Új korszak

(Mirax)

VI.

Egy történelmi nap

Másnap a diákok borús időre ébredtek. A Griffendél-toronyban ezt is késve tették, ugyanis előző este a klubhelyiségben még folytatták a nagyteremben megkezdett mulatozást, és nagy részét elpusztították a Roxmortsból beszerzett készletnek. Jim Stupper eldurrogtatott jó néhány dr. Filibuster csillagszórót és sikoltozó petárdát, de erre meg felbukkant McGalagony professzor, és mindenkit ágyba parancsolt a petárdákat is megszégyenítő, villámló tekintetével.
- McGalagonynak előbb el kéne tüntetnie a táskákat a szemem alól, hogy valamit produkálhassak az órájááán - Jamie mondatának vége hosszú ásításba fulladt, és széttárt karjával ügyesen fültövön vágta Billt, aki a néhány órányi alvásnak köszönhetően túl lassú reflexszel rendelkezett.
- Ráadásul Jeremy kviddicsmeccsről álmodhatott, mert egész hajnalban azzal fenyegetőzött, hogy ránk küldi a gurkót - dörzsölgette sajgó fülét Bill.
- Jaj, ezek a baglyok! - rezzent össze Medea, amikor a vijjogó bagolyposta felverte csendes szendergéséből.
Ella közben egy knútot nyomott az egyik bagoly erszényébe, és szétcsavarta a Reggeli Próféta friss számát.
- Mi lenne, ha nem mennénk átváltoztatástanra? - tette fel a költői kérdést Jamie, és megint ásítani készült, amit látva Bill ezúttal előrelátón elhajolt a közeléből.
- Azonnal tudná, miért nem vagy ott, és akkor szinte biztos, hogy sikerülne sárkánnyá változnia... már tegnap éjszaka is közel volt hozzá - csóválta a fejét Medea.
Ella most értetlenül leeresztette az újságját, ami mögött eddig bujkált.
- Szerintetek hogy érti azt a Reggeli Próféta, hogy Tudjátokki eltűnt?
A többiek álmosan pislogva néztek vissza rá.
- Úgy értik, hoppanált? - próbálkozott óvatosan Jamie.
- Menj már! Gondolod, ez olyan nagy hír? - torkollta le szelíden Medea. - Nyáron már mi is letehetjük a vizsgát, rólunk mégsem írnak.
- De mi nem vagyunk Tudjátokkik!
- Miket nem mondasz, Jamie! - vigyorgott Bill.
Ella most szó nélkül feléjük fordította a címlapot, amelyen öles betűkkel ez állt: Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén eltűnt!
Most mintha letörölték volna az álmosságot a kis társaság arcáról.
- Olvassuk el! - Bill, Charlie és Jamie átverekedték magukat az asztal túloldalára, és áthajolva a két lány felett olvasni kezdték a cikket.
- Gondoljátok, hogy ez valami kacsa? - nézett fel a többiekre Medea, miután végzett az olvasással.
- Nem hiszem, hogy ki mernének adni egy ilyen cikket, ha Tudjátokki még itt lenne - ingatta a fejét szemöldökráncolva Bill. - Az írója délutánra már ékes bizonyítékot nyerhetne róla, hogy mekkorát tévedett. Kétlem, hogy van valaki, aki ekkorát kockáztatna.
- Ez hihetetlen - motyogta Charlie, miután lezuttyant egy szabad székre.
A teremben mostanra már figyelemreméltóan felerősödött a hangzavar, és mindenfelé Reggeli Prófétát bújó csoportok ücsörögtek, pillantásra sem méltatva az ínycsiklandozó kolbász- és rántottahegyeket.
Medea felkapta a fejét.
- Kérdezzük meg Dumble...! - azonban ahogy a tanári asztal felé fordultak, azonnal észrevették azt, ami eddig nem tűnt fel nekik. Nemhogy Dumbledore, de sok más tanár is, például McGalagony professzor, sőt Hagrid sem jelent meg reggelinél, amire emlékezetük szerint sohasem volt még példa.
A barátok összenéztek, majd lassan szétterült az arcukon a vigyorgás, és Jamie hujjogva ledobta magát Charlie mellé, rémült kiáltást kiváltva Jane Darlingtonból, aki a szóban forgó széken ült, de Jamie valahogy nem vette őt észre. A tanári asztalnál Bimba professzor körül kisebb tömeg verődött össze, és Billék még ilyen távolságból is jól látták a boszorkány örömtől ragyogó arcát. Ella emlékezete szerint, ennyire legutoljára akkor örült, amikor a mandragórái kiléptek végre a kényes kamaszkorból.
Bill még mindig az újságba mélyedt, és arcán a meglepettség keveredett az örömmel.
- Ez a Harry Potter egyidős lehet Ronnal - fordult hitetlenkedve az öccséhez.
- Ki az a Ron? - pislogott Ella.
- Áh, csak a legkisebb öcsénk - legyintett félvállról Charlie. - Képtelenség, hogy egy egyéves gyerek képes legyen ilyesmire.
- Ron legfeljebb a tejbepapit tudja csúnyán elintézni, de nem Tudjátokkit!
- Tényleg fura, de kit érdekel - vonogatta a vállát Jamie. - Hú, tényleg! Piton!
Jamie felvillanyozódva a nyakát nyújtogatta a tanári asztal felé, ahol Piton széke ugyancsak üresen állt.
- Ó, nincs itt! De kár! Úgy megnéztem volna a képét! - sóhajtott most kissé kedveszegetten.
- Biztos a szobájában zokog a döglött kákalagjai között! - nyekeregte fintorogva Medea.
- Biztos ki van borulva, hogy eltűnt a mestere.
- És pont ma nincs bájitaltanunk! - kiáltott Jamie a tenyerébe öklözve.
- Na, ezt a mondatot se halljuk többet Jamie Pilston szájából! - kacagott Medea.
- Biztos vagy benne, Jamie, hogy órát akarsz a bizonyára a szokásosnál is harapósabb Pitonnal? - vonta fel a szemöldökét Ella.
- Ez igaz. Akkor azt remélem, hogy a mi óránkra majd lehiggad.
- Sajnos attól még a tanárunk marad, hogy Tudjátokki már nincs - görbült le Bill szája.
- És a képébe sem röhögheted, hogy ennek nagyon örülsz - ingatta a fejét bosszankodva Medea.
Annyira lefoglalta őket a híráradat, és a közelben ülő hollóhátasokkal rögtönzött kisebb ünneplés, hogy a nagyteremben ülőknek egytől-egyig kiment a fejéből, hogy órára kéne menniük. Az elsőnek feleszmélt griffendélesek is legalább tízperces késéssel indultak kifelé. Miután Ella összecsavarta az újságját, Jamie pedig magához vett egy tál gyömbéres kekszet, rohanvást felfelé mentek átváltoztatástanra.
A terem előtt azonban újabb meglepetés érte őket. A hiányos ujjú legendás lények gondozása tanár, Ebshont professzor álldogált az ajtónál összeverődött társaik között.
- McGalagony professzor nem tartózkodik az iskolában. Az órájuk elmarad - mondta éppen, amikor Medeáék hallótávolságon belül értek. - Ha indoklást akarnak, olvassák el a Reggeli Próféta mai számát. Bár az arcokat elnézve ezen már túlestek.
Mosolygott az idős professzor, és elbicegett mellettük.
- Ó, úgy gondoltam, hogy ma én sem tartom meg ebéd után maguknak az órámat. Remélem nem keserítettem el senkit! - nézett vissza rájuk hamiskás mosollyal, és öreges kuncogással otthagyta őket.
- Huhú! - rikkantotta Jamie. - Már csak a sötét varázslatok kivédésének kéne elmaradnia, és akkor lenne egy egész napunk szabadon!
- Rendezhetnénk valami ünnepséget Harry Potter tiszteletére - indítványozta Amie.
- Jó ötlet - helyeseltek többen is. - Együtt lehetne tartani a Hollóháttal meg a Hugrabuggal.
- A Mardekárt miért hagytátok ki? - csattant fel színlelt felháborodással Ella, mire a többiek tenyerüket dörzsölve vigyorogtak.
- Meghívhatnánk Pitont is, biztos meghatná, hogy gondoltunk rá - ajánlotta Medea is, miközben lefelé futva szedték a lépcsőfokokat.
- Ha átadod neki, felőlem oké - tárta szét a karját nevetve Bill.
Lent a bejárati csarnokban szinte ott tolongott az egész diákság.
- Nekünk gyógynövénytanunk lenne Bimbával - hajolt Medeához Emily O'Neill -, de azt mondta, ma nincs kedve hozzá, és csináljunk nyugodtan, amit akarunk.
Mint kiderült, mindenkinek elmaradt az órája, vagy a tanárok lázadásos hangulata, vagy egyszerűen a hiányzása miatt.
- Azt hallottam, hogy Piton meg akarta tartani a negyedéves hugrabugosok óráját - folytatta Emily felemelve a hangját, hogy Medeáék jobban hallhassák a zsivajban -, de amikor bement a terembe, a diákok nem voltak hajlandóak elhallgatni, és Madeleine Ogden kijelentette, hogy Bimba professzor az egész Hugrabugot felmentette a mai nap alól. Persze Pitont nem érdekelte a dolog, meg nem is nagyon hitte el, de aztán maga Bimba futott be, és félrehívva Pitont mondott neki valamit, így aztán kénytelen volt lemondani az óratartás örömeiről.
Mivel jobb ötlete senkinek sem támadt, a csődület bevonult a nagyterembe, és birtokba vették az asztalokat meg székeket, melyeket néhány jól irányzott röptető bűbájjal a falak mellé állítgattak. Az egyik hugrabugos prefektus elintézte, hogy a reggeli maradványai visszakerüljenek az asztalokra - a Hugrabug háza ugyanis valahol a konyha közelében volt, és bizonyára sikerült kifigyelnie, merre lehet lejutni a házimanókhoz -, míg a többi klubhelyiségből hamar előkerültek a csótánycsokrok, Bűvös Bizserék, vajsörrel teli palackok és egyéb roxmortsi nyalánkságok. Valaki még egy hatalmas, bordó vásznat is kifeszített (valószínűleg egy jobb napokat látott ágyfüggönyt) a tanári asztal mögötti falra, rajta a hevenyészett Éljen Harry Potter! felirattal.
Senki még csak rájuk sem nézett, néha betévedt egy-egy mardekáros, de meghallva az összejövetel okát, gyorsan ki is fordult. Ebéd táján befutott ugyan többek között Sinistra professzor és Flitwick is, de mindketten csak kuncogtak a rendbontás láttán.
- Ejnye, ejnye, mi van itt! - csóválta a fejét Bimba is, és rákacsintott a tömegre.
A mögötte haladó Piton viszont úgy torpant meg, mint aki falba ütközött, és sápadtan rámeredt az olykor csilingelni kezdő Éljen Harry Potter!-re, de semmi egyébbel nem reagált, bár amikor leült a tanári asztalhoz, úgy bámult vissza a válla fölött a lengedező függönydarabra, mintha egy különlegesen büdös, butykornyállal teli vödröt látna ott.
- Elég rosszul néz ki - jegyezte meg Jamie a bájitaltantanár láttán, immár az ebéd idejére visszarendezett asztal mellett ülve.
- Nem emlékszem, hogy nézett már ki jól is - tanakodott Medea.
- Amúgy nem hiszem, hogy rosszabbul néz ki - vizslatta most Ella is Pitont.
Való igaz volt. Piton talán csak egy árnyalatnyival volt sárgább a szokásosnál, és valamivel ingerlékenyebb is, de úgy tűnt, csak azért, mert bosszantja a zsibongás meg a rendetlenül vonuló és kurjongató tanulók serege.
- Elég undorodó arcot vág. Gondolom dühíti, hogy ma senkit sem tud lealázni.
- Biztos hiányzik neki az én elcseszett löttyeim bűze - vigyorgott Jamie.
Medea hátratekintett Pitonra, aki mintha csak megérezte volna, visszanézett rá, s amikor találkozott a tekintetük, a varázsló kérdőn felvonta a szemöldökét, arcára pedig kiült az a rá oly jellemző "na, mit bámul, Lizard?" kifejezés. Medea gyorsan elfordította a fejét, és maga sem tudta miért, de megborzongott.
Később Medeáék szemtanúi lehettek, amint Piton a bagolyház előtt belebotlott egy csapat másodéves hollóhátasba. A bájitaltantanár valósággal elzöldült a diákok Harry Potter feliratú szalvétái láttán. Fenyegető pillantásokkal megtoldva ráripakodott a megszeppenve pislogó csoportra, hogy azonnal tüntessék el azt a "limlomot", és épp súlyos pontlevonásokat akart végrehajtani, amikor Vectra professzor jelent meg a folyosón, s elhaladva mellettük, fennhangon megdicsérte az egyik hollóhátas szalvétáját, ami időről-időre madárrá hajtogatta össze magát és szárnycsapkodva körberepülte a tulajdonosa fejét. Piton ezt hallva közveszélyes arcot vágott, és a hollóhátasok jobbnak látták Vectra után vetni magukat. Jobb híján Piton Medeáékra förmedt rá, hogy mit ácsorognak ott, de amikor -Ella baglyát is beleértve- három kérdő szempárral találta szemben magát, úgy döntött, inkább elvonul.
Ettől az incidenstől eltekintve az egész nap olyan vidáman és felszabadultan telt, mint ahogyan a vizsgák után szokott. (Bár az is igaz, hogy ezután Piton valószínűleg kellemesebb helynek ítélhette a szobáját, mert senki sem találkozott már vele aznap, leszámítva a vacsoránál, aminél többek szerint csak azért jelent meg, hogy lelohassza a diákok reményeit azzal kapcsolatban, hogy talán a sokkoló események hatására kész éhen veszni - bár Jamie meg mert volna esküdni rá, hogy inkább mások étvágyát óhajtja a jelenlétével száműzni.)
Mindenesetre ezen az éjszakán is hosszúra nyúló mulatozás folyt a klubhelyiségben - sőt, a tanári szoba ablakán is késő éjszakáig fény szűrődött ki-, s a diákok másnap ugyancsak kimerült ébredésre számíthattak.

*

Bár másnaptól újra folyt a tanítás, a közhangulat az első napokban így is magasan szárnyalt - már persze ez alól kivételt jelentett a Mardekár, mert ennek tagjai kissé mintha visszafogták volna magukat, és olykor határozottan zavarodottnak tűntek. Miközben a tanulóknak a bűbájokat kellett volna gyakorolniuk, vagy a kínai falókáposzta ápolásán kísérletezniük, többnyire az események tárgyalására használták fel az időt és hangzavart. Reggelinél a megszokott bagolyposta két-háromszorosa röppent be a nagyterembe, és mindenki éhes tekintettel meredt a külvilágból kapott hírekre, levelekre (nem mintha bármi kivetnivalójuk lett volna a feltálalt reggelivel kapcsolatban), amelyben az ismerősök tájékoztatták őket a fejleményekről.
Csütörtök reggel mégsem Voldemort, még csak nem is Harry Potter került a címlapra. A Reggeli Próféta első oldalán található kép egy meglehetősen romos utcát ábrázolt, ahol egy csapatnyi minisztériumi ember fogott közre egy eszelősen kacagó varázslót.
-Ez borzalmas! - dörmögte Jamie, és inkább visszafordult a rizspudingjához. - A fickó kinyírt egy tucat muglit meg egy varázslót. Uh, nem lennék a Varázsbűn-üldözésiek helyében.
- Mutasd! - kapta ki Medea Jamie kezéből az újságot, és tanulmányozni kezdte a cikket meg a hozzá tartozó képet, amin az elfogott varázsló csak nyugodtan ácsorgott, és roppantul jót derült a körülötte heverő holttestek felett.
- Milyen fiatal még! Ki hinné róla? - csóválta a fejét sajnálkozva Medea. - Pedig olyan jóképű. Nem, Ella?
Ella most odahajolt, és amíg belefúrta a tekintetét az újságba, még a szájában lévő falatról is megfeledkezett.
- Aha - felelte kissé álmodozón, és - Jamie szerint - bárgyún elmosolyodott.
- Mindig tudtam, hogy a lányok nem komplettek - szörnyülködött Jamie, és Billel fintorogva a két lányra bámult. - Ti belezúgtatok egy őrült tömeggyilkosba!?
- Nem ezt mondtam! - háborgott méltóságteljesen Medea. - Csak megjegyeztem, hogy jól néz ki, és hogy elsőre biztos szimpatikus lenne...
- Megáll az eszem! Egy rakás embert kicsinált, és úgy vihog rajta, mint Kirkland a rontásain. Te meg...
- Állj már le! - torkolta le Medea.
- Nézzétek! - intett a fejével Bill a tanári asztal felé, ahol a tanárok elmélyülten a Reggeli Prófétájukba temetkeztek, Dumbledore professzor pedig szemöldökét ráncolva, összehajolva tanácskozott McGalagonnyal. Az asztal végén ott ült Piton, előtte egy kiterített újság feküdt, és látszólag tudomást sem vett a világról. Arcán visszataszító, fanatikus izgalom ült, amitől még állandó sápadtsága is eltűnt.
- Életemben nem láttam még ilyen... boldognak. Már ha ezt az állapotot így hívják nála - fordult el undorodva Jamie.
- Még akkor sem, amikor egy vödörnyi pontot von le tőlünk - tódította Bill is.
Medea megint az újságba nézett.
- Ez a Black egyidősnek tűnik vele - jegyezte meg -, talán évfolyamtársak lehettek.
- Az egy dolog, hogy a Mardekár utál minket, de hogy utálják egymást is, az durva! - csóválta a fejét Jamie.
- Ki mondta, hogy Sirius Black mardekáros volt?
- Menj már! - fortyant fel Jamie. - Már megint ezzel jössz?! Olyan jóképű!
- Ne vonyíts, te bolond!
- Nem tűnik őrültnek - jegyezte meg Ella olyan arccal, mint aki csak most tévedt oda.
Jamie csak azért nem nyomta a fejét a rizspudingjába, mert túl finomnak találta.
- Kíváncsi vagyok, van-e ennek valami köze Tudjátokkihez - merengett Bill még mindig Pitont nézve, aki időközben olyan elégedett arcot vágott, mintha arany fokozatú Merlin-díjat kapott volna. - Nem tudom, jó-e az nekünk, ha Piton így örül valaki azkabani fogságának... Még a végén igazat kell adnunk a lányoknak...

Azért a szokatlan történések mellett jutott idő a rohamos léptekkel közeledő kviddicsmeccs kibeszélésére is. Piton továbbra sem tett le arról, hogy hátráltassa a Griffendél felkészülését a szombati mérkőzésre. Nem volt elég neki, hogy alig hagyott időpontot gyakorlásra a Griffendélnek a kviddicspályán, hanem még amikor eljött volna végre az edzés ideje, akkor is mindig sikerült a csapat valamelyik tagját mondvacsinált okokból büntetőmunkára küldenie. Charlie tajtékzott a dühtől, de nem tehetett semmit ellene.
Bár ha a büntetések szóba kerültek, azt is meg kell említeni, hogy Kirklandnek is akadt programja a hét napjain. A keddi büntetését szerdára napolták, így délutánját Hagridnál töltötte a kertet ásva - a fél Griffendél-torony az ablakokban lógva kacagott -, míg a többi napon sajnos megúszta egy-két páncél-suvickolással, tekintve, hogy Piton szabta ki rá a büntetést, igaz, ez is jóval több volt, mint amennyit a bájitaltantanár önszántából megítélt volna.
Piton egyébként a Harry Potter névre továbbra is úgy fújt, mint egy dühödt macska. Charlie, ahogy egy ebédnél elkotyogta, megtudta Hagridtól, hogy Piton együtt járt a Roxfortba Harry Potter apjával.
- ...és, nos, nem voltak épp baráti viszonyban. Hagrid valahogy így mondta, de amikor tovább kérdezősködtem, valamiért az acsarkákról kezdett beszélni, pedig ki nem állhatja az ilyen unalmas állatokat - csóválta a fejét tanácstalanul Charlie.
- Nem csoda, hogy a kis Harry apja nem kedvelte. Piton biztos kiköpött kis tizenéves halálfaló volt már akkor is - jegyezte meg Ella.
- Hát, legalább annyira szerethette, mint mi Kirklandet - helyeselt most Bill.
Medea csodálkozó arccal a fiúra meredt.
- Miért? Én ma délután nagyon is szeretem Kirklandet, amikor majd a trófeateremben fog páncélt fényesíteni.
- Egyébként is, Kirkland, mint halálfaló? - horkantott Jamie. - Annyira sötét, hogy még Tudjátokkinek se kellett volna. Ahhoz nagyon szorult helyzetben kellett volna lennie.
- Most abban van - felelte félmosollyal Bill.

 

Folyt. köv.

Vissza