Harry Potter és a Tűz Serlege

Képes összefoglaló a HP4 főbb eseményeiről Tipca tollából

A Denem-ház

Frank Bryce kinyitotta a szemét, és felült az ágyában. Sajgó nagylábujja keltette fel, ami azóta gyötörte az életét, mióta a háborúban egyszer begyulladt a füle, egy fergeteges buli után, amit a tábor melletti csúszdaparkban rendeztek. Hiába! Kutya egy dolog a háború. Számtalan ember köszönhette neki gyötrelmes életét.
Frank felkelt, és a konyhába indult, hogy főzzön egy teát. Úgy volt vele, ha már úgyis felébredt, legalább megtekinti a felnőtt tévécsatorna mai kínálatát.

Miközben a teafőzéssel foglalatoskodott, elgondolkodott az elmúlt évek viharos eseményein. Az egész 50 éve kezdődött, mikor holtan találták a gazdáit. Tudniillik ő volt a Denem ház főkertésze, és egyben Mrs. Denem belső... hmm... tanácsadója, a mellbevágó témákat illetően, amiket jól meg kellett dolgozni. Nos tehát, akkor reggel Frank megunta, hogy állandóan titkolniuk kell Mr. Denem elől a... tanácskozásaikat, így fogott egy hatalmas metszőollót, és bement a házba, hogy megölje a férfit, a feleségét, meg a két gyereküket. Csakhogy valaki megelőzte.
Mikor belépett az ebédlőbe, már csak a család hulláját találták meg. A rendőrség kijött és nem kérdezett semmit. Egy közelben lakó vénasszony lement a helyi kocsmába, és a sárga földig itta magát. Akkor aztán lehetett faggatni, meg ki mit akart vele csinálni.
- Én mondom, biztosan a kislány volt a gyilkos! - mondogatta mindenkinek.
Denemék szörnyű titkot őrizgettek. Nem lehetett gyerekük, leszámítva Tomot, aki csak úgy becsúszott valahogy, így örökbe fogadtak egy kislányt. A lánynak az volt a neve, hogy Samara, vagy Wartburg, vagy valami ilyesmi. De a kislány gonosz volt. A család lovai tömeges öngyilkosság keretében mérget ittak, miután a sátánhoz fohászkodtak, és fekete kakast áldoztak egy pentagramma alakú oltáron. Utána megjelent az a videokazetta. Aki csak megnézte szörnyűbbnél szörnyűbb módon távozott az élők sorából hét napon belül. Mrs. Denemnek nem maradt más választása. Beledobta a kislányt a kert végi kútba. A vénasszony úgy gondolta, a lány jött vissza bosszút állni. Frank hiába mondta a rendőröknek, hogy hogyan lehetne a kislány a gyilkos, mikor ott van a hullák között, de azokat nem hatották meg az észérvek. Szabadon engedték Franket.
Frank mérgesen dobbantott egyet. Ő akarta megölni a Denem családot, erre valami halott csitri végzi el a melót? Hallatlan! Mindenki Frank Bryce-t utálná a városban, magára maradna az ódon kastély omladozó falai között, ehelyett Frank fokozott közkedveltségnek örvendett a városka lakói körében. Nap, mint nap látogatták őt meg a töpörödött, macskaszagú vénasszonyok, hogy süteményt hozzanak neki, vagy éppen a "régi szép időkről" fecserésszenek, a fiatalok meg segítettek neki a ház körüli munkában. Elege volt belőle!
Frank megrázkódott, és kinézett az ablakon. Az egyik emeleti ablakban mintha lángok lobogtak volna. Megrázta a fejét. Kész! Vége! Ha megint valami őrült vénasszony az, hogy szerelmi fészket alakítson ki számukra, amit holnap meglepetésként akar mutatni, mint a múltkor, akkor neki vége. Frank megfogta a hatalmas metszőollót, és szomorúan nézett rá. Ehhez a nemes pengéhez már vér tapadhatott volna, ha az az átkozott fruska nem előzi meg! De majd most! Most vért fog ontani, bárki is van a házban.
Felvette bolyhos nyuszis mamuszát, magára terítette vastag köntösét, és kezében a metszőollóval ölni indult.

Frank halkan lépkedett a kihalt kúria falai között. Az egyetlen zaj, ami hallatszott, a nyuszis mamuszából jött, ami minden lépésnél feldudált. Észrevétlenül lopózott végig a folyosón, és egy nyitott ajtó előtt állt meg. A résen át gyér fény szűrődött ki, halk hangokkal karöltve. Frank marka összeszorult a metszőolló nyele körül. Valakik beszélgettek odabent.
- Képzeld, Féregfark! Tegnap dumáltam Jackóval! Állítólag megint perbe fogták valami gyerek miatt. Hiába mondom neki, hogy nyírja ki őket, ha már nem kellenek - sipította egy magas hang.
- És mit szólsz a tervemhez, Nagyúr? - kérdezte egy férfi odabent.
- Mármint ahhoz, hogy tíz playboy nyuszival egy jakuzziban? Ígéretesen hangzik.
- Nem - rázta meg a fejét a férfi. Frank erre a halk suhogásból következtetett, meg abból, hogy pont látta az alakot a résben. - Ahhoz, hogy felveszem Rémszem Mordon alakját, és segítek megkaparintani a Potter kölyköt.
- Ja, hogy ahhoz - szontyolodott el a másik. - Nem rossz, nem rossz. De inkább beszéljünk a jakuzzis tervről.
- De Nagyúr! Nincs sok időnk. Ha cselekedni akarunk, azt minél hamarabb meg kell tennünk.
- Jaj, állandóan csak ezek a gonosz tervek, Barty! Teljesen belefájdulna a fejem, már ha lenne.
Frank azt hitte rosszul hall. Beletúrt a fülébe, majd a kinyert alapanyagot belekente a kabátjába.
- De hisz van fejed, Nagyúr!
- Erre a két nagy szemre, meg fülre gondolsz? - nevetett fel gúnyosan a láthatatlan második. - Az egyedüli dolog, amit tenni tudok vele az az, hogy mozgatom a fülemet. - A hang hirtelen felderült. - De az egész jól megy! Megmutassam?
Rövid csend következett, és Frank látta, hogy a Bartynak nevezett férfi kezével eltakarja az arcát, és megrázza a fejét.
- Nagyon ügyes vagy, Nagyúr, de a terv...
- Mondd el Nagininak!
- Mármint a kígyónak? - kérdezte döbbenten a férfi.
- Igen, neki.
Ekkor Barty a mellette csúszó-mászó kígyó felé fordult.
- Tehát, Nagini! Az a tervem, hogy amikor Mordon egyedül lesz otthon...
A kígyó érdektelenül elfordult tőle.
- Idefigyelj, ha hozzád beszélek, te kígyó! - förmedt rá a férfi.

- Kár a gőzért, úgysem ért téged! - szólt a Nagyúr vidáman.
- De hiszen azt mondtad, hogy neki mondjam el a tervet.
- És?
Eközben a kígyó lemászott a fotelből, amiben eddig csúszott-mászott, és az ajtó felé indult. Frank tudta, hogy mennie kéne, de egyszerűen nem tudott megmozdulni.
"Annak a Barty gyereknek olyan szép bőrkabátja van... biztos esőben sem ázik át!" gondolta, és megigézve meredt a ruhadarabra.
Nagini ekkor kiért a szobából, és mikor megpillantotta Franket, sziszegve felsikoltott, majd visszacsúszott-mászott a helyiségbe.
- Nagini érdekes dolgot mesélt, Féregfark! - mondta a magas hang gazdája.
- Igen? És mit, Nagyúr?
- Egy vámpír, egy vérfarkas, meg egy troll bemegy a kocsmába, és... Ja, nem! Ezt még tegnap mesélte. Most azt mondta, hogy egy ijesztő mugli van az ajtó előtt egy metszőollóval a kezében. Kísérd be, légy oly kedves!
Hirtelen kinyílt az ajtó, és egy alacsony, kövér emberke lépett ki rajta. Előre nyúlt, és Frank háta mögül előrángatott egy magas, hoki maszkot viselő férfit, aki egy a Frankéhez hasonló márkájú metszőollót fogott az egyik kezében, és egy machetet a másikban. Belökdöste az ajtón, majd becsukta azt maguk mögött, így ugyanakkora rés maradt, mint az előbb.
- Itt van, Nagyúr!
Halk sziszegés hallatszott, majd újra a Nagyúrnak nevezett szólalt meg.
- Nem, állítólag Nagini nem erről a metszőollós ijesztő férfiról beszélt! Hát már semmit nem lehet rád bízni, Féregfark?
- Bocsáss meg, Nagyúr!
- Nos, rendben! De csak, mert jól főzöl. Ereszd el ezt a szerencsétlent, és hozd be a másikat.
Újra nyílt az ajtó, a kövér figura kilökte rajta az álarcost, majd berángatta Franket.
- Mit tegyünk veled, öreg?
- Túl sokat tud! - szólalt meg Barty. - Öljük meg!
- Nos hát rendben, nézz a szemembe, öreg!
- De hát nem látom a foteltől - ellenkezett Frank, és felemelte a metszőollót. Elhatározta, hogy amint megfordul, megöli a Nagyúrnak nevezettet.
- Igaz is! Féregfark! Fordítsd meg a fotelt!
Féregfark engedelmeskedett, és Frank meglátta őt... vagy azt... vagy nem is tudta mit. Kinyílt a szája, és eszelős módon vihogni kezdett.
- Most meg mit nevetsz, öreg? - kérdezte a Nagyúr zavartan.
- Wihihihihi! Még hogy Nagyúr! Bwahahahaha! Hihihihihih! Még hogy "Nagy"! Hahhhaaaahahahahha!
- Féregfark! Tegyél valamit! Ez az ember kinevet engem!
Féregfark idegesen Frankre pillantott. Tett egy bizonytalan lépést a férfi felé, de mikor az a földre zuhant, és úgy kacagott tovább, inkább elhátrált.
- Haszontalan vagy, Féregfark! Barty, legalább te vidd el innen őt!
Barty az idős férfira meredt, majd makacsul megrázta a fejét.
- Én ugyan hozzá nem nyúlok! Ki tudja, milyen nyavalyái vannak. Lehet, hogy ragályos.
A Nagyúr éppen mondani akart valamit, mikor Frank egy utolsót kaccantott, majd kilehelte a lelkét. Halálra röhögte magát. Így esett hát meg, hogy habár Frank Bryce annyira igyekezett, soha az életében nem tudott senkit megölni.
- Na végre, hogy elhallgatott! Féregfark! Zenét akarok! Kapcsold be a magnót légy oly szíves, és tekerd teljes hangerőre.
Féregfark engedelmeskedett. Csakhamar felbömbölt a heavy metal.
Ebben a pillanatban 134 kilométerrel, 50 méterrel és 24,5 centiméterrel arrébb egy Harry Potter nevű fiú furcsa álomból ébredt.

 

A Kviddics Világkupa

Harry Potter kinyitotta a szemét. Furcsa álmot látott, melyben a legfőbb szerepet egy jakuzzi, meg tíz playboy nyuszi játszotta. Legalábbis erre emlékezett. De rá se rántott... pedig nagyon szeretett volna, de sajnos egy szobán osztozott legjobb barátjával, Ron Weasleyvel. Ehelyett felült az ágyán, és elgondolkozott rajta, hogy hogyan is került ide.
Pár héttel ezelőtt felhívta az ügynöke, hogy a Dursleyk teljes egészében ki lesznek vágva a filmből, mivel idő és pénz hiányában érdektelennek bizonyultak a szereplésre. Harry rögtön ott termett az Odúban, hogy felébredhessen rémálmából, és másnap elmehessen a kviddics világkupára.
A világkupa egy újabb égető problémát vetett fel. Hogyan lehet az, hogy a Weasley apuka, aki tudomása szerint az egyik legszegényebb ember a világon, szerezni tudott 10 jegyet a döntőre, méghozzá a díszpáholyba. Azt nem is említve, hogy habár tíz jegy volt, ebből három alapból pénzkidobásnak minősült, mert Percy, Bill és Charlie, Ron testvérei a Dursleykhez hasonlóan szintén rendezői olló áldozatai lettek.
Véres metszőolló!
Harry megrázta a fejét. Vajon hogyan jutott az eszébe egy véres metszőolló? Lehet, hogy több minden is történt az álmában, csak nem emlékszik rá? De mit keresne egy véres metszőolló a jakuzzis nyuszik körül? Harry megvonta a vállát, és kimászott az ágyából. Felöltözött, és lement a konyhába.
Ginny éppen a függönyöket felemésztő lángokkal hadakozott, amik az égő gáztűzhelyről terjedtek tova.
- Te mit csinálsz? - kérdezte tőle.
- Éppen reggelit próbáltam készíteni, de valahogy meggyulladt a függöny.
- És miért nem Mrs. Weasley készít reggelit?
- Őt is kivágták a filmből - vonta meg a vállát a lány.
Nemsoká a többiek is leszállingóztak a szobáikból, és a kis csapat útnak indult a nevezetes sporteseményre. Mentek mendegéltek az erdőn keresztül, míg egyszer csak két másik vándorral találkoztak. Cedric Diggory volt az, Harryék iskolatársa, és az apja, Amos.
- Szervusz, Amos! - kurjantotta Arthur Weasley, de a másik férfi nem figyelt rá. Valahova a fák közé fúrta a tekintetét, és a tájat kutatta szemével.

- Mi a baj? - kérdezte Arthur, és ő is követte Amos tekintetét, de semmit nem látott.
- Nem tudom - rázta meg a fejét a másik. - Olyan furcsa volt! Mintha Ludo Bumfoltot láttam volna ott a fák között.
- Őt nem láthattad - veregette hátba Arthur.
- Miért?
- Mert őt is kivágták a filmből.
Amos a fejét rázva megfordult.
- Hihetetlen, hogy milyen sok mindent kivágnak, meg megváltoztatnak. A végén még nem is... - De befejezni már nem tudta, mert ebben a pillanatban egy kéz nyúlt ki a közeli fa mögül, és leütötte őt. Elalélt testét aztán valaki berángatta a fatörzs rejtekébe, majd egy másik Amos Diggory lépett elő.
Mindebből természetesen senki nem látott semmit, mivel éppen egymás üdvözlésével voltak elfoglalva.
Harry éppen elmerengett a tegnap esti álmán, mikor valaki erőszakosan megragadta a kezét, és megperdítette. Amos Diggory volt az.

- Jaj, Harry! Úgy örülök, hogy találkoztunk! Neked kell nyerned! Neked kell megnyerned!
- Mármint mit? - kérdezte Harry értetlenkedve.
- Hát... mit is? Jaj, nem számít, az majd csak később lesz - legyintett Amos. - Csak jegyezd meg, hogy neked kell nyerni!
Harry megrázta a fejét. Meg volt róla győződve, hogy Cedric az apjától örökölte az IQ szintjét.

- Hát akkor - sóhajtott fel Arthur -, merre tovább?
- Végig a sárga úton - mondta Amos, és előre mutatott. Hirtelen ugatás hallatszott, és egy kis, fekete kutya szaladt oda hozzájuk. - Jé, egy kutyus! Az van a nyakörvére írva, hogy Totó. Biztosan ez a neve. Vajon mitől ijedt meg?
Vad vihogás hallatszott, és egy zöldes arcú, hatalmas orrú boszorkány repült oda hozzájuk a seprűjén. A Totó nevű kutyus morogva ugatta meg, és elbújt a kék-fehér kockás ruhácskát viselő Ginny háta mögé.
- Erzsi, hát te is eljöttél? - kiáltott fel vidáman Arthur, és üdvözölte a zöld arcú boszorkányt. - Te jó ég! Csak nem vagy beteg?
- Miért kérded? - kérdezte Erzsi.
- Hát... az arcod... zöld.
- Te jó ég! - visított fel a boszorkány. - Rajta felejtettem az algapakolást!
Azzal elszaladt a közeli patakhoz, és lemosta a szépítőszert. Mikor visszatért, teljesen úgy nézett ki, mint egy átlagos nő.
- Akkor indulhatunk? Nem várunk már senkit? - kérdezte Erzsi.
- Nem - rázta meg a fejét Arthur. - Indulhatunk végig a sárga úton.
- Az ott ki? - mutatott a boszorkány a szegény leütött valódi Amos Diggory lábára, amely kilógott a fa mögül. Az ál-Amos, vagy röviden Álmos, aki később nagy sikert futott be a Honfoglalás című magyar film egyik főszereplőjeként, Sinkovits Imre álnéven, tehát az ál-Amos berugdosta az áruló lábat a fa rejtekébe, majd legyintett egyet.
- Senki! Biztos valami csöves!
A többiek megvonták a vállukat, majd elindultak végig a sárga úton. Csakhogy hirtelen dühöngő szélvihar kezdte tépni a fák lombját.
- Totó! Totó, ne szaladj el! - kiáltotta Ginny, és a kutya után szaladt, aki a vihartól való félelmében rohanni kezdett. Alig tett meg azonban pár métert, egy hatalmas balta csapott le rá, és az egyik fa mögül előlépett a Bádogember, és egy óriási stukkert fogott Ginny fejének.
- Sarah Connor? - kérdezte gépies hangon.
Ginny megrázta a fejét, majd lenézett a földre.
- Jaj, Totó! Szegény kiskutyám! Most nézd meg, mit tettél vele! - förmedt rá a T-800-as típusú Bádogemberre.
- Nincsen semmi baja.
- De hát leesett a feje! - fakadt ki Ginny.
A T-800-as felvette a kutyatetemet, meg a fejet, és összeillesztette. Az egyik ujjából egy forrasztópáka bújt elő, és elkezdte visszaforrasztani Totó fejét, amivel azonban csak azt érte el, hogy meggyulladt a szőre. Gyorsan a földre dobta, és ugrálni kezdett rajta, míg el nem aludt. Ginny egyre kétségbeesettebben meredt a férfira, miközben az újra megfogta a mostanra bűzlő, égett tetemet. Két ujjából egy tűzőgépet formált, és óvatosan visszatűzte a kutya fejét.
- Most már rendben lesz - nyújtotta át Totót, mikor végül végzett.
Ginny boldogan magához szorította a kutyát, és megpuszilta a fejét.
- Jaj, Totó! Úgy rám ijesztettél! Soha többé ne tegyél ilyet!
- Merre-merre, jó ember? - kérdezte Arthur a T-800-ast.
- Sarah Connort keresem, de sehogy sem találom.
- A napokban szinte senkit nem lehet otthon találni. Mindenki a kviddics világkupa döntőjén van. Mi is oda tartunk éppen. Jöjjön velünk. Ott megtalálhatja ezt a Connor nevű nőt.
- Rendben. Magukkal tartok - bólintott a Bádogember. - Merre kell menni?
- Végig a sárga úton - felelték kórusban.
Ekkor azonban hatalmas tornádó kerekedett, és mindnyájukat felkapta a szél. Harry, Ron, Hermione és Ginny a szerencsétlen Totó-kutyába kapaszkodtak, de nem sokat értek el vele. A szél szívóereje hirtelen elragadta Harryt, aki Totó fejébe kapaszkodott, ami eleresztett a tűzéseknél, és újfent leszakadt.

Nem sokkal később mindannyian egy hatalmas mezőn értek földet, ahol egy csapat biztonsági varázsló éppen pár másik csapatot igazított el. Harry elhajította Totó fejét, majd lesöpörte a ruháját. Erzsi, a boszorkány is éppen feltápászkodni készült, mikor hirtelen egy hatalmas ház zuhant rá. Erzsinek még a lába is feltekeredett ijedtében, pedig egyedül az lógott ki a ház alól.
A házikó ajtaja kinyílt, és egy sugárzóan szép, Ginnyéhez hasonló kék-fehér kockás ruhát viselő lány lépett ki rajta. Körbenézett, majd meglátta Erzsi kilógó lábát, azon is Erzsi nagymamájától örökölt smaragdcipellőjét. Lopva körbesandított, majd lehajolt, és lecsórta a halott boszorkány lábáról a cipőt. Mikor ezzel végzett felsóhajtott.
- Hát, ez már nem Kansas! - Pillantása Totó leszakadt fejére esett. - Totó! Drága kiskutyám! Mi történt veled?
Letérdelt a kutyatetem mellé, de nem sokáig gyászolhatott, mert Ginny félrelökte Harryt és Ront, majd nekiesett a lánynak. Tépte a haját, csikarta az arcát, és néha jól gyomorszájon rúgta.
- Hülye kis cafka! Ellopod a ruhám ötletét, és még a kutyámra is fáj a fogad? - visította az arcába.
Ron és Harry egymásra vigyorgott, leöntötték a két lányt iszappal, majd jegyeket szedtek az egyre többen lévő érdeklődőktől. A bulinak végül a biztonsági varázslók vetettek véget. Szétrángatták a lányokat, akiken alig maradt valamicske ruha, ami meg mégis, azt nem igazán lehetett ruha módján hasznosítani.
- Mi a neve? - kérdezte egyikük.
- Dorothy - felelte a lány, majd ijedten nézett fel a két férfira.
- Nos, Dorothy! Letartóztatom óvatlanságból elkövetett gyilkosság, és közveszély okozásának vádjával.
Ginny nézte, ahogy elhurcolják a kétségbeesetten vergődő lányt, és még egyszer utoljára utána kiáltotta.
- Megérdemled, ribanc!

Nem sokkal később, miután már felverték a sátrakat, Harry, Ron és Hermione sétálni indultak a táborban. Ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak egy ezüstszínű DeLorien fékezett le mellettük, és a volán mögül egy furcsa, ősz, felálló hajú férfi ugrott ki.
- Sziasztok, gyerekek! - köszönt rájuk.
- Hello!
- Gyerekek, nem láttatok erre véletlenül egy Bádogembert?
- De igen! - felelték kórusban Ronék. - Egy Sarah Connor nevű nőt keres valahol itt a táborban. Miért?
- Jóságos Isten! Vissza kell őt vinnem a jövőbe, mielőtt még megölné azt a nőt, és ezzel olyan időparadoxont hozna létre, ami elpusztíthatja az egész világegyetemet.
Azzal visszapattant a kocsiba, és elhajtott. Harryék egymásra néztek, majd megvonták a vállukat, és tovább indultak. Pár perc séta után úgy döntöttek, hogy inkább visszamennek a sátraikhoz, nehogy véletlenül lekéssenek a meccsről. A tűznél addigra eggyel többen ücsörögtek.
Arthur mellett egy szálkamintás zakót viselő, hátrafésült hajú férfi ült, furcsa bajuszkával. Ron apja felpattant, mikor ők megérkeztek, és bemutatta a férfit.
- Gyerekek, ő itt Barty Kupor. Nagyon fontos ember.
A férfi felegyenesedett, majd haptákba vágta magát, előrenyújtotta a kezét, és így szólt:
- Heil... Vagyis... szervusztok Kinder!
- Jó napot!
- Und jól érzitek magatokat ezen a schöne napon?
- Igen, jól!
- Nagyon várjátok már a meccset, ugye?
- Igen!
Kupor ekkor Arthurhoz fordult.
- Ha megbocsát, kedves Arthur, jetzt muszáj mennem.
- Persze, Barty, menj csak!
Mindannyian a férfi után néztek.
- Fura ember - mondta Harry. - Külföldi?
- Barty? - kérdezte Arthur. - Nem. Miért lenne az?
- Nem is tudom - vonta meg a vállát Harry. - Olyan furcsa a ruhája.
- Gyerekek - csapta össze a tenyerét Arthur. - Ideje indulnunk, ha nem akarjuk lekésni a meccset. Harry, eloltanád a tüzet?
- Persze! - felelte a fiú, de még mindig a furcsa, külföldi emberke után meredt. Barty. Olyan ismerős volt neki ez a név, csak azt nem tudta honnan. Mintha már hallotta volna valahol. De hol?
Időközben észrevette, hogy a többiek már jócskán előre haladtak, így gyorsan megvonta a vállát, és utánuk szaladt. Nem sokkal később elérték a legnagyobb stadiont, amit Harry valaha is látott. Hirtelen megértette, hogy miért volt szükség olyan sok ember kivágására a filmből. Ilyen méretű CGI effekthez rendkívül sok pénzre lehetett szükség, de megérte. Harryt teljesen lenyűgözte a látvány.

Hosszú lépcsőn mentek végig, míg végül felértek a díszpáholyba. Odafent már egész kis tömeg fogadta őket. Ott volt az egész Malfoy család, Caramel mágiaügyi miniszter, és még sokan mások. Ők tízen befurakodtak az első sorba, és mind a heten leültek.
- Szevasz, Potter! - köszönt Harryre Draco Malfoy.
- Malfoy! - biccentett Harry is.
- Te jó ég, Arthur! Mit kellett eladnod, hogy ennyi jegyet vegyél? - kérdezte gúnyosan Lucius Malfoy. - A házadért biztosan nem kaptál ennyit.
- Hát... - pirult el Arthur. - Igazából a Playwitch magazin készített rólam egy fotósorozatot, és az azért kapott pénzből finanszíroztam ezt az utat.
Lucius egy kissé meghökkent Mr. Weasley őszinteségétől, de gyorsan túltette magát a megrázkódtatáson.
- Hallom kivágták a feleségedet a filmből! - mondta gúnyosan.
Arthur még Luciusnál is gúnyosabb vigyort villantott fel.
- Hallom a tied meg még nem is szerepelt!
Lucius arcáról lefagyott a mosoly. Inkább a fia felé fordult.
- Draco! Ne fogdoss már meg minden szemetet!
Draco hátranézett az apjára, és eleresztette Harry torkát, aki fuldokolva igyekezett visszaküzdeni magát a díszpáholyba. Miután sikeresen átevickélt a korláton, odalent megszólalt egy síp, és kezdetét vette a meccs.
Az írek sokkal jobbak voltak a bolgároknál, így Harry nem is értette, hogy a bolgárok vajon miért törik magukat. Úgysincs semmi esélyük. Nem telt bele sok idő, a bolgár fogó, Viktor Krum elkapta a cikeszt, és ezzel megmentette a csapatát az irtózatos lebőgéstől. A nézőtér egy emberként hördült fel, mikor a bíró lefújta a meccset.
Az ír és bolgár csapat felment a díszpáholyba, hogy átvegyék a trófeákat, és a cseppet sem lebecsülendő bundapénzt. Éppen Viktor Krumon volt a sor, mikor hirtelen betörték a díszpáholyba vezetőajtót, és tucatnyi feldühödött szurkoló áramlott be a páholyba. Egyenesen Krum irányába indultak.
- Ezért fizettünk ki vagyonokat a jegyekért, hogy te fél perc alatt elkapd azt a nyavalyás cikeszt? - ordította az egyikük.
- Csődbe ment a családom a jegyek miatt, el kellett adnom a házamat, erre te pár pillanat alatt elkapod a cikesz? Hát hol lakjak ezután? Itt a stadionban legalább meleg volt! - kiabálta egy másik.
- Elvesztettem a fogadást! Most aztán a nyakamra járnak majd a koboldok, pedig még a filmből is kivágtak! - rikoltotta Ludo Bumfolt.
Vagy húszan egyszerre vetették rá magukat Viktor Krumra, és ütötték, rúgták, ahol érték. Ron és Harry ismét gyorsan meglátták az üzletet a dologban. Beálltak az ajtóba, és kiabálni kezdtek.
- Akciós jegyek Viktor Krum elagyabugyálásához. Egy ütés 5 galleon, egy rúgás mindössze 10! Akciós jegyek!
Egész jó kis összeg folyt már be, de a biztonsági varázslók ismét elrontották a mókát. Megjelentek a díszpáholyban, és kihajították a vandál szurkolókat a páholyból. Volt akit az ajtón keresztül, de a szerencsétlenebbek a korlát fölött távoztak.
Mikor végre lecsillapodtak a kedélyek, és elbarikádozták az ajtókat, egy gyógyító lépett oda Krumhoz, aki elég ramaty állapotban volt. Rövid vizsgálódás után a doki felállt, és a többiekhez fordult.
- Rendbe jön - mondta. - De ha még egy rúgást kap a fejére, a további életét iszonyatos rángások közepette fogja elvegetálni.
Mindenki fellélegzett. Hiszen ki rugdosná meg újra Viktor Krumot, hacsak nem növeszt cápafejet, és fekszik aléltan egy tó partján.
Mivel már semmi izgalmas nem volt várható, ezért a kis csapat felszedelőzködött, és visszaindult a táborba.
A táborban hatalmas nyüzsgés fogadta őket. Ez legfőképp annak volt betudható, hogy a sátrak fele lángolt. Mindenfelől sikolyok hallatszottak. Varázslók, boszorkányok rohantak kétségbeesve a szélrózsa minden irányába. Arthur Weasley rosszat sejtve Harry felé fordult.
- Harry! Eloltottad a tüzet, ahogy kértem?
Harry szeme elkerekedett, majd szégyenlősen rugdosni kezdte a port.
- Hoppá! - mondta. - Nem, azt elfelejtettem.
- Remek! - sóhajtott fel Arthur.
Ebben a pillanat az ikrek jelentek meg, arcukon egy-egy zöld lóherével, miközben Harry, Ron és Hermione az égő sátrakat szemlélték.

- Apa! Mi történt? Mi folyik itt? Az arcfestőnél voltunk, de az a hülye elszaladt a munka közepén, és utólag jöttünk rá, hogy valami hülye lóherét vésett az arcunkra.
- Miért? - kérdezte Ron. - Mit akartatok?
- Az előbb láttunk egy tök jó rajzot, és azt akartuk magunkra festetni.
- Mi volt az?
- Ott van, ni! Az égen. - Azzal Fred a csillagos égre mutatott a pálcájával, amin egy hatalmas, zöld koponya volt látható.

- De Fred! Az a Sötét Jegy! - kiáltott fel Mr. Weasley. - A halálfalovak jele. Megtiltom, hogy ilyet festess magadra!
- De apa, most miért? - fakadtak ki az ikrek. - Piton professzor is ott volt, és ő rátetováltatta a kezére.
- Perselus felnőtt ember. Azt tesz, amit akar!
- De apuuu!
- Semmi de apu! Nem tetováltathatjátok magatokra a Sötét Jegyet, és punktum.
Eközben Harryék is fontos beszélgetésbe bonyolódtak.
- Nem tudom elhinni, hogy nem oltottad el a tüzet - rázta a fejét Hermione. - Most nézd meg, mit csináltál! Ég az egész kóceráj.
- Legalább nem kell szenvedni a tűzrakással - vélekedett Ron, majd felkapott egy botot a földről, és rátűzött pár szalonnát. Odament a legközelebbi égő sátorhoz, és szépen lassan sütögetni kezdte a vacsoráját. - Úgyis éhes voltam.
Harry hirtelen a barátaihoz fordult.
- Nem akarok Azkabanba kerülni, és gondolom, ti sem!
- De hát mi nem is...
- Kuss! Most én beszélek. Ígérjétek meg, hogy soha, senkinek nem fogjuk elmondani azt, ami ma éjszaka történt! Ígérjétek meg!
- Ígérem! - bólintott Ron.
- Én nem tudom, Harry... talán szólnunk kéne az auroroknak.
- Ha szólunk az auroroknak, csak jön a kérdezősködés. Miért vezettünk ittasan? Miért dobtuk vízbe a hullát? Miért nem szóltunk előbb? Nekem erre nincs szükségem! - ordította Harry, és megragadta Hermione nyakát.
- Te most miről beszélsz, Harry? - nyöszörögte Hermione.
- Ó! - komorodott el Harry arca. - Semmi, semmi! Az még tavaly nyáron volt! Szóval, megígéred?
- Igen - egyezett bele végül Hermione is. - Ígérem. De akkor mégis mit tegyünk?
Harry elgondolkodva megvakarta az állát, miközben a környéket fürkészte.
- Találnunk kell egy bűnbakot, aki elviszi a balhét.
Ahogy nézelődött, hirtelen pár csuklyás, maszkos alakon akadt meg a szeme. Felvillantott egy gonosz vigyort.
- Már meg is vannak az alanyok!
Barátaival elindult a maszkosok felé, és mikor odaértek, rájuk köszöntek.
- Csókolom! Kik tetszenek lenni?
Az egyik fekete csuklyás alak lenézett Harryre.
- Szia kisfiú, kislány, meg másik kisfiú! Én ku-klux klán vezetője vagyok, és éppen a gyűléshelyünket keressük.
- Ku-klux klán? De hisz nekik fehér csuklyájuk van, nem?
- De! Elvileg a mi ruhánk is fehér volt, csakhogy akkora korom, meg füst van itt, hogy tisztára befeketedett. Mondtam is a fiúknak, hogy a végén még összetévesztenek minket a halálfalókkal - nevetett a férfi.
Harry, Ron és Hermione összevigyorgott, majd felsikoltottak, és rohanni kezdtek.
- Segítség! Halálfalók! Halálfalók a táborban! - kiáltozták, mire a körülöttük álló emberek körülnéztek, majd követték a példájukat. Csakhamar az egész lángokban álló tábor lakói őrült módjára rohangáltak, és halálfalókat emlegettek, miközben egy darab se volt a környéken.
Harryék bevetették magukat az erdőbe. Bolyongtak ott egy ideig, mikor is hirtelen sikoltozást, és furcsa hangokat hallottak az egyik tisztásról. Odalopakodtak, kinéztek a fa mögül, és teljesen ledöbbentek.
A tisztáson Stan Shunpike térdelt furcsa, feszes bőrruciban, és egy fejére szíjazott vörös golyóval a szájában. Felette egy világoskék ruhát viselő gyönyörű, szőke lány álldogált korbáccsal a kezében.
- Mondd ki a nevemet, szolga! Mondd!
- Fleur! - kiáltotta Stan kéjesen. - Fleur Delacour!
- Hasra! - mondta a lány, és lábával a földre taszította a fiút. - Most pedig nyüszíts, mint egy kutya!
Harry, Ron és Hermione úgy döntöttek, jobb, ha nem látnak többet.

Hipp-hopp, jön Vuk, meg megy az idő! Pár perc sem telt bele, és máris két héttel később volt. Harryék hirtelen rájöttek, hogy ejnye-ejnye, bizony augusztus 31-ére virradtak, természetesen vasárnapra, és nemsoká indul a Roxfort expressz.
Nagy volt a nyüzsgés az Odúban. Ginny a pennáját, Ron a pulóverét, Hermione a frissen vásárolt pergamenjeit, Mr. Weasley meg az elveszett ifjúságát kereste. Harry a konyhában üldögélt, mikor a kandalló lángjai között hirtelen megjelent Amos Diggory feje. A mi ártatlan kis hősünk, aki habár sokat megtudott már a varázsvilághoz, néhány dologhoz viszont sík hülye volt, éppen kiabálni kezdett volna, hogy gyilkosság történt, mikor a fej csodák csodájára megszólalt.
- Szervusz, Harry! Neked kell nyerni!
- Mi a fenéről beszél? Mit kell megnyernem?
- Ááá! Semmi, semmi! Beszélhetnék Arthurral?
- Persze - felelte Harry, majd kikiáltott a konyhából Mr. Weasley után. Mikor ezzel végzett, visszafordult a lángoló fej felé. - Miért keresi?
- Baj van Rémszem Mordon házában. Éjszaka kiáltozni kezdett, hogy kettő van belőle, meg hogy az ifjabb Barty Kupor el akarja kapni, hogy felvegye a testét, és így segítsen neked nyerni, hogy utána Tudodki világuralomra törhessen.
- És? Nem lehet, hogy igazat mond?
- Ugyan! Biztos csak túl élénk a fantáziája. Az ifjabb Kupor rég meghalt. Ha meg mégis átvette az alakját, és segít neked nyerni, csak annál jobb - vigyorodott el Mr. Diggory.
- De mit segít megnyernem? - kérdezte türelmetlenül Harry.
- Na jó, elmondom. A Roxfortban idén...
- Kuss! - kiáltott fel hirtelen Mr. Weasley, aki ekkor ért be a konyhába. Hogy elhallgattassa a lángfejet, lenyomott a torkán egy pirítóst. - Nagyon jól tudod, Amos, hogy nem szabad ARRÓL beszélnünk!
- De én csak annyit mondtam Harrynek, hogy a rendezvény, amit...
- Hallgass! - kiáltotta Arthur, és a pirítós után nyomott egy piszkavasat is. - Harry! Menj, és készülődj te is. A vonat hamarosan indul.
És valóban. Harry alig lépett ki a konyha ajtaján, a levegőbe vonatfütty hasított, és a Roxfort expressz kigördült a 9 és 3/4-ik vágányról. Pár a hegyek között, völgyek között zakatoló vonatról készült snittet követően a gyerekek már a Nagyteremben ücsörögtek az asztaluknál.
Már megvolt a beosztás is, és éppen enni készültek, mikor hirtelen Dumbledore professzor jelent meg mellettük.
- Sziasztok Harry, Hermione és Ron! Nem láttátok véletlen Rémszem Mordont, az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárotokat?
- Nem - rázta a fejét Ron. - Miért? Eltűnt?
- Nem, dehogy! - rázta Dumbledore is a fejét. Mármint ő nem Ronét, hanem a sajátját. - Csak bújócskázunk, és én vagyok a hunyó.
Azzal benézett Harryék között az asztal alá, majd tovább állt. Hermione még látta, ahogy az igazgató Mordon után kutatva benéz Piton talárja alá, de mikor ijedtében hátraesett, inkább visszafordult a barátaihoz.
- Azért ez érdekes! - töprengett hangosan.
- Micsoda?
- Hát hogy kiderült, Rémszem Mordon lesz a tanárunk, miután tegnap éjjel teljesen bedilizett, és azt állította, hogy az ifjabb Kupor, aki halott, fel akarja venni az alakját, hogy a közeledbe férkőzve elvigyen Tudodkihez.
- Ezt te honnan tudod? - értetlenkedett Harry.
- Hiszen te mondtad.
- Mikor?
- Még a vonaton.
- Én arra nem emlékszem.
- Persze, mert pénzügyi okok miatt a vonatút is ki lett vágva a filmből. De attól mi még mindent tudunk, amit te is.
- Azt is, hogy miket szoktam gondolni Chóról? - rémüldözött Harry.
- Visszaszívom. Nem mindent tudunk, de elég sokat - felelte Hermione, mire Harry egy nagyot sóhajtott.
Ebben a pillanatban az egyik oszlop mögül egy nagyon randa ember nézett ki. Az egyik szeme normális volt, a másik viszont úgy festett, mintha egy 100 Ft-os boltban vette volna. A nagy, kerek, kék szem valaha szilárdan ülhetett a randa nagy arc szemgödrében, de mára már annyira elhasználódott, hogy a gazdájának egy barna bőrszíjjal kellett odafogatnia. Ráadásul a két szem két különböző irányba nézett, és a ferdén nyílt szájából vidám kis nyálpatak csordogált, tovább tetézve a már eddig is elég groteszk férfi markáns arcát.

Harry éppen szólni akart az igazgatónak, hogy már megint betévedt valami csöves az iskolába, mikor Dumbledore a térdénél megmarkolta a talárját, és egészen a derekáig rántotta azt, így kivillantva roppant szexi bokáit. Meg térdét. Meg combját. Meg... még mit nem! Igaz, hogy korhatáros a film, de azért nem ennyire!
McGalagony professzor a látványtól a homlokához kapta a kézfejét, és egy hatalmas sóhaj kíséretében beleomlott Piton karjaiba. A bájitaltanár azonban a földre dobta az igazgatóhelyettes alélt testét, és megigézve meredt Dumbledore lábára.
Tehát, mint mondtam, az igazgató felhúzta a talárját, és futásnak eredt. Mikor elérte a pódiumot, csapkodni kezdte a tenyerével, majd vidáman kacarászva elkiáltotta magát.
- Ipi-apacs, Alastor! Te vagy a hunyó!
Rémszem Mordon mérgesen dobbantott egyet, majd ő is a pódium felé sántikált. Dumbledore elnézte egy ideig, majd megvakarta a fejét.
- Alastor! Neked az egyik lábad nem fából volt? - kérdezte.
Mordon rettentő zavarba jött. Idegesen lepillantott a lábára, majd vissza az igazgatóra.
- Ööö... de! Csak... csak a falábam... éppen mosásban van - felelte recsegő hangon, miközben letörölte izzadó homlokát, és kifényesítette a 100 Ft-os szemét.
- Á, értem! - mosolyodott el Dumbledore. - Akkor ülj le, kérlek. Gyerekek! Bejelentenivalóm van!
A diákok ügyet sem vetettek az igazgatóra. Tovább fecserésztek, viccelődtek a szomszédjaikkal. Dumbledore még tett pár kísérletet, hogy csendet teremtsen, de végül nem bírta tovább.
- Pofa be, büdös bagázs! - ordította teli tüdőből, mire mindenki döbbenten elhallgatott. - Na! Így már jobb! Mint mondtam, bejelentenivalóm van. Idén a Roxfortban kerül megrendezésre a Trimágus Tusa!
- A mimágu misa? - kotyogott közbe Fred Weasley.
- Süket vagy? - kérdezett vissza George. - A Szipákos Tuba!
- Nem - rázta meg a fejét Ron. - Világos Busa!
- Dehogyis! - ellenkezett Hermione is. - Libaárus Szuka!
- Nem, nem, nem! Csendet! - kiáltotta Dumbledore. - Trimágus Tusa! Trimágus Tusa! Mit nem lehet ezen megérteni? Tehát, mint mondtam, megrendezésre kerül a Trimágus Tusa, ami egy mágikus verseny. Hogy ne legyen olyan unalmas, meghívtam két külföldi iskolát is. Franciaországból a Beaou... Bao... Buba... szóval egyet Franciaországból, egyet meg máshonnan. A külföldi diákok holnap érkeznek, fogadjátok őket sok-sok szeretettel, de legalábbis ne rögtön az első nap döngöljétek betonba a fejüket. Ennyit szerettem volna közölni veletek. Most feküdjetek le!
A diákok felvonultak a hálókörletükbe, és lefeküdtek. Harry most igazán örült, hogy Hermione mégsem mindent tud, amit ő, mert álmaiban olyasmit csinált Chóval, amibe még Kikkjolína művésznő is belepirult volna.

Másnap reggel, mikor Harry felébredt, lement a Nagyterembe. Hermione és Ron már javában habzsolták a reggelit.
- Szia, Harry!
- Sziasztok! Megvannak már az órarendek?
- Igen! Rémszem Mordonnal lesz óránk, utána vége is a napnak, mert jön a külföldi küldöttség.
- De jó! - örvendezett Harry. - Imádom az ilyen fél napokat!
Nem sokkal később már a Sötét Varázslatok Kivédése teremben ücsörögtek, és várták az új tanárt. Hamarosan döngő léptek hallatszottak a folyosóról, és Mordon jelent meg az ajtóban. Döngő lépteivel a katedrához csörtetett, majd nagyokat nyögve leerőltette a lábáról azt a vécédeszkát, ami ki tudja, hogy került oda. Ettől kezdve már normális hangerővel sétálgatott.
- Mordon professzor a nevem, sötét varázslatok a címerem! - jelentette ki, majd hirtelen elordította magát, amitől mindenki enyhe sokkot, de legalábbis egy komoly szívizombántalmat kapott. - Lankadatlan éberség! Ez a mottóm. Mit vettetek tavaly?
- Vérfarkas, kappa, rőtsipkás... - sorolta Hermione, mire Mordon rácsapott az asztalára.
- Ez mind semmi! Semmik vagytok! Nem tudtok semmit! Semmire nem mentek ezzel!
- Kicsit sok a semmi, nem? - súgta oda Ron Harrynek, mire Mordon felé fordult.
- Te Arthur Weasley fia vagy, igaz?
- Igen - felelte tétován Ron.
- Apád kihúzott tegnap a csávából, emiatt nem fojtalak meg most, hogy aztán a lenyúzott bőrödből készült hálósipkában aludjam át hátralévő éjszakáimat!
Ron nagyot nyelt.
- Mr. Finnigan! Hagyja ezt abba! - kiáltotta Mordon, és a 100 Ft-os szeme hátrafordult az üregében. Enyhe fáziskéséssel maga a test is követte a szemet. - Vegye elő, most azonnal!
Seamus elpirult, majd benyúlt a lába közé. Harry már-már azt hitte, hogy valami "18 éven aluliaknak nem ajánlott" fog jönni, de Seamus csak egy újságot húzott elő. A Playwizard legújabb számát.
- Öt pont a griffendéltől, Mr. Finnigan! Elkobzom az újságját! - dörrent rá Mordon, és kikapta a lapot Seamus kezéből. Azt asztalához lépdelt, és ledobta rá a Playwizardot, de sokáig meredt rá, és közben egyre szaporábban lélegzett. Harry ebből arra következtetett, hogy az a 100 Ft-os szem valamiféle varázsszem, amivel átlát az újság lapjain, így úgy tudta végignézni, hogy még csak ki sem nyitotta.
Mikor végre megfordult, hirtelen egy lebegő pókot látott meg maga előtt.
- Hát ez meg, mi a szösz? - motyogta, majd előhúzta a pálcáját, és megböködte a pókot a hegyével.

Mikor Mordon meglökte a pókot, az elúszott a levegőben, és egyenesen Ron fejének ütközött, aki felsikoltott, és hatalmas csattanással ráájult a padjára. Mordon recsegő hangon felvihogott.
- Ha már hálósipka nem lesz, ez legalább megérte. Most pedig, vegyük a legsötétebb, legdurvább, legmocskosabb átkot a világon. Az Adava Kedavrát. Az Adava Kedavra illegális, ez a halálos átok. Végrehajtásához hatalmas varázserő szükségeltetik, és az ölés vágya. Ha ti most mindannyian egyszerre mondanátok rám, akkor se lenne semmi bajom. Még az orrom vére sem eredne el.
- ADAVA KEDAVRA! - kiáltotta kórusban az összes gyerek a teremben. Zöldes fény villant. Mikor kitisztult a levegő, Mordon éppen az asztala mögül tápászkodott fel. Rojtokban lógtak rajta a ruhái, teste 30%-át sebek borították, és az összes foga kihullott.
- Jáffápok? Deb jett sebbi bajob! - Gyorsan rendbe hozta magát, majd ismét az osztályhoz fordult. - Hogy lássátok, hogy milyen következményekkel jár, ha egy képzett varázsló mondja ki a halálos átkot, fogom ezt a lebegő pókot, és megölöm.
- De hát tudjuk, hogy milyen következménnyel jár egy halálos átok. Halállal, nem? - kérdezte Harry, de Mordon rámordult.
- Csendet. Meg akarom ölni ezt a pókot, és punktum.
Harry hátranézett, és látta, hogy Cedric Diggory éppen elindult a terem eleje fele, hogy kidobjon egy papír zsebkendőt. Harry gondolt egy gonoszat, és úgy döntött, kicsit izgalmasabbá teszi a tanév első óráját. Mikor Cedric éppen mellette ment el, Harry az útjába tette a lábát. Cedric megbotlott benne, és előre zuhant.
- Adava Kedavra! - mondta ki Mordon a halálos átkot. Cedric éppen a pálcája, és a pók közé esett. Az átok csak pár centivel vétette el, de a talárját így is megperzselte.
- Bocsánat! - motyogta zavartan. Láthatóan észre sem vette, mi történt. - Megbotlottam valamiben.
Azzal visszament a helyére. Mordon professzor kábán meredt rá, majd megrázta a fejét.
- Mindegy! Vége az órának. Menjetek az udvarra a külföldi delegáció hamarosan megérkezik.

 

- tovább -