Új korszak

(Mirax)

III.

Előjáték egy kviddicsmeccshez

A következő napokra ezek a pletykák keresztül-kasul bejárták az iskolát, s végül olyan rémtörténetek is kikeveredtek belőlük, hogy akár a Hírverő oldalaira is felkerülhettek volna. Pitonon persze nem látszott, hogy bármit is észrevett volna.
Egy dupla átváltoztatástan keretében, épp mikor az osztály egy-egy hosszú giliszta megjelenítésével próbálkozott, Jamie váratlanul a magasba lendítette a kezét. Mikor McGalagony meglepetten felszólította, kissé tétovázott, aztán kinyögte:
- Tanárnő, igaz, hogy Piton professzor halálfaló?
Az osztályban hirtelen néma csönd lett, a varázspálcákat tartó kezek megálltak a levegőben, úgy meredt mindenki a professzorra. McGalagony először összeráncolta a szemöldökét, és úgy tűnt, rá akar ripakodni Jamie-re, de aztán mégis nyugodtan, de élesen beszélt:
- Örülök, hogy megkérdezte, Pilston - az arca persze nem árulkodott ilyesfajta örömökről -, az én fülembe is eljutottak ezek a badarságok, és nyomatékosan követelem maguktól, hogy felejtsék el ezeket a nevetséges pletykákat, mert azt találom hinni, hogy nagyon unatkoznak, és akkor kénytelen leszek több feladatot adni maguknak. Egyébként sincs semmi közük az egészhez. Vagy van valaki, aki netalántán Piton professzor bájitaltan-tudását találja hiányosnak? Mert akkor nyugodtan szóljon, és erről szívesen vitázom. Egyéb kérdésben nem vagyok hajlandó, és jobban tennék, ha maguk is inkább a főzetek magolásával töltenék az idejüket, mivel Piton professzor nincs túlzottan elájulva a teljesítményüktől.
- Tehát a professzor nem halálfaló? - kérdezte határozott hangon Bill, akinek időközben a gilisztája addig tekergett az asztalon, míg végül lepottyant a földre.
- Gondolja, Weasley, hogy Dumbledore professzor meggondolatlanul vagy felületes információk birtokában választja ki a tanárait? Garantálom mindannyiuknak, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti magukat - itt McGalagony olyan arcot vágott, mint aki már azt is nevetségesnek találja, hogy egyáltalán beszélni kell ilyesmiről, és ezzel lezártnak tekintve a témát, eltüntette az asztaláról a gilisztásdobozt.
Azért Medea figyelmét nem kerülte el, és az arcokat elnézve ezzel látszólag többen is így voltak, hogy McGalagony se igent, se nemet nem mondott végül.
Ettől kezdve viszont, bizonyára a közeledő roxmortsi hétvégének és a kviddicsszezonnak köszönhetően, egyre inkább leült a dolog. A Mardekár elleni Griffendél meccset november első szombatjára tűzték ki, a roxmortsi kirándulásra egy héttel.
Október utolsó két hete felváltva hozott derűs és esős napokat. Egy este, mikor kint tombolt az égi áldás, a Griffendél kviddicscsapata caplatott be a klubhelyiségbe fülig sárosan. Charlie Weasley és Jeremy Dyke, akik a fogó, illetve az egyik terelő posztján játszottak, félig mérgesen, félig letörten dobták le magukat a kandalló elé.
- Esküszöm, Pitonnak az időjárásba is beleszólása van - dörmögte Charlie, és egy adag vizet csavart ki a ruhájából.
- Azért az már túlzás lenne! - mordult fel Medea.
- Az elkövetkezendő két hétre szinte minden normális időpontot lefoglalt a pályán. A héten ez a harmadik edzésünk, és ebből egyet tudtunk csak úgy-ahogy végigedzeni, a többit félbe kellett szakítani vagy az eső, vagy a szél miatt, amikor Stupper leesett a seprűjéről - fortyogott Charlie.
- Bezzeg a disznó Mardekár! - öklözött a levegőbe Jeremy. - Pedig Charlie-nak most annyi jó ötlete van, csak be kéne gyakorolni őket.
- Nagyon vigyázzatok magatokra, fiúk, a meccs előtti napokban! - figyelmeztette őket aggódva Ella. - Ezek mindenre képesek. Főleg, ha ilyen tanárt tudhatnak a hátuk mögött.
Végül Ella félelme nem is bizonyult alaptalannak, mert a mardekárosok úgy gondolták, egy kis ízelítőt adnak a Griffendél játékosainak abból, ami majd bizonyára a meccs előtti héten csúcsosodik ki, illetve ami a meccsen várt volna rájuk, így kétnaponta érte őket szitkok, gúnydalok és "véletlen" ártások sorozata. Mikor már a Griffendél beleunt a dologba (nem mintha adósok maradtak volna a visszavágással), McGalagonyhoz mentek panaszra, de a professzor átirányította őket Pitonhoz, mivel a mardekárosok az ő felügyelete alá tartoztak. Odáig már senkit nem vitt a bosszúvágya, hogy Pitonhoz menjen árulkodni, úgyhogy a dolog a folyosói gerillaharc szintjén maradt.
Még két hét volt a meccsig, de a folyosókon másról sem beszéltek, csak az esélyekről, így a hétfői bájitaltanon meglehetősen puskaporos volt a hangulat, és még a szokásosnál is több gyűlölködő pillantás röpködött a két ház tanulói között. Kirkland, a többi mardekáros barátjával körülvéve, vörösre röhögte a képét a poénjaikon, amikor a griffendélesek levonultak a pinceterem elé. Mikor Jeremy Dyke is felbukkant, Kirkland bömbölve köszöntötte:
- Hé, Dyke, szóljál Stuppernek, ragassza a seprűjéhez Eternifixszel magát, nehogy megint lefújja a szél! - a mardekáros különítmény harsogva hahotázott.
- Hé, Kirkland - felelte Medea -, szóljál Milesnak, nehogy összekeverje a fejedet a kvaffal!
Erre meg a griffendélesek törtek ki nevetésben, amitől Kirkland feje csak még inkább kezdett a kvaffra hasonlítani.
A következő pillanatban Medea arra eszmélt, hogy térdre esve kuporog a padlón. Mögötte megint felharsant a vihogás, és hátrafordulva látta, ahogy Kirkland pálcával a kezében az esését majmolja. Medea rájött, hogy a lábbilincselő átok hatását tapasztalhatta meg, és még mielőtt gondolkodhatott volna, vagy eljuthatott volna a tudatáig Ella tiltakozása, lendült is a keze, és Kirkland fájdalmasan üvöltve a hátsó felét markolászta, ahol Medea csalánártása találta el.
- Lám, lám - hallatszott hirtelen a feje fölül, és a Griffendél kuncogása abbamaradt. - A mi prefektusunk megint nem bír magával. Ejnye.
Ella közben megszüntette Medea lábán az átkot, így a lány a talárját porolva felállhatott, hogy szembenézzen Piton roppant elégedett fejével. A tanár csak egy futó pillantást vetett a jelenetre.
- Szomorú, hogy Dumbledore professzor nem talált megfelelőbb prefektust a Griffendélnek - jegyezte meg szokásos vontatott stílusában.
- Biztos elvette az idejét, hogy kiszenvedjen két tűrhető nevet a Mardekár-házból - vágott vissza csendesen Medea, Ella hátba bökését figyelmen kívül hagyva.
- Mindenki induljon befelé! - Pitonon nem látszott indulat, sőt, olyan arcot vágott, mintha Medea azt mondta volna, hogy idén kétszer lesz karácsony. Mielőtt elfordult, még mellékesen odavetette:
- Mínusz öt pont a Griffendélnek a folyosói varázslásért, és még öt a szemtelenségéért, Lizard. Súlyosbító tényező, hogy prefektus, így még két pontot levonok... Gyerünk, Kevin, menj befelé! Ha meg ennyitől így nyafogsz, akkor indíts a gyengélkedőbe!
A mondat végi megvető hangsúly tudatosíthatta az addig a falnál duzzogó, a fenekét tapogató Kirklandben, hogy nem lesz jó kikerülni Piton kegyéből, így inkább méregtől pulykavörösen beoldalgott a terembe. Medea azon már meg sem lepődött, hogy Piton nem találta furcsának a padlón térdepelését, de legalább elégtétellel figyelhette, hogyan keresi fészkelődve Kirkland a legkevésbé fájdalmas ülőhelyzetet.
Alig írták le a táblán megjelent receptet, amikor halk kopogás zavarta meg a néma csendet, s az ajtó kinyílt.
- Bocsánat, professzor úr - Frics alázatos hangja hallatszott, és a gondnok beljebb lépett. - Gondoltam szólok, hogy megtaláltuk.
Medea látta, hogy Jamie és Bill lopva összenéznek. Sejtette, mire vonatkozhatott Frics mondata, ugyanis szombat este a klubhelyiségben elejtett pusmogásokból és nevetésekből kiszűrte, hogy Jamie és Charlie az egyik sötét első emeleti folyosószakaszon elkapták Bart Ironst, a Mardekár fogóját (aki a griffendélesek szerint úgy nézett ki, mint aki közeli rokonságban áll egy bólintérrel), és bezárták egy takarítószerekkel telezsúfolt szobába, aminek az ajtaját páncélozó bűbájjal is lekezelték, így onnan se hang, se kopogás nemigen szűrődhetett ki. A bravúr mindebben az volt, hogy állítólag sikerült úgy véghezvinni a tettet, hogy Irons nem is látta, kik támadták meg. Medea kíváncsi lett volna, Irons milyen állapotban került elő másfél napos raktárbeli tartózkodás után. Jamie-ék tervei szerint csak hétfő este jöhetett volna ki, de Frics mozgósításával fél napot megúszott.
- Máris megyek - Piton kifelé indulva az osztályra nézett. - Dolgozzanak tovább, de síri csendben! Ha csak egy pisszenést is meghallok...
Az ajtóhoz érve megtorpant, és gonosz mosollyal visszanézett.
- Amíg vissza nem érek, jöjjön ki valaki a helyemre, aki felel a csendért!... Ez pont megfelelő feladat lesz a prefektusunknak.
Medea zsibbadtan bámult maga elé, Bill pedig lovagias előzékenységgel felemelkedett a székéről, bár tudta, hogy Piton nem őrá célzott.
- Üljön le, Weasley! Lizard, maga meg szedje a lábait, és tartsa kézben a rendet... illetve próbálja meg - duruzsolta álnok mosollyal Piton. - A többiek pedig engedelmeskedjenek neki.
Ez utóbbit olyan arccal intézte a Mardekárnak, hogy akár üvöltözésre is felszólíthatta volna őket, majd kisietve a teremből, becsapta maga mögött az ajtót.
Medea világutálattal az arcán előreballagott a griffendélesek szánakozó pillantásától kísérve. Még alig ért a tanári asztalhoz, mikor a mardekáros tábor hangosan röhögni kezdett. Sejtette, hogy Piton csak azért jelölte őt ki, mert előre tudta, úgysem boldogul majd a Mardekárral, így újabb lehetőséget teremtve megint jól megalázhatja őt. A Griffendél padsoraiban síri csend ült, és Medea hálásan látta, hogy társai szorgalmasan ügyködnek az üstjük körül, vagy együtt érzőn őt figyelik. Kirkland közben a többi mardekáros szórakoztatására ócska poénokat farigcsált, amin azok cseppet sem visszafogottan vihorásztak.
- Weasley, az öcsédnek lefoglaltunk egy ágyat a gyengélkedőn jövő szombatra!
- Én neked foglaltam le kettőt. Jamie-vel segítettünk Madam Pomfreynak összetolni őket, hogy majd elférj rajta - mosolygott vissza Bill hamisan, és újra a főzetéhez fordult.
Kirkland ettől csak még inkább tűzbe jött, de legalább a griffendéleseket békén hagyta, és csak egymás közt szapulták őket.
- Kirkland, miért nem mutatod meg nekünk a csaláncsípéseidet? Hátha tud valaki rá egy jó főzetet - szólt oda Medea, mire végre egy kis időre csend lett, csak Kirkland motyogva előadott szitkait lehetett hallani.
Medea járkálni kezdett, és magában számolva a perceket azon merengett, mennyi ideig marad el Piton, mert ennél még a jelenlétét is jobban élvezte, vagy legalábbis már szívesen túl lett volna az összeszidáson. Arra eszmélt fel, hogy a Mardekár újra rákezdett, és egy ideig Medea kitartóan csendesítette őket, nem sok eredménnyel. Kirkland látszólag eltökélte, hogy lejáratja Medeát, így olyan otrombán röhögött, hogy az a bejárati csarnokig is felhallatszott. Medea kezdte elveszteni a türelmét, ahogy a pánik felfelé kúszott a lábaiban, és ő növekvő rettegéssel leste az ajtót.
- Fogd be, Kirkland, különben egy gorilla fejét átkozom a nyakadra. Bár fel sem tűnne a különbség.
- Kíváncsi vagyok, akkor is ilyen nagy lesz-e a szád, ha Piton visszajön - hőzöngött a mardekáros.
- Piton professzor, Kirkland! - sipította magas hangon Medea, mire a griffendélesek halkan kuncogni kezdtek.
Kirkland egy szitokáradatot zúdítva rá (amiben a sárvérű szó legalább kétszer elhangzott), felemelkedett a székéről. Medea remegve a tehetetlen dühtől, sziszegve áthajolt az első pad felett.
- Ha nem hallgatsz el rögtön...
- Akkor mi lesz? Megversz? Hú, légyszi, nee! - röhögött durván Kirkland, és cidrizve a körmeit kezdte rágni, amit a Mardekár roppant mulatságosnak talált. - Nyamvadt, beképzelt kis mug...
- Silencio!
Kirkland a mondat közepén hirtelen elhallgatott, jobban mondva egy ideig még tovább tátogott, majd a döbbenettől olyan tágra nyitotta a szemét, hogyha az üvegből lett volna, kiesik a helyéről. Az egész teremben néma, megrökönyödött csönd ült, bár hátul a griffendélesek titokban összemosolyogtak.
Medea leeresztette a pálcáját.
Ebben a pillanatban feltárult az ajtó, és Piton tért vissza nagy lendülettel. Mikor tett egypár lépést, futólag végignézett a termen, és már-már elismerő csodálkozással pillantott Medeára. A lány reszketve állt, kezében a pálcát furkósbotnak érezte, és sehogy sem tudott megmozdulni, hogy elrejtse. Piton már nyitotta a száját, hogy a helyére küldje, amikor váratlanul vad kopogás és Nora Brown hisztériás hangja hallatszott.
Piton meghökkenve fordult hátra. Kevin Kirkland az asztalt verve a tenyerével úgy tátogott, mint egy ronda, vörös képű hal, és szemei ijesztő ide-oda futkosásba kezdtek.
- Tanár úr - óbégatott Nora Brown -, Lizard némító bűbájt küldött Kevinre!
Piton egy pillanatig faarccal meredt a hápogó Kirklandre, majd lassan Medea felé fordította a fejét, aki kitartóan bámulta Milton Miles üstjét, és esze ágában sem volt letenni erről az elfoglaltságról. Piton egy pálcaintésére felhangzott Kirkland rekedt hörgése:
- Nyomorult... - Piton megint elhallgattatta, igaz, ezúttal csak a szemével, hogy aztán megint Medeához fordulhasson, aki már tanulmányt írhatott volna az üstökről, annyi ideje bámulta Miles-ét.
- Lizard, hallhatnám a magyarázatát? Gondolja, hogy helyes volt némító bűbájt küldeni a társára?
- Mi egyebet tehettem volna, ha nem volt hajlandó befogni a száját? - zúgolódott Medea szinte magában motyogva.
- Akkor bizonyára egyetért velem, ha olykor én is küldök magára egy némító bűbájt.
Medeának ettől valami megmagyarázhatatlan okból mosolyognia kellett, de gyorsan megbánta, mert Pitonon úgy látszott félreérti Medea hirtelen jött hangulatváltását, és bizonyára gúnynak vélte, mert még jobban elsárgult az arca, és amikor megszólalt, indulat keveredett a sziszegésébe, amelyet félig Medeához, félig az osztályhoz intézett.
- Úgy látszik, Lizardnál eredménytelen a pontlevonásos módszer. Olyan önző, hogy hidegen hagyja a háza sorsa. Nos, ha már így állunk, próbáljuk ki, használ-e, ha a saját bőrén tapasztalja meg a büntetést!
Medea ijedten felkapta a fejét. Mit akar Piton, keléseket küldeni rá?
- Majd elgondolkodom valami remek kis büntetőfeladaton - vicsorgott elégedetten Piton, mire Medea nagy nehezen elrejtette megkönnyebbülését, és a helyére iszkolt.
Persze sértette Piton vádaskodása, mert nem érezte magát önzőnek vagy érdektelennek a Griffendéllel szemben, és mindig bűntudat fogta el, ha miatta kellett pontot veszítenie a házának, de ez mellesleg bájitaltanon kívül sohasem esett meg.
- Hű, Medea, ez szép volt! Nyugi, nekem egy egész hetes büntetőmunkát megért volna, ha én csinálhatom ezt Kirklanddel! - veregette hátba Bill, mikor már a márványlépcsőn baktattak felfelé asztronómiaórára.
- Remek ötlet volt - helyeselt Jamie is. - Le merném fogadni egy zsák galleonban, hogy egy pillanatra Pitont is mulattatta a dolog. Komolyan!
- Tényleg mintha megrándult volna a szája, de ez nála nem tudom, mit jelent - rázta a fejét Ella. - Néha úgy tűnik, az arca máshogy működik, mint másoknak. Anatómiailag lehet, hogy nem is képes mosolygásra.
Ella ezt olyan komolyan elmélkedve mondta, hogy a többieknek muszáj volt nevetniük rajta.
- Kíváncsi vagyok, hogy van Bólintér Irons - röhögött Bill.
- Szerintem két napi koplalás után még jobban hasonlít egy bólintérre - vigyorgott Jamie gyors pillantást vetve maga köré, hogy nincs-e a közelben mardekáros. - Szívesen meglátogatnám a gyengélkedőn.
- Vinnénk neki fatetveket - szúrta közbe Medea, mire a kis csapat hatalmas hahotában tört ki.
- Sajnos a meccsig biztos felépül - szólt Ella sajnálkozva.
- Nem baj, semmi esélye Charlie ellen - szögezte le Bill nem kis büszkeséggel, de a többiek mind egyetértőn bólintottak.

 

Folyt. köv.

Vissza