedre találta ki a Dáma - morogta somolyogva Medea, miután útbaigazította az elsősöket. - Idén is figyelni foglak!
- A tavalyi sikertelen prefektusi éved után - vigyorgott Charlie - Mármint Weasley-büntetés-mentes.
- Remélni mindig lehet. Na, jó éjt!

*

Másnap reggel a nagyterembe érve mindenki a tanári asztal felé való pislogás és a lekváros pirítósok között igyekezett megosztani a figyelmét.
- Prefektus kisasszony, ki lesz az új bájitaltantanár? - kérdezte Charlie, mikor végre sikerült legyömöszölnie a torkán egy túlméretezett falatot.
- Bármilyen meglepő, nem azért választanak prefektusokat, hogy legyen aki odafigyel az évnyitón!
- Hanem? - vihogott Jamie Pilston.
- Lehet, hogy Dumbledore professzornak még nem sikerült találnia senkit? Akkor talán nem lesz több óra!
- Ne örülj, Bill! Tanár van, csak még nem jött meg. Az igazgató addig nem tudja bemutatni.
- Persze, aki mindig jeles kotyvalékfőzésből, annak könnyű nyugodtnak maradni - motyogta Jamie.
McGalagony professzor kiosztotta az órarendeket.
- Na, rögtön gyógynövénytan és mágiatörténet után lesz egy dupla bájitaltan - szólt Bill.
- Alig várom - nyöszörgött Jamie.
- Mi a fene! - csattant fel hirtelen Bill - Az órarendem szerint bájitaltanon a Mardekárral leszünk! Ez valami vicc?
- Az enyém szerint is - pislogott értetlenül Medea. - Erről minket miért nem tájékoztattak?
- Terry Bryant a Hollóháttól azt mondta, a bájitaltan lent lesz a pincében. Nekik a második órájuk lesz - hajolt a zabkásás tálja fölé Ella.
- A tömlöcökben?! - motyogta megkövülten Jamie.
- Aki nem tudja elkészíteni a felejtés főzetet, a falhoz bilincselik, és a Véres Báró őrködik felette - jegyezte meg drámaian Charlie.
- Elég, mielőtt Jamie telezokogja a sütőtöklevemet! - húzta el a poharát Medea.
- A Hugrabugnak az első órája lenne bájitaltan, de nekik állítólag elmarad. Biztos még nincs itt a tanár.
- Mázlisták! Nem lehetne elbeszélgetni a Teszlek Süveggel? Lehet, hogy a Hugrabugba szánt engem.
- Ha továbbra is ilyen beijedt vagy, Jamie, nem is lehet a hős és bátor lelkű Griffendélben a helyed! - harsogta Bill olyan hangon, ami nagyon hasonlított a Teszlek Süvegére. A többiek felnevettek.
Bimba professzor órája után, kissé elálmosodva a tarkójukra tűző naptól, a még álmosítóbb mágiatörténet után, és egy kiadós ebédet követően a hatodéves griffendélesek beáramlottak a bejárati csarnokba, s onnan tétovázva a pince felé ballagtak.
- Állítom, Binns egész nyáron bejárt megtartani az óráit, és észre sem vette, hogy nincs ott senki - mondta Ella, ahogy Medea sarkában a nagyterem ajtaja felé baktatott.
- Hát, nem is nagyon tettünk azért, hogy... - kezdte volna Medea, de a teremajtóban teljes lendülettel beleszaladt egy rosszkedvű, sötét taláros fiú, aki láthatólag cseppet sem törte magát azért, hogy előre engedje a két lányt.
- Mi lenne, ha néha az orrod elé is néznél? - vágta a fejéhez mérgesen Medea, majd tovább csörtetett.
- Ezek a mardekárosok egyre pofátlanabbak - morogta az orra alatt. Bár nem látta a kígyót a fiú talárján, de az ilyen savanyú arcú diákok mind oda jártak.
Megálltak az egyik terem előtt, ahonnan hangzavar szűrődött ki.
Bill bekukkantott az ajtón.
- Már itt a Mardekár. Messze kivirít közülük az az ütődött Kirkland.
A griffendélesek sorjában bevonultak, és elfoglalták a helyüket a terem szabadon maradt jobb felén, miközben a mardekárosok durván röhögtek egymás megjegyzésein.
- Hogy lehet ilyen helyen tartani egy órát? Elég nyomasztó - nézett körül borzongva Ella.
A többiek is hasonlóan felháborodhattak a dolgon, mert kis idő múlva a terem harsogott a hangos fecsegéstől és a nevetéstől. Bill és Medea, a Griffendél két prefektusa felállt, hogy csendet teremtsen - a Mardekár prefektusai nem törték igazán magukat, tekintve, hogy főleg az ő részlegük hangját lehetett hallani leginkább. A két prefektus azonban egészen elveszetten álldogálhatott a terem közepén, és hiába kiabálták túl a tömeget, nem értek el vele semmit, és a papírgalacsinok és órai levelezések is tovább repkedtek a levegőben. Ráadásul az ajtót jó nagy döndüléssel becsapva a terembe csörtetett egy újabb alak, akiben Medea rögtön felismerte a nagyterembeli incidens fekete taláros fiúját.
- Legalább ne csapkodd az ajtót, ha már késve jössz órára! Ülj le a helyedre és maradj csendben! - ripakodott rá Medea a mardekáros padsorok felé bökve.
Mérge csak még tovább nőtt, amikor a megszólítottnak látszólag esze ágában sem volt engedelmeskedni, helyette váratlanul az ajtó felé suhintott a pálcájával, mire az újfent kinyílt, és az előbbinél fülsüketítőbb zajjal megint bevágódott. A diákok nyomban elhallgattak, és érdeklődve pislogtak a furcsa jelenet felé.
- Maga tartja a bájitaltant? - fordult hirtelen Medea felé, és hidegen végigmérte a lányt. - Amikor utoljára megnéztem a beosztást, még az én nevem szerepelt ott.
Medea elsápadt. Vele szemben viszont Bill lassan vörösebb lett a hangtalan nevetéstől, mint a saját szeplői.
Közben a zsivaj, mely az ajtó csukódásakor egy pillanatra elnémult, újra megindult pusmogásba fordulva, miközben mindenki kedvére megnézte magának a csapzott, fekete hajú, húszas évei legelején járó tanárt.
- Úgy látom, baj van a hallásukkal és a látásukkal, tudniillik bejöttem, ha valakinek nem tűnt volna fel - járatta végig sötét tekintetét az osztályon, mire mindenki megszeppenve elhallgatott.
- Nem akarnak véletlenül helyet foglalni? - nézett a két földbegyökerezett lábbal ácsorgó prefektusra, majd valamivel higgadtabban folytatta. - Azt viszont remélhetőleg a kisasszonyon kívül mindenki kitalálta, hogy én leszek az új bájitaltantanáruk. A nevem Perselus Piton, és elvárom a "tanár úr" megszólítást. És még valami: ettől kezdve akkor jöhet be ide bárki, ha én beengedem, az osztály a folyosón vár az óra kezdetéig.
Az utolsó mondat alatt résnyire szűkült, cseppet sem barátságos tekintetét a Griffendél padsorain járatta, mintha kifejezetten nekik intézte volna szavait. A mardekárosok titokban, leszegett fejjel vigyorogtak. Medea látta, ahogy Jamie megrándul, bizonyára be akarta árulni a mardekárosokat, de szerencsére Bill Weasley jól bokán rúgta, így csak egy halk nyikkanás lett a dologból, amit Piton nem vett észre.
Piton elővette a névsort és hangosan átfutott rajta, megnézte magának az arcokat, olykor egy-egy megjegyzést is tett, például Kirklandnél:
- Phil Kirkland a rokona?
- A bátyám - dünnyögte Kevin Kirkland.
- Együtt jártunk a Roxfortba - jegyezte meg Piton, és elismerően a mardekárosra nézett, mire annak rögtön eltűnt a képéről a buta, megilletődött kifejezés, és önelégülten a Griffendél sorok felé lesett.
Piton időközben továbbment a neveken, még egy-két ismerőst találva köztük, és áttért a Griffendélre, ahol aztán olyan gyorsan haladt, mint aki szeretne minél előbb túllenni rajta. Néha felhúzva a szemöldökét némán vizslatta a névhez tartozó arcot, aztán befejezve újra az osztály felé fordult:
- Van itt valaki, aki esetleg jelest kapott az előző évben bájitaltanból?
Néhányan feltették a kezüket, többségben griffendélesek. Piton feléjük fordult, a két-három mardekárosról tudomást sem vett.
- Ki kell jelentenem, hogy engem cseppet sem érdekel, milyen jegyet szereztek ezelőtt bájitaltanból, és erősen kétlem, hogy nálam ennyien jelest kaphatnak majd. Több, mint ritka, hogy ennyien értsenek ehhez a tudományhoz. Én nem fogadok el kontármunkát.
Elöl Jane Darlington és Amie Pierce lopva összenézett.
- Valami talán nem tetszik? Most bebizonyíthatják, mit tudnak - a tábla felé suhintott, mire azon egy bájital hosszú receptje jelent meg. - Bemelegítésnek megteszi ez. A téboly itala. Egy kortytól a Szent Mungóba kerül az áldozat. Persze akkor, ha rosszul vegyítik az alkotóelemeket, egyébként a hatása három óráig tart. Az óra végéig épp elkészülnek vele. A megfelelő ital színe bíbor, és a narancssárga csíkok örök örvénylésben kavarognak a tetején, és nagy bíbor buborékot ereget, úgyhogy ne hajoljanak fölé, mert a gyengélkedőn kötnek ki.
- Kösz a tippet - suttogta Jamie, és körülötte mindenki halkan felkuncogott.
Ahhoz képest, hogy bemelegítésnek szánt bájitalról volt szó, az egyik legbonyolultabb volt, amivel valaha találkoztak. A terem minden csücskéből átkozódás meg reményvesztett nyöszörgés hallatszott ki a kések és mozsarak tompa dörömböléséből. Medea viszont nagyon élvezte, ahogy minden bájitalkészítést, s már csak a tizennégy kavarás jobbra, a porrá zúzott kökörcsin hozzáadása és a kéttucat kavarás balra volt hátra. Így összefont karokkal, nyugodtan szemlélődött a teremben, amíg a pálcája az üst fölött a tizennégy keverést csinálta, a hozzávalók maradékai pedig szépen eltakarították magukat. Piton fel-alá járkált a teremben, és kedvtelve nézte a diákok szenvedését. Kirklanddel meg néhány mardekárossal az eddigi megnyilvánulásaihoz mérten majdnem meghitten beszélgetett valamiről - bizonyára a közös ismerősökről, akikre Kirkland hirtelen olyan büszke lett -, a griffendélesek cserébe megelégedhettek néhány becsmérlő szóval a bájitalukkal kapcsolatban.
- Ez nem Flitwick professzor órája! Mit képzel, Lizard, hol van? - Medea összerezzent.
Piton úgy csörtetett felé, hogy a lány önkéntelenül hátrahőkölt.
- Ez nem konyha! - a levegőben elkapta Medea pálcáját, ami szerencsére időközben már befejezte a kavarást, és az asztalra csapta, mire az hozzávalók is lezuttyantak a levegőből. - Bájitalt főz, nem a vasárnapi ebédet!
- Kiskorúaknak tilos otthon a varázslás - jelentette ki sértetten Medea, de eléggé megbánta, mert Piton már épp elfordult volna.
- Felesel velem? - sziszegte vészjóslóan.
- Nem - visszakozott gyorsan Medea, de a szó valahogy dacosan hangzott.
- Nem, tanár úr, Lizard! - hajolt át az asztalon a varázsló, majd töprengve összeráncolta a szemöldökét. - Lizard... ismernem kéne valakit a családjából?
- A szüleim muglik, tanár úr.
- Ahaaa, vagy úgy. Muglik - úgy mondta ezt, mintha ezzel megvilágosodott volna előtte minden.
A mardekáros részből többen felröhögtek.
Medea érezte, ahogy Ella keze a könyökére fonódik, Bill pedig hátrafordult, hogy nyugalomra intse. Medea egy ideig dermedten állt a dühtől. A mardekárosoktól nem lepte meg már semmi, de hogy egy tanár legyen ilyen, az egy kicsit sok volt.
Magában forrongva befejezte a főzetet, és ledobta magát a székére. Piton arra jártában gunyorosan végigmérte, s csak arra a pillanatra fagyott az arcára a mosoly, amikor beletekintett Medea tökéletes bájitalával teli üstjébe, de egy szót sem szólt rá. Mivel az óra végéhez közeledve senki sem állt úgy, hogy valami téboly italához hasonlót fel tudjon mutatni, (Jamie-ére Piton megjegyezte, hogy egy pillanat alatt tébolyt kapna, de csak azért mert ennél gyatrábban még senkit sem látott bájitalt főzni), Piton a mardekárosok fölé állt, és az irányításával elkészült további négy tökéletes főzet.
- Látják ezt? - mutatott Milton Miles kondérjába - Ilyet vártam volna mindenkitől. Ezt hívják a téboly italának, a maguké annyit sem ér, mint egy marék sár. Tíz pont a Mardekárnak, a többiek meg szedjék össze magukat.
Medea hápogott felháborodásában, Jamie meg feldúltan kalimpálni kezdett.
- De hát Medeának...
- Valamit mondott, Pilston? Talán meg akarja mutatni nekünk a főzetét?
Ella erőteljes talárrángatására azonban Jamie jobbnak látta visszaülni a helyére.
- Jövő órára százötven soros házidolgozatot kérek a téboly italának pontos hatásáról, híres felhasználásairól a mágiatörténet során és az ellenbájitaláról, ami semlegesíti a hatását. Mehetnek.

A diákok szinte kimenekültek a teremből, és meg sem álltak, amíg a bejárati csarnokba nem értek.
- Merlinre! Így leégni! - sóhajtott Medea. - Nem mondom, hogy jól kezdtem a pályafutásomat nála.
- Az egész fickó olyan, mintha valaki jól megátkozta volna, és azóta se találná rá az ellenrontást - morogta Jamie.
- Hát, biztos nem a vidító varázzsal - jegyezte meg keserűen Medea.
- Kissé mintha utálná a griffendéleseket.
- Inkább utáljon, minthogy akár csak egy percre is mardekáros legyek - jelentette ki szenvedélyesen Bill.
A Griffendél még asztronómiaórán is dúlt-fúlt magában, s ahogy óra után visszatértek a klubhelyiségbe, és azután is, mikor vacsoraidőben lefelé indultak a nagyterembe, a folyosón mindenki az új bájitaltantanárról beszélt. A Mardekáron kívül azonban aligha volt bárki is elragadtatva tőle.
A hét többi részén Medea és Ella minden szabadidejüket a könyvtárban töltötték, hogy Pitonnak minél összeszedettebb dolgozatot tudjanak leadni, ha már eleve hátrányból kell indulniuk a mardekárosokkal szemben. Ezzel úgy látszik mindenki így volt, mert a könyvtár szinte dugig volt diákokkal, és hozzávetőleg minden második asztalon ott feküdt az Ezer bűvös fű és gomba vagy a Nagy bájital enciklopédia egy-egy példánya. Madam Cvikker pedig jószerivel egyfolytában a bájitalkönyveket tartalmazó polcok mellett szobrozott.
Medea és Ella helyet foglaltak három másodéves asztala mellett, ahonnan rendszertelen időközönként a "bumszalag", "mocsánya" és "holdkő" szavak röppentek feléjük, majd egy kisebb medve méretének megfelelő könyvhalommal rakodták körbe magukat. Medea már készen volt ötvenkét sorral (Ella a kicikornyázott címen kívül tíz centi szöveget írt), mikor a könyvhalom felett Jamie kipirult arca és Bill vörös üstöke bukkant fel.
- Te jó ég, Ella! Jamie Pilston a könyvtárban!
- És Bill Weasley!
- Én igenis voltam már erre! - csattant fel Bill.
- Aha, utoljára akkor, amikor a zárolt részre akartál betörni - mosolygott Medea. - Csoda, hogy Madam Cvikker még beenged ide.
- Madam Cvikker? Hol van? - húzta be a nyakát vidoran Bill.
- Na, mit akartok? Befejezni a dolgozatom?
- Szerintem ne akard! Ezt nézzétek! - Jamie eléjük rakott egy méretes salátakönyvet. - Ez a Roxfort évkönyve.
- Hú, akkor én is benne vagyok! - hajolt mohón fölé Ella.
- Az kit érdekel? Viszont Piton benne van - mutatott egy bejegyzésre.
- Évkönyv? Nem is tudtam, hogy van ilyen.
- Ti nem tudtok túljutni ezen a dolgon? - háborgott Jamie.
- Piton természetesen mardekáros volt - hajolt közelebb Bill.
- Valahogy nem lep meg - mormogta Ella. - Nem szabadna mardekáros tanárokat felvenni a suliba.
- Milyen igazságos vagy! - hüledezett Medea mosolyogva.
- Csak annyira, amennyire Piton is az velünk!
- Abban az évben végzett, amikor mi elsősök voltunk.
- Micsoda? Én nem emlékszem rá.
- Én sem, mondjuk nem is csoda, év végére körülbelül azt tanultam meg, hogyan juthatok el kitérők és trükkös lépcsők nélkül a Griffendél-toronyba - vont vállat Medea.
- Kiváncsi vagyok, mik derülnek még ki róla - jegyezte meg sötéten Jamie, és látszott rajta, hogy bármi légyen is az, már alig várja, hogy kiderüljön.

*

Étkezések alkalmával a roxforti diákok új elfoglaltsága jóvoltából csak úgy záporoztak a tanári asztal felé a neheztelő pillantások, melyek egy hányada Dumbledore professzor jussa volt, ugyanis a diákok nem tudtak elképzelni olyan érvet, ami meggyőzné őket arról, hogy Piton nem a világ legkiállhatatlanabb embere, és ezért nyugodtan az iskola falai közt lehet a helye. Az első héten mindenki tüntetőleg a bájitaltantanárnak háttal akart leülni és ha lehet, minél messzebb tőle, de mivel a helyek igencsak véges számúak voltak, az egész végül lökdösődésbe és duzzogásba fulladt. Piton láthatólag amúgy sem vett észre semmit, ugyanolyan fanyar volt, mint mindig, pedig úgy tűnt, a tanárok sem rajongtak túlzottan érte.
Szombat reggelinél a diáksereg valahogy boldogabbnak tűnt még a megszokottnál is. Az idő ragyogó volt, és nem volt tanítás.
- Ideje elgondolkodni, mikorra iktassunk be edzéseket - ült az asztalhoz Charlie Weasley. - Mondtam már, hogy én lettem a Griffendél csapatkapitánya?
- Ma még nem - sóhajtotta Medea.
- Alig várom már, hogy elkezdődjön a szezon, és lemossuk a pályáról a Mardekárt, a képükről meg azt az önelégült vigyort.
- De irigylem a Griffendél terelőit - sóhajtott Ella a Mardekár asztala felé pillantva.
Hirtelen nagy vijjogással megjelent a reggeli bagolyposta. Medea elé nyomban le is szállt egy kisebb sereg iskolai kuvik, kisebb-nagyobb csomagokkal és levelekkel megrakodva.
- Mik ezek, segélycsomagok? - méltatlankodott Jamie, és eltolt a pirítósától egy bagolylábat.
Ella segítségével Medea megszabadította a baglyokat a terhüktől, mikor Medea keze hirtelen visszarándult. Az asztal lapján egy piros boríték hevert.
- Mi a...? Ez egy rivalló! - nyöszörögte egérhangon Medea - Mit csináltam?
- Biztos Pitontól jött - vigyorgott Jamie. - Na, bontsd ki, mielőtt felrobban!
Medea holtsápadtan a borítékért nyúlt, de a következő pillanatban úgy megijedt, hogy beledobta a zabpelyhes tálba. A levél nem zavartatta magát, a mennydörgő hang betöltötte a termet:

Boldog születésnapot, Medea Lizard! Gratulálunk a nagykorúságodhoz, és örömmel értesítünk, hogy ezentúl büntetlenül főzhetsz vasárnapi ebédet a pálcáddal!

A hatodéves griffendélesek hahotázni kezdtek, és mindenki Piton felé sandított, aki sápatag arcán undorodó kifejezéssel üldögélt a tanári asztalnál. Medea fülig pirulva fogadta a gratulációkat meg a teremben kitörő tapsot (még néhány tanár is tapsolt egyet), és megpróbált nem Piton felé lesni.
- Ki volt ez? - kérdezte végül mosolyogva, bár fölösleges volt, mert Bill és Jamie feje mindent elárult.

 

Folyt. köv.

Vissza