Új korszak

(Mirax)

VII.

Kviddics

Szombat reggel úgy tűnt, a nap is kíváncsi a Griffendél-Mardekár meccsre, mert a hét többi napjával ellentétben most végre előbújt a felhők közül, és valamennyire felmelegítette a novemberi hűvösben didergő szurkolótábort. Az utóbbi hetekben egyre fokozódó hangulat a mérkőzés kezdetére valóban a tetőfokára hágott. Mindenki kieresztette a hangját, és Madam Pomfrey már jó előre készülhetett torokfájást gyógyító főzeteivel. Alig telt el néhány perc, és a lelátó háromnegyed része már szinte őrjöngött az örömtől, ugyanis a Griffendél három gól és egy értékesített büntetődobás segítségével már 40:0-ra vezetett.
- Milesnál a kvaff - jelentette Jamie Pilston, aki a meccs kommentálását vállalta -, most elindul a karikák felé... senki sincs vele szemben, csak a Griffendél őrzője, Jim Stupper!... Gyerünk, Jim, rajtad a világ szeme... és... mit csinál Stupper?! Elhagyja a karikákat, és kijön Miles elé, bizonyára blokkolni akarja a mardekáros dobását. Hát... bátor vállalkozás! Miles lendíti a kezét... és... a kvaff elakad Stupperben! Szép védés volt!
A Griffendél-tábor megünnepelte az őrzőjük védését, miközben a pályán Stupper már továbbította a kvaffot a csapattársainak. Ám alighogy elfordult, Kirkland egy alattomos mozdulattal utána küldte az egyik gurkót, ami nagy puffanással a griffendéles háta közepébe csapódott. Stuppernek a lélegzete is elakadt, és az ütéstől lefordult a seprűjéről. Ha Jeremy Dyke nem kapcsol villámgyorsan és kapja el, mielőtt földet ér, alaposan összetörhette volna magát, és akkor Madam Pomfreynak többre lenne szüksége egy-két torokfájás-csillapító italnál.
- Ez... ez... nem is találok szavakat! Jellemző a Mardekárra! - ordított Jamie, szinte szüksége sem volt a mágikus hangerősítőre. - Most mindenki láthatja, hogy Kirkland megérdemelte a büntetőmunkáit.
- Pilston, szerintem ez nem tartozik ide! - szólt bele szigorúan McGalagony.
- Igen, persze. De nézzük a meccset! Madam Hooch természetesen büntetődobást ítélt, amit a Griffendél hajtója, Stones fog elvégezni... és...! Igeeen! Az állás 50:0!
A lelátó kis híján felrobbant, de nem csak a hangorkántól, hanem attól is, hogy Bill Weasley eldurrogtatott egy dr. Filibuster tűzijátékot, amire McGalagony szúrósan a Griffendél-szektor felé nézett, Medea pedig ijedten Billre ripakodott, hogy prefektusként ne csináljon ilyet.
- Ó...! - hallatszott Jamie csalódott hangja, és most a lelátó szemközti fele kezdett vad éljenzésbe. - A Mardekár valahogy gólt dobott, nem is értem hogyan...
- Pilston!
- Nem szóltam, tanárnő!... Tehát... de mi ez? A Griffendél fogója, Charlie Weasley most zuhanórepülésbe kezdett... igen, ott a cikesz, magasan a Mardekár póznái felett! Weasley megállíthatatlanul suhan, de ott van már a nyomában a mardekáros fogó, Bólintér Irons is...!
- Kicsoda? - hördült meglepetten McGalagony.
- Ja... öö... szóval Michael Irons követi Weasleyt - hebegte bizonytalan zavarral Jamie szinte hadarva.
- Bart Irons, Pilston! - pirított rá McGalagony.
- Ja-ja, persze, csak nyelvbotlás volt. De időközben Ponte, a Mardekár egyik terelője elállta Charlie Weasley útját... ó... a cikesz újra eltűnt! Na, sebaj, mert a kvaff megint nálunk van. Mármint megint a Griffendélnél van - helyesbített gyorsan Jamie, még mielőtt McGalagony közbeszólhatott volna.
Odafent Charlie kitartóan járatta szemeit a pályán, miközben Bólintér Irons körülötte sertepertélt. Odalent, a meccs állását jelző táblán a 70:20 állt, de épp a Mardekár támadott, ám Stupper megint a helyén volt, és blokkolta a dobást. Bólintér Irons mérgesen lerikácsolt a társainak:
- Gyerünk, Kirkland, küldj még egy gurkót arra a nyavalyás... - és amilyen jelzők innentől következtek, azok között csak a legszebb volt a nyavalyás.
Charlie gonoszkodó mosollyal odakiáltott:
- Hé, Irons! Úgy látom, két nap nem volt elég a takarítószerek között, hogy a szád ne legyen ilyen mocskos!
Irons falfehéren felé fordult, és remegő hangon odavicsorogta:
- Te voltál az, Weasley!
Charlie értetlen fejjel pislogott.
- Ezt hogy érted? - aztán mint aki megvilágosodott, hahotázva felkiáltott. - Ez azt jelenti, hogy gőzöd sincs, ki dugott a szekrénybe? Irons, te ütődöttebb vagy, mint hittem. Arra is csak egy mardekáros képes, hogy ne tudja megfigyelni...! - Charlie hirtelen Irons felé iramodott.
A mardekáros rémült kiáltással menekülőre fogta, de tévedett, ha azt hitte, Charlie megint a partvisok közé akarja zárni, ugyanis a griffendéles fogó tovább száguldott, és néhány másodperc múlva magasra tartott kezében már ott ficánkolt az aranycikesz, s a lelátó üdvrivalgása Jamie Pilston artikulálatlan bömbölését is elnyomta.
- Nyert a Griffendél! Éljen Charlie Weasley és a csapattársai! A végeredmény 220:20! Micsoda csúfos vereség a Mardekárnak! Ahogy tavaly is. Megérdemelték!... Jó, elnézést, McGalagony professzor!... Ja!? - ez utóbbi annak szólt, hogy Jamie észrevette, McGalagony már rég nincs mellette, hanem a tanárnő a süvegét is eldobva a pályára sietett.
Ezalatt az ujjongó tömeg a vállaira kapta a győzteseket, a pályán körbehordozta őket, és megkezdte a délutánig tartó ünneplést.

*

Hétfőn ebéd közben aztán a hangulat nem volt épp emelkedett a hatodéves griffendélesek körében, ugyanis a rájuk váró bájitaltan gondolatától épp hogy csak nem fakadtak sírásra. Érdekes jelenségnek számított, hogy mindenki egyszerre próbálta elhúzni az időt az evéssel és igyekezni az alagsorba, nehogy pontlevonás legyen egy esetleges késés vége.
- Állítólag a harmadéves hugrabugosok körében szinte vérfürdőt rendezett a sok pontlevonással meg büntetődolgozattal - nyöszörögte Ella, miközben Medea nyomában kifelé ballagott a nagyteremből, jó néhány perccel a megszokott előtt. - Pedig ők még csak nem is játszottak a Mardekár ellen!
- Teljesen mindegy, mit csinálunk, úgyis talál valamit, amibe beleköthet - rándított vállat Medea.
Amikor a bejárati csarnokba ért, Medea látta, hogy Ella lemaradva mögötte egy fiatalabb griffendélessel tárgyal.
- Mi történt? - kérdezte, mikor Ella végre követte.
- Semmi, indulj csak le, nehogy elkéss! Mindjárt utánad megyek, csak megnézek valamit a klubhelyiségben - azzal a márványlépcső felé iramodott.
Medea megfogadva a tanácsot lefelé indult a bájitalterem felé. Odalent már kisebb tömeg verődött össze, javarészt griffendélesekből.
Ella pár perc múlva kipirult arccal valóban meg is jelent.
- Anya baglyot küldött, csak nem ért ide reggelire - lihegte, és minden bevezető nélkül Medea orra alá dugott egy újságot.
- Mi ez?
- A Szombati Boszorkány legújabb száma. Anya küldte el nekem. Nézd csak! - vigyorgott Ella, és felütötte az egyik oldalon.
Medea a cikk címére meredt: Minden idők tíz legjóképűbb gazembere. Medea mosolyogva megcsóválta a fejét. Az ötletet elég bizarrnak találta, de mióta a Szombati Boszorkány bevezette az Év Mosolya díjat, már semmin sem lepődött meg tőlük... bár azért a Hírverőben tálalt sületlenségeket még mindig nem sikerült túlszárnyalniuk.
Medea megszemlélte a tíz jelölt nagyméretű képét, és rögtön rájött, mi váltotta ki Ella izgatottságát. A második helyezett ugyanis Sirius Black volt... Medeának újra el kellett ismernie, hogy a képen látható férfi egyértelműen jóképű.
- Azt írják, hogy tényleg a Roxfortban tanult - kotyogott bele Ella. - Az évfolyamtársai különlegesen jó tanulónak és éles eszűnek tartották, szinte mindenki megdöbbent a hírtől.
- Aha, látom - mélyedt a cikkbe Medea. - Egyikük se feltételezte volna róla. Persze, azt is látom, hogy mondjuk Pitont nem kérdezték meg. Tartok tőle, neki más véleménye lenne Blackről.
- Képzelem - dőlt a falnak Ella. - A Szombati Boszorkány szerkesztőjének pocsék ízlése van. Hogy rakhatták a második helyre?! Mordred sokkal rosszabbul néz ki, ráadásul ez a kép róla még az átlagosnál is csapnivalóbb.
- Ez igaz. Sirius Black valóban jobban fest. És nem néz ki őrültnek - mustrálta Medea a varázsló mosolygó-pislogó képét. - Kár érte!
- Na, majd én átszerkesztem - Ella előkapta a pennáját és a tintatartóját, és egy nagy egyesre írta át a kettes számot. Varázspálcájával még vörösre is festette, és a szám olykor áttáncolt a kép tetején.
Medea meg akarta kérdezni Ellától, hogy mi van Terry Bryanttel, de aztán meggondolta magát. Persze nem hitte, hogy Ella hirtelen olthatatlanul szerelmes lett Sirius Blackbe. Főleg, hogy az elég kilátástalan kapcsolatnak számított, ahol az egyik félre valószínűleg igen hosszú azkabani szobafogság várt.
- Itt van Piton. Tedd el, majd óra után elolvasod - motyogta minden lelkesedés nélkül Ella, mire Medea sebtében hosszában félbehajtotta az újságot (Ella nyögött egyet, és meg akart győződni róla, hogy a hajtás nem Sirius Black képén megy át), és bedugta a táskájába.
Piton intésére aztán a Griffendél halálra váltan, de büszkén vonult be az alagsori bájitaltan terembe. Nem is tévedtek, amikor tartottak Piton órájától. A tanár ugyanis még a szokásosnál is gyűlölködőbben nézett rájuk, de legalább a mardekárosok befogták a szájukat szégyenükben. (Igaz, a Jeremy Dyke talárjára varrt Griffendél-címer pálcaérintésre 220:20-ra váltó vörös feliratát olyan dühödt vicsorgással fogadták, hogy többen már azt hitték, apró darabokra hullik az összes mardekáros foga.) Miközben a diákok megpróbáltak a vidraköröm porrá őrlésére koncentrálni, csak úgy záporoztak rájuk Piton becsmérlő szavai. Jamie még a szokásosnál is jobban remegett, aminek következménye egy fekete füstöt okádó massza lett. Piton odalépett a fiúhoz, és érdeklődve megszemlélte az üstjét, és a benne kavargó valamit, aztán megjátszott meglepettséggel nézett hátra a táblára.
- Pilston! Maga valamilyen más recept alapján főz?
- Ö... tanár úr, nem, tanár úr - hebegte Jamie idegesen, de Piton úgy dönthetett, hogy a dupla tanár úr már gúnyolódásnak számít, és öt pontot levont a Griffendéltől, mintha ezzel semmissé tudná tenni a Mardekár csúfos vereségét.
Igaz, Pitont az ennyire nem ingerelte fel, amikor a Milton Miles üstjében kavargó főzet akkorát pukkant, hogy még Medea is a hátsó sorban hátrahőkölt ijedtében, jól beverve a lábát a székébe, kis híján a táskáját is a földre borította. Piton persze mindössze elhúzta a száját és átmeneti süketséget színlelt, majd miután Miles üstje is pont olyan feketén füstölt, mint néhány perce Jamie-é, az átmeneti fogyatékossága a szemére is áthúzódott, mert úgy tűnt, meg sem látja Miles tüzet okádó kondérját. Sőt, inkább hátat fordított, és a Griffendélt piszkálta a megjegyzéseivel. Bill pompás munkáján aztán alaposan felzaklatta magát, és Medea nem találta épp örvendetesnek, hogy Piton ilyen lelkiállapotban közeledett őhozzá. Piton bizonyára meg akarta óvni magát egy újabb dührohamtól, mert szinte bele sem nézett Medea üstjébe, úgy haladt el a lány mellett.
- Ez meg mi? - Medea összerezzent, és hátranézett Pitonra, aki épp felemelt a földről valamit.
Medea meglepődve látta, hogy a Szombati Boszorkányt tartja a kezében. Az újság a földre eshetett, amikor Medea meglökte a székét és a táskája az oldalára fordult.
- Talán unatkozik az órámon, Lizard? - kérdezte élesen Piton, és fitymálva széthajtotta a lapot.
Medea összetörten látta, hogy az pont ott nyílt ki, ahol Sirius Black képe mosolygott az olvasóra, és még Ella ormótlan egyese is ott virított a margón. Piton elszürkülve a képre meredt, és olyan arcot vágott, amit még Medea sem nézett ki belőle: a gyűlölet és undor olyan kifejező egyvelegét sikerült összehoznia, hogyha a homlokára kiírja a véleményét Sirius Blackről, az sem lehetett volna egyértelműbb. Aztán ezt a pillantást sikerült kiterjesztenie Medeára is, aminek azért a lány annyira nem örvendezett.
- Az én órámon senki sem olvas újságot, érthető?! - kérdezte fenyegető-halkan, majd kísértetiesen hasonló mozdulat- és arckifejezés-együttessel dobta az asztalra a Szombati Boszorkányt, mint amivel Jamie szokta minden bájitalóra után az Ezer bűvös fű és gombát a sarokba hajítani.
- Ez sajnos újabb büntetőmunkát jelent, Lizard. Remélem nem hitte azt, hogy nincs több akváriumom, amit megtisztíthat - tette hozzá még mindig fehéren a dühtől, aminek azért az az előnye megvolt, hogy most legalább a szokásos gúnyolódó félmosoly elmaradt.
- Én nem olvastam, tanár úr. Kieshetett a táskámból - jegyezte meg Medea ugyanolyan halkan, mint Piton, de jóval nyugodtabban, és a bizonyítás kedvéért a talpára állította a táskáját.
- Az én órámra újságot sem hozhat be - vicsorgott Piton, és lezártnak tekintve a témát indulni készült.
Medea persze teljesen abszurdnak találta, hogy nem lehet a táskájában egy újság, de hazudott volna, ha azt mondja, nem számított rá, így csak vállrándítással nyugtázta a dolgot és visszafordult az üstje felé. Ám a szeme sarkából látta, hogy Ella a magasba emeli a kezét. Medea kérdőn rápislogott, de már késő lett volna bármit is mondani, mert Piton megtorpant.
- Mit akar, Weeds?
- Elnézést, tanár úr, de az újság az enyém. Én adtam Medeának, hogy óra után olvassa el.
Medea rosszallóan Ella felé sandított.
- Ó, milyen megható ez a hirtelen jött önfeláldozás - gúnyolódott Piton.
- Nem, tanár úr, csupán ez az igazság.
Piton enyhén felvonta a szemöldökét és rezzenéstelen arccal Ellát bámulta, aki ugyanolyan rezzenéstelenül nézett vissza rá, majd tekintete Medeára siklott, és a szemöldöke magasabbra emelkedett. Medea kelletlenül bólintott. Piton egy ideig töprengve álldogált. Bizonyára ki szeretett volna találni egy indokot, amivel mind a két lányt megbüntetheti, végül unottan megszólalt:
- Ha annyira szeretne büntetőfeladatot, Weeds, ám legyen! - fordult újra Ellához, majd lesújtóan Medeára nézett, és otthagyta őket.
- Hát, te se voltál még Piton szobájában, különben nem adtad volna fel magad önként - csóválta a fejét óra után az asztronómiaterem felé haladva Medea.
- Még le is szidsz? Annyira a helyemben akarsz lenni? - háborgott Ella.
- Dehogy... persze, nem úgy értettem! - visszakozott gyorsan Medea. - Igazán nem kellett volna...
- Nem hagyhattam, hogy te bűnhődj..., de legalább megérte: Pitont már rég láttam olyan csalódottnak, mint amikor rájött, hogy nem büntethet meg téged.
- Láttam. Szinte szemrehányóan nézett rám, amiért nem akarok a hullaházába menni - hitetlenkedett Medea.
- Úgy látszik, élvezi a társaságodat - vigyorgott Ella, és Medeára sandított.
- Azt nem csodálom - szegte fel a fejét titkos mosollyal a barátnője, aztán elfintorodott. - Kár, hogy én nem viszonozhatom.

 

Folyt. köv.

Vissza