Zelda Grey

(Severyn Snape)

XIV.

Az igazság két oldala

Zelda egy hét után már kifejezetten nevetségesnek tartotta, hogy a folyosókon félve húzódtak el tőle az alsóbb évfolyamosok, a nagyobbak pedig hol rosszallóan, hol csupán gyanakvóan, de egyértelműen ferde szemmel néztek rá. Roxfort diákseregének csupán egy töredéke ismerte őt személyesen a közös óráikról, és úgy tűnt, valóban csak ez a töredéknyi diák tekint rá továbbra is úgy, mint korábban. Illetve ennek a töredéknyi diáknak is csupán egy része; mindazok, akik nem a Mardekárba jártak. Az említett ház tagjai ugyanis egy emberként álltak társuk, Draco Malfoy mellé, és így nyíltan szembekerültek a kőszívű mugliismeret tanárnővel.
Kollégái nyílt rokonszenve és bátorítása viszont sokat segített rajta. Nem egy közülük egyértelműen vagy csupán burkoltan, de utalt rá, hogy Roxfort ősöreg falai bizony megértek már ennél különb botrányt is, és azzal nyugtatták Zeldát, hogy az esetnek nagyobb a füstje, mint a lángja. És valóban; ahogy múltak a napok, a gyanakvás, a tartózkodás is szinte kézzelfoghatóan oldódott a tanárnő irányába, és mivel az újabb botrányok elmaradtak, úgy tűnt, szép lassan minden visszaáll a rendes kerékvágásba.
És egyszer csak elérkezett Draco Malfoy felügyelőbizottsági meghallgatásának napja. A karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási napra tűzték ki, és Zeldának erről óhatatlanul is az jutott eszébe, hogy bizony otromba tréfa lenne a sorstól - avagy a bizottság tagjaitól, - ha szegény fiút a közelgő ünnep alkalmából elbocsátanák az iskolából. Akaratlanul is felidéződtek benne Dumbledore szavai, aki kétségbe vonta, hogy a fiút kirúgják, és arra gondolt, hogy az idős varázslónak, lám, megint csak milyen igaza volt. A dolgok jelen állása szerint ezerszer valószínűbbnek tűnt, hogy Zeldát bocsátják el, nem pedig Dracót, még akkor is, ha a meghallgatás célpontja az ifjú Malfoy volt, nem pedig ő.
Zelda kimondottan nehéz szívvel lépett be a díszes ajtón McGalagony professzor nyomában. A helyiség fényűző és tekintélyt parancsoló külleme egészen meglepte. A falakat körben gazdagon szőtt kárpitok borították, a mennyezet díszes freskóiról lenge öltözetű hölgyek és urak néztek le rá, a terem hátsó részében elhelyezett antik székek és szófák visszafogott, mégis kétségtelen eleganciát sugároztak, és furcsamód a szemközti fal mentén húzódó hosszú asztal mögött ülő varázslók és boszorkányok arca is mintha ugyanezt a burkolt felsőbbrendűséget tükrözte volna.
Zelda úgy érezte magát, mintha egy bizarr bálterembe csöppent volna. A felügyelőbizottság tagjai - egyben az iskola neves és nagyvonalú pártfogói - szinte egy emberként mérték rá vesébe látó, szigorú pillantásaikat, neki pedig igencsak nehezére esett nyugalmat erőltetni magára, ahogy szembenézett velük. De azért sikerült. És ebben kétségkívül segített neki az is, hogy mostanra alaposan hozzászokott a hasonló pillantásokhoz, így nem volt tőle teljesen idegen ez a helyzet. Kissé megilletődötten, mégis határozottan indult el feléjük, és úgy döntött, jobb, ha nem is próbál belegondolni abba, mi minden vár rá.
Figyelmét ismét a helyiség tanulmányozására fordította, és pillantása a hosszú asztallal szemközt elhelyezkedő kisebb asztalra siklott. Mögötte négy ember számára volt hely, amelyből kettőt már el is foglaltak. Az egyik belső széken - háttal neki - a szőke haja alapján senkivel össze nem téveszthető Draco Malfoy ült. A fiú tartása meglehetősen természetellenesnek hatott, ahogy egyenes derékkal feszengett a széken, Zelda pedig magában nyugtázta, hogy bizony nem ártott neki ez a kis riadalom. Tőle balra az asztal szélén ülő alakot szintén nem esett nehezére felismerni. A fiú házvezető tanára volt az személyesen. Piton tartása is egyenes volt, azonban Dracóéval ellentétben nyugalomról is magabiztosságról árulkodott. Zeldát ennek láttán valamiféle keserű irigység rohanta meg, de még mielőtt átkokat szórhatott volna magában kedvenc ellenségére, McGalagony finoman megérintette a könyökét, és a Draco jobbján lévő székhez irányította.
Habár tisztában volt vele, hogy ez alkalommal a figyelem középpontjában fog állni, most mégis elfogta valami kellemetlen érzés. Ennek ellenére szó nélkül helyet foglalt, és miközben kolléganője leült mellé, tekintetét ismét a bizottság tagjaira emelte. Középen Dumbledore ült, és amikor egy másodpercre találkozott a pillantásuk, az igazgató bátorítóan hunyorított egyet Zeldára, majd miután az asztaltársa a fülébe súgott valamit, elfordult. Zelda tekintete ezután tovább vándorolt, és a terem sarkában csakhamar felfedezte Draco Malfoy két gorillatermetű csatlósát is, akik feszengve ültek az egyik szófán egy komor tekintetű teremőr tőszomszédságában.
Már éppen kezdte volna elunni a szemlélődést, amikor hangos csattanással kinyílt mögötte az ajtó. Erre önkéntelenül is hátrakapta a fejét, és Lucius Malfoyt pillantotta meg. A férfi leírhatatlanul gőgös kifejezést viselt az arcán. Tekintetét fenyegetően hordozta körbe az egybegyűlteken, és méltóságteljes tartása olyan felsőbbrendűséget tükrözött, hogy hatására még a sokat látott bizottsági tagok is érezhetően összehúzták magukat. A férfi tartott egy kis hatásszünetet, és csak ezután indult meg peckes léptekkel az egyik üres szék felé. Zeldától alig pár méterre foglalt helyet, és a nő azt kívánta magában, bárcsak ne nézett volna oda, és bár ne tudná, hogy mostantól ki tartja rajta pengeéles tekintetét.
- A meghallgatást ezennel megnyitom - zendült ekkor Dumbledore határozott hangja. A monoton alapzajt erre mintha elvágták volna. A jelenlévők feszült figyelemmel hallgatták végig a bizottság tagjainak névsorát, és az idős varázsló ezt követő szavait: - A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola Felügyelőbizottsága azért ült ma össze, hogy megvitassa az itt jelenlévő Draco Malfoy, hatodéves mardekáros diák ez év szeptember 24-i tiltott varázshasználatának ügyét. A vádat Minerva McGalagony, Roxfort igazgatóhelyettese; a védelmet pedig a Mardekár házvezető tanára, Perselus Piton képviseli. Tanúként jelen van iskolánk mugliismeret tanára, Miss Zelda Grey, valamint Vincent Crak és Gregory Monstro, hatodéves mardekáros diákok.
Az igazgató egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, azután McGalagonyhoz fordult:
- Minerva - nézett rá félhold alakú szemüvege fölött, mire a tanárnő röviden bólintott, majd komoly tekintettel felállt és előrelépett.
- A vád szerint az itt jelenlévő Draco Malfoy ez év szeptember 24-én a déli órákban két társával együtt illetéktelenül behatolt egy lezárt tanterembe - kezdte mondandóját a tanárnő, és hangjának keménysége mit sem enyhült, miközben így folytatta: - Majd miután Miss Zelda Grey, iskolánk mugliismeret tanára felfedezte ottlétüket, Draco Malfoy felejtésátokkal próbálta a tanárnőt hátráltatni, azt követően pedig a társaival elmenekült. Draco Malfoy ezzel megsértette a varázshasználatot korlátozó rendelkezés elmebefolyásolásra vonatkozó kitételét, valamint fegyelmi vétséget követett el a tanárával szemben. A vád ezért kéri Draco Malfoy iskolánkból történő azonnali elbocsátását.
McGalagony bevezetője alatt pisszenést sem lehetett hallani, csupán Lucius Malfoy izgett-mozgott a székében, mint aki legszívesebben felpattanna, és alaposan kiosztaná a mélyen tisztelt egybegyűlteket, ám taktikai okokból egyelőre kénytelen volt féken tartani tomboló indulatait.
- Mr Malfoy - fordult a tanárnő Dracóhoz. - Kérem, álljon fel.
A fiú kissé zajosan tolta hátra a székét, majd amint eleget tett McGalagony kérésének, a nő így folytatta:
- Megértette az ön ellen felhozott vádakat?
- Igen - felelte Draco, de a hangja nem csendült valami magabiztosan.
- És vétkesnek tartja magát az elhangzott vádakban?
- Nem - érkezett a válasz ezúttal jóval magabiztosabban.
McGalagony egy pillanatnyi szünetet tartott, mialatt szúrós szemekkel meredt a fiúra. Draco feszengett, de állta a tekintetét.
- Mr Malfoy - folytatta azután még szigorúbb hangon. - Kérem, számoljon be nekünk röviden arról, mi történt szeptember 24-én a délelőtti mugliismeret óráját követően egészen az ebédszünet végéig.
- Amikor kicsöngettek, pakolni kezdtem, ahogy a többiek - fogott bele Draco, és miközben beszélt, két piros folt jelent meg az arcán. - De leejtettem a pennámat, és mire megtaláltam, a többiek már elmentek. Csak Miss Grey volt a teremben.
- És mi történt ezután? - nézett rá McGalagony várakozón.
- A tanárnő sürgetett, mert be akarta zárni a termet - válaszolta Draco kényszeredetten.
- Szót fogadott neki? - szegezte neki a kérdést az átváltoztatástan tanárnő.
- Igen - érkezett a válasz némi habozás után.
- Miss Grey mégis levont maga miatt tíz pontot a Mardekártól - jegyezte meg McGalagony. - És büntetést rótt ki önre. Ezt mivel magyarázza?
Draco szeme Piton felé rebbent, a bájitaltan tanár arca azonban rezzenéstelen maradt. A fiú ezután lopva az apjára nézett, de a szőke varázsló csupán egy enyhe, gúnyos szemöldökfelvonással reagált rá. Vonakodva fordult hát vissza vallatójához, majd így szólt:
- Nem tudom.
- Elfelejtette? - kérdezte a tanárnő élesen, ám amikor a fiú nem felelt, hozzátette: - Elképzelése sincs, hogy mivel szolgált rá a büntetésre?
- Úgy érzem, hogy nem szolgáltam rá semmivel - válaszolta Draco ezúttal szemrebbenés és habozás nélkül.
- Én viszont nehezen tudom elképzelni, hogy Miss Grey ok nélkül büntette volna meg magát - jegyezte meg McGalagony, és enyhén megremegő orrcimpái visszafojtott indulatról árulkodtak. Nem tudta azonban folytatni mondandóját, mert a bájitaltan tanár közbeszólt:
- Nos, nem hinném, hogy McGalagony professzor elképzeléseinek bármi közük lenne az ügyhöz - jegyezte meg, és bársonyos hangjából egyszerre csendült ki nemtörődöm nyugalom és becsmérlő gúny.
Az átváltoztatástan tanárnő erre mély lélegzetet vett - bár nem tudni, hogy önmaga megnyugtatására vagy pedig azért, hogy egy csípős válasszal visszavágjon, Dumbledore azonban elejét vette a lehetséges szóváltásnak:
- Minerva, kérem, fejezze ki magát pontosabban - kérte kolléganőjét udvarias hangnemben.
McGalagony egy pillanatig némán meredt rá, majd bólintott és ismét Dracóhoz fordulva így szólt:
- Tehát sejtelme sincs róla, Mr Malfoy, mi késztette Miss Greyt arra, hogy büntetést szabjon ki magára?
- Szerinte szemtelen voltam - vonta meg a vállát Draco, és a tekintete, amely eddig az asztallapot pásztázta, hirtelen vádlója arcára siklott és eltökéltséget tükrözött.
- És miben nyilvánult meg ez a szemtelenség? - kérdezett vissza a professzor.
- Nem tudom... nem emlékszem... - jelentette ki Draco, és közben kerülte a tanárnő pillantását.
- Érdekes! Arra emlékszik, hogy a pennája elgurult, de egy tíz pont levonást és egy személyre szabott büntetést eredményező megjegyzésre már nem?
Draco arca megrándult, de nem válaszolt.
- Nos rendben, Mr Malfoy - sóhajtotta McGalagony. - Mi történt azután, hogy Miss Grey levont magától tíz pontot és kiszabta a büntetést?
- Lementem ebédelni - vonta meg a vállát Draco, és unott hangsúlya szinte már a tiszteletlenség határát súrolta.
- És ebéd után mi csinált?
- Mágiatörténet órára mentem.
- Aznap találkozott még Miss Greyjel?
- Nem.
- Visszatért még a mugliismeret terembe?
- Nem.
- Értem, Mr Malfoy - bólintott McGalagony sokatmondóan, és egy darabig némán meredt a fiúra, azután a bizottság felé fordult és így szólt: - Nincs több kérdésem.

*

- A szó a védelemé - hajolt előre Dumbledore ültében, és jobbjával Piton felé intett.
Miközben McGalagony helyet foglalt Zelda mellett, a bájitaltan tanár előrelépett, és miután egy futó pillantással végigmérte a bizottság tagjait, kimért, ugyanakkor méltóságteljes mozdulattal Draco felé fordult.
- Mr Malfoy, ön tehát azt állítja, hogy a szeptember 24-i mugliismeret órája után nem tért vissza a tanteremhez, nem hatolt be oda, nem próbálta megátkozni az oda visszatérő Miss Zelda Greyt és nem használt semmiféle tiltott varázslatot.
- Így van, professzor úr - felelte a fiú az eddigieknél jóval készségesebben. - Ez az igazság.
- Ismeri a felejtésátkot, Mr Malfoy? - váltott témát hirtelen Piton.
- Csak a varázsigét - felelte Draco egy kissé feszengve.
- Próbálta valaha alkalmazni? Esetleg megkísérelte elsajátítani a technikáját könyvekből vagy akár más varázslóktól?
- Nem, soha - vágta rá a fiú ezúttal jóval határozottabban.
- Értem - bólintott Piton inkább csak magának, majd odébb sétált néhány lépéssel és ismét Dracóhoz fordult.
Zelda megmérettetik és könnyűnek találtatik Dracóval szemben - Asd rajza- Mondja, Mr Malfoy, hogyan jellemezné a tanár-diák viszonyát Miss Greyjel?
Zelda észrevette, hogy McGalagony nyugtalanul megmoccan mellette, és ő maga is egyre nyugtalanabb lett, miközben a fiú válaszát várta.
- Hát... nem éppen a legjobb - felelte Draco némi tétovázás után.
- Részletezné ezt, Mr Malfoy? - nézett rá Piton átható tekintettel, és ahogy Draco viszonozta a pillantását, Zeldában határozottan két összeesküvő benyomását keltették.
- A tanárnő kezdettől fogva máshogy kezelt engem, mint a többi diákot... Velem mindig sokkal szigorúbban, szinte ellenségesen bánik.
Zelda arca rózsaszínbe váltott, és szeretett volna felpattanni, hogy mindent megmagyarázzon, de a tagjaiba ólmos zsibbadtság költözött, és csak bénultan hallgatta a feje fölött zajló párbeszédet.
- Miben nyilvánul meg ez az ellenségesség? - faggatta Piton a fiút szinte együttérző hangon.
Draco egy pillanatra elgondolkodott, majd felnézett és így szólt:
- Ahogy a muglikról beszél... nem lehet nem észrevenni a varázslókkal szembeni ellenszenvét... És mintha leginkább én lennék neki ellenszenves... Mindig ingerülten beszél velem... Talán az zavarja, hogy aranyvérű vagyok.
Zelda elsápadt.
- Ez csak feltételezés! - csattant fel McGalagony, ám Dubmeldore egyetlen pillantása elég volt hozzá, hogy ismét visszasüppedjen a székébe, és hallgatásba burkolózzon.
Piton Draco szavaira sokatmondóan bólintott, majd így folytatta:
- Úgy érzi, hogy emiatt az ellenszenv miatt Miss Grey igazságtalan magával?
- Igen, úgy - vágta rá a fiú gondolkodás nélkül.
- Előfordult már, hogy a tanárnő igazságtalanul megrótta vagy büntetést szabott ki magára?
- Igen.
- Például?
- Szinte minden órán, ha kérdezek valamit, vagy megjegyzést fűzök a tananyaghoz, belém fojtja a szót. És sokkal erélyesebben szól rám, mint másokra. Gyakran von le miattam pontokat a házamtól, és legtöbbször ok nélkül... De büntetést akkor kaptam tőle először.
Zelda fásultan hallgatta a fiú szavait, és egyre inkább nehezére esett, hogy felfogja azok értelmét.
- Lehetségesnek tartja, hogy azt a tíz pont levonást és a büntetést is a tanárnő ellenszenve, avagy a rossz hangulata miatt kapta? - kérdezte Piton.
- Igen, lehetségesnek tartom.
- Tiltakozom! - vágott közbe McGalagony éles hangon. - Nem azért vagyunk itt, hogy Mr Malfoy feltevéseit hallgassuk, hanem hogy bizonyítékokat gyűjtsünk a bűnösségéről!
- Avagy az ártatlanságáról - jegyezte meg a bájitaltan tanár ironikusan.
- Folytassa, Perselus! - biccentett Dumbledore a férfi felé.
Piton bólintott, majd ismét Dracóhoz fordult.
- Úgy érzi, semmi olyat nem tett vagy mondott, ami indokolta ezt a pontlevonást?
- Igen, úgy érzem.
- Tehát igazságtalanul büntették meg magát?
- Igen, professzor úr.
- Nos, nincs több kérdésem - jelentette ki Piton bosszantóan elégedett hangon. - Köszönöm, Mr Malfoy.
Draco már épp készült visszaülni arcán a megkönnyebbültség csalhatatlan jeleivel, amikor is McGalagony hirtelen felállt és közbeszólt:
- Egy pillanatra még, Mr Malfoy!
A fiú megdermedt a mozdulat közepén és kissé elsápadt.
- Csak még egy utolsó kérdés - folytatta a tanárnő. - Ha nem tudja felidézni azt a beszélgetést, ami tíz pont levonásával járt, honnan tudja ilyen biztosan, hogy igazságtalanul kapta?
A fiú megint csak nem felelt azonnal. Szempillája megrebbent, majd lesütötte a szemét, és csak egy hosszú másodperc elteltével nézett ismét McGalagonyra. Akkorra azonban vonásai határozottá váltak.
- Arra biztosan emlékeznék, ha valami olyat tettem volna, amivel kiérdemeltem volna a büntetést - jelentette ki, és a hangjában megbúvó gőg hátborzongatóan emlékeztetett Lucius Malfoyra.
- Tehát konkrétumok helyett ismét csak a feltevéseit osztja meg velünk - morogta félhangosan McGalagony, azután fennhangon hozzátette: - Köszönöm, Mr Malfoy. Most már leülhet.
Zelda csak nézett maga elé. Sok volt ez neki így egyszerre. Habár most, ahogy belegondolt, úgy vélte, számíthatott volna rá, hogy Draco tagadni, sőt hazudni fog, mint a vízfolyás, Piton pedig jó szokásához híven ezúttal sem válogat majd az eszközökben. Az ellene felhozott nyílt vádak és rágalmak azonban jobban fájtak neki, mint ahogy számított rá. Draco talán valóban érezhette rajta az órákon, hogy kissé más szemmel tekint rá, mint a társaira, de Zelda soha nem bánt vele igazságtalanul. Más lapra tartozott, hogy a Malfoy fiú számított a legfőbb rendbontónak az osztályban, és emiatt óhatatlanul több megrovást provokált ki magának, mint a többiek. De sohasem indokolatlanul! Vajon ezek után elhiszi ezt neki még bárki is?
Alig figyelt oda, mialatt kollégái kihallgatták Draco két társát, de ha egy szót sem hallott volna belőle, akkor sem maradt volna le semmiről. A két fiú ugyanis következetesen letagadta, hogy szeptember 24-én a mugliismeret teremben jártak, és ennélfogva természetesen azt sem látták, hogy Draco Malfoy átkot szórt volna Zeldára. Hát ennyit erről.
És ezután végre ő került sorra.
- Miss Grey - fordult hozzá McGalagony ezzel mintegy kirángatva őt elkeserítő gondolatainak nyomasztó örvényéből. - Megkérném, hogy számoljon be röviden a történtekről.
Zelda bólintott, mire idősebb kolléganője hátrébb lépett, ezzel mintegy átadva neki a szót.
- A hatodévesekkel volt éppen órám - fogott bele Zelda egy fokkal halkabban, mint ahogy szeretett volna. Egy pillanatra elhallgatott, és amikor folytatta, hangja már sokkal határozottabban és élesebben csengett. - Draco Malfoy is részt vett az órán. Miután kicsöngettek, kivonult az osztály, én pedig készültem bezárni a termet, de a fiú még ott volt, mert a pennája begurult a szekrény alá. Együtt hagytuk el a tantermet, de Draco Malfoy közben sértő megjegyzéseket tett a származásomra és kétségbe vonta a tanári alkalmasságomat. A szemtelensége miatt tíz pontot levontam a házától, este hatra pedig az irodámba rendeltem büntetőmunkára. Ezután mindketten távoztunk. Én az irodámba indultam, de amikor odaértem, kiderült, hogy a kulcsot a tanteremben hagytam. Visszamentem érte és ekkor találtam ott a három fiút.
- Mi történt pontosan? - kérdezte McGalagony.
Zelda nem felelt azonnal. Azt ugyanis elmulasztotta tisztázni Dumbledore-ral, hogy beszélhet-e a titkos átjáróról. Márpedig ha kihagyja a beszámolójából, úgy az egész ügy értelmét veszti, hiszen ezáltal indokolatlanná - és ennélfogva hiteltelenné - válik Draco „állítólagos” támadása is. Úgy vélte, az igazgató bizonyára szólt volna, ha hallgatnia kéne erről a részletről. Ám ő nem szólt semmit...
Mély lélegzetet vett, miközben tekintetét a felügyelőbizottság tagjaira emelte.
- A teremben nem volt senki - kezdett bele, - de a bejárattal szemközti fal egyszer csak vibrálni kezdett, majd megjelent rajta egy átjáró, és ott álltak... Draco Malfoy és a két társa - intett a fejével Zelda a két tagbaszakadt ifjonc irányába. - Mindhárman pálcát rántottak, de csak Draco támadott. Kimondta rám a felejtésátkot.
A termen halk moraj hullámzott végig.
- Mi történt ezután? - kérdezte McGalagony, és Zeldát egészen meglepte, hogy nem kezdett el faggatózni az átjáróról.
- Elszédültem, elestem és egy időre elvesztettem a látásomat. A hallásom sem volt tökéletes; erősen zúgott a fülem. Csak annyit tudtam kivenni, hogy mindhárman elhagyták a termet. Később aztán fokozatosan visszatért a látásom és így vissza tudtam menni a dolgozószobámba.
- Értem - bólintott McGalagony határozottan. - Biztos benne, hogy Draco Malfoy felejtésátkot alkalmazott? - kérdezte.
- Igen - felelte Zelda. - Tisztán értettem, amikor kimondta a varázsigét: Exmemoriam.
- És tapasztalt bármiféle memóriazavart?
- Nem - felelte a nő. - Legalábbis semmi jel nem utalt erre. Akkor is tisztában voltam vele, hogy hol vagyok, és miért vagyok ott, miután az átok eltalált. És biztos vagyok benne, hogy a történtek minden részletére pontosan emlékszem.
- Ha jól értettem, látászavarai támadtak - jegyezte meg McGalagony.
- Igen - bólintott Zelda. - Egy ideig nem láttam semmit, azután pedig fokozatosan tért vissza a látásom, de csak ködösen és fekete-fehérben. A színeket csak másnap délutánra kezdtem újra látni.
Az átváltoztatástan tanárnő erre a felügyelőbizottság felé fordult.
- A felejtésátok mellékhatásaival kapcsolatban szeretném kikérni iskolánk sötét varázslatok kivédése professzorának véleményét - mondta, mire Dumbledore bólintott és kezének intésével mintegy szabad utat adott a helyettesének.
- Mr Roth - fordult az oldalt ülő tanárok egyikéhez, egy alacsony, világosbarna hajú, fiatal férfihoz. - Mondana nekünk pár szót a felejtésátok hatásairól?
- Nos, elég nagy előképzettséget igényel ennek az átoknak a szakszerű elsajátítása - szólalt meg a férfi. - A Roxfortban megszerezhető tudás nem is elég hozzá. Épp ezért valószínűnek tartom, hogy Draco Malfoy csak próbálkozott a varázslattal, de nem volt képes szakszerűen kiszórni...
- Megkérhetném, Mr Roth - szólt közbe Piton jéghideg hangon, miközben metsző tekintettel nézett kollégájára, - hogy a mondandóját próbálja annak figyelembevételével fogalmazni, hogy Mr Malfoy állítólagos tettei egyelőre csak feltevések, nem pedig bizonyított tények?
- Oh... hát persze - szabadkozott a férfi. - Tehát a lényeg az, hogy egy balul sikerült átok magyarázat lehet Miss Grey látászavarára. Az elhibázott felejtésátoknak például ez a legtipikusabb mellékhatása. Szakszerű kiszórás esetén viszont Miss Greynek fogalma sem lett volna, hol van, és hogy került oda, és ha nem is veszítette volna el teljesen az emlékezetét, mindenképp maradt volna néhány sötét folt, ami úgymond végleg kiesett volna a memóriájából.
- Miss Grey - fordult McGalagony ismét a nőhöz. - Vannak ilyen sötét foltok az emlékezetében?
- Nincsenek - felelte Zelda, és közben erővel kellett elnyomnia magában a hirtelen támadt nevethetnékjét.
- Még egy utolsó kérdés - mondta McGalagony, és ahogy Zeldára nézett, szigorú vonásai mögött a fiatal tanárnő rokonszenvet fedezett fel. - Jelentkezett az irodájában aznap este hatkor Draco Malfoy a büntetőfeladatáért?
- Nem - felelte Zelda. - Nekem kellett érte mennem.
Értem - bólintott McGalagony. - Nincs több kérdésem - tette hozzá, majd a Draco balján ez idáig csöndben meghúzódó bájitaltan tanárhoz fordult. - A tanút átadom a védelemnek.

 

Folyt. köv.

Vissza
15. fejezet