Új korszak

(Mirax)

VIII.

Találgatások

Másnap reggel aztán kissé késve siettek le reggelizni, mert Medea még mindenáron végig akarta gyakorolni az Átváltoztatástan haladóknak III. nyolcadik fejezetét, de miután a megjelenítő bűbájának segítségével Amie macskája többszöri próbálkozás után is farok nélkül álldogált a klubhelyiség padlóján (Amie mit sem tudva gyanútlanul reggelizett odalent), Medea inkább feladta. Bár erre az elhatározásra nem Ella éhenhalási szándékainak sokszori meghallgatása bírta rá, hanem a tény, hogy Bill, aki hatalmasat ásítva épp a talárját igyekezett erőszakosan félregombolni, egyetlen legyintéssel farkat varázsolt a szegény állatnak.
Medea épp duzzogva arról próbálta meggyőzni az igen szkeptikus Ellát, hogy a macskáknak felesleges farkat viselniük, amikor a nagyterem ajtajában összefutottak Pitonnal. Ahogy a professzor meglátta a két lányt, arcán még szélesebbé vált az elégedett, undok mosoly, és jelentőségteljesen megemelte a kezét, amiben a Reggeli Próféta legfrissebb száma volt összecsavarva.
A két lány gyanakodva összenézett, majd a helyükre siettek, ahol Jamie épp a kezét vajazta... legalábbis első ránézésre így tűnt, aztán kiderült, hogy csak a kés lapját nyomogatja a kézfejéhez.
- Minden rendben, Jamie? - kérdezte aggódva Ella.
- Nem! - hőbörgött a fiú, és duzzogva a kezére helyezte a zabkásás tálját.
- Megcsípte a bagoly, ami a Reggeli Prófétát hozza neked - magyarázta Bill, miközben lekváros felükkel összelapított két pirítóst.
- Jamie elfelejtette, hogy pénzt kéne adnia neki - folytatta Charlie, és Ella felé tolta az újságot.
- Ráadásul a címlapon megint felfedezte Sirius Blacket - csóválta a fejét Bill, és olyan óvatos pillantást vetett Jamie felé, amilyet beteg gyerekeknél alkalmaz az ember.
Medea megállapíthatta magában, hogy Ella memóriája igencsak véges, ugyanis míg egész reggel kizárólag a gyomrával kapcsolatos szükségleteiről volt hajlandó társalogni, most egyszerre mintha elfelejtette volna a dolgot, mert orral a Reggeli Prófétájába bújt.
- Azkaban. Életfogytiglan - nézett fel végül, és feldúltan ledobta az újságot a mellette lévő székre, ahonnan aztán hasonlóan feldúltan dobta vissza neki Jamie, aki történetesen épp ott ült.
- Sejthető volt - Bill legalábbis valószínűleg ezt mondta, mert a szájában lévő másfél pirítóstól csak a magánhangzókat lehetett érteni.
- Igazad van - motyogta Ella, miután pár percet arra szánt, hogy megfejtse Bill mondatát. - De mi van, ha ártatlan?
- Hát, azt hiszem, rajtad kívül ez még senkiben sem merült fel! - vágta rá morcosan Jamie, és végre felhagyott a tejeskorsó ölelgetésével.
- Ha ártatlan - szólt bele gyorsan Medea, mielőtt Ella letorkolhatta volna Jamie-t -, akkor azt Kupor kiderítette volna.
- Jaj, Medea, tudod mit művel mostanában Kupor! Tökéletesen megőrjítette, hogy esélye lehet a miniszteri székre. Ugyanolyan vérengzést csap a Tudjátokki-hívek között - nem mintha nem érdemelnék meg -, mint amit maga Tudjátokki csapott köztünk.
- Madeleine Ogden szerint Kupor úgy gondolja, hogy Black halálfaló és ámokfutásba kezdett, annyira összezavarta Tudjátokki eltűnése - mesélte a mindig jól értesült Charlie.
- És muglikat támadott meg? - csóválta a fejét Jamie hitetlenkedve.
- Vagy azt az egy varázslót - rándított vállat Bill.
- De ha ő is halálfaló, miért rajong érte ennyire Piton? - nézett a bejárat felé Medea, bár a bájitaltantanár nem volt ott - nem mintha hiányolta volna.
- Fene se tudja, van-e olyan ember, akit ő nem utál. Lehet, hogy Black griffendéles volt, és ez épp elég ok arra, hogy ilyen fintorokkal terrorizáljon minket - legyintett Ella.
- Egy hugrabugos azt mondta, a dolognak köze van Harry Potterhez meg a szerencsétlenül járt szüleihez.
- Uhh, ez aztán szövevényes ügy lenne... tartok tőle, hogy a fele sem igaz annak, amit Blackről összeírnak, de az újságokat csak így lehet eladni.
- Pedig nem olyan lehetetlen - jegyezte meg elgondolkodva Ella. - Anya a tegnapi levelében említette, hogy beszélgetett Harold unokabátyámmal. Ő állítólag még emlékszik Sirius Blackre, bár csak harmadéves koráig ismerhette Blacket, mert aztán kijárta az iskolát. Elmondta, hogy egész Roxfort tudta, ki az a Sirius Black, aki Harold emlékei szerint jó barátságban volt James Potterrel. Azt is írta anya, hogy már másod-harmadéves korukban olyan kiemelkedően tehetségesek voltak, hogy kész csodának tartotta volna mindenki, ha nem kapnak mindenből K-t az RBF vizsgáikon. Az összes tantárgy sétagaloppnak számított nekik, úgy, hogy közben persze nem töltötték minden szabadidejüket a könyvtárban.
- Milyen mázlisták! - nyögte Jamie.
- Miért? Te sem töltöd ott - bökte oldalba Charlie.
- És gondolod, hogy nem is fér rám?
- Ja, az más - vont vállat Charlie, aztán újra a többiek felé fordult. - A trófeateremben láttam, hogy James Potter még fogónak is kiváló volt. Ott egy kitüntetése az egyik vitrinben - sóhajtott Charlie olyan arccal, amiből mindenki számára rögtön kiderült, hogy egy efféle díj Charlie számára jóval többet nyomott a latban, mint egy K minősítésű RBF... nem mintha a tantárgyak terén Charlie teljesen reménytelen esetnek számított volna, de azért például Billel szemben mégiscsak volt egy kis lemaradása.
- Öh... azért én nem mondanám rájuk, hogy mázlisták - nézett szomorúan maga elé Ella.
- Nem úgy értettem - felelte sértetten Jamie, és úgy tűnt, megint az egyik hideg bronzkancsó után néz, de szerencsére egyetlen egy sem volt kartávolságon belül.
- Szóval barátok voltak James Potterrel? - töprengett Medea.
- Igen. Állítólag amolyan kedves bajkeverők voltak, és borzasztóan népszerűek... Harold teljesen elképedt a hírtől, kezdte azt hinni, van egy másik Sirius Black...
- Én emlékszem Siriusra - kotyogott bele most Jane. - De csak azért, mert az akkori szobatársam, egy hatodéves lány, fülig szerelmes volt Blackbe, és minden lefekvés előtt róla áradozott, meg arról, hogy a srác hányszor nézett véletlenül rá, vagy ment neki puszta figyelmetlenségből. Totál meg volt győződve róla, hogy Black kiszemelte magának. Szerencsétlen. Az egész hálókörlet ebben a tévhitben ringatta magát. Kész tragédiaként élte meg, amikor Black elvégezte az iskolát, és még nyáron sem kereste fel őt.
- Te jó ég, nekem szerencsére ez kimaradt az életemből. Nos, ezek után nem csodálkozom, hogy Piton olyan szépnek találja ezt a napot... - motyogta sötéten Medea.
- Tényleg! Piton! - hördült fel Jamie. - Rá véletlenül nem emlékszik az unokatesód? Esetleg megemlíthetne egy-két sötét részletet a múltjából... és akkor megzsarolhatnánk, hogy bemártjuk a Minisztériumnál... vagy esetleg szétkürtöljük a Reggeli Prófétában... és akkor mondjuk lehetne...
Jamie teljesen megfeledkezve magáról eldarált egy fél tekercsnyi szöveget arról, hogy szerinte milyen előnyök származhatnának abból, ha Pitonról kiderülne valami. Medea akkor látta utoljára ilyen lelkesnek, amikor Jamie elképzelte, milyen mérgek hatását próbálná ki a kedvenc roxforti tanárán, és most is csak annyit lehetett biztosan kivenni az összefüggéstelen beszédéből, hogy "jeles bájitaltan" és "Azkaban". Medeának nem okozott leküzdhetetlen fejtörést annak megfejtése, hogy vajon mik rejlenek a szavak mögött.
- Nem, Jamie! - szólt rá Ella fáradtan, mire a fiú csalódottan abbahagyta a motyogást. - Szerintem Potterre is csak a kviddics miatt emlékszik. Haroldot már akkor sem érdekelte semmi más ezen kívül. Most is a Pride of Portree hajtója.
- Miii?! - guvadt ki Charlie szeme. - Csak nem Harold Buttonról van szó?
- De - rándított vállat Ella egyszerűen.
- Neked Button a rokonod? Menj már! Miért nem mondtad soha?
- Nem gondoltam, hogy ismered.
- Apával egyszer láttuk játszani, emlékszel? - bökte oldalba a bátyját Charlie. - Na, hátha neked is a véredben van a dolog... Jövőre már nem lesz Stones, sőt... csak egy hajtónk marad. Majd a válogatáson téged is megnézünk.
- Feltéve, ha jelentkezek...
Charlie arckifejezéséből kitűnt, hogy az Ella által vázolt lehetőség felér egy kegyeletsértéssel, és még csak nem is kommentálta a megjegyzést... bizonyára úgy vélte, Ella csak tréfából mondhat ilyen lehetetlen dolgot.
- Még nem is láttalak seprűn repülni - jegyezte meg elgondolkodva Bill.
- Pedig szokott. Otthon állandóan hmm... kölcsönveszi az apukája Meteorját - morogta Medea savanyúan.
- És amikor látogatóba jössz, megpróbállak rávenni a repkedésre - nevetett Ella barátnője nem éppen lelkes arcán, aztán a többiekhez fordult. - Medea utál repülni. Emlékeztek elsőben, amikor...
- Nee! - vágott közbe Medea bosszankodva, de addigra a többiek már ráharaptak a témára.
- ...szóval az első repülésórán - folytatta zavartalan jókedéllyel Ella -, mikor Madam Hooch azt kérte, emelkedjünk fel egy-két métert, Medea nem volt hajlandó elrugaszkodni a talajtól, és úgy vánszorgott a seprűjén a föld felett néhány centivel, mintha mugliautóban ülne. Még Madam Hooch sem állta meg mosolygás nélkül.
- Jól van... ha egyszer tériszonyom van - védekezett Medea, és megpróbált elbújni a sütőtökleves kupája mögött, ami nem sikerült maradéktalanul.
- Az te voltál? - derült egy jót Bill, amikor felidézte magában az emléket. - Azt hittem, az valaki más volt... Arra viszont emlékszem, hogy gondoltam is magamban, ez a lány teljesen reménytelen eset.
Medea összehúzott szemmel, sértetten meredt a hamiskásan mosolygó fiúra.
- És akkor nem fogadtad meg magadban, hogy hozzá sem szólsz többet?
- Dehogynem! Én próbálom is véghezvinni, de egyfolytában rám akaszkodik - nevetett Bill, és békítően megpaskolta Medea vállát.

Aztán a Sirius Black-téma úgy látszott, átváltoztatástanon is visszaköszön. Ugyanis többeket is kíváncsivá tettek az elmúlt hét eseményei, és Amie Pierce végül bátorkodott is feltenni a kezét.
- A tanárnő mit szól a Sirius Black-ügyhöz? - kérdezte, mikor McGalagony felszólította. (Jamie sóhajtva a plafonra meredt.)
A professzor egy pillanatra megdermedt, és szokásához híven összeráncolta a szemöldökét, ajkai pedig szinte eltűntek, annyira összeszorította őket.
- Nem igazán tudom, Pierce kisasszony, mit vár tőlem - felelte végül hűvösen, és kissé idegesen megigazította szögletes szemüvegét (nem mintha le lett volna csúszva...)
- Csak az érdekelt volna, hogy... ö... szóval a tanárnő esetleg tanította Blacket itt, a Roxfortban - Amie segélykérőn Jane-re pillantott, aki kíváncsian pislogott hol barátnőjére, hol McGalagonyra. - A tanárnő hogy emlékszik rá? Az újságok minden nap mintha más és más Blackről írnának.
- Fel nem foghatom, hogy jutott ez az eszébe az asztalon gubbasztó macskájáról - pirongatta meg McGalagony, és cseppet sem festett úgy, mint aki hajlandó válaszolni Amie kérdésére, aztán kelletlenül összeráncolta az orrát. - Black... Sirius Black... kiváló tanuló volt. Tanári pályafutásom alatt alig találkoztam olyannal, aki felért volna a fogékonyságával... hm... talán leszámítva James Pottert...
McGalagony megköszörülte a torkát, és egy pillanatra ellágyultak a vonásai.
- És embernek sem volt utolsó... nem hiszem, hogy bárki gondolhatta akkor, hogy Sirius Black az Azkabanban végzi majd.
A tanárnő úgy tett, mint akit nagyon érdekel a kinti időjárás, és a szemében egy röpke pillanatra valami megcsillant - talán szomorúság? -, aztán újra felvette a sárkánymaszkot, és az osztályra emelte szúrós tekintetét.
- Maguk viszont Sirius Blackkel ellentétben nagyon is képzetlenek lesznek, ha ennyit fecsegnek mindenféle másról, ahelyett hogy a megjelenítő bűbájokat gyakorolnák! Dyke, annak a macskának szerintem hiányzik az egyik lába, azért bukik orra...
És a professzor ettől kezdve egy szót sem volt hajlandó Sirius Blackről szólni.

*

Mikor a szerda délutáni bájitaltan után Piton szokásos oldalmosolyával odavetette Ellának, hogy tegye szabaddá magát csütörtök délutánra, a lány letörten felsóhajtott:
- Már ki is ment a fejemből! Ez nem felejt el semmit? - siránkozott Medeának a bejárati csarnok felé baktatva.
- Ami egy griffendéles megbüntetésével kapcsolatos, az soha!
Mikor aztán Kirkland kárörvendő vigyorral elhúzott mellettük, Medea utána kiáltott:
- Te mit csinálsz ma, Kirkland? Úgy hallottam sajnos nem érsz rá. Pedig úgy elbeszélgettem volna veled egy üveg vajsör mellett...
Kirkland vicsorogva visszabámult, de Medeáék addigra már eltávolodtak.
- Ma jár le a büntetőhete Bryant megátkozásáért - magyarázta Ella kérdő tekintetére.
- Te ezt így számon tartod?
- Még szép! Ez volt az év legszebb hete! Minden nap úgy intéztük Billel meg Emily O'Niell-lel, hogy arra őrködjünk a folyosókon, amerre Kirkland van büntetőmunkán - sóhajtott nosztalgikus mosollyal Medea, amin Ella végre felvidult.
Aztán csütörtök este nem volt ilyen jó kedvében, amikor jóval kilenc után bemászott a portrélyukon a klubhelyiségbe, ahol Medea épp a rúnaszótárból próbálta kikeresni nagy igyekezettel, milyen trágyával kell megszórni a kínai falókáposztákat.
- Na, ugye milyen undorítóak a háziállatai? - kérdezte felpillantva, mikor Ella fáradtan lehuppant mellé az egyik karosszékbe.
- Fogalmam sincs. Nem kellett akváriumot pucolnom.
- Hogyan?! - hökkent meg Medea, és nagy bosszúságára véletlenül belekönyökölt egy kibontott és a fejétől már megfosztott csokibékába. - Pedig nekem azt ígérte be...
- Azt biztos kizárólag neked tartja fenn - nézett Ella hosszan, fürkészőn a barátnőjére.
- Milyen figyelmes - dörmögte Medea, miközben lefejtette a talárjáról a ragaszkodó hangulatban lévő csokimaradványokat.
- Nem a szobájában kellett lennem - folytatta Ella, és továbbra is azzal a furcsa tekintettel nézte Medeát, aki viszont nem sokat vett ebből észre, az viszont annál inkább leesett neki, hogy a rúnaszótár helyett többre menne a Botanikai böngésző bűbájosoknak vaskos példányával.
- De jó neked! - sóhajtott és érdeklődve Ellára nézett, most hogy már megoldotta a falókáposzták rejtélyét. - Akkor mit kellett csinálnod?
Ella végre ásított, és fáradtan a karfára hajtotta a fejét.
- Lefelé menet összefutottam vele a folyosón, és odavetette nekem, hogy ki kell takarítanom az első emeleti lányvécét.
- Fúj! Ennél még az akváriumok is jobbak!
- Gondolhatod. Még jó, hogy a házimanók azért nem hagyják, hogy kákalagok szállják meg a helyet.
- Örülj neki, hogy nem Hisztis Myrtle mosdóját sózta rád - próbálta vigasztalni Medea.
- Ez csak azért lehet, mert Piton még nem sűrűn járhatott Hisztis Myrtle mosdójában, vagy ha igen, elfeledkezett róla. Máskülönben biztos oda küld.
- Na igen, ez nagyon valószínű. Viszont megrajzoltam neked a vaktérképet asztronómiára.
- Kösz, ez rendes tőled. Ma úgyis hulla vagyok a tanuláshoz.
- Khmm... - köszörülte a torkát Medea. - Mintha úgy hallottam volna, hogy ma... nem pedig mindig!
- Összekeversz valami Pilstonnal! - háborgott Ella, és Medeával a nyomában felballagott a hálótermükbe.

 

Folyt. köv.

Vissza