Severyn Snape: Zöld

Életem első novellája, amely tulajdonképpen nem szól semmiről, csak úgy van. Furcsa látomás ez, egy kamasz fiú látomása, aki olyan tisztán látja maga előtt a sorsát, mint kortársai közül kevesek. A kétség azonban időnként feltámad benne. Büszke az aranykalitkára, amelybe zárták, időnként mégis repülni vágyik. Vajon győzedelmeskedik-e a szabadságvágya a hagyománytisztelet fölött? És vajon többre hivatott-e ez a fiú, mint amennyit kirótt számára a sors? Ezek azok a kérdések, melyekre a novellámból nem kaphatunk választ, de valószínű, hogy mi magunk is feltesszük majd őket. A válaszok pedig - hála a fanfiction-íróknak - nem is váratnak magukra. :-)

e-mail