Új korszak

(Mirax)

XII.

Évzárás

Az elkövetkezendő hetek szélsebesen repültek, és ebben igen nagy szerepet játszott az évszakváltás. A diákok minden kínálkozó alkalmat megragadtak, hogy a zöldbe öltöző parkban, vagy az iskola körül múlathassák az időt (a Tiltott Rengeteget nem is említve) - sőt, nyugodtan elmondhatjuk, ha ilyen lehetőség nem adatott, hát csináltak maguknak, és ez többnyire a tanórák megkurtításával járt együtt. A tavasz és a kóborlások magukkal hozták a lazítást is, a tanulók többsége arra használta a tankönyvét, hogy a nedves fű helyett inkább arra üljön.
Talán az egyetlen kivételt maga Medea jelentette, akin, a barátai nagy értetlenségére, tanulási láz lett úrrá, és ezt még az ostoba Kirkland is észrevette. Igaz, a mardekárosnak fél hónapjába telt, mire leesett, hogy kedvenc célpontja nem akar többé reagálni a piszkálódásaira, így teljesen hiába gúnyolta a 'stréberségéért'. Medea érdeklődése egyébként kizárólag a bájitaltanra és az átváltoztatástanra korlátozódott. Utóbbival kapcsolatban többnyire csak kínlódott, a bájitalkönyveket viszont éjjel-nappal bújta, és a könyvtárat is feltúrta a nagy kutakodásban, Madam Cvikker nagy örömére. Igaz, innen általában csalódott arccal távozott: "Nem találok egyetlen olyan könyvet sem, amit nem dedós bájitalkeverőknek írtak", panaszolta... Elképzelhető, milyen arcot vágtak erre Elláék, főleg miután belelapoztak azokba a bizonyos 'dedós könyvekbe', amelyek tele voltak ötoldalas receptekkel, és számukra tökéletesen ismeretlen hozzávalókkal, és ijesztő mellékhatású elixírekkel. Pedig Medea még a tiltott részleget is átkutatta, de ezt a hirtelen tudásszomjat nem tudta oltani semmi. Látszólag a fejébe vette, hogy legalább egy V-t szerez év végén ebből a tárgyból, bár ez elég magas célkitűzésnek tűnt, ha számításba vették Piton kivételes szimpátiáját Medea iránt. Bájitaltanokon is feszült figyelemmel hallgatta Piton minden szavát, csak úgy itta magába a tudást, és még a tanárnak sem lehetett panasza rá - nagy bánatára.
Végül olyan gyorsan eljött a május vége, hogy a klubhelyiségben mindenki őrült kapkodásba kezdett, dolgozatok és tankönyvek cseréltek gazdát, vagy kelt lábuk: közeledtek a vizsgák. A hatodévesek viszonylagos nyugalommal néztek a vizsgák elé, legalábbis az ötöd- és hetedévesekhez képest. Május utolsó heteiben a napon sütkéreztek még tankönyvvel a kezükben, és általában ebből nem sok tanulás keveredett ki.
A tó partján a nagy fűzfák árnyékában is főleg Medea iparkodott hasznosabban elverni az időt, hasra vetve magát az illatos fűben, mellette Ella inkább a hasát süttette, és fűszálat rágcsálva figyelte, hogyan szalad Medea pennája a pergamenen.
- Mit írsz ilyen sebesen?
- Mit, mit! Na vajon?
- Csak nem szerelmeslevelet?
- Persze, azt! - nézett Ellára megrovón sötét tincsei mögül Medea. - Házidolgozatot.
- Hogyne! Nem is használsz könyvet hozzá!
- Dehogynem. Nem látod, hogy azon írok? - dobbantott az öklével a vaskos könyvre. Ella incselkedős hangulatban lehetett, mert folytatta a faggatózást:
- Na, kinek írod?
- Egy tanárnak, fura, mi?... Ne zökkents ki a gondolatmenetemből, fogalmazni próbálok!... Szerinted ez hány centi lehet eddig? - tartotta el magától a már így is jelentős hosszúságú pergamentekercset, amin hangyányi betűk sorakoztak egymás alatt.
- Nem mindegy? Akármelyik tanárnak írod is, biztos, hogy kielégíti a feltételeket.
Medea szarkasztikusan horkantott.
- Na, azt megnézném magamnak!
Ella hamar kapcsolt, és pimaszul elvigyorodott.
- Ó... bájitaltan...? Biztos Pitonnak írsz...
- Te ismersz a környéken más bájitaltantanárt is?
- Ne kötözködj, inkább mutasd meg. A szalamandravér dolgozat, ugye? Még el se kezdtem.
- Te bajod.
- Na, hadd olvassam el!
- Nem! - fordított hátat Ellának Medea, így takarva a pergament.
- Miért nem? - incselkedő kis mosoly futott át a szőke lány arcán, és magához kaparintotta a lapot. - Hm, csak nem valami szaftos üzenetet rejtettél a sorok közé?
- Te nem vagy normális! - kapta ki a kezéből Medea. Ella csak nevetett a villámokat szóró zöld szemek láttán. - Sohasem mulasztod el az orrom alá dörgölni, mennyire utál?
- Ó, én nem erre akartam kilyukadni, de ha már itt tartunk: ez bánt téged? Mármint, hogy utál.
- Persze, hogy bánt! - csattant fel Medea felháborodva. - Én jó vagyok bájitaltanból, de ő ezt sohasem fogja elismerni.
- Ümm, csak ezért bánt? - fürkészte Ella. Medea láthatólag gondolkodóba esett. Aztán mint aki órán felel, és azt mondják neki, hogy kihagyott valamit a válaszából, szinte kérdezve hozzátette:
- Hát, miattam sajnos még több igazságtalanság éri a Griffendélt...
- Ajj, te tényleg ennyire félreértesz, vagy csak ügyesen kisiklasz az ujjaim közül? - bosszankodott Ella mosolyogva. - Na, inkább vágd hozzám azt a híres dolgozatod.
- Csináld meg magad.
- Rendben.
Sértett csend ereszkedett a kis kettősre, ami körülbelül öt percig tartott. Ezalatt Ellának sikerült előhalásznia egy pergament, és felírta a házidolgozat címét és a saját nevét.
- Khm... - köszörülte a torkát Ella, és Medeára sandított.
Semmi válasz.
- Khm, khm...
Medea az öklére könyökölt, és összevont szemöldökkel tovább olvasta a dolgozatát.
- Hmm, ümm - hümmögött kitartóan Ella.
- Te ilyenkor mondasz valamit? - nézett rá Medea úgy, mintha egy béka kezdett volna épp versmondásba, de a szája szegletében megbúvó mosoly elárulta. - Én ehhez túl civilizált vagyok, hogy megértsem.
- Na, mondj már valamit a szalamandravérről!
- Te sohasem figyelsz órán? Pedig Piton olyan helyes...
Ella felnyögött, és vágott egy csodálkozó fintort.
- Most mi van? - nézett rá Medea megütközve.
- Hát... nekem ez még nem jutott eszembe róla... bár, elvétve azért... na de mondjuk nem ezt a szót használnám... mindegy, végül is, nem mondhatom, hogy meglepett... legalább most már értem, miért vagy ilyen jó bájitaltanból, hehe... igaz, így azon csodálkozom, hogyan marad meg benned annyi abból, amit mond, és nem csak őbelőle, érted...
- Nem. Gőzöm sincs, miről beszélsz - legyintett türelmetlenül Medea. - Azt viszont utálom, amikor a szavamba vágnak. Szóval, azt mondtam, milyen helyes táblázatot csinált a múlt... ó... azt hitted... - hebegte megvilágosodva Medea. - Haha... mégis, hogy gondol... teee...azt mondtad, elvétve...
- Neeem! Csak azért, hogy ne érezd kínosan magad - visszakozott Ella, de Medea már könnyesre nevette magát. A vadászat iránya megfordult, most Medea üldözte őt.
- Néhanapján, értem én. Te szegény, ezért nem marad meg benned semmi, mert olyan átszellemült arccal bámulod mindig... - ugratta tovább Medea.
- Én? Az te vagy, Medea... - hápogott Ella.
- Mit visonganak itt? - hangzott fel a fejük felett, és mindketten érezték, ahogy lángra gyúl az arcuk.
Pont Pitonnak kellett arra jönnie!? Egy a háromszáznegyvenkettőhöz, hogy ez előfordulhat. Előfordult.
- Óh - sóhajtott Medea zavartan, és még mindig a fűben hasalva lassan végigmérte a tanárt, kezdve a lábától, végül megállapodott a vizslató, komor arcon.
- Talán megleptem?
- Ah-aaa - nyögte válaszul Medea.
- Lizard kisasszony, esetleg tud egyéb hangokat is kiadni? - meredt rá gúnyosan Piton.
- Az attól függ, mikor - bökte ki Medea zavartan, de amikor mellette Ella kuncogni kezdett, rögtön rájött, hogy ez furcsán hangzott. - Mármint...
Piton egy pillanatig úgy bámult rá, mint aki érdeklődve várja, miféle handabandázásba fog bele, de Medea szerencséjére inkább mégsem várta ki a végét, és továbbindult.
- Szerelmeslevelek helyett jobban járna, ha tanulna - vetette oda összeszűkült szemekkel, és már ott sem volt.
- Merlinre! Most aztán jó nagy hülyét csináltam magamból - tapasztotta a tenyerét az arcára Medea. Olajbarna bőrén még mindig ott díszelgett egy-egy piros folt.
- Szerinted hallotta az egészet, vagy csak beletrafált? - húzta be a nyakát Ella.
- Tuti hallotta! Mit gondolsz, miért vagyok így kibukva?
- Hát... szerintem anélkül is elég égő voltál... - kuncogott barátnőjére.
- Kösz - hangzott fel a morgós válasz.
- Csakis a te hibád. Ha azonnal ideadod a dolgozatot, amikor kérem, ez nem történt volna meg!
- Te, te - jött a fenyegetés, és Ellára egy vérszomjas Medea vetette rá magát, hogy jól helybenhagyja...

Június elejére már véreres szemekkel, álmosan hajolt mindenki a könyvek fölé, és az össznépi tanulásból végül nagy hangzavar kerekedett ki, amikor mindenki ideges kérdésekkel bombázta a másikat teljesen különböző tantárgyakkal kapcsolatban, és arra hasonlóan feszült nemtudomokat meg elfelejtettemeket kapott válaszul. Egy nappal a vizsgák kezdete előtt a hatodéves griffendélesek a park egyik sarkába vonultak félre egy közös nagy értetlenkedésre. Jamie meg gyanútlanul feltett bájitaltannal kapcsolatos kérdésére Medeától olyan terjengős választ kapott, amiből megtudhatta a helyes keverési sebességet a zöld színű elixírek esetében, képet kaphatott az üstök megfelelő tisztítási útmutatójáról, és az őszi bürök szárítási és felhasználási javaslatával is gazdagabb lett. Nem csoda, ha Jamie ezek után inkább a boldog tudatlanságot választotta. A kör közepébe helyezett lyukas tornacipő pedig hol háromlábú egérré, hol ékszeresdobozzá változott, attól függően, ki próbálkozott éppen az átváltoztatásával.
- Add ide az átváltoztatástan könyvedet - lökte félre a szerencsétlen cipőt Medea kissé hisztérikusan.
- Átváltoztatástan? Jaj, hol van az még? - dobta oda Ella a könyvét nem kevésbé idegesen.
- Négy nap múlva! Én meg le fogok égni! Az egérből áttranszformált békám még az utolsó órán is két hosszú metszőfogát csattogtatta!
- És cincogott - fűzte hozzá szórakozottan Ella.
- Jaj, tényleg - keseredett el még jobban Medea.
- Én is szeretnék animágus lenni, mint McGalagony - sóhajtott hirtelen Ella.
- Animágus?! Jó, ha sikerül a holnapi vizsgám!
- Ha te animágus lennél, biztos egy vödörnyi varjúhájjá, vagy valami más bájital alapanyaggá változnál.
- A varjúháj nem állat - méltatlankodott sértetten Medea.
- Mindegy. Különben is, most mit panaszkodsz?! Weasley, Weeds: neked legalább nem Bill után kell bemenned! Szép kis viszonyítási alap McGalagony szemében.
- Hú, az tényleg jó. Ha így nézzük.
Az említett személy le is huppant melléjük, hatalmas Fúvógumit fújva csámcsogott, és cseppet sem tűnt izgatottnak. A két lány nem épp kedves pillantással méregette a vörös üstökű fiút, tudván, hogy Bill csekély tanulással is általában évfolyamelső volt. "Jól van, én már csak így születtem", szabadkozott ilyenkor mindig csibészes mosollyal, és széttárt karokkal fogadta a nevető pfujolásokat.
- Mit tanulsz? Átváltoztatástan? - hajolt most Medea fölé, majd turkálni kezdett az egy kupacra hányt könyvek között. - Engem most valahogy jobban érdekel Piton.
- Te tudod - rándított vállat Ella. - Engem inkább a tantárgya érdekel.
Bill fáradtan a szőke lányra sandított, és inkább megajándékozta egy használt Fúvógumival. Miután Bill jelenlétében képtelenség volt tanulásra koncentrálni, a dolog egymás szórakoztatásába torkollott, és ennek eszköze főleg a tornacipő lett, meg Medea félresikerült transzformációi. Aztán Bill és Medea épületes eszmecserét folytatott a konyhai büntetőmunkákon szerzett tapasztalataikról, amiket esetleg kamatoztatni tudnak a sikertelen iskola után, ha Binns nem azt az egyetlen kérdést teszi fel, amire mágiatörténetből válaszolni tudnak.

Az év utolsó előtti vizsgája a bájitaltan volt, amit érdekes módon Medea legalább akkora izgalommal és idegességgel várt, mint Jamie - igaz, őt a bizonyítási vágy fűtötte, nem a menekülési ösztön. Ez utóbbit alaposan kiélte az átváltoztatástan vizsgán.
Az utolsó, átváltoztatástan előtti vizsga a bájitaltan volt.
A vizsga maga két részből állt (- Ezt nem hiszem el! - morogta Jamie. - Mert mi más, ha nem bájitaltan?), délelőtt írásbeli kérdésekre válaszoltak, délután pedig bájitalt kellett főzniük.
Reggeli után, mint a siralomházi elítéltek, ballagtak a griffendélesek lefelé az alagsorba.
Piton feltűnő jókedvében volt, ahogy kiosztotta a feladatlapokat, és jókedve fokozatosan növekedett, ahogy a padsorok között járkálva figyelte a verejtékező halántékokat. Jamie-ről többször kiderült, hogy legalább olyan jól lát előre, mint oldalra (velem született szembetegség, na!), de ezt Piton annyira nem díjazta. Medea viszont szokásos lelkesedéssel vetette rá magát a kérdésekre.
Sorolja fel a nadragulya tíz tulajdonságát!
Ez könnyű volt, másodikos tananyag. Sikerült is egy pillanat alatt tizenkét tulajdonságot összegyűjtenie, még a margóra is került belőle.
A fekete üröm túlporciózása a búbánat bájitalában milyen mellékhatásokkal jár?
Beugrott neki, hogy Piton micsoda élvezettel taglalta Jeremy Dyke elrontott főzete felett a lehetséges rosszullétek nagyon is széles skáláját, kitérve a biológiai folyamatokra is, és nem felejtve kísérleti alanyt kijelölni, ha nem lesz síri csend az óráján. Ezek után elég nehéz volt elfelejteni a szindrómákat.
Nevezze meg a felsorolt hozzávalók beszerzési helyét...
Ez már csak azért is egyszerűnek ígérkezett, mert gyógynövénytanból és legendás lények gondozásából is vették a nagy részét. Azért mégis voltak ott elbújtatva olyan alapanyagok, amelyeket mintha nem is használtak volna még, mindenesetre ő olvasott róluk, úgyhogy semmi probléma nem merült fel.
Mi a közös alapanyaga az alábbi főzeteknek: animágus elixír, délibáb bájital, téboly itala.
Medea ezúttal meglepetten pislogott a papírra. Nem emlékezett ilyen fejezetre vagy leírásra az Ezer bűvös fű és gombából, igaz, nem is nagyon forgatta a könyvet, mert elvileg azt már betéve tudta. Most mintha határozottan emlékezett volna, hogy ezek közül csak a téboly italával foglalkoztak órán. Szinte biztosan derengett neki, hogy ezekről csak a könyvtárban olvasott valamelyik ronggyá porladt lexikonban. Azért csak válaszolt valamit, bár a gyanú továbbra is ott motoszkált benne, hogy Piton nem beszélt nekik ezekről. Az viszont könnyen előfordulhatott, hogy az Ezer bűvös fű és gombában benne volt, és Piton amúgy is megköveteli, hogy betűről betűre, betéve tudják a tartalmát.
Medea lassan rájött, hogy a kérdések nem is olyan egyszerűek, mint várta. Kétségbeesése csak nőtt, amikor látta a szeme sarkából, hogy Ella pennája milyen sebesen szalad a pergamenen, előtte pedig Bill olyan terjengős válaszokat írt, hogy a tekercs vége már az ölébe lógott. Ő meg az utolsó három kérdésre alig néhány szót írt, azokból is a fele a találgatáshoz állt közelebb. Voltak olyan bájitalok, amikről még csak nem is hallott, a többiről meg derengett, hogy olvasott valamit, de nem órán, hanem más könyvben. Átkozta magát, amiért elhanyagolta az Ezer bűvös fű és gombát, mert abban aztán akármi lehetett végül is, hiszen már jó rég volt a kezében a könyv. De néhányról nem is tudta elképzelni, hogy Piton emlegette órán, mert nem épp tananyagba valók voltak, némelyik akár még a fekete mágia határát is súrolhatta.
Most aztán Pitonnak lesz oka jól kigúnyolni, hogy még az órai tananyagot sem tudja rendesen megtanulni, és igaza lett volna: addig nem kellett volna a könyvtárral bajlódnia, amíg be nem vágja rendesen az Ezer bűvös fű és gombát.
Szinte vért izzadva passzírozta ki magából a válaszokat, és óra végén sóhajtva, csalódottan hajtotta félbe a dolgozatot. Összességében véve nehéz volt. Szégyellte magát, főleg akkor, amikor Ella félmosollyal megkönnyebbülten pakolászott mellette.
- Nem is volt olyan ördöngösen nehéz, nem?
- Ümm... - kezdte Medea bizonytalanul, de Ella félreértette:
- Jaj, jól van, tudom, neked nem volt az. De ha belőlem indulunk ki...
Medea szótlanul baktatott ki a folyosóra, ahol Bill és Jamie már vártak rájuk.
- Mi lenne, ha ezúttal nem... - kezdte Jamie, de Ella belerikkantott.
- Mi volt a válasz a tízes kérdésre? Amikor meg volt adva a recept, és ki kellett találni, melyik bájitalhoz tartozik!
- Szemfényvesztő szirup - szólt Medea egy hajszállal megelőzve Billt, aki viszont mást mondott:
- Kelésfakasztó lötty.
- Én is ezt írtam - pislantott Ella Billre, majd mindketten Medeára:
- Mi a fene az a szemfényvesztő izé?
- Öh... hát... - bizonytalanodott el Medea, aztán lehangoltan legyintett. - Mindegy.
- És a bájitalok közös alapanyaga? - folytatta izgatottan Ella, miközben Jamie hasztalan próbálta felfelé terelni a kis csapatot a lépcsőn. Tovább ácsorogni az alagsorban, mint amennyire kötelező... ez felért számára egy rémálommal.
- Madársóska - felelt Bill.
- Sárkányepe - rebegte Medea, de Ella megint Billnek adott igazat.
- Az hiszem, Medea, ezt egy kicsit túlbonyolítottad, nem? - kérdezte óvatosan Bill, de Medea akkorra már magában motyogott.
Az ötödik ilyen eset után már maga Medea hessegette kifelé a parkba a többieket, Jamie-vel egymással versengve pisszegték le a többieket, hogy fejezzék be a kérdések megvitatását. Medea végül semmi mást nem akart már, mint szerezni egy Ezer bűvös fű és gombát, és torkaszakadtából bömbölni.
- De hát a délibáb bájitalában nincs is madársóska - kiáltott hirtelen, ahogy a park illatos füvére léptek. - Ez tuti!
- Milyen délibáb bájitala? - fordult felé három meglepett arc.
- Hát a felsoroltaknak mi a közös alapanyaguk: a madársóska nem lehet.
- Medea, te összekutyultad valamivel, én nem emlékszem délibábos cuccra.
Medea nem figyelt, csak rájuk hagyta. Minél tovább hallgatta a barátait, annál jobban nőtt benne a félelem, hogy megbukott bájitaltanból, amellett viszont megfogant benne valami halvány gyanú, ami csak nagyon lassan kezdett formát ölteni:
- Hány fajta feladatsor volt? - vágott közbe hirtelen a vaníliás kuglófok és gyömbéres sütemények érdekvédelmi vitájába.
- Hát egy - torpantak meg az éhes ifjak.
- Piton velem más kérdéssort íratott!
- Mi van?
- Igen, mondom! Nehezebb kérdésekkel, félig feketemágia, de semmiképp sem roxforti anyag, hadd nézzem ezt a könyvet - pergette meg az ujjai közt a tankönyv lapjait.

Délután minden önbizalmát visszanyerve lépett újra a pincelaborba, a vizsga második részére. Ha Piton rossz osztályzatot ad a dolgozatára, leperli az angyalokat is az égből, abban biztos lehet!
Odabent az asztalokon már ki voltak készítve a hozzávalók kis üvegcséi, az üstök és kések meg mozsarak. Amint mindenki elfoglalta a helyét az asztalánál, Piton egy intésére az elkészítendő bájital neve jelent meg a táblán. A béke elixírjét kellett megfőzni, nem volt nehéz, sokat is foglalkoztak vele, igaz, utoljára év elején. A nehézség persze abban volt, hogy fel kellett idézniük a receptet, és a munkaasztalon sorakozó hozzávalók közül ki kellett választani azokat, amik szükségesek voltak hozzá. Persze az üvegek még véletlenül sem lettek felcímkézve, így Piton a hozzávaló-felismerési képességüket is próbára tehette. Jamie árgus szemekkel figyelte Bill kezeit - ilyet legfeljebb robbantós snapszli közben csinált mindig, amikor attól tartott, hogy Bill csal, vagy a konyháról csent lekváros kiflije közé rak egy kártyalapot, és az megint a képébe robbanva összelekvározza mindenét.
A terem elülső felében Milton Miles szinte félhangosan súgott a mardekárosoknak, de Pitont újfent nem érdekelte a dolog. Milest amúgy is látszólag még Kirklandnél is jobban kedvelte, de neki legalább tényleg volt némi sütnivalója.
Medea kizárta az agyából a délelőtti írásbeli rémképeit, és megpróbált teljes egészében a bájitalra koncentrálni. Ettől mindig felszabadult, és olyannyira belefeledkezett az aprításba, kavargatásba, hogy egy ideig észre sem vette a felette ácsorgó Pitont, aki szótlanul figyelte a ténykedését, és mikor Medea hirtelen felpillantott, egy pillanatra még az a különös, töprengő kifejezés is az arcán maradt, csak aztán hullott vissza rá a szokásos lekicsinylő tekintet. Miután elfordult, Medea vállat rándítva összenézett Ellával, aki megint talányos kis mosollyal ajándékozta meg.
Még jó negyedóra volt hátra a vizsgából, és a terem megtelt néhány elrontott főzet nehéz füstjével, de egy-egy asztalnál szép, lila buborékok szálltak fel az üstökből. Medea vigyorogva fújkálta a saját buborékjait Jamie tarkója felé, aki ingerülten hessegette tovább őket, Piton azonban egyetlen pillantásával berekesztette a mókát, így Medea visszafordult a főzete felé, hogy beledobja az utolsó hozzávalót. A karcsú, alacsony, hasas és szögletes üvegcsék közül kiemelte az egyiket, ami a holdkő kékesszürke porát tartalmazta, és lecsavarta a tetejét. A pornak csípős, poshadt szaga volt ugyan, meg össze is csomósodott kissé, de Medea szépen kiporciózva az adagot, és beleszórta az üstbe. Miután lassú, óvatos mozdulatokkal megkavarta, helyet foglalt a székén, és szemlélődni kezdett a teremben.
Legszívesebben egy nagyot aludt volna, vagy megivott volna egy üveg vajsört a Három Seprűben. Eltervezte, miket fognak csinálni a vizsgák után. Charlie már hetek óta könyörgött nekik, hogy kísérjék el egy Tiltott Rengetegbeli csavargásra, és a Szellemszállást is jó lett volna meglátogatni. Szinte minden évben megkísérelték megközelíteni az épületet, a csődbe jutott harmadikos próbálkozás után szinte kényszernek érezték: akkor ugyanis annyira berezeltek, hogy szégyenszemre hanyatt-homlok elmenekültek egy csapat varjú közeledtére. Akkoriban még Roxmorts lakóinak emlékeiben is élénken éltek a kísértethistóriák és hátborzongató hangok emlékei. Elsős korukban a Házak felsőévesei az összes gólyát a Szellemszállással ijesztgették, és azokból az időkből Medeának eszébe jutott az a harmadéves lány, aki egyszer fehérre vált arccal, zokogva jött vissza az első roxmortsi kimenőjéről - hetekig csámcsogtak a beszámolóján, miszerint üvöltéseket és üvegcsörömpölést hallott a vékony deszkafalak mögül, amikor a társai átlökték a kerítésen. Emlékezett rá, Bill már akkor alig várta, hogy végre harmadikosok legyenek, és Roxmortsba mehessenek. Piton még idejárt akkoriban, jutott az eszébe, és megint elcsodálkozott, hogy nem emlékszik se egy ilyen különc alakra, se Sirius Blackre.
Ella szólongatására riadt fel. Ahogy felpattant a helyéről, az üstjéből felszálló zöldes, kénes színű füstön át látta, ahogy Piton egy szempillantás alatt ott terem, szemei, mint az áldozatára lecsapó sólyomé. Medea döbbenten bámult a főzetére, amely háborogva pezsegett, és mintha marta volna az üst belső oldalát.
- Néha figyelhetne, Lizard, ha már tanulni nem szokott - tüntette el Piton egy mozdulattal a borzalmas szagú löttyöt, és mintha várakozó mosollyal meredt volna Medeára, aztán odavetette: - Most már tényleg nyugodtan ücsöröghet a vizsga végéig. És a társai érdekében, ha kérhetem, ne súgjon nekik.
Medea immár teljes döbbenettel ült vissza a helyére, és rezignáltan bámulta, ahogy Jamie kis fiolába próbálja tölteni a munkája eredményét, de az üvegcse, mint a víz, szétesett a kezeiben.
- Nem jössz? - bökte meg Ella szánakozó arccal, és Medea akkor látta, hogy a teremben rajtuk kívül csak Piton van még, az asztalokról akkor reppentek be a maradék hozzávalók egy méretes ládába.
Az ajtóból éppen akkor integetett vissza neki Kirkland, Miles pedig feltartott hüvelykujjal gratulált, aztán eltűntek.
- Az nem lehet, hogy megint ezek! - motyogta maga elé, és az agya sebesen járni kezdett.
- Valami gondja van talán, Lizard? - susogta Piton a tanári asztal mellől.
- Igen - torpant meg elszántan, Ella hiába figyelte aggódva. Medea biztatólag odabiccentett neki, mire Ella bizonytalan léptekkel kiment a teremből, és csendesen behúzta maga után az ajtót.
- Tehát? Talán elnézést kérjek, hogy nem tanult eleget a vizsgára? - gúnyolódott Piton.
- Valaki kicserélte a hozzávalóimat - bökte ki Medea, és kihívóan a bájitaltanárra meredt.
- Engem vádol meg a butasága miatt? - fortyant fel Piton.
- Nem! Én Kirklandre gyanakszom.
- Még mindig nem szokott le erről az ostoba csatározásról?
- Ők nem hagynak békén engem!
- Mégis hogy érti azt, hogy kicserélték a hozzávalóit?
- Egészen pontosan, azt hiszem, a porított holdkövet. Az utolsó lépésig, a tanár úr is láthatta, hibátlan volt az egész...
- Gondolja, Lizard, hogy nekem nincs jobb dolgom, mint az összes diák ballépéseinek feljegyezgetése?
- Jól van, mindegy. Én tudom, hogy jó volt odáig.
- Akkor talán ideje lenne megtanulni felismerni a porított holdkövet.
- Én felismerem - háborgott megbántottan Medea. - Főleg azok közül, amik az asztalon álltak. Semmi más nem lehetett az.
- Eszerint mégis tévedett.
- Igen, az valami volt, ami úgy nézett ki, mintha, de mégsem az volt. Csak annak akart látszani.
- Akkor mi volt az?
- Nem tudom... Először csak azt hittem, hogy romlott, vagy valami... nedvesség érte... nem tudom. De talán nem is holdkő volt.
- Akkor mi? - ismételte makacsul Piton, és szinte szuggerálta Medeát.
- Honnan tudjam? - csattant fel a lány.
- Talán én vagyok olyan nagyra a tudásommal, Lizard? - förmedt rá haragosan Piton. - Használja a fejét, gondolkozzon, elemezzen! A bájitalfőzéshez nem csak a kevergetés tartozik, hanem a vegyelemzés, a kísérletezés is. Hogyan akar újat alkotni, ha nincs tisztában az egyes alkotóelemek szerepével a főzetben?
Medea egy pillanatig tátott szájjal meredt Piton arcába. Azt leszámítva, hogy a tanár szemöldöke középen szinte összeszaladt ingerültségében, úgy beszélt vele, ahogy négyszemközt még soha - teljesen normálisan, oktatólag, de nem kioktatva.
- A főzetem pezsegni kezdett, a színe zöldesre váltott, a szaga szúrós lett, a füstje sárgászöld, az állaga hígabbá vált, vízszerűvé, amikor beletettem a holdkövet - kezdte bizonytalanul. - Ha összevetjük azokkal, amiket addig a főzethez adtam... mintha valami nátriumos dolog került volna bele...
- Például? - enyhült meg hirtelen Piton tekintete.
- Nem tudom, lehet akármi. Mindenesetre olyan színe volt, mint a holdkőnek, illetve annál kicsit kékebb, a szaga áporodott, átható volt, és sokkal finomabb szemcséjű. Talán színezett mészpor származék...
- Vagy?
- Akármi - türelmetlenkedett Medea.
- Akkor menjen a dolgára - legyintette le Piton, kissé mintha csalódott lett volna.
Medea összerezzent a hangjára - most megint olyan volt, mint általában, - és lázasan kutatni kezdett az emlékezetében.
- Tudom, hogy azt nagyon nehéz beszerezni, de a szaga alapján őrölt tintahalporc is lehetett...
Ez csak a nagyon öreg tintahal példányoknál fejlődött ki, és szinte csak a legendákban élt, ezért nem lepte meg Piton pillantása.
- Remélem, ezt nem gondolja komolyan! Most menjen!
- De valaki akkor is kicserélte az üvegemet! - akadékoskodott tovább. Nem értette, miért olyan lényeges Pitonnak, mi a pokolra cserélték a holdkövet.
- Fel szeretném világosítani, Lizard, hogy én vagyok az egyetlen, aki ide bejöhetett a vizsga kezdete előtt. Talán azt feltételezi rólam, hogy ilyesmivel szórakozom? Fogadja el, hogy ezt megint elrontotta.
- Nem rontottam el! Ki lehetne keresni a tárolóból az üvegcsét? Akkor látni lehetne, hogy nem holdkő volt benne.
- Felejtse el, és ne képzelődjön!
- Csak egy perc... - kezdte volna, de Piton felkapta a fiolákat tartalmazó ládikát, és kifelé indult a teremből.
- Zárjon be maga után! Colloportus, ha esetleg ezt is elfelejtette! - tette hozzá gúnyosan és becsapta az ajtót.
Medea megalázottan, és a dühtől fojtogatva ücsörgött tovább a durvára csiszolt asztallapon, egészen addig, amíg Ella be nem jött érte, és gyengéden ki nem kísérte a teremből.

Sohasem teltek még ilyen lassan Medea számára a vizsgákat követő napok, amit a diákok a Roxfortban töltöttek. Igaz ugyan, hogy eseményekben igen gazdag volt, mégis Medeát olyannyira foglalkoztatták a bájitaltan eredményei, hogy a várakozás meglehetősen rányomta a bélyegét a hangulatára. Ennek ellenére, és a többiek vidámságának köszönhetően mégis ezek a napok maradtak meg később is az emlékezetében, ha meghallotta az iskola nevét. A Tiltott Rengetegbe mégsem merészkedtek be, Charlie nagy bánatára, de azért a Szellemszállást megközelítették, és belestek néhány hasadékon, de belül csak port és félhomályt láttak, így inkább megittak egy-egy üveg finom vajsört a Három Seprűben (Jamie ugyan a Szárnyas Vadkan mellett voksolt, de Ella elhárította azzal, hogy ő személy szerint egyelőre még nem akar bélfertőzésben elpatkolni).
Végül McGalagony egyik reggel kiosztotta végre a vizsgaeredményeket, és Medea szeme, miután meggyőződött róla, hogy átváltoztatástanból nem bukott meg, rögtön a lista legaljára siklott, ahol a bájitaltan érdemjegye virított.
- Na, na? - hajolt felé Ella, és a többiek is várakozva néztek rá.
- Várakozáson felülit kaptam! - pislogott a barátai felé meglepetten, és azok nem kevésbé döbbent örömmel néztek vissza rá.
- Nem hülyéskedsz? - kockáztatta meg Jamie, majd bizonytalanul Medeára sandított. - És ez most jó? Úgy értem... az előző évekhez képest...
- Pitonnál jó - sóhajtott a lány megkönnyebbülten. - És azok után is, amilyen a vizsgám lett.
- És azok után, mennyire tolerál téged - tette hozzá Bill is.
Mindannyian a tanári asztal felé néztek, ahol Piton mereven, kifejezéstelen arccal szemlélte a nagyterem sürgés-forgását. Medea gondolkodva figyelte. Mivel elég pocséknak érezte az írásbelijét, a főzete meg olyan lett, amilyen, nagyon meglepő volt az eredmény. Piton magasabb szintű próba elé állította, de eszerint kivételesen igazságosan osztályozta.
Piton csak akkor pillantott a Griffendél-asztal felé, amikor már csak Medea figyelte. Szemeiben a szokásos kihívás ült, de most valahogy halványabban, vizsgálódva. Medea már nem törődött semmivel.
Várta őket a vakáció!
A vonatút kissé harsányan telt, de ahogy közeledtek Londonhoz, úgy lett a hangulat egyre melankolikusabb.
- Hát... vége az évnek - sóhajtott Ella, ahogy kis csoportjuk a King's Cross pályaudvar nagy csarnokában tétovázva álldogált.
- Igen - rugózott a lábain Jamie.
Medea elnézett a fiú vállai felett. A kilenc és háromnegyedik vágány közti falból épp akkor lépett ki kedvenc mardekáros különítménye, és ahogy találkozott a tekintetük, Miles vigyorogva odaintett neki az elmélyülten a fejét tömő Kirkland háta mögül. Medeának inkább úgy tűnt, mint aki a mutatóujjával figyelmezteti, hogy ne felejtse el ám őket sem! Barátai követték Medea tekintetét, és Bill bosszúsan felhorkant:
- Ne is figyelj erre a két baromra!
- Írj gyakran - bökte meg Ella kicsit aggodalmasan. - És igaza van Billnek.
- Tudom, csak bosszantanak. Semmi ok az aggodalomra - követte Medea Miles lépteit, aztán vállat vont. - Azért találkozunk nyáron, nem?
- De, persze! - vágták rá mindannyian, és valahogy nem akarózott indulniuk.
- Emlékezetes év volt - biccentett magában motyogva Jamie.
- Emlékezetes - mosolyogtak rá a barátai.
Lassan elbúcsúztak egymástól, és szállingózni kezdtek a bejárat közelében várakozó családjuk felé.
Emlékezetes, mozgalmas és megismételhetetlen év. Még a Roxfortban megélve is történelmi.
Medea nosztalgikus mosollyal az arcán üdvözölte a szüleit. Jól tudta, ha száz évig él is, ezt az évet sohasem feledi.

 

- Vége -

Vissza