Új korszak

(Mirax)

IV.

Büntetőmunka

A héten feliratkozhatott a legnevezetesebb események sorába, hogy Jamie utolérte magát a házi feladatok terén, ami azt jelentette, hogy átfogalmazva lemásolta Ella átváltoztatástan válaszait és Medea asztronómiadolgozatát. A klubhelyiségben amúgy is szükségállapotok uralkodtak, mert a negyedévesek a begyűjtőbűbájokat gyakorolva kupacokba halmozták a különféle tárgyakat (Charlie-nak egy pórul járt házimanót is sikerült begyűjtenie). Az időközben meggyógyult ötödéves Jim Stupper életnagyságú bólintérrajza, amit legendás lények gondozása órára készített, most zöld-ezüst Mardekár-sálba öltözve, seprűvel a kezében, ott lógott a klubhelyiség falán, és valaki gondosan a tetejére biggyesztette az Irons nevet. Bólintér Ironst egyébként csak csütörtökön engedte ki Madam Pomfrey, és Charlie szerint úgy nézett ki, mint egy sápadt póréhagyma.
Pénteken reggelinél mindenki a másnapi roxmortsi kirándulásról és a bevásárlólistájáról beszélt (Jamie elhadart monológjában mintha többször is előfordult volna a Lángnyelv whisky).
- Hallottátok mi történt Terry Bryanttel? - Jamie a szájába tömött egy hatalmas szelet mazsolás-puncsos felfújtat, így a többiek várakozó pillantására csak egy hosszú hümmögéssel tudott felelni.
- Denevérfüleket növesztett - válaszolt helyette mérgesen Ella. - Gondolom valamelyik mardekáros jóvoltából. Szerencsétlent biztos egész hétvégén benntartja Madam Pomfrey.
- Tuti, hogy Kirkland volt - fejezte be a nyeldeklést Jamie.
- De Bryant hollóhátas... én azt hittem, most csak a Griffendélre utazik - vonogatta a vállát Medea, és hátrasandított a Mardekár asztala felé.
- Teljesen mindegy már neki - legyintett Bill, aki épp Charlie orra elől igyekezett elhappolni egy sült kolbászt. - Mióta hétfőn nagyon helyesen lenémítottad, teljesen begőzölt. Szerintem rajtad is csak azért nem állt véres bosszút, mert élteti a beígért büntetőfeladat, és nagy előzékenyen megtart téged a kedvenc tanárának.
- Tényleg! Van valami hír róla, mit kell csinálnod? - érdeklődött most Charlie, miután feladta a Billel folytatott küzdelmet.
Medea csak ingatta a fejét.
- Hátha elfelejtette.
Medea erre majdnem kiköpte a sütőtöklevét.
- Szerintem év eleje óta erre vár! Gondolom még nem talált ki elég rettenetes feladatot, és nem akarja elhamarkodni. Csak nehogy leküldjön a konyhába tányérokat törölgetni a házimanókkal.
- Gondolod, hogy nem tudna ennél borzasztóbb dolgot kitalálni neked? - fintorgott Ella.
- Miért? Az tök jó lenne! Belekeverhetnél az ebédjébe valamit! - lelkesült fel Jamie, és az elkövetkezendő tíz másodpercben úgy hangzott, mintha eldarálta volna a Trópusi idegmérgek és ellenszérumaik tartalomjegyzékét.
- Tegnap meséltem a dolgairól Hagridnak - kezdte Charlie. - Mondta, hogy emlékszik Pitonra diákkorából, és már akkor is ilyen flúgos volt. De Hagrid látszólag nem utálja annyira, mint mi.
- Igen, Charlie? - csattant fel Ella. - Nem is tudtam, hogy Piton Hagridnak is tart bájitaltan-órákat.
- Ja, tényleg! - húzta be a nyakát Charlie, és ezt igen jól tette, mert a reggeli bagolyposta egyik tagja épp akkor röppent el felette, aztán leszállt Medea elé.
- Jó, látom, rivallót már nem kapok - sandított Jamie-re, mire az Billel együtt somolyogva a plafonra nézett.
Medea kibontotta a levelet, és döbbenetében belekönyökölt a vajas-lekváros pirítósába, de nem vette észre.
- Mi van? Ki az? - Ella behajolt Medea mellé, és most már ketten meredtek a pergamendarabra.
- Most minket akarnak ugratni - próbálta legyűrni a kíváncsiságát Jamie, de végül Billel egyszerre kapták ki Medea kezéből a levelet.
- Büntetőmunkáját szombat reggel kapja meg. Kilenc órakor legyen a dolgozószobámban. Piton professzor - prüszkölte felháborodottan Jamie.
Medea még mindig kétségbeesetten, óvatosan hátratekintett a tanári asztal felé. Piton ott ült, és kitartóan figyelte őt (bizonyára azóta leste a reakcióját, mióta beröppent a posta), arcán szokásos undok mosolyával. Medea inkább elkapta a fejét.
- Így nem jöhetsz Roxmortsba! - nyafogta Ella, miközben kiszabadította a széttrancsírozott pirítóst Medea könyöke alól.
- Tudom - Medea annyira mérges volt, hogy a hangja is elfúlt.
Piton egész héten erre várt! Bármikor felszólíthatta volna büntetőmunkára, de ő szándékosan várt vele szombatig.
- Szerintem ezt nem lehet - ingatta a fejét Bill. - Nincs valami szabály, hogy szombaton nem lehet büntetést kiszabni?
- Te vagy a prefektus, én azt sem tudom, hogy van házszabály - bökte oldalba Jamie. - Hé, Medea, szóljál McGalagonynak, hátha tud valami megoldást.
- Nem - vágta rá morcosan a lány. - Képzelhetitek, hogy utálna azután! Ha meg McGalagony nem tudja elintézni, még jót röhögne is a markába! Ezt az örömöt már nem szerzem meg neki! Az előbb is úgy nézett rám, mintha a mai lenne élete legszebb napja.
- Hát, ha tényleg halálfaló, kétlem, hogy ennél sok szebb napja volt - grimaszolt Jamie.
- Te hibbant, ezt úgy mondod, mintha arra kényszerítette volna valaki - Bill a szeme sarkából még mindig Pitont nézte. - Hát, ez elég aljas dolog volt tőle.

*

Szombaton, reggeli előtt Medea összetörten üldögélt a klubhelyiségben, miközben kissé irigykedve nézte a vidáman készülődő griffendéleseket. Próbált nem gondolni rá, mit tartogat számára Piton, de a fejébe furakodó rémképek között csak a legjobbak közé tartozott a konyhai tányértörölgetés.
- Na, fel a fejjel, legközelebb már te is lejössz - vigasztalta az asztalnál Ella.
- Na persze - morogta sötéten Medea, és fancsali arccal a poharába bámult.
- Ha korán végzel, még utánunk is jöhetsz - próbálkozott Jamie is, de Medea szkeptikus ciccegését hallva gyorsan feladta.
- Hozunk neked vajsört meg egy csomó mindent, oké? - búcsúztak a barátai a bejárati csarnokban, és beálltak a Fricsnél sorban állók közé, hogy a gondnok gyanakvó pillantással kikereshesse őket a listájáról.
Medea sóhajtva megpróbálta legyűrni a duzzogását, és közönyös képpel lebaktatott az alagsorba, ahol elméletileg Piton dolgozószobáját tudta. Kopogás után benyitott. Piton ott ült a szoba egyik végében elhelyezett asztalnál, és lázasan pakolászott a pergamenlapjai között.
- Á, Lizard - köszöntötte mézesmázosan.
Medea kavargó gyomorral rámeredt, és csak nagy sokára jutott eszébe, hogy felelnie kéne.
- Jó reggelt, tanár úr! - Medea nem túl lelkes hangjára Piton még szélesebbre húzta az arcán az alattomos vigyort.
- Itt a pálcája, Lizard? - kérdezte keményen, mikor már kigyönyörködte magát Medea szenvedő ábrázatában.
Medeának egy pillanatig megfordult a fejében, hogy nemleges választ ad, de aztán eszébe jutott, hogy Piton egyetlen varázsigével meggyőződhet az igazságról, akkor pedig egész életében Piton büntetőfeladatain fáradozhatna. Végül kelletlenül bólintott.
- Kérem! Sajnos nem lesz rá szüksége! - Medea még kelletlenebbül Piton kezébe nyomta a pálcáját, mire a tanár egy szempillantás alatt elsüllyesztette a talárja zsebében, aztán a lány mögé bökött.
Medea tétován megfordult. Mögötte a fal mentén legalább kéttucat különböző formájú és méretű, elképzelhetetlenül poros üvegedény állt egymásra halmozva.
- Jobb, ha rögtön neki is lát, Lizard! Egyetlen porszemet sem akarok rajtuk látni! - búgta gúnyosan Piton, és felnyalábolva egy köteg könyvet, kifelé indult. - Most sajnos magára kell hagynom. Abban a szekrényben mindent megtalál, ami kellhet.
Azzal még egy megsemmisítő pillantást vetve a lányra, kiviharzott a szobából.
Medea fortyogva körbenézett. Rémálmaiban sem gondolta volna, hogy Piton szobájában kell letöltenie a büntetését. Kóválygó fejjel a helyiség falán futó polcokra meredt, melyeken akváriumokban és hasonló üvegedényekben, mint amelyek őrá vártak megtisztításra, mindenféle ismert és ismeretlen eredetű csúszómászó ázott bizarr színű folyadékban. Az edények egyébiránt elég foghíjasan helyezkedtek el, Medea gyanította, hogy Piton az ő kitisztított akváriumaival akarja pótolni őket. Ez a szobarészlet pont úgy festett, mintha valaki kigúnyolta volna a roxmortsi Mézesfalást, és édességek helyett döglött villamos angolnákat pakolt volna a polcokra. A szoba másik falánál egy hatalmas, üveges tárolószekrény állt, benne bájital-alapanyagok és mindenféle főzetek üvegtálkái és lombikjai sorakoztak. A plafon alatti polcon pedig ósdinak és tiltottnak tűnő könyvek halmai hevertek, de Medeának pálca nélkül esélye sem volt, hogy megszerezzen akár egyet is közülük.
Növekvő hisztériával látott neki a tisztogatásnak, de már az első üvegedénynél kellemetlen meglepetés érte. Kiderült ugyanis, hogy az nem csupán poros, hanem valami ismeretlen eredetű nyálkás réteg is borítja, ami csak még kocsonyásabb lett, amikor Medea vízzel próbálta eltávolítani.
Fogalma sem volt, mennyi ideje szenvedett odabent. Egyetlen vigasza csak az lehetett, hogy Piton ezalatt egyszer sem bukkant fel, amiért Medea roppant hálás volt neki. Mindamellett elképzelhetetlenül lassan haladt, és már kezdett éhes lenni, mikor még csak hat üveg állt fényesre suvickolva. Medea jobb híján azzal szórakoztatta magát, hogy elképzelte Pitont a gyomorforgató háziállatai helyén. Épp vigyorogva azon elmélkedett, milyen színű legyen a bájitaltantanár folyadéka, amikor az egyik különösen nyálkás edény kicsúszott a kezéből, és ripityára tört a padlón. Medea dermedten állt az üvegcserepek között, és próbálta kiűzni a fejéből a képet, amit Piton vágna, ha ezt látná. Már épp nekilátott, hogy valahova eltüntesse a szilánkokat, mikor az ajtó fenyegető nyikorgással nyílni kezdett. Medea halálra váltan igyekezett egyszerre mindenfelé és az ajtóra is nézni, de fejében az előbb békésen úszkáló döglött Piton képe átváltott rikító folyadékban békésen úszkáló saját képére, gondolatait meg elárasztották a Jamie-ét is megszégyenítő fantáziával kitalált magyarázkodások.
Az ajtóban azonban nem Piton, hanem Terry Bryant bukkant fel, immár denevérfülek nélkül. Terry gyorsan körbenézett, majd tekintete megállapodott a kővé dermedt Medeán.
- Piton nincs itt?
- Mínusz tíz pont a Hollóhátnak, mert elmaradt a professzor úr - motyogta megkönnyebbülten Medea, mire Terry vidáman a szobába lépett, és becsukta maga mögött az ajtót. - Kiengedtek a gyengélkedőről?
- Igen, már tegnap kijöhettem volna, de Madam Pomfrey valamilyen ritkán -szerintem sohasem- előforduló esetre hivatkozva benntartott megfigyelésre. Ő küldött le valami listával Pitonhoz. Gondolom a gyógyító főzeteihez kell hozzávaló. Te jó ég, miféle hely ez? - nézett most Terry körbe fintorogva.
Medea nem válaszolt, csak olyan arcot vágott, mint akit épp hirtelen jött gyomorrontás kínoz. Aztán eszébe jutott valami.
- Terry, nincs itt a varázspálcád?
- De igen . pislogott döbbenten a fiú, aztán Medea köré nézett. - Juj, büntetőmunka?
- Aha, légyszi, gyorsan add ide! - hadonászott izgatottan a lány, mire Terry villámgyorsan a kezébe nyomta a pálcáját.
- Reparo! - motyogta Medea félős pillantásokat vetve az ajtóra, miközben a lábánál heverő üvegcserepek újra edénnyé álltak össze.
- Azt hiszem, megtisztítok néhányat. Suvickus! Suvickus! - Medea további négy edényre bökött rá, és azok a következő pillanatban fényesre tisztítva hevertek a kupac tetején.
Medea vágyakozó pillantást vetett a többi mocskos akváriumra, de az már nagyon feltűnő lett volna, ha ilyen gyorsan elkészül, így letörten visszaadta Terrynek a pálcáját, aki időközben lerakta Madam Pomfrey levelét az íróasztalra.
- Te nem tudsz semmiről.
- Még szép! Főleg, hogy az én pálcámról van szó - vigyorgott vissza Terry. - Na jó, én megyek, mielőtt még összefutnék a szoba legfertelmesebb lakójával. Azt hiszem, átmegyek Roxmortsba. Kitartást, Medea!
Azzal a fiú kiviharzott a szobából.
Kis idő múlva Piton is visszatért, elégedett-sunyi oldalpillantást vetve Medeára. A lány épp akkor készült el a tizenegyedik edényével, de több mint a fele még így is hátravolt.
- Ez mi? - Medea Pitonra nézett, aki az asztalánál állt, kezében Madam Pomfrey levelével.
- Öh... - Medea rémülten kutatott olyan szavak után, amelyek remélhetőleg nem keltenek gyanakvást Pitonban. - Egy hollóhátas diák futott be nemrég, csak annyit mondott, hogy Madam Pomfrey küldi, és ledobta az asztalra.
Piton mégis gyanakodva nézett a lányra, majd a mögötte sorjázó megtisztított üvegekre. Medea egy rettenetes percig biztosra vette, hogy Piton mindenre rájött, de végül a tanár csak komoran elfordult és bontogatni kezdte a levelet. Medeának nem fűlt hozzá a foga, hogy egy szobában tevékenykedjen Pitonnal, és mivel az óra szerint dél is elmúlt, és amúgy is éhes volt, dacosan Pitonra bámult, készen rá, hogy nemleges választ kap.
- Azért ebédelnem szabad, ugye, tanár úr?
- Ó, nem venném a lelkemre, ha éhen halna, és nem folytathatná a büntetőmunkáját - felelte kaján mosollyal Piton, mire Medea jobbnak látta elpárologni, amíg még ezek után tart az étvágya.
A nagyterem majdnem üresnek tűnt, az asztaloknál szinte csak az első- és másodévesek ültek. Medea ledobta magát egy szabad helyre, és farkaséhesen belapátolta az ebédet. Sehogyan sem akaródzott visszamennie Piton szobájába, ám amikor a bájitaltantanár megjelent az ebédnél, Medea felugrott és eliramodott a kijárat felé. Legalább addig egyedül akarta pucolni az üvegeket, amíg Piton ebédel. Azonban nem telt el egy óra, és a tanár megjelent a szobájában, helyet foglalt az asztalnál, és miután kedvtelve megszemlélte Medea ténykedését, nekilátott egy könyv tanulmányozásának. Szerencsére Piton sokszor kiment, és félórákra eltűnt. Olyankor Medea sokkal gyorsabban haladt. Vele szemben a polcon egy döglött béka érdeklődve meresztgette rá dülledt szemeit, Medea jobb híján neki motyogta el átkait Pitonról (persze miután meggyőzte magát, hogy nincs a világon olyan bűbáj, amivel Piton utólag kivallathatja a békát). Már nagyon megbánta, hogy nem tisztított meg több üveget Terry Bryant pálcájával.
Piton négy óra után visszatért, és nem is ment el többet, hanem az asztalánál egy pergamen fölé görnyedve nekiállt körmölni. Medea észrevette, hogy amikor a penna finom kaparászása elhallgat, Piton őt nézi, úgy mint aki élvezetét leli a lány szenvedéseiben. Ilyenkor, amikor ránézett, Medea elgyönyörködhetett egy elbűvölő kígyómosolyban is.
Fél hatkor már a kezét sem érezte, kezdett megint éhes lenni, és rettenetesen elkeseredett a megtisztításra váró további öt üveg láttán. Piton végre felnézett, majd odasétált Medeához, és fitymálva mustrálni kezdte, milyen munkát végzett. Aztán szó nélkül visszaült az asztalához, és megint beletemetkezett az írásba, de váratlanul mégis megszólalt:
- Elmehet, Lizard! - Medea felpattant, nem akart hinni a fülének.
- Öh, vacsorázni?
- Gondolja, hogy érdekel? - pillantott fel rá megvetően Piton.
Medea nem mozdult, hanem óvatosan megkérdezte:
- Utána még visszajöjjek? - Piton hosszan kivárt, és sötét szemeit Medeára szegezte.
- Mára ennyi volt. Amilyen lassan halad, még éjjel is háborgatna a jelenlétével. Meglátjuk, használt-e a viselkedésének.
Medea annyira megörült, hogy elszabadulhat végre, hogy cseppet sem érdekelte, használt-e neki a büntetőmunka, és a nagy sietségben köszönés nélkül kiviharzott a szobából, még mielőtt Piton meggondolná magát, és a nagyterembe nyargalt, ahol már ott vacsoráztak az időközben visszatért felsőbbévesek is. Medea megkereste a barátait, és fáradtan leült közéjük.
- Kerestünk a toronyban - köszöntötte Ella. - Hol jártál?
- Hol-hol! - hőbörgött Medea, miközben rendszertelenül a tányérjára halmozott mindent, amit csak talált az asztalon. - Büntetőmunkán!
- Ilyen sokáig? - hüledezett Jamie. - Mit kellett csinálnod?
- Akváriumokat sikálni Piton szobájában.
- Piton szobájában? - nézett rá Jamie kimeredt szemekkel, és félő volt, hogy ijedtében leesik a székéről.
- Azt hittem, elküld Fricshez - motyogta Ella.
- És milyen a szobája? - nyüszítette Jamie vékony gyerekhangon.
- Amilyen ő - azzal teli szájjal beszámolt nekik a szoba berendezéséről. Barátai undorodva összenéztek.
- És végig bent volt?
- Már csak az hiányzott volna! - fakadt ki kissé hangosabban a kelleténél Medea.
- De nem is beszélt hozzád? - faggatózott tovább Ella.
- Egy büntetésről volt szó, nem kettőről - morogta Medea, mire Ella elmosolyodott.
- Jamie vigaszul egy zsák cuccot hozott neked Roxmortsból.
- Kösz, ez rendes tőletek - Medea hálásan Jamie-re pillantott, aki viszont megnyúlt képpel nézett vissza rá.
- Most mi van? Miért nézel úgy, mint aki találkozott a Zordóval?
Medea nagy meglepetésére Jamie erre csak még dermedtebb arcot vágott, és szinte belebújt az almás lepényébe. A következő másodpercben Medea rögvest megoldást kaphatott a jelenségre.
- Pilston bájitaltan tudását ismerve nem csodálkozom, ha én vagyok neki a Zordó - hangzott fel a gonosz hang, és Medea kissé zavarban, megint szembenézhetett Pitonnal, aki erre levette cseppet sem jóindulatú tekintetét Jamie-ről.
- Úgy elszaladt, Lizard, hogy erről egészen elfelejtkezett - jegyezte meg vontatottan Piton, és gúnyos félmosolyának kíséretében előhúzta a talárjából Medea pálcáját.
- Ó...öh... köszönöm - dörmögte Medea, és olyan gyorsan kapta ki Piton kezéből, mint aki attól fél, hogy az a tanár birtokában sötét erők varázslatának esik áldozatul.
Piton még egyszer körbehordozta rajtuk a tekintetét, de mivel Jamie még mindig az almákat számlálta a lepényében, Medea pedig a pálcáját kezdte vizslatni, mintha akkor látná először, nem találhatott semmi kivetnivalót bennük, így végre továbbállt. Amint eltávolodott, Ella kuncogni kezdett, és vele mosolyogtak a többiek is.

 

Folyt. köv.

Vissza