Új korszak

(Mirax)

X.

Új év, régi ellenfelek

Hogy mennyire volt abszurd, arról már rögtön hétfőn, az első bájitaltanon meggyőződhettek, amikor Piton röpke másfél óra alatt 20 ponttól fosztotta meg a Griffendélt azzal, hogy bemelegítő villámkérdésekkel bombázta az olyan teljességgel reménytelen eseteket, mint mondjuk Jamie vagy Jeremy Dyke. Becsmérlő megjegyzéseiből mindenkinek kitűnhetett, hogy Piton sem sok időt tölthetett lelkes karácsonyi ajándék bontogatással és pukkantós bonbonok húzogatásával a téli szünetben, s ugyanezt, úgy tűnt, elvárta volna a diákjaitól is.
Ezen túl viszont rémisztően gyorsan visszaállt minden a megszokott kerékvágásba, így Jamie továbbra is minden bájitalóra előtt rácsodálkozott, hogy a tankönyvük már nem az Ismerkedés a varázsitalokkal (ami elsőben volt kötelező), s csak akkor jutott eszébe, hogy az Ezer bűvös fű és gombát még mindig forgatni kellene, mikor épp leütött vele egy pofátlan pókot vagy Charlie-t, egyébként általában abban a sarokban porosodott, ahova Jamie éppen hajította, vagy olykor a fiúk hálószobájában senyvedő kisasztal egyik lábát támasztotta alá, mely, gyanús volt, hogy az egyik túlontúl heves robbanós snapszli játszma után csonkult meg; Medea vészesen sok időt töltött a tárgyak erőszakos eltorzításával és keresztezésével, amit ő átváltoztatástannak hívott; Charlie pedig újult erővel látott neki a kviddics-taktikai tervek kifundálásának. És nem szabad elfeledkezni a Mardekárról sem, akik friss lelkesedéssel ócsárolták az iskola háromnegyedét.
Az egyik csütörtök délutáni mágiatörténet után Ella és Medea utolsóként hagyták el a termet. Na nem mintha annyira élvezték volna az órát... bár... az igazat megvallva, nagyon is élvezték, de ennek semmi köze sem volt Binns professzorhoz vagy a hatvanegyedik boszorkány- és varázslókongresszushoz. Medea, aki egyébként általában a leghosszabb és legtartalmasabb jegyzeteket szokta készíteni nem csak a baráti körében, hanem az egész teremben is, most csupa semmitmondó és félreérthető mondattöredéket biggyesztett a pergamenjére, amikor épp felkapta a fejét.
Valójában míg Ella mellette zavartalanul aludt a padra dőlve, ő a karácsonyra kapott Bájitalok a bajban című könyvet lapozgatta, Jamie rendszertelen időközönként kétkedő-aggódó pillantást vetett rá, és a biztonság kedvéért messzebb húzódott a székével, mindezt két lépés között a Billel folytatott varázslósakk-játszmában. Mikor aztán végre kicsöngettek, Medea alig tudta felverni Ellát, aki az első pillanatokban váltig állította, hogy Binns még nem jött be órára. Kifordultak a kihalt folyosóra; csütörtök délután senki épeszű lény nem tartózkodott a mágiatörténet terem közelében. A két lányt meg is lepte, mikor Kirkland ormótlan alakját látták közeledni feléjük, mégpedig a csatlósai nélkül... habár, ahogy Ella gyorsan meg is jegyezte, az épeszű lény kifejezés úgysem illett rá... - Medea a lényt is megkérdőjelezte.
- Lizard, Weeds! - állt meg előttük összefont karokkal Kirkland. - Nem féltek ilyen elhagyatott helyen mászkálni?
- Talán tőled kéne félnünk? - horkant Ella, majd gyanakodva végigmérte a mardekárost. - De te mit keresel a mágiatörténet terem felé? Csak nem újabb büntetőmunka? Mellesleg neked hol vannak a gondozóid? A Szent Mungóban nagyon mérgesek lesznek ekkora hanyagság hallatán. Még a végén el is hurcolnak innen!
- Te kerülsz rögtön a Szent Mungóba, Weeds! Ugyanis már épp arra gondoltam, hogy kipróbálom...
- Egy pillanat! - vágott a szavába a szemöldökét ráncolva Medea. - Úgy értettem, hogy a gondolni szót használtad... Azért ne essünk túlzásokba, Kirkland!
- Soha nem láttam még ilyen locsogó patkányt, mint amilyen te vagy! - Kirkland kezében villámgyorsan ott termett a pálcája.
Ella csak egy szempillantással maradt le, Medea viszont nem mozdult, mert az egyik kezében még mindig ott szorongatta a Bájitalok a bajban könyvét, a másikban meg a táskáját. Kirkland, úgy tűnt, ügyet sem vetett Ella rá mutató pálcájára, azonban Medea sejtette, hogy ez csak látszat. A mardekáros izzó tekintettel Medea elé lépett.
- Mit szólnál, Lizard, ha a saját módszeredet alkalmaznám rád?
- Csak nem? A szüleid karácsonyi ajándékként beírattak a Villámvarázs levelező tanfolyamára? - gúnyolódott Medea.
Ez hiba volt.
- Silencio! - üvöltötte Kirkland, mintha attól jobban működne a varázslat. A mozdulat folytatásaként diadalmasan hátralépett, hogy megszemlélje művét. Valószínűleg azt várta, hogy Medea is vörösre tátogja a képét, ahogy ő tette.
Medea azonban észrevette - és úgy látszott, Ella is, mert a lány érdeklődve szemlélődött, de nem támadt Kirklandre -, hogy a pálcasuhintás nem volt tökéletes. A lehető leghalkabban megköszörülte a torkát... és hangot adott ki. Ám mégis felháborodottan tátogni kezdett, kiváltva ezzel Kirkland rettenetes hahotáját.
- Nem hallom, Lizard, ne legyél már ilyen szégyenlős! Pofátlan társaság ez a Griffendél. Az ember beszél hozzájuk, ezek meg még arra sem veszik a fáradságot, hogy válaszoljanak... Mit szólnál, ha kipróbálnék rajtad még egy-két ártást? - pöcögtette Kirkland a pálcáját.
- Capitu... - kezdte Ella türelmét vesztve, ám ekkor egy mély, monoton hang közbevágott a hátuk mögül:
- Mi folyik itt? - és egy fekete, lobogó talár úszott be a képbe, ahogy Piton megállt a három diák mellett. Kirkland hanyagul visszadugta a zsebébe a pálcáját, s Ella sietve követte a példáját.
- Kirkland lenémította Medeát! - sápítozott Ella.
Piton felvonta az egyik szemöldökét, és olyan arccal méregette Medeát, mintha nem értené, mi olyan különös abban, ha valakit némító-bűbáj talál el.
- Ejnye - ingatta a fejét végül gonosz elégedettséggel, majd cseppet sem meggyőző feddéssel Kirkland felé fordult. - Kevin, mínusz egy pont a Mardekártól. Szégyellje magát!
Kirkland szemtelenül felröhögött és kihívóan Medeára nézett, aki felháborodottan forgatta a szemeit. Ez valóban nevetséges büntetés volt, Medea legalább egy nullával többet kapott volna. Felvillanyozódva Piton mögé, a folyosó félhomályába meredt és eltátogott valamit, amit Ella csodával határos módon megértett:
- McGalagony professzor!
Piton és Kirkland megkövülve fordultak hátra, utóbbi pedig jobbnak látta gyorsan lelépni, mielőtt újabb büntetőhét lesz a jutalma. Ahogy dohogva elcsörtetett, Medea nem bírta ki nevetés nélkül, s Piton meglepetten fordult vissza, mikor két hatalmas kacajt hallott felcsendülni a háta mögött. Medea kuncogva a meglepett professzorra nézett:
- Hmm... a tanár úr mondja meg Kirklandnek, hogy bűbájtanon figyeljen jobban a pálcamozdulatokra - hadonászott a kezével , és Ellával kacarászva elfordultak, s kórusban kántálni kezdték:
- Huss és pöcc! Huss és pöcc!...
- Lizard! - Medea megtorpant és visszapillantott. - Úgy nézek én ki, mint egy postabagoly?
Medea megpróbált tudomást sem venni a háta mögé bújó Elláról, aki nyikkanós kis nevetést hallatott... Medea túlságosan is jól tudta, mire gondolt barátnője. Nem, nem bagoly, inkább varjú vagy denevér.
- A szemtelenségéért mínusz tíz pont a Griffendéltől!
Ezt már annyira nem találták viccesnek, inkább felháborítóan igazságtalannak, de jobbnak látták szó nélkül távozni... illetve, helyesebb kifejezéssel, Ella elrángatta Medeát, és visszadünnyögött valami "Köszönjük szépen, professzor úr, a viszontlátásra..." mondatot. Két-három lépés után Medea halkan huhogni kezdett, és mindkettőjükből menthetetlenül kitört a nevetés, miután Ella a nyelvét csattogtatva kísértetiesen jól utánozta a denevérszárnyak zaját.

*

Még el sem kezdődött a hétvége, mikor már az egész iskola Kirkland félresikerült átkán köszörülte a nyelvét, és a mardekáros megtapasztalhatta az ismertség eme meglehetősen kétes formáját. Medea szerencséjére Kirkland, úgy látszott, inkább eltekint a további kínos próbálkozásoktól, és csak szóban pocskondiázza a lányt - meg persze a Griffendélt, ha már úgyis témánál volt.
A következő szerdán Medea egymagában ballagott rúnatanról az alagsor felé, ahol a nap utolsó órája, bájitaltan volt. A többiek mind jóslástanon voltak, de Medeának volt annyi esze néhány évvel azelőtt, hogy ne válassza ezt a tantárgyat - vagy előre látta, amit ők nem?... Ahogy a második emeletre lépett, és a lefelé vezető lépcső felé vette az irányt, a táskája hirtelen indokolatlanul könnyebb lett. A koppanások sorozata hamar rádöbbentette, hogy a táska alján keletkező repedésen át minden könyve a padlón végezte. Kirkland szerencsére megkímélte őt attól, hogy nekiálljon megfejteni a talányt, mert roppant jót mulatva épp akkor dugta zsebre a pálcáját. Medea fáradtan sóhajtva előhúzta a sajátját, és egy Reparo! elmotyogása után elkezdte összeszedni a könyveit, a pennáját, az elgurult tintatartója pedig egy lábban akadt el. Ahogy felnézett, Milton Miles ravasz pillantása fúródott Medea zöld tekintetébe.
- Remélem, elégedettek vagytok a dedós módszereitekkel, Miles. Ilyet utoljára másodikos korában csinál az ember, de belátom, Kirkland akkor találkozott utoljára tankönyvvel, úgyhogy nem képes többre - süllyesztette vissza a táskájába Medea a tintásüveget.
Miles továbbra is csak sunyin mosolyogva, mellén összefont karokkal nézte őt.
- Megteszi, Lizard, megteszi. Majd belejövünk.
Medea válaszra sem méltatta, inkább továbbindult az alagsor felé, ahol aztán Ellának pufogva előadhatta, szerinte milyen szánalmasak Kirklandék.
- Ezt eddig is tudtuk. Kirkland még csak itt tart. Alapok nélkül nem mennek neki a bonyolultabb varázslatok. Ne is várj tőle többet!
- Nahát, bolond lennék, ha azt akarnám, hogy feltörhetetlen átkokat szórjon rám, de ez nagyon gyerekes. Milesnak meg több esze van, nem értem, miért hagyja, hogy Kirkland uralkodjon rajta - ingatta a fejét Medea, aztán Ella mögött besorjázott a bájitalterem ajtaján, amit Piton épp akkor tárt fel előttük.
Az óra első felének álmos főzetkevergetős hangulatát aztán alaposan felrázta, hogy Piton minden előrejelzés nélkül váratlanul elpakoltatott velük mindent az asztalról.
- Lássuk, mennyire felejtették el az előző tananyagokat - mosolygott kárörvendően, és pálcamozdulatára a táblán kérdések garmadája tűnt fel.
- Dolgozat? - sápadt el Jamie, és segélykérően körbenézett, de mikor Medea fanatikusan csillogó szemeivel találta szemben magát, saját lelki békéjének érdekében inkább elfordult.
Medea valóban izgalommal vetette bele magát a kérdések özönébe, s óra végére már úgy teleírta a pergamenjét, hogy az utolsó sorok szinte egymás hegyén-hátán, hangyányi betűkkel sorakoztak egymás alatt. A tintája is épphogy elég volt, még gyanakodott is, hogy a Kirklanddel történt incidens során megrepedt, de ennek nyoma sem volt. Mellette Ella úgy fogta a fejét, mintha ki akarná passzírozni belőle a válaszokat.
- Lejárt az idő - csattant fel hirtelen Piton hangja. - Rakják az összehajtott dolgozatokat a padjuk szélére, majd összeszedem őket.
Medea engedelmesen háromfelé hajtotta a pergamenjét, és elpakolva a pennáját és tintáját várta, hogy Piton elengedje őket. A varázsló figyelmeztette az engedetleneket, akik furcsa ragaszkodást mutatva csak nehezen szabadultak meg műveiktől. Piton felkapta a két utolsó, Medea és Ella dolgozatát is, és útjára bocsátotta a csapatot, de aztán bosszúsan visszafordult Medeáék asztalához, és felkapta Ella pennáját.
- Gondolja, Lizard, hogy minden diákom írását ismerem?
Medea nem akarta mondani, hogy igenis meg van győződve róla, sem azt, hogy ő felírta a nevét (vagy legalábbis szándékában állt), helyette csak némán figyelte, ahogy Piton apró, határozott betűivel a dolgozata felső, valóban üres sarkába kanyarítja Medea nevét, és egy pillanatig elgyönyörködött a tanár írásában, mielőtt az visszarobogott volna a tanári asztalhoz.
"Elgyönyörködöm?!... Többet kéne aludnom éjszakánként..."
- Nehogy elkezdjétek megbeszélni a válaszokat! - fenyegette meg ujjával őket Jamie morcosan, miközben kifelé mentek a teremből.
A lányok összenevettek Billel, mielőtt rendszertelenül mindenféle - többnyire nem létező - bájitalnevet kezdtek felsorolni, elérve vele, hogy Jamie rekordsebességgel otthagyja őket.

*

A hétvégék általában a rövidségükről híresek, ám hétfő reggelre a Griffendél-toronyban nem sokan vélekedhettek így. Ugyanis Charlie és Bill sajátos kommunikációs formát választottak maguknak, ami abból állt, hogy a több tízezer év óta remekül bevált módszert, miszerint beszéd közben a levegő kifelé áramlik a szájon, ők megfordították, tehát egyszerre próbáltak szavakat formálni és beszívni a levegőt; így sikerült mindenféle artikulálatlan bömböléssel megörvendeztetni a nagyérdemű - vagy jobb sorsra érdemes - griffendéles tábort. Persze az ilyesmi futótűzként terjed az erre fogékony személyek körében - nem meglepő módon az élharcost Jamie Pilstonnak hívják -, és nap végére az összes fiú csakis ekképp volt hajlandó társalogni.
A hasogató fejfájás kipihenésére kínálkozott a hétfői mágiatörténet, amire viszont igen drasztikus ébresztéssel szolgált az örök kedvenc bájitaltan. Az óra vége felé ráadásul Piton kiosztotta az előző héten írt dolgozatokat. Medea mosolyogva figyelte, ahogy Bill inkább gyorsan elrejti a V-vel jutalmazott munkáját Jamie elől, erősen féltve a fiú lelki békéjét, de Jamie annyira el volt foglalva a saját, egyébként Borzalmas dolgozatával, hogy másra nem tudott figyelni. Mindezt pedig azért, mert a B-n tisztán látszott, hogy H-nak született eredetileg. Más diák persze bizonyára a fejét dugta volna Piton valamelyik akváriumába, hogy eggyel rosszabb osztályzatot kapott, de Jamie csak azt látta, hogy egyszer végre volt egy majdnem-H dolgozata. Miután Ella stílusosan E-s munkája is kézbesítésre került, Medea is megkapta a sajátját, melynek jobb felső sarkában egy lendületes O betű díszelgett. Medea kissé zavarba jött, mert hirtelen nem jutott az eszébe, minek is a rövidítése az O - olvasható?, esetleg oltári jó? -, de aztán széthajtva a dolgozatot azonnal rájött a megfejtésre, és egy pillanat alatt kiszaladt a vér az arcából. Mert amit ő O betűnek nézett, az valójában egy hatalmas, gúnyosan kacagó, boldogan táncoló nulla volt! Ugyanis a pergamenlapon a nullán kívül nem volt egyéb, mint Medea neve Piton keze írásával a lap tetejére biggyesztve...
- Ez mi? Én... nem értem... - hebegte döbbenten, miközben agya lázasan dolgozott a rejtvényen.
- Hol van a törvénykönyv hosszúságú dolgozatod? - hajolt felé Ella. - Nulla?!
- Ella, ugye, te is láttad, hogy a múltkor teleírtam a pergament? - kérdezte kétségbeesetten Medea. - Vagy az nem bájitaltan volt?
- Ne nevettess! Mi másból írnál te annyit?
- De akkor mi ez az üres lap?
- Piton eltüntette a válaszaidat.
- Dehogyis! Ezt még belőle sem nézném ki!
- Összecserélhette a papírt.
- Nem. Ez biztosan az. Emlékszem, amikor ide írta a nevemet. Ugyanígy el van csúszva kissé a 'd' szára.
- Jó, akkor hol van?
- Hát, erre próbálok épp rájönni!
- ...Weeds, ne most korrepetálja Lizardot! - riadtak fel Piton hangjára. - Bár tudom, hogy traumaként érte a kisasszonyt az eredmény, de nem is értem, mi mást várhatott. Mellesleg ideje lenne tanulnia néha.
Medea most az egyszer még gondolatban sem tudott reagálni Piton szavaira. Valóban traumaként érte az eset.
- Hogy lehet ilyen? - suttogta Ella, mikor Piton újra az osztályhoz intézte szavait. - Hiszen látta, hogy teleírtad a lapodat!
Medea azonban nem válaszolt. Figyelmét teljes mértékben lekötötte Kirkland és Milton Miles, akik Piton szavaira hátrafordultak, és kárörvendőn összekapcsolták a tekintetüket Medeáéval.
- Ez nem igaz! Merlinre, szétszedem egyszer ezeket! - gyűrte az öklébe az üres pergament, és fogcsikorgatva a kérdő tekintetű Ellára meredt. Agyában lassan összeálltak a kép darabkái, és körvonalazódtak a válaszok.
- Értek mindent. Ezek ketten kicserélték a tintásüvegemet, amikor elszakították a táskámat! Az újban láthatatlan tinta volt! Azért csak a nevem van a dolgozaton, mert azt Piton írta rá a te pennáddal.
- Ez... ez... rájuk vall - hüledezett Ella, és bosszúszomjas vicsorgással a Mardekár felé nézett, ahol a delikvensek még jobban elszórakozhattak az arcát látva.
- Ez Milesra vall. Egyszerű, mégis rafinált egyben. Komolyan. Kirkland eszét meghaladja az ilyesmi.
- Szólj Pitonnak! Mondd el az egészet! Erre azért mégiscsak kell valahogy reagálnia.
- Nem! - vágta rá határozottan Medea. - Nem fogok könyörögni neki! Különben is, nézz rá! Tudja ő azt nagyon jól, hogy nem üres dolgozatot adtam be. Gondolod, hogy összetöri magát az igazamért? Amúgy sem tehet semmit, az eltűnt válaszokat nem tudja előhívni, hogy leosztályozza.
- Azt nem is, de azért most már igazán szólhatna Kirklandéknek, hogy álljanak le!
- Ugyan már, Ella, ezt te sem gondolhatod komolyan!... Rendben, ők kezdték!
- Ha harc, hát legyen harc? - tört le Ella.
- A saját fegyverüket fordítom ellenük.
- Az agyatlanságukat? Már bocs, de nem hiszem, hogy neked az menni fog - vigyorgott Ella, aztán megcsóválta a fejét barátnője elszánt arcát látva. - Sose lesz ennek vége.
- Dehogynem. Egy év múlva biztosan!

 

Folyt. köv.

Vissza