Új korszak

(Mirax)

XI.

Utórezgések

Lehet, hogy Ella kevés izgatottságot mutatott egy újabb Kirkland-kaland iránt, a fiúk azonban rögtön eleresztették a fantáziájukat, amint meghallották, hogy Medea a saját fegyverével akarja kupán vágni a mardekárost. Charlie kész katalógusnak bizonyult, úgy sorolta a Zonko Csodabazárában fellelhető trükkös tinták változatait, és túlságosan is szívesen és hamar alakult egy fél tucat fős társaság, akik titokban lementek volna Roxmortsba beszerezni az árukat. Nem meglepő ezek után, hogy végül Ellát is magával ragadta a közhangulat. Mint kiderült, Medea inkább saját fejlesztésű, igazán testhezálló, személyre szabott tintát vetne be Kirkland ellen, így néhányuknál iskolai életükben egyedülálló korszak következett be: megnézték belülről a könyvtárat.
Végül néhány óra kutakodás után a kezükben volt a megfelelő könyv a megfelelő recepttel és varázsigével a nemes bosszúálláshoz. Ettől kezdve a fiúk hálótermében egy kisebb bájitalterem jött létre; ide ugyanis minden érdeklődőnek szabad bejárása volt, ellentétben a lányok hálójával.
- Itt egy üst, és Piton mégsem bukkan fel! - kiáltotta rögtön vigyorogva Jamie.
- Ezt még egyszer, és eggyel hangosabban, és akkor jön is - pisszegte le Ella, és begyűjtötte a lelkes adakozóktól a felesleges tintáskészletüket.
A Bill által a konyhából rejtélyes úton-módon elcsent fazékba öntötte a tartalmukat, miközben Medea apró tüzet kuporított alá. A procedúra egy délutánt és egy éjszakát vett igénybe, Medea háromóránként szórt bele valami szárított növényfélét (ez a része általában nem érdekelte a lelkes publikumot), éjszaka pedig Bill nézett néha rá. Aztán jött a ráolvasás, precíz pálcamozdulatok, és kész is volt a mestermű. Már csak az maradt hátra, hogy az őt megillető helyre, vagyis Kirkland tulajdonába kerüljön, ám ezt még megelőzte a folyamat legszórakoztatóbb és igazán várva várt része: a főpróba.
Soha nem ragadtak még a Griffendél-toronyban egyszerre ennyien pennát és pergament, és ha McGalagony most rájuk nyitott volna, sok lelkesen irkáló, csintalan tekintetű nebulót talál a klubhelyiségben - szerencsére ilyesmi nem történt meg, mert ez önmagában is elég gyanús körülmény, hát még ha olyanokat is felfedez a soraikban, mint Jamie Pilston vagy épp Charlie Weasley... Mondani sem kell, a főpróba pompásan sikerült, a tinta működött, és mindenki cinkos kacsintással fogadott titoktartást.
A tintacsere már valamivel bajosabb volt tekintve, hogy Kirkland még véletlenül sem járt például könyvtárba (a legenda szerint nem boldogult a betűkkel, Milton Milesnak meg elege volt a sok felolvasásból...), ahol ezt a műveletet igazán könnyen végre lehetett volna hajtani. Így nem maradt más hátra, mint a Griffendél és Mardekár közös órái. A pénteki, ebéd utáni legendás lények gondozásán, amit a zimankós, február végi időjárás miatt egy tanteremben tartottak meg, Medea meg is ejtette a cserét. Szerencséjére a terem közepéről Ebshont professzor a fal mellé állította az összes padot, így a diákok a földre dobált párnákra heveredtek le összevissza csoportokban. Ennyire feszült csend már régen volt a szegény megtépázott professzor óráján, ugyanis a fel griffendéles-tábor némán drukkolva követte figyelemmel a kis ártatlan tintásüveg vándorútját. Kirkland amúgy sem figyelt, ami persze egyáltalán nem volt újdonság, ezúttal épp az aktuális céltábláit, a hollóhátasokat gúnyolta - már kerek egy hete, ugyanis a hétvégén a Mardekár-Hollóhát kviddicsmeccs került terítékre, a rossz idő miatt kissé később a szokásosnál. Óra végétől pedig már csak a sűrű fohászkodás maradt, hogy Kirkland valami házidolgozatot vagy esetleg órai dolgozatot írjon meg a tintával, a Griffendél pedig szépen szétszéledt a hét utolsó órájára, ki jóslástanra, ki rúnatanra.
Szombaton aztán a Mardekár nagy szerencséjére a cikesz orrba vágta Bólintér Ironst, aki szitkozódva hadonászni kezdett maga körül, és végül egészen véletlenül a markába keveredett a szárnyas kis labda. A zöld-ezüst szurkolótábor fel is lélegzett, mert a Hollóhát időközben 80-10-re elhúzott, ezzel viszont a Mardekár megnyerte a meccset, de egész hétvégén az iskola háromnegyed része Bólintér Irons akcióján és háromszorosára dagadt orrán nevetett. Kirkland pedig már vasárnaptól új mulatságot talált magának: a mennyekig magasztalta a Hugrabugot. Ez a rendkívül körmönfont taktika a két héttel később esedékes Hugrabug-Griffendél meccset volt hivatott előkészíteni. Nem volt nehéz elképzelni, hogy a most szárnyaló vélemény a Hugrabugot illetően hogyan fog alakulni egy esetleges Griffendél-győzelem esetén. Nos, a szelíd hugrabugosok sem most jöttek le a falvédőről, hogy bedőljenek ennek a nagy, hirtelen jött szimpátiának a Kirkland-banda részéről, arról nem is beszélve, hogy ilyen ócska módszerekkel halva született ötlet volt a Mardekár részéről összeugrasztani a két házat. Ez már hétfőn, az első órán kiderült, amikor gyógynövénytanon a legnagyobb egyetértésben működött együtt a két hatodéves társulat; a jókedvet egészen a bejárati csarnokig magukkal hozták az üvegházakból. Ott aztán hirtelen Frics lépett eléjük, mogorván, kárörvendve, ahogyan mindig szokott.
- Lizard! - vakkantotta, és gyanakvó szemeit végighordozta a csoporton. - Melyik az?
Medea kérdő tekintettel előlépett, mire Frics megeresztett egy hiányos fogsorú vigyort.
- McGalagony professzor vár a szobájában.
Medea és Ella felvont szemöldökkel összenézett, majd Medea szó nélkül elindult a lépcsősoron. Valami prefektusi eligazításra gyanakodott volna, ha Bill is vele jön, így viszont ötlete sem volt, miért hívatja a professzor.
- Nem, nem - makogta mögötte Frics, és fújtatva utána mászott a lépcsőn. - Még mit nem! Egészen az ajtóig kísérlek. Nehogy oda ne érjél nekem a professzorasszonyhoz!
Medea vállat rándítva nyugtázta Frics kijelentését, de azért bosszúból jó alaposan megszaporázta a lépteit, hogy a végén a gondnok már alig kapott levegőt, de utolsó erejével még nem túl finoman betuszkolta Medeát McGalagony szobájába. A professzor a szoba jobb felében felállított asztalnál várt rá olyan arccal, amit Charlie walesi zöldsárkány-fokozatnak hívott - ez volt a legenyhébb ugyanis.
- Jöjjön közelebb nyugodtan, Lizard kisasszony - invitálta beljebb a tanárnő kevésbé szigorúan, mint ahogy Medea várta. - Kisasszony, tud valamilyen információval szolgálni Kevin Kirkland átváltoztatástan dolgozatával kapcsolatban?
Medeának sikerült hitelesen meglepett arcot vágnia, ugyanis először fogalma sem volt, miről beszél McGalagony, aztán hamar rájött, hogy mindezek szerint Kirkland a bűvös tintával épp átváltoztatástan dolgozatot írt meg. Persze, annyi esze volt, hogy ezt McGalagonynak ne mutassa ki.
- Nem, tanárnő, mi átváltoztatástanra nem járunk együtt a Mardekárral - jelentette ki óvatos és kissé zavarodott meglepettséggel a hangjában.
- Ezt én is észrevettem - fedte meg mérgesen McGalagony. - De úgy gondoltam, esetleg más okból kifolyólag mégis tud nekem mondani valamit. Ugyanis Kirkland dolgozata végig tele van... hm... nem túl kultúrált káromkodásokkal...
- Ó - nyúlt meg Medea képe, és majdnem elnevette magát.
Bár elolvashatta volna azt a dolgozatot! A tintával írt szövegben ugyanis néhány óra elteltével bizonyos szavak átalakultak, ahogy McGalagony mondta, nem épp kultúrált kifejezésekké, míg végül az egész javarészt összefüggéstelen szitkozódássá változott. Aztán inkább teljes komolysággal hozzátette:
- Hát, Kirkland, úgy tűnik, órán sem tudja visszafogni magát.
McGalagony szúrósan nézett vissza rá.
- Én inkább azt tartom valószínűbbnek, kisasszony, hogy valaki megbűvölte a tintáját!
- Végül is, az is lehet - töprengett Medea ártatlan arccal. Vajon honnan tudja McGalagony?
- Tehát, még egyszer kérdem: tud valamit a dolgozatról, Lizard kisasszony?
Medeának nehezére esett így a szemébe hazudni McGalagonynak, de épp amikor nyitotta volna a száját, valami mozgásra lett figyelmes a háta mögül. A válla felett odapillantott, és meglátta Pitont felé közeledni. A bájitaltanár bizonyára mindvégig a szobában tartózkodott, és úgy hallgatta a párbeszédet. Medea így arra a kérdésére is rögtön választ kaphatott, honnan szerezhette az értesüléseit McGalagony.
- Nos, Lizard? - lépett mellé Piton.
Medea elmerengett egy röpke pillanatig. Így, hogy Piton is a szobában volt, még sokkal kínosabbá vált a vaskos hazugság, hiszen a bájitaltanár nagyon is jól sejtette az igazat, és előtte nyilvánvalóvá vált Medea füllentése. A kérdés csupán az volt, McGalagony mennyit tud az ügyről. Piton sunyiságából kiindulva, nem sokat. Ez megért egy kis hazárdjátékot.
- Nem tudok - bökte ki végül, majd kihívóan Pitonra nézett. - És miért éppen tőlem kérdezi a tanár úr?
Medea tudta, hogy most Pitonon volt a tétovázás sora. Azt mégsem mondhatta, hogy Medea bosszúból cselekedett, hiszen azzal elismerte volna, hogy tudomása van a Medea elleni láthatatlan tinta-ügyről, és ennek ellenére mégsem részesítette büntetésben Kirklandet.
- Azt hiszem, köztudomású a maga és Kevin közti nem épp felhőtlen viszony - jegyezte meg fanyarul.
Gyenge válasz, a labdát csak le kellett csapni.
- Ó, értem... mert nem kedvelem Kirklandet! - vágott aggodalmas arcot Medea. - Akkor, ez esetben, persze csak ha a tanár úr is hozzájárul, a nyomozás elősegítésének érdekében megkérem a házam, a Hollóhát és a Hugrabug tanulóit is, hogy tegyenek vallomást.
Piton arca, ha lehet, még jobban megkeményedett. Támadás elhárítva.
- Lizard kisasszony, kicsit több tisztelettel, ha megkérhetem - szólt bele McGalagony megrovón.
- Elnézést, tanárnő - biccentett Medea McGalagony felé, de Pitonra rá sem nézett.
- Nos, hogyha nem tud semmit, elmehet. Remélem többet nem fordul elő ilyesmi! - nézett mereven McGalagony.
Most erre mit felehetett volna? Hogy ígéri, nem fog? Így csak enyhén megvonta a vállát. McGalagony arrébb tette Kirkland dolgozatát.
- Kirkland úrnak persze elégtelen jár, és kénytelen leszek újra megíratni vele.
Medea meghökkenve meredt a dolgozatra, majd tekintete Pitonra siklott, aki várakozva nézte őt, sunyin mosolyogva. Most ő volt nyeregben, hiszen Medea nem reklamálhatott, hogy ő bezzeg nem írhatta újra, mert ezzel elárulta volna, miféle sérelem érte Kirkland részéről, és akkor első számú gyanúsítottá lépett volna elő.
Piton kinyitotta előtte az ajtót, és Medea mielőtt kilépett volna rajta, nem tudta, honnan vette a bátorságot, de hasonlóan provokatív mosollyal, mint ami Piton arcán nyugodott, halkan odabökte: - Döntetlen.
A következő napokban aztán bejárta az iskolát Kirkland dolgozata, McGalagony ugyanis kiosztotta a mardekárosnak, akitől pedig valaki igen szemfülesen elcsente. Nos, valóban nem volt épp szalonképes a szövege... Kirklanden persze a javítódolgozat sem segített, épphogy megütötte az elégséges szintet. A Griffendél-toronyban pedig Medea McGalagony szobájában folytatott kihallgatásán szórakoztak esti mese gyanánt.
Sajnálatos módon Kirkland újra bebizonyította, hogy teljességgel hiányt szenved humorérzék terén. Egy deka teafűre sem volt szüksége senkinek ahhoz, hogy megjósolja, ezt Kirkland nem hagyja szó nélkül.

*

A március nem csak a jó időt hozta meg végül, hanem egy újabb Griffendél kviddicsgyőzelmet is, és ahogy az várható volt, a Hugrabugnak osztoznia kellett a Griffendéllel a Mardekár utálatában és pocskondiázásában. A Griffendél-toronyban érthető módon nagy volt a bizakodás: már csak a Hollóhátat kellett megverni, és övék a Kupa. Bár a Mardekár meccsétől függően belefért egy kisebb arányú vereség is, feltéve ha..., szórakoztatta a többieket egész héten a hasonló esélylatolgatásaival Charlie, és aki nem volt elég szemfüles, hogy elmeneküljön, a taktikába is bepillantást nyerhetett.
Egyik reggel azonban nem fenyegetett senkit ez a veszély - sajnálatos módon...
A bagolyposta ugyanis a friss Reggeli Prófétákat is meghozta.
A címlapképen három varázsló és egy boszorkány bámult vissza rájuk konokul, morcosan, fennhéjázva, de az érdeklődést főképp a nő meg a legfiatalabb, kölyökképű varázsló vonta magára.
- De hiszen ez Barty Kupor fia! - hitetlenkedett Medea.
- Ciki. Az apjának most annyi - nyugtázta Ella, és újra a cikkbe mélyedt, amely még a harmadik oldalon is folytatódott, egy másik szomorú eset részleteit taglalva.
- Szegény Longbottomék - ingatta a fejét Jamie. - Ez rosszabb a halálnál. Nem valószínű, hogy ebből fel lehet épülni.
- Nézd ezt a nőt! - bökte oldalba Ella Medeát, és a kegyetlen szépségű boszorkány képére mutatott. - Bellatrix Lestrange. Lucius Malfoy sógornője.
- Na hiszen! Egyéb kommentár nem is kéne hozzá!... Tehát ő is Black - vizsgálgatta a képet Medea. - Igen, igaz lehet, nézd, milyen szép.
- Na ne! Nehogy megint elkezdjétek a Black-dicshimnuszt! - vakkantott rájuk Jamie.
- Nyugi, nem fogjuk - hűtötte le Ella. - Szépnek szép, de a szeme... Nem szívesen találkoznék vele a Zsebpiszok közben.
- Tömeggyilkosok, halálfalók, Malfoy-feleségek... Milyen jól neveltek ezek a Black-gyerekek! - morogta Jamie.
- Merlinre! Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek? Cruciatusszal! - ült melléjük sírós hanggal Jane Darlington. - Ismertem Longbottomékat, anya jóban volt Alice-szal. Egyszerűen felfoghatatlan! Van egy aranyos kisfiuk is. Szegény Neville, még nincs két éves.
Csönd telepedett a kis társaságra. Jane vigasztalhatatlanul szipogott a tányérja felett. Vele szemben Charlie és Bill üldögéltek szótlanul, falfehéren, egy gyűrött levél és a Reggeli Próféta feküdt kiterítve előttük.
- Minden rendben? - kérdezte tőlük csendesen Medea.
Bill olyan fájdalmas tekintettel nézett vissza rá, hogy Medea hirtelen azt hitte, más embert lát.
- Olvastátok a cikk másik felét? - kérdezett vissza rekedten.
- Öt halálfaló megölte Prewettéket, erre gondolsz? - pillantott rájuk most Ella is.
- Anya ikerbátyjai voltak - motyogta Charlie. - Ha belegondolok, karácsonykor még együtt marháskodtunk velük.
A csendet most már vágni lehetett. Valaki egy sajnálomot mormolt, de rájöhetett, ez a szó mennyire nem fejez ki semmit.
- Ez rettenetes. Én... lehet, hogy naiv vagyok, de amikor Tudjátokki megsemmisült, azt hittem, most már minden jóra fordul - sóhajtott Medea.
- Sose akard megérteni a beteg agyúak cselekedeteit.
- Ez sajnos nem úgy van, hogy elvágják és akkor vége - tette hozzá Ella mondatához Bill.
A rettenet egész héten néma társként követte őket.
A Mardekár, jobban mondva Kirkland, ellenben cseppet sem volt néma. Szinte lubickolt a többiek bánatában, és Medeával kapcsolatban sem türtőztette sokáig magát. Így amikor épp válogatott szitkokat szórt egy csapat elsőévesre, amiért keresztezni merték az útját, meghallotta Medea Ellához intézett szavait, miszerint Kirkland bizonyára sok új kifejezést tanult az átváltoztatástan dolgozatából. Kirkland a testsúlyát meghazudtoló gyorsasággal ugrott a lány elé, bár a nagy döndülés nem maradt el, ahogy padlót ért. Mögötte Miles állt fintorogva, összefont karokkal, és kettejük közt járatta résnyire hunyt, ravasz tekintetét. Jamie és Ella közelebb léptek Medeához.
- Beijedtél a Reggeli Próféta cikkétől, mi? - röhögött Medea képébe Kirkland.
- Rendes Milestól, hogy felolvasta neked.
- Milyen magabiztosak vagyunk most! Pedig nagyot csalódhattál. Azt hitted, most már mindenki elviseli a magadfajta sárvérűt, attól még hogy... - Kirkland megakadt a monológjában, és Medea jeges nyugalommal beleszólt:
- ...attól, hogy Tudodki kipurcant?
Kirkland felfújta magát, mint egy vörös varangy. Medea nem óhajtotta megvárni a folytatást, így ellépett mellette.
- Remélem, jól elolvastad, mi történt Longbottomékkal, mert nem ők voltak az utolsók! - Miles mintha közelebb lépett volna hozzájuk, és Medea is lassított a léptein. - Alig várom, hogy nyár legyen, és hazakotródj végre, akkor aztán te és a mugli szüleid lesztek a következők, azt garantálom!
A bejárati csarnokban éles visszhangot vert az irdatlan pofon, amit Kirkland Medeától kapott. Mielőtt bármivé fajulhatott volna a dolog, Medea szapora lépteket hallott a háta mögül.
- Ejnye, ejnye, Lizard. Már megint nem bír magával? - Medea ökölbe szorított kezekkel szembefordult Pitonnal. Már nyitotta a száját, hogy a tanár képébe ordítsa, tudja, mínusz akárhány pont a Griffendéltől, amikor a márványlépcső felől felcsattant egy parancsoló hang:
- Mi folyik itt?
Piton szabályosan elkedvetlenedett, ahogy McGalagony sietve melléjük lépett. Miles észrevétlenül lefejtette az ujjait Kirkland könyökéről és elhátrált.
- Lizard kisasszony?
Medea nem akart válaszolni. Semmi kedve nem volt McGalagony szidalmait végighallgatni, sem Piton vigyorgó arcát bámulni. Helyette azonban megválaszolták a kérdést a barátai:
- Kirkland megfenyegette, hogy a szüleivel együtt Longbottomék sorsára jut.
McGalagony elkomorult, és homlokán megszaporodtak a ráncok. Egy pillanatig néma csend volt, csak Medea és Kirkland dühödt szuszogását lehetett hallani.
- És maga komolyan vett egy efféle fenyegetést? - fordult Medeához McGalagony.
- Talán biztos lehetek az ellenkezőjében? - kérdezett vissza csendesen Medea, és egy pillanatra McGalagonyra nézett, majd újra a bejárati csarnok padlózatának mintáját kezdte tanulmányozni. - Ugyan ki hiszi el a Malfoy-családról is, hogy ártatlan!
McGalagony kissé meghökkenve nézett rá, míg Piton mintha megrándult volna, és még sötétebb tekintettel méregette őt.
- És ezzel talán megoldott valamit?
- Nem - ismerte be kelletlenül Medea, és szemébe menthetetlenül betolultak a düh könnyei. Szemben vele Miles figyelte őt szoborszerű arccal, és Medea legszívesebben elrohant volna. Még csak az kell, hogy pont ezek előtt az emberek előtt kezdjen el bőgni!
- Nos, ezért egynapi büntetőfeladatot kap. Maga pedig, Kirkland, ezért a fenyegetésért, akár komolyan gondolta, akár nem, háromnapi büntetőmunkában részesül. És akkor nagyon méltányos voltam! Piton professzor, van esetleg hozzáfűznivalója?
Piton egyenesen csalódott volt, de nem szólt, bár már nyitotta a száját, hogy ellenkezzen.
- Akkor menjenek szépen a dolgukra, egy-kettő! És ne halljak több ilyen esetet!
Medea még mindig leszegett fejjel a park felé indult, nem nézett se jobbra, se balra, bár a szeme sarkából látta, hogy Miles lankadatlanul vizslatja a vicsorgó Kirkland mellett. Odakint a frissítő szél végre elfújta a könnyeit, az ijedségét és a haragját. Nem akadt volna ki ennyire, ha nem épp ezek a Voldemort utáni utórezgések aggasztották volna őt is. A barátai csendben követték. Mindhárman tudták, ezzel a konfliktussal Medea részéről véget értek a kölcsönös piszkálódások, és többé nem veszi fel a kesztyűt Kirklanddel szemben. Ez túlment a diákcsíny határán. Túlment minden tolerálható beszóláson.
- Ezek nincsenek egy kategóriában velünk. Arra sem érdemesek, hogy rájuk nézzünk - dünnyögte maga elé.
- Mármint Kirkland. De ezt eddig is tudtuk - karolta át a vállait Ella, és magához vonta. - Miles megpróbálta visszatartani, de azt a barmot nem lehet.
- Miles, persze! Csak nem akart bajba keveredni...
- McGalagony tekintetéből biztosra vettem, hogy pontlevonást ad a Mardekárnak, ha Piton ellenkezik vele - kuncogott Jamie, erre mindhárman nevetve összekapaszkodtak, és elindultak a tó felé.
A büntetőfeladatot pedig nem sínylette meg: McGalagony a Hóborc által széttúrt dolgozatok között rakatott rendet vele, ami nagyon is méltányos volt, és a tanárnő tekintetéből rögtön rájött, hogy McGalagony valahol megértette a reakcióját.

 

Folyt. köv.

Vissza