Új korszak

(Mirax)

II.

Harcok

Új hét kezdődött a viszonylag nyugodt hétvége után, mely alatt elképzelhetetlen mértékben folyt az előző évek bájitaltan házidolgozatainak adás-vétele a felsőbb és alsóbb évfolyamosok között, ugyanis ezeket Piton még nem olvashatta, így a tanulók - reményeik szerint - megspórolhattak egy-két könyvtárlátogatást. Aki volt olyan rendszerető (vagy előrelátó), hogy megtartotta a visszakapott dolgozatait, most anyagilag igencsak jól járhatott. Az már senkit sem zavart, hogy Piton bizonyára nem ugyanazokat a témákat szándékozta feladni nekik, amit az előző tanár.
Hétfőn ebéd után a griffendélesek gyászos arccal a pincehelyiség felé kezdtek bandukolni. A terem előtt már ott sereglett az egész mardekáros csapat, szinte az ajtó küszöbéig állva.
- Úgy látom, már ők is tudják, hogy a Mardekárba járt a kedvenc tanáruk - jegyezte meg olyan arccal Jamie, mint akinek hirtelen leküzdhetetlen hányingere támadt.
- Bejöhetnek! - csattant fel valahonnan a sor elejéről a hang, mire a diákok befelé sorjáztak (a griffendélesek valamivel kisebb lelkesedéssel). Belépve a terembe Medeának rögtön szemébe tűnt a változás: a Mardekár most a terem első felét foglalta el, nem pedig a jobb oldalt, mint a múltkor, így a Griffendél a hátsó padokat kapta, amit azért annyira nem bántak.
- Rakják a padra a házidolgozataikat, majd összeszedem őket. Közben pedig meglátjuk, mennyire készültek fel az órára - fintorgott Piton és körbejáratta a tekintetét.
Medeának úgy tűnt, mintha Jamie négy-öt centit süllyedt volna a székén.
- Melyik korábban tanult bájitalhoz hasonlít a téboly itala? Feltéve, ha volt annyi eszük, hogy észrevegyék.
Nyomban a magasba emelkedett négy-öt kéz, mind griffendéles tanulóhoz tartozott. Piton mintha észre sem vette volna. Szemeit a többieken járatta, majd felszólította a griffendéles Jeremy Dyke-ot, aki viszont nem jelentkezett, és nem is tudta a választ. Miután két hasonló griffendéles diákot is sikerült kiszúrnia, Piton látható élvezettel megjegyezte:
- Nos, ha ilyen a szorgalmuk, nem csodálom, hogy a múlt óra teljes bukás volt. Akkor segítségnek talán azt mondom, hogy egyetlen alkotóelemben volt más, a szalamandrafarokban.
Medea felháborodottan felhorkantott. Ez így annyira egyértelmű lett, hogy a mardekárosok közül a kevésbé bárgyúak rögtön rájöhettek. Medeát igazolta, hogy mindjárt emelkedett is még jó néhány kéz, köztük a mardekáros Nora Browné is, aki meg sem várva, hogy Piton felszólítsa, már be is kurjantotta a választ.
- Hogy örül, hogy végre van valami, amire ő is tud felelni - jegyezte meg epésen Ella.
Piton csak elégedetten bólintott. Miután az elkövetkezendő két-három kérdésnél is ugyanezt a játékot űzte, Medea beleunt a hiábavaló jelentkezésbe.
- Mi a varjúháj begyűjtésének sajátossága?
A többi griffendéles is Medea véleményét oszthatta, mert a kérdést követően egyetlen kéz sem emelkedett a levegőbe, a Mardekárra meg nemigen lehetett számítani. Pitont mintha kissé meglepte volna a dolog, de aztán úgy tűnt, rendkívül szórakoztatónak tartja. Medea elhatározta magában, ha lehet, mindenképpen rászedi. Így Jamie módszeréhez folyamodva, váratlanul megmagyarázhatatlan érdeklődést kezdett tanúsítani az asztallap iránt, sőt még a nyakát is behúzta kissé, mint aki el akar tűnni a föld színéről. Persze jól tudta, ez nagyon ócska trükk, de Piton az első óra óta egyértelműen azt leste, mikor köthet belé, így talán bekaphatta a csalit. Miután aztán Piton kiszemelt magának egy reménytelenül mindenfelé tekintgető griffendélest, és Amie Pierce is rossz választ adott, egy kis csönd után végre:
- Lizard, alig várom, hogy meghallgassam a véleményét a témát illetően!
Medea először úgy tett, mint aki reménykedik benne, hogy van más is, akit így hívnak, és mikor látta, hogy Piton szájára kiül a diadalmas vigyor, kihúzta magát, és magabiztosan rávágta:
- A varjúhájat teliholdkor kell leszedni, ha a téboly italát, és újholdkor, ha az ellenanyagot akarjuk elkészíteni.
A varázsló arcára ráfagyott a gúnyos mosoly, egy ideig meredten bámulta a lányt, és Medea szeméből azonnal látta, hogy rászedték.
- Nos, azt már látom, hogy a blöfföléshez van szerencséje, de a bájitalfőzéshez ez nem lesz elég.
Még vetett Medeára egy gyűlölködő pillantást, aztán azzal kárpótolta magát, hogy ráripakodott a cipőjét bámuló Jamie-re:
- Hogyan különbözteti meg a varjúhájat a kergelonctól, Pilston?
- Öhh... - nyögte Jamie - Hát...
- Ütődött. Maga, látom, sehogy - sziszegte kedvtelve a tanár - A kettő úgy különbözik egymástól, mint a maga tudása az enyémtől!
Egy percig némán füstölgött magában, aztán higgadtan szembefordult az osztállyal:
- Ma két bájitalra jut időnk... feltéve, ha sikerül összeszedniük... a tudásukat - itt, a rövid hatásszünet alatt, az eddig látott leggúnyosabb mosollyal ajándékozta meg az osztályt. - A téboly italának ellenszerével, a józanság elixírjével fogjuk kezdeni, a recept a táblán van. Jó lenne, ha figyelmesen elolvasnák. Akinek jól sikerül, aranysárga párát lát gomolyogni felette. Kezdjék!
Piton a szokásos köreit kezdte róni, a szokásos fitymáló arckifejezéssel. Medea megint elsőként lett készen, s mikor Piton melléért, egyetlen pillantásra méltatta csak a lány üstjét, aztán továbbsétált. Jane Darlington is összehozta a maga elixírjét, igaz, az övé felett az arany párába némi zöld szikra is belevegyült. Mikor Jane hátrafordult, hogy segítsen a barátnőjének, Amie Pierce-nek, Piton rárivallt:
- Foglalkozzon a maga főzetével, Darlington! Úgy véli, tökéletes lett? Ne zavarja a fecsegésével az órát!
Kevin Kirklandnek időközben meglepetésre sikerült összehoznia az aranypárát, igaz, Nora Brownnak és még egy kutyaképű mardekáros lánynak is össze kellett dugnia hozzá a fejét. Piton megállt felettük.
- Jól van, Kirkland, ez jeles. Mindenki látja? Akkor folytassák!
Jane és Medea sokatmondóan összenéztek. A mardekárosok sugdolózva tovább tevékenykedtek, de Piton nem mutatta, hogy zavarná az állandó alapzaj, csak akkor csendesítette le őket (ami már majdnem sértésnek számított egy mardekáros számára), amikor Kirkland akkorát rikkantott, hogy az a nagyteremig is felhallatszott. Nemsokára a legtöbb mardekáros üst felett megjelent az aranysárga pára.
- Húsz pont a Mardekárnak - jelentette ki Piton, majd elégedetten kezébe vette a pálcáját. - Tüntessék el az üstjükből, és itt az új recept a táblán. Ha igyekeznek, kész lesz az óra végére.
Mire elcsendesedtek az Evapores! varázsszavak, és az üstök kiürültek, a diákok nekiláttak összeszedni a következő bájital hozzávalóit. Csak Medea ült a székén karba tett kézzel, és dacosan bámult el az üstje felett.
- Nézzenek oda! - közeledett Piton villogó szemekkel. - Magának külön könyörögjek, Lizard? Vagy úgy gondolja, felette áll holmi bájitaltan-órának? Nos, legalább ezt nem lesz nehéz értékelnem.
- Minek csináljam, amikor a tanár urat úgyis csak a Mardekár munkája érdekli? - Medea tudta, hogy ez nagyon szemtelenül hangzott, de szinte fortyogott benne az indulat.
- Valóban? - Pitonnak most már villámlott a tekintete - Nem hiszem, hogy bármi magyarázattal tartozom magának a tanítási módszereimmel kapcsolatban!
- Az előző főzetem sem érdekelte,... tanár úr! - vágott vissza Medea, mélyen Piton szemébe nézve. - Vagy a tanár úr talán leosztályozta volna?
- Bizonyára, ha megmutatja - sziszegte Piton, utána sötét mosollyal Medea üstjébe meredt. - De hát, sajnos, most már nehéz lesz!
- Nem baj! - Medea mintha csak erre várt volna, felpattant, és egy kis fiolát előhúzva a talárja zsebéből, Piton orra alá dugta a tökéletes józanság elixírjét. - Mintát vettem belőle.
Piton úgy bámult rá, mintha fel akarná falni.
- Jól van, Lizard, ez jeles - Medea alig értette, Piton annyira összeszorította a fogait, aztán fölényesen kihúzta magát. - És mínusz tíz pont a Griffendéltől.
Medea felháborodott arcának láttán kaján vigyorgással hozzátette.
- Az engedélyem nélkül nem lehet bájitalt eltenni. A diákok nem vihetik el az órai főzeteket, ez nem patika!

Medea a következő óráig nem tudott megszólalni a méregtől.
- Szerintem hagyd szó nélkül a dolgait - jegyezte meg csendesen Ella - Ha így folytatod, egyenesen utálni fog téged.
- Szerintem már most is utál - morogta Medea.
- Egyetértek, - ért melléjük Bill - de vigasztaljon, hogy mindenkivel így van.
Az asztronómiaóra során Medea megfogadta magában, hogy ezentúl megpróbálja fékezni az indulatait, mert nem akarta, hogy a hevessége a Griffendélt sújtsa.
Azonban Piton annyira dühítette, hogy ez csak nehezen ment. A Mardekár vezető tanárának még valahogy el tudta nézni a Griffendélt érő pontlevonásokat, de a bájitaltantanárnak sehogyan sem tudta lenyelni, hogy ennyire semmibe veszi a tudását. Medea tudta magáról, hogy ő igenis jó bájitaltanból. Elsőéves kora óta rajongott ezért a tárgyért, és a fejében volt minden addig tanult, és még annál is több bájital receptje, és mindezt ékesen bizonyították a jegyei, a "K" minősítésű RBF-je, és nem tudta elképzelni, hogy a RAVASZ vizsgáján is mást érhetne el. Veleszületett érzéke volt a főzetek elkészítéséhez, és minden percét élvezte is. Most viszont reszketett a dühtől, ha a bájitaltan-órákra gondolt, és olyan bizonyítási vágy uralkodott el rajta, hogy remegni kezdtek az izmai. Eltökélte, ha kell, a végsőkig harcba száll Pitonnal, de nem hagyhatta, hogy máshogy értékelje, mint amit megérdemelt. Ezzel viszont visszajutott a Griffendél problémájához...
Medeát az addigi órák után aztán kellemes meglepetésként érte, hogy a téboly italáról készített dolgozatára V-t kapott. Igaz, hogy ilyesmi az előző öt év során alig fordult elő, most mégis örült neki. Persze az is hozzátartozott az igazsághoz, hogy annyira tökéletes dolgozatot írt, hogy annál már nem adhatott rosszabbat rá, mert azzal Medea akár Dumbledore-ig is elfuthatott volna - bár az egész dolgozatában egyetlen hibát vétett (a varjúháj ógörög nevéből kihagyott egy betűt), s ez elég volt Pitonnak ahhoz, hogy feljogosítsa a jegylevonásra.
- Csoda, hogy V-t kaptam - hüledezett óra után Ellának megjátszott derűvel - Bár ez biztos azt jelenti, hogy Piton várakozásán felülit értem el. Ha rajta múlik, egy jeggyel rosszabbat kapok, mert griffendéles vagyok, eggyel rosszabbat, mert pofátlanul értek a bájitaltanhoz, és eggyel rosszabbat azért is, mert koszos kis sárvérű vagyok.
- Ne mondj ilyet! - rezzent össze Ella rosszallóan.
Hirtelen egy fekete talár úszott el mellettük. Medea odanézett: Piton volt az, és kifürkészhetetlen arckifejezésével a lányt bámulta.
- Hallotta! - rémüldözött Ella, amikor eltávolodott.
- És? Talán mondtam valami újat? - nézett a tanár után bosszúsan Medea.

*

Az elkövetkezendő napokban sem nyugodtak le a felborzolt kedélyek, sőt, a legkülönfélébb pletykák kaptak szárnyra. Úgy tűnt, az új bájitaltantanár minden addigi tanárerőnél jobban izgatja a diákok kíváncsiságát. Láthatólag senki sem elégedett meg annyival, hogy Piton mardekáros múltjára fény derült. Egy esős októberi estén is újabb beszédtémával szolgálhattak egymásnak a diákok, ha a vacsorát nem találták elég izgalmasnak.
A Griffendél asztalánál Jeremy Dyke titokzatos arccal áthajolt a tányérja felett, mire a többiek is így tettek.
- Kirkland állítólag azzal kérkedett a legendás lények-órájuk előtt, hogy az ő imádott bátyja milyen jó viszonyban volt Pitonnal - Jeremy az utolsó szónál úgy lehalkította a hangját, hogy szinte már csak tátogta a nevet, és aggódó pillantást vetett a tanári asztal felé. - Na persze! Szerintem a fele sem igaz.
- Miért ne? Piton úgy tűnik, bírja a varacskos disznó képűt - rándított vállat Bill.
- Végül is Kirkland bátyja is tuti mardekáros volt.
- Egész nap mindenféle nosztalgikus történetekkel traktálja a többi marhát, de némelyik olyan képtelen, hogy az már nevetséges - szólt most bele Jane is.
- Azt mondják, élt-halt a fekete mágiáért... - kezdte Amie Pierce, de Jamie hőbörögve felbődült.
- Csak rá kell nézni! Nekem ebben semmi képtelen nincs!
- Nem fejeztem be! - jelentette ki sértetten Amie, aztán kis fejcsóválás után folytatta. - A hírek szerint maga Tudjátokki tanította ki, és most már majdnem úgy ért hozzá, mint ő.
Medea kuncogni kezdett, de meglepetésére senki sem követte a példáját.
- Ez annyira... spekulációnak hangzik... tökre röhejes! - meredt a többiekre tétován.
- Téged is le... hm... sárvérűzött - szögezte le erélyesen Jane.
- Nem mondott ilyet, de ez amúgy sem szokatlan egy mardekárostól.
- Te véded ezt a... ? - szörnyülködött Jamie, de aztán úgy dönthetett, hogy nincs jelző, ami számára megfelelően leírná, hogy szerinte milyen is Piton, mert a mondat végét lenyelte.
- Hm... mindez összevág azzal, amit Terry Bryanttől hallottam ma - ráncolta a homlokát Ella, aki eddig gondolataiba mélyedve hallgatott. - Valaki kihallgatta, amint, azt hiszem, a hugrabugos Madeleine Ogden beszélgetett a barátnőjével, arról, hogy hm... Piton halálfaló.
Egy mennydörgés súlyos nyomatékot adott Ella kijelentésének. Most döbbent csend ült a kis társaságon, mindenki kiguvadt szemmel hol Ellára, hol Pitonra bambult. Egy, a mennyezeten átcikázó villám kék fényénél még inkább kísértetiesen festettek a rémült arcok.
- Madeleine Ogden? Nem az ő apjának a rokona a Wizengamot tagja? Tiberius Ogden - kérdezte pusmogva Jane, és összeborzongott. Szavait félig elnyomta a mennydörgés hangja. Mivel mindenki tanácstalan képet vágott, hozzátette: - Anya a minisztériumban dolgozik, és mintha említette volna a nevét egyszer.
- Halálfaló? - ismételte meg olyan arccal Medea, mintha valami csúnya káromkodást kellett volna kimondania. - Ez... ez nem lehet!
Megint nem akadt senki, aki egyetértett volna vele, így hevesen megjegyezte:
- Gondoljátok, hogy Dumbledore a nyakunkra szabadítana egy halálfalót?
- Talán nem tudja róla. Vagy lehet, hogy az Imperius-átok hatása alatt áll - motyogta Jamie bizonytalanul.
- Ki? Dumbledore? - meredt rá Medea.
Erre mindannyian összenéztek, és olyan váratlan hahotában törtek ki, hogy a közelben ülő hollóhátasok egy emberként feléjük fordultak.
- Ti nem vagytok épek! - törölgette a könnyeit Medea.
-Pitont felmentették a vádak alól - vágott megint komoly képet Charlie Weasley. - Azt mondják, a Wizengamot előtt maga Dumbledore tartotta neki a hátát.
- Ezt honnan veszed? - fordult felé a bátyja.
- Madeleine egyidős velem, a Hugrabuggal meg együtt vagyunk gyógynövénytanon - rándított vállat Charlie. - Igaz, belőle egy szót sem lehet kiszedni, gondolom, nem akar problémát a rokonának a kiszivárgatott információk miatt, de a Hugrabug fogójával jóban vagyok.
- Dumbledore falaz egy halálfalónak? - kérdezte már-már sírósan a megrökönyödéstől Medea.
- Biztos szegény Piton az Imperius hatása alatt állt - nyekeregte magas fejhangon Jamie.
- Neked a mániád ez az Imperius-átok - bambult rá Medea. - Még mindig nehéz elhinnem, hogy Dumbledore felvenne egy fekete mágia-szakértő halálfalót, akit maga Tudjátokki képzett ki... haha. Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan!
- Na jó, az a Tudjátokki-dolog szerintem is túlzás, - ingatta a fejét Bill, - de én azt is hallottam, hogy Pitonnak eredetileg minden vágya az volt, hogy megkapja a sötét varázslatok kivédését, de Dumbledore nem adta neki. Na, ehhez mit szóltok?
- Azt, hogy már csak az hiányzott volna! - szédelgett Amie.
- Azonnal az Avada Kedavrával kezdte volna - suttogta fojtott hangon Jamie, mintha attól félne, hogy a varázsige hatni fog, ha hangosabban mondja ki.
- Jé, hogyhogy nem az Imperius-átokkal? - vigyorgott rá Medea.
- Végül is, ha tényleg így odáig van a fekete mágiáért, amit nem nehéz elhinnem róla, akkor nem csoda, hogy azt tanítaná legszívesebben - fűzte hozzá Jeremy.
- Nee - görbítette le az ajkát Jane, és a tanári asztalnál kedélyesen csevegő Dumbledore-ra nézett - Könyörgöm, igazgató úr, ne engedje neki!
- De ha maga Dumbledore mentette fel, miért nem kapja meg, amit akar? - tette fel a kérdést Medea, de erre már senki sem tudott se képtelen, se hihető válasszal szolgálni.
- Még jó, hogy már csak ez meg a következő év van hátra, mert többet már nem tudnék elviselni ezzel a sunyi... - Jamie amíg tovább motyogott valamit, Medea hátratekintett a válla felett.
- Azt is hallottam, hogy tud szájról olvasni - jegyezte meg félvállról.
Jamie motyorászását mintha elvágták volna, és hirtelen eltűnt a sütőtökleves kupája mögött. Miután kedvükre kimulatták magukat Jamie rémületében kékre vált bőrén, lassan szedelőzködni kezdtek.
- Október utolsó hétvégéjén lesz a roxmortsi kirándulás - jegyezte meg Bill, miközben menni készült.
- Jaj de jó! - sóhajtottak a környéken ülők. - Ránk fér végre egy kis lazítás.
- Honnan tudod? - kérdezte gyanakodva Medea. - Még sehol sem láttam kirakva.
- Ez nem trükk! Mint tudod, prefektus vagyok!
- Igen, nehéz elfelejtenem, de én is az vagyok.
- McGalagony adta oda vacsora előtt - azzal előhúzott a talárja egyik zsebéből egy összetekert pergamenlapot. - Mondta, hogy tegyem ki a klubhelyiségben.
Mindannyian elindultak a Griffendél-torony felé.
- Az első jó hír ma - ásított Ella. - Degeszre tömöm magam Mézesfalás édességekkel!
- Hogy tudsz ezek után még evésre gondolni! - csóválta a fejét mosolyogva Medea, de közben azért ő is felderült a roxmortsi utcákra meg a Mézesfalás édességtől roskadozó polcaira gondolva.

 

Folyt. köv.

Vissza