Új korszak

(Mirax)

V.

Halloween

Medea a végigszenvedett szombati napja miatt rettenetesen rövidnek találta a hétvégét. Vasárnap őrült tempóban körmölte a házi feladatait (Charlie harsogó kviddicstaktikai értekezése és a rajzolt Bólintér Irons nyöszörgése mellett, aki Bill jóvoltából félpercenként az Obstructo! hátráltató átokkal próbálta elhárítani a háta mögött lopakodó takarítószerek ádáz támadását), miközben egész nap bizonyos időközönként a többi prefektussal párban járta a folyosókat, rendbontók után kutatva.
Ugyanis vasárnap reggel tömegével kerültek a diákok a gyengélkedőre, Madam Pomfrey pedig félő volt, hogy osztódni kényszerül, ha mindet tisztességesen el akarja látni. Hamar kiderült, hogy valaki Roxmortsból hozott édességeket rontásokkal bűvölt meg, és azokat osztogatta nagylelkűen a tanulók között, vagy hagyta különféle helyeken, ahol könnyen rátalálhattak. Még a könyvtárban is rábukkantak néhányra a razzia során, de azok jól el voltak rejtve a könyvek között, különben Madam Cvikker cukorka nélkül is elintézte volna az ártást, ha meglátja, hogy megszentségtelenítik a felségterületét. Így a szerencsétlen, gyanútlan - főleg alsóéves - tanulók az ártatlan csokibékáktól tíz centis orrot növesztettek, a Drubli Legjobb Fúvógumijától, ahelyett hogy nagy lufikat eregettek volna, maguk fúvódtak fel legalább háromszorosára, Bogoly Berti Mindenízű Drazséjától pedig csinos, zöld úszóhártyával gazdagodtak az ujjaik között, ami kétségtelenül előnyös volt, ha a tóban akarták múlatni az időt, ám az írást meglehetősen körülményessé tette, arról nem is beszélve, hogy néhány súlyosabb esetnél a pórul járt diákok leküzdhetetlen vágyat éreztek egy-két légy elfogyasztása iránt.
- Bimba professzor reggel bejött a klubhelyiségbe, és kérte, hogy nagy szigorral büntessük a folyosói varázslást - magyarázta a hugrabugos prefektus Emily O'Neill, akivel Medea délután rótta a köreit az iskola folyosóin. - Azt mondta, jó lenne elkapni a tettest ebben az édességügyben is. Szerintem már Terry Bryant denevérfüleinél intézkedni kellett volna.
- Tuti, hogy a Mardekár áll a dolog mögött. Ez annyira az ő stílusuk.
- Bárcsak lenne bizonyítékunk! - sóhajtott Emily. - Szegény Terry két napot töltött a gyengélkedőn.
Medea halványan elmosolyodott. Mintha Ellát hallotta volna! Már megszokta, hogy Bryant nagy népszerűségnek örvend a lányok körében.
- Jamie Pilston szerint az Kevin Kirkland volt.
- Jó lenne elkapni.
Emily alig mondta ki, a következő sarkon befordulva máris belefutottak Kirklandbe, aki a bandája gyűrűjében épp gyanús sugdolózásba mélyedt az Eszelős Elfric lázadását ábrázoló falikárpit mellett. Emily és Medea feltűnően vizslatva őket, közeledtek a csoportosulás felé.
- Ugye, jó fiúk vagytok? - szólt oda Emily, mire Medea látványosan legyintett, és hangosan megjegyezte:
- Persze! Nekik csak bájitaltanon nagy a hangjuk... valakinek még akkor se - és itt félreérthetetlenül megbámulta Kirklandet, akinek ettől még vörösebb lett a képe a méregtől.
Már épp elhaladtak mellettük, mikor Medea a szeme sarkából észrevette a hirtelen mozdulatot, amire tagadhatatlanul számított is. Villámgyorsan lebukott az ártás elől, ami így Emily tarkója mögött elsüvítve a falba csapódott.
- Büntetőmunka! - rikkantotta diadalmasan Emily, és már húzta is elő a pergamenpapírját és lúdtollát, s közelebb lépett Kirklandhez.
- Folyosói varázslásért egy óra büntetőfeladatot kapsz - jelentette ki Medea a leghivatalosabb hangnemben.
Kirkland vad fintorgásba kezdett.
- Mit pattogsz, Lizard? Dumbledore az évnyitón azt mondja, tilos a varázslás az órák közti szünetekben. Ma vasárnap van.
- Ez így van, Kirkland! - helyeselt Medea olyan türelmes hangon, amit rossz felfogásúakkal szemben használ az ember. - De azt is mondja, hogy a tiltások teljes listája megtekinthető Frics úr ajtaján. Megnézted a listát, Kirkland? Frics úr szomorú lesz, ha nem. Pedig abból kiderülne, hogy te szinte mindet megszegted már.
Kirkland a fogát csikorgatta.
- Ha már itt tartunk, hogy megy a lábas pucolás, Lizard? Ha végzel a suliban, és sehol sem találsz munkát, ami biztos, tekintve, hogy sárvérű vagy, mehetsz a szánalmas muglijaid közé akváriumot takarítani!
- Legalább én értek valamihez, Kirkland, míg rólad ez nem mondható el. Olyan munkáról meg nem hallottam, ahol másodéves gyerekeket kell rémisztgetni, és hátulról ártást szórni másokra - fortyant fel megvetően Medea.
- Milyen nagy a szánk! Talán az iskola falai között még biztonságban vagy, de odakint... Te meg...! - itt undorodó arccal Emilyre nézett. - Ha én hugrabugos lennék, szégyenemben meghúznám magam!
- Ha megfeszülnél, akkor sem lehetnél soha hugrabugos! Egyetlen erényed sincs, amivel bekerülhetnél közénk!
- Erény?! - horkantott Kirkland. - Azokról a szánalmas tulajdonságaitokról beszélsz, amiket Dumbledore rongyos kalapja erényként szajkóz?
- Az a rongyos kalap rakott téged a Mardekárba - emlékeztette Medea, agyalágyultaknak szánt pillantással kísérve.
- Mit adjunk neki, Medea?
- Nem is tudom. Ráférne egy kis testmozgás. Szerintem segítsen ásni Hagridnak. Mondjuk kedden négytől.
- Azt leshetitek, hogy én annak az ostoba, nagy tuskónak fogok szolgamunkát végezni!
- Néztél mostanában tükörbe, Kirkland? - csattant fel Emily. - Ott biztosan látnál egy ostoba, nagy tuskót!
- Jól hallottam, hogy Dumbledore professzor vadőréről beszélt? - fordult Emilyhez Medea.
- Igen, de Dumbledore-nak is elment az esze, hogy csupa korcsot meg gyagyást pátyolgat! - vicsorgott Kirkland.
- Sajnálom, Kirkland, de azt hiszem, jobb, ha befogod a szád, mielőtt még egész hétre betáblázunk büntetőmunkákkal. Szidtad Hagridot, így ezzel már két óra büntetőfeladat. Kedden négykor legyél Hagrid kunyhójánál!
Azzal a két lány fontoskodó biccentéssel továbbállt, hogy aztán a sarkon túl kárörvendő nevetéssel a falhoz dőljenek.
Két emelettel lejjebb, mikor épp a tanári szoba felé közeledtek, Emily oldalba bökte Medeát, mire a lány a mutatott irányba nézett. Kirkland állt ott nem messze, és épp Pitonnal beszélt. Medeának nem esett nehezére kitalálni, miről lehet szó.
- Lizard, miről beszél itt Kevin? - szólította meg Piton, mikor Emilyvel a közelbe értek.
- Büntetőfeladatot kapott tőlünk - állt meg a két lány. - Prefektusok vagyunk, jogunkban áll, tanár úr.
- Igen, jogukban áll, de nem visszaélni vele - szűrte a fogai között a szavakat Piton.
- Nem éltünk vissza vele, tanár úr. Kirkland varázsolt a folyosón, ezért egy óra büntetőfeladat jár neki. Továbbá szidalmazta Hagridot, ezért még egy órát kapott.
- És akkor még figyelembe sem vettük, miket mondott Dumbledore professzorról és rólunk - kotyogott közbe Emily.
Piton különös mosollyal bámult vissza Medeára, Emilyről mintha tudomást sem vett volna. Medea állta a fekete szemek vizslatását.
- Élvezi a hatalmat, ugye, Lizard?
- Nem, tanár úr. A rendet élvezem.
Piton még különösebb arcot vágott, majd hirtelen hátat fordított, és otthagyta őket. Kirklandnek szemlátomást földbe gyökerezett a lába a döbbenettől, hogy Piton nem oldotta fel őt a büntetőfeladat terhe alól.
- Ezt még megkeserülöd, te ütődött sárvérű, meg az a tohonya mamlasz is! - acsargott Kirkland.
- Szia, Hagrid! - köszönt hirtelen Medea Kirkland háta mögé nézve.
- Ilyen hülyének nézel, hogy bedőlök ilyen béna... - de Medea a szavába vágott, még mindig Kirkland mögé bámulva.
- Találtunk neked segítséget. Kirkland kedden felássa azt a részt, amit valamelyik nap Charlie Weasley említett nekem.
Kirkland majdnem összeesett ijedtében, amikor Hagrid dörmögő hangja valóban felhangzott mögötte.
- Remek, remek, rendes tőletek. A negyedéveseknek most tartja az órát Ebshont professzor az orrontó furkászokról.
- Igen tudjuk, Charlie mondta. Hagrid, jól teszed, ha Kirkland körmére nézel kedden, mert lehet, hogy szabotálni akarja a büntetőmunkát.
Azzal a két lány Hagrid társaságában magára hagyta a szüntelenül motyogó, remegő kezű mardekárost.
Mikor Medea mindezt elmesélte Ellának, a Pitonnal való összetűzést hallva a lány csak összeráncolta a szemöldökét, de nem szólt rá semmit.

*

Hétfőn bájitaltanon Medea ismerőseiként üdvözölhette a tanterem polcain megjelent kígyók-békák üvegedényes tömegét. Ezen az órán Pitonnak nem is lehetett rá panasza, ugyanis a terem díszlete azonnal eszébe juttatta a büntetőmunkáját, aminek az emléke túlságosan is élesen élt még benne. Óra után a többieken úgy látszott, minden vágyuk kiszabadulni végre a teremből, nem mintha máskor szívesen tébláboltak még ott.
Asztronómiaóra után pedig már alig várták a vacsoraidőt, ugyanis Halloween napja volt, és ilyenkor a nagyterem új díszbe öltözve fogadta a diákokat, az asztalok meg ünnepi lakoma alatt roskadoztak. Az utolsó óra után Medea és Bill is segítettek McGalagonynak, Flitwick professzornak és Hagridnak az előkészületekben. A pislákoló töklámpások és a mennyezet alatt vijjogó ezernyi denevér még a felsőbbéveseket is újra meg újra lenyűgözte.
A diákok lassanként szállingózni kezdtek, miután degeszre tömték magukat, és Charlie meg Jamie is feladták a küzdelmet a "ki eszik több gesztenyés-mandulás pitét?" versenyben, melynek elsődleges célja volt felzabálni az összest, de ezt hamar meghiúsították a mindig újratöltődő tálak. (Egyébként Jamie nyert, de már úgy tűnt, hogy a következő falatot csak úgy tudná leküzdeni, ha a szeme kipottyanna a helyéről.)
Medea Ellával a sarkában beállt az ajtó előtt összeverődött kisebb tömegbe, ahol mindenki laposakat pislogva kifelé igyekezett.
- Meg kéne átkozni azt, aki elöl így feltartja a sort - hallatszott valahonnan elölről.
Medea odanézett, és nem messze tőle meglátta Kirkland összetéveszthetetlen fejét, ahogy kezében egy fél kuglóffal épp Nora Brownnak magyarázott, aki hűséges ebként nagyokat bólogatott és nagyokat vihogott, attól függően, hogy mit kívánt a helyzet.
Közben egy kisebb, fekete felhőnyi denevér húzott el a fejük felett, mire az álmos diákok nevetve behúzták a nyakukat.
- Tudod kire emlékeztetnek ezek engem? - röhögött félhangosan Kirkland, és vadul forgolódva visszanézett a Hollóhát asztala felé.
Medea hirtelen indíttatásból átfurakodott az előtte bámészkodó két hollóhátas között, és beállt szorosan Kirkland mögé, aki közben folytatta szerinte roppant szórakoztató monológját. - Arra a hollóhátas majomra! Kár, hogy...
Egy pillanat műve volt: Medea előhúzta a pálcáját, és finoman Kirkland nyakához érintette. Nem volt biztos benne, hogy ez így is működik, de el sem gondolkodott rajta.
- Sonorus! - suttogta, és a következő percben a mardekáros hangja bezengte a termet.
- ...képet vágott Bryant - bődült Kirkland hangja, aki egy hosszú pillanatig észre sem vette a változást, és csak tovább beszélt, de a körülötte állók egy emberként hőköltek hátra. -, amikor eltalálta a denevérfül rontásom...
Kirkland hirtelen elhallgatott, mert észrevette, hogy a teremben egytől-egyig mindenki néma csendben felé fordul. A falak még visszhangozták a szavait.
- Mi a fene?! - harsogta dühösen, és vadul körbenézett.
Medea mögött a tömeg most lassan kétfelé nyílt. Medea gyorsan elkotródott Kirkland közeléből. A tömegben nyílt folyosón McGalagony, Flitwick professzor és Piton közeledett Kirkland felé, aki nem tudta megállni szitkozódás nélkül, s bár motyogva adta elő, Medea bűbájától mindenki tisztán hallhatta, s ettől sokak arcára kiült a vigyor.
- Hallgasson már egy percig, Kirkland! - ripakodott rá McGalagony, miközben Flitwick megbökte Kirklandet a pálcájával.
- Silentium! - sipította a professzor, mire Kirkland hangja a régi lett, és a dünnyögését csak a környéken állók hallhatták.
- Köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt az élményét, Kirkland! Ha nem bánja, szívesen díjaznánk. Gondolom a kollégák is egyetértenek velem - nézett szét McGalagony ellentmondást nem tűrően.
Flitwick nyomban bólintott, s Piton is, bár csak ímmel-ámmal, azt is akkor, mikor tekintete találkozott McGalagony szúrós pillantásával. Kirklanden ellenben úgy látszott, hogy nagyon is bánná.
- A diáktársára küldött rontásért egy heti büntetőmunkát kap a háza vezető tanárától - McGalagony itt olyan szigorúan összevont szemöldökkel meredt Pitonra, mintha a tanár is egy lenne a sok csintalan diák közül.
- Valaki meg őrá küldött rontást! - csacsogott közbe Nora Brown, mire ő is részesülhetett McGalagony megrovó tekintetében.
- Valóban, Brown kisasszony, de ezúttal hajlandó vagyok eltekinteni a büntetéstől, figyelembe véve, hogy valószínűsíthetően jó célt szolgált.
Erre meg Piton vágott olyan képet, mint akit betuszkoltak egy mumusoktól hemzsegő szekrénybe. Nora pedig, bizonyára hogy igazodjon a hajcsatja színéhez, bosszúságában ellilult. Piton lassan körbenézett a körülötte ácsorgó diákokon, és Medeát megpillantva sötéten a lányra meredt, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy ne látsszon rajta se a megkönnyebbülés, se az öröm, hogy Kirklandet két nap alatt kétszer küldték büntetőmunkára.
- Mehetnek a körleteikbe! - utasította a bámészkodókat MvGalagony, ő maga pedig, Flitwickkel a nyomában, visszaindult a tanári asztal felé.
Piton még vetett egy neheztelő pillantást Kirklandre, szemlátomást kínzó gyötrelemnek érezte, hogy meg kell büntetnie egy mardekárost, és ő is McGalagony után indult. Ám ahogy Medea elé ért, egy pillanatra megtorpant.
- Most nagyon ravasznak érzi magát, ugye, Lizard? - suttogta olyan halkan, hogy Medea látta, Ella is észrevétlenül közelebb araszol, hogy hallja. Piton szemei szinte felnyársalták Medeát. Körülöttük a diákok újra lökdösődésbe kezdtek, és az eseményeket tárgyalva kifelé igyekeztek.
Medea legszívesebben rávágta volna Piton kijelentésére, hogy igen, de végül értetlen kifejezést erőltetett az arcára.
- Nem tudom, mire gondol, tanár úr, de meg kell hagyni, aki tette, igen leleményes volt - Medea nem tudta elfojtani könnyű, kaján mosolyát, amire Piton arca csak még kevésbé szívderítő látványt nyújtott.
- Nem tudja! - prüszkölte Piton. - A módszer elárulja magát, Lizard!
Medea néma mosollyal felhúzta a szemöldökét, és Piton arcába bámult, akin ettől úgy látszott, rögtön valami főbenjáró átkot szór a lányra, de aztán csak mérges vicsorgással odébbállt.
Medea összenézett Ellával, és halkan kuncogni kezdett, miközben besöpörte a mögötte tébláboló griffendélesek gratulációit, akikkel Ella előtte közölte a tényeket. A hír eljuthatott Terry Bryant fülébe is, mert a hollóhátas fiú feltartott hüvelykujjával, vigyorogva biccentett Medea felé.
- Nem tudom, Piton olvas a gondolataimban? - morfondírozott Medea a Griffendél-torony felé menet. - Vagy azt képzeli, hogy minden hang-bűbáj mögött én állok?
- Miért, eddig nem így volt? - mosolygott Ella.
- Nem... mármint, de... de...
- Amúgy sem hiszem, hogy olvasna a gondolataidban. Legfeljebb az olyanokéban, mint Kirkland. De az övében nem nehéz. Szinte a homlokára van írva az összes gondolata: rontás és kvaff.
- Hát, Medea - loholt utánuk Bill. - Nekem úgy tűnik, csak azért jársz bűbájtanra, hogy mindent kipróbálj Kirklanden. Nem hiszem el, hogy sohasem nekem jut az eszembe ilyesmi!

 

Folyt. köv.

Vissza