Harry Potter és a Tűz Serlege

Képes összefoglaló a HP4 főbb eseményeiről Tipca tollából

Hatodik rész

Harry alig tett meg pár lépést, hirtelen ágrecsegést hallott, mire megpördült. Épp időben, hogy még lássa, ahogy Draco Malfoy egy elhaló sikoly kíséretében elzúg az egyik fa törzse mellett, és tompa puffanással becsapódik. Nevetni kezdett, és legnagyobb csodálkozására az egyik mardekáros is csatlakozott hozzá azok közül, akik szép számmal ácsorogtak az öles fa körül.
Harry szeme elkerekedett, és a fiúra meredt, mire az észbe kapott, és az arcáról lefagyott a vigyor. Igyekezett úgy tenni, mintha ott sem lett volna, Malfoy azonban észrevette, és lassú léptekkel elé sétált. A fiú elkeseredetten Harryre pillantott, aki azonban sajnálkozó arccal cüccögött, megrázta a fejét, és mutatóujját végighúzta a nyaka előtt.
Az udvart betöltötte a fiú fájdalmas kiáltása, miközben Draco... megbeszélte vele a dolgokat. A hangokra rengetegen sereglettek oda, arra számítva, hogy talán Harryt kínozzák éppen. Legnagyobb sajnálatukra Harry karba tett kézzel figyelte Malfoy ügyködését. Cedric pedig egy kicsit még közelebb is akarta lökdösni őt, hátha észreveszi a szőkeség.
Ahogy az utolsó sikolyok is elhaltak, Malfoy megfordult, és ijedtében majdnem dobott egy hátast. Hiszen az előbb még alig voltak a környéken, most meg egy kisebb tömeg tolongott a fa körül. Rövid gondolkozás után sátáni vigyor terült szét az arcán, és közelebb lépett Harryhez.
- Draco, Draco ne tedd! - szólt utána Crak bizonytalanul.
- Mi van? - fordult hátra a másik értetlenül.
- Emlékezz, hogy amikor ilyen sokan látják, hogy szívatni akarod Pottert, mindig te szívod a legnagyobbat!
Malfoy egy pillanatra döbbenten meredt testőrére, akit csak nagyon ritkán hallott ennyit beszélni, majd legyintett, és visszafordult Harry felé.
- Itt van Potter, a bénák bajnoka! Fogadtunk apámmal, én azt mondtam, hogy tíz percig sem bírod, és feldobod a talpad.
Senki nem tudta, hogy valaki, aki nem is messze volt tőlük, őket figyelte. Furcsa, hullámos képként jelent meg a szeme előtt a jelenet, ahogy a két fiú egymással szemben állt. Ráközelített az arcukra.
- Feldobod a talpad... - ismételte recsegve.
- Az apám nem értett egyet - folytatta Malfoy.
- Miért? Ő mit mondott? - kérdezte Harry unottan?
- Olvasd el te magad a válaszát! Azt írta, te öt percig sem bírod! - vetette oda a szőke fiú flegmán, és hozzávágott egy baglyot Harryhez. A másik fiú leoldozta a pergament az állat lábáról, majd ragyogó arccal, nagytotálban a levegőbe engedte a madarat. Úgyis régen volt már ilyen szívbemarkoló, vizuálisan megtervezett jelenet a sorozat folyamán.
A pergamenen nem éppen az volt, amire Harry számított.

Karácsonyi ajándékok tőlem és nekem
Draco Malfoy tulajdona

Anyu
Korbács
Latex ruha
Vibrostick2000 (közepes)

Apu
Bilincs
"Legyél te is doktor!" szerepjáték szett
Vibrostick2000 (maxi)

Nekem
Tűzvillám (nagyon-nagyon-nagyon kell)
Káma Szutra
Meleg ölelés 1-9. (rendezői változatok)

- A családod és főként az apád gonosz, beszámíthatatlan és perverz! Meleg ölelés 1-9? Meg vagy te húzatva? Az Egy Auror forró keze sorozat simán kenterbe veri azt a szennyet!
- Mi? - csuklott Malfoy és kikapta a listát Harry kezéből. - A francba! Rossz papír. De a lényeg az, hogy így is, úgy is belehalsz ebbe a tusába.
Harry felkapta az állát, és enyhén túljátszva a szerepét elfordult. Előbb azért még elégedetten nyugtázta, hogy Malfoy átsatírozza a Meleg ölelés 1-9-et, és írni kezdi, hogy Egy Auror...
- Hogy merészeled? - kiáltotta hirtelen valaki, mire Harry megpördült. Már csak azt látta, hogy Malfoy fehér szőrű görénnyé változik, és a földre esik. Ugyanebben a pillanatban egy plazmalövedék húzott el azon a helyen, ahol az előbb még a fiú feje volt. A lövedék így egyenesen Cedric Diggory felé száguldott, de egy névtelen mellékszereplő diák pont elésétált, és őt találta telibe a plazmaágyú. Valahonnan az árnyékból Rémszem Mordon bicegett elő. Mire odaért, három kicsi, piros pont becélozta Cedric fejét, mielőtt azonban ismét elsülhetett volna a plazmafegyver, Mordon legyintett egyet a pálcájával.
Tompa puffanás hallatszott, majd a fa alatt hullámzani kezdett a levegő, és egy fémmaszkot viselő, halászhálóba öltözött, rasztahajú szörnyeteg jelent meg. Egy predator.
- Te meg takarodj vissza a bolygódra, vagy legalábbis Kaliforniába. Most éppen ott találod Schwarzeneggert. Állítólag ő a kormányzó - fintorgott Mordon. A predator bólintott egyet, majd egy hatalmas űrhajó felvette, és elment.
- Miért változtatta görénnyé Malfoyt, tanár úr? - kérdezte Harry. - Hátba akart engem támadni?
- Miből gondolod, hogy akkor segítettem volna? Ez a hülyegyerek kihúzta a Meleg ölelés sorozatot a listájáról. Az a film művészet. A rendezője egy zseni. Ez meg csak úgy kihúzza! Nor-má-lis-vagy? - kiáltotta, s közben minden egyes szótagnál fel-le dobálta a görényt.
- Hé, hagyja békén! - szólalt meg Crak, mire Mordon ránézett, alaposan végigmérte, majd megnyalta a szája szélét. Elhajított a Malfoy-görényt, majd odalépett Crakhoz.
- Nézd csak! Ott van Elvis! - mutatott a távolba a pálcájával, miközben a másik kezével belenyúlt a fiú nadrágjába.

- Presley?
- Nem! Voldemort!
- Hé, mit csinál maga a gatyámban?
- Felmérem a terepet! Óóó... Majd gyere az irodámba, fiam! Meg kell, hogy büntesselek. Nagyon rossz voltál... hrrr! - Mordon macska módjára dorombolt egyet, és begörbített ujjaival karmolást imitált. - De először is, Harry, most te gyere az irodámba.
- De hát én nem... - védekezett gyorsan Harry, Mordon azonban legyintett.
- Te nem azért! Bár ha van kedved...
- Nem-nem!
- Jól van! - vonta meg a vállát Mordon szomorú arccal, majd egy legyintéssel visszavarázsolta Malfoyt az eredeti formájába. A fiú azonnal veszekedni kezdett Crakkal.
- Nem elég, hogy hagyod, hogy ezt tegyék velem, még téged büntetnek meg? Hát ez nem igazság!
Ahogy beértek Mordon irodájába, a professzor azonnal vetkőzni kezdett. Pontosabban levette a műlábát, és beletette egy csúzliszerű kilövőszerkezetbe. Harry undorodva figyelte egy darabig, majd körülnézett.
- Ez egy malíciamutató, ha már annyira kíváncsi vagy rá! - mondta Mordon egy hatalmas üveglencsére mutatva, amit eddig Harry észre sem vett. A lencsében furcsa arcok úsztak. - Egy kisköltségvetésű sci-fiből vettük az ötletet, azért néz ki ilyen bénán - magyarázott tovább a professzor. - Mondjuk igazából nem sok jelentősége van, mivel bár most bemutatom, a későbbiekben úgysem kerül elő, szóval teljesen felesleges szócséplés erről beszélnem.
Hirtelen remegni kezdett egy hatalmas láda Harry mellett, mire a fiú rémülten hátraugrott. Mordon a botjával rávágott egy nagyot a ládára, mire az elhallgatott.
- Ne kérdezd, mi van benne.
- Nem is akartam.
- Hát, jól van, ha ilyen akaratos vagy, elmondom. Zümi van benne az idomított molylepkém. Kicsit ingerült, mióta összezártam őt Zümmögi urasággal, a vérszomjas szentjánosbogárral. De hát őt is tartanom kell valahol, nem igaz? - nevetett a professzor. - Na, most meg térjünk rá arra, ami miatt itt vagyunk. Nagyon kedves volt tőled, hogy elmondtad Cedricnek a sárkányokat.
- Én nem akartam, de a mosdó... a szalag... a szemüvegem... a pisztoly... .
- Megtaláltad a pisztoly alakú öngyújtómat? - csillant fel Mordon szeme. - Hol van?
- Hát, láttam egy pisztolyt a mosdóban, ahol megfenyegettek, hogy ha nem mondom el Cedricnek, akkor megjavítják a szememet.
- Igen, igen - somolygott Mordon.
- A tanár úr tud erről? - nézett rá Harry gyanakodva.
- Dehogy! - vágta rá zavartan Mordon. - Na mindegy! Tudod már, hogyan bánj el a sárkánnyal?
- Nem - vallotta be Harry.
- Nos hát, hivatalosan nem segíthetek, de annyit mondhatok, hogy gondolkodj el rajta, miben vagy a legjobb.
Harry a fejét vakarva töprengett egy darabig, majd széttárta a karjait.
- Nem elég, hogy én életveszélyben leszek, még vigyek oda csajokat is?
- Cö-cö. De nagy a szád! De most per pillanat nem arra gondoltam. Amiben igazán jó vagy. Mi az?
- Zsonglőrködjek poharakkal?
- Hülye! Mi az, amit a legfiatalabban sikerült elérned? Gondolkodj!
Harry összevonta a szemöldökét.
- Gondolja, hogy a sárkányra nagy hatással volna, ha bemutatkoznék, és elmondanám, hogy fél évesen majdnem elpusztítottam Voldemortot?
- Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak megjátszod?
- Nem tudok színészkedni, uram.
- Igen, azt tudom. Segítek egy kicsit. Kviddics.
- Tényleg! Fel sem tűnt, hogy idén még nem volt edzés. Vajon miért? Ha beszélnék...
- Repülj, te szerencsétlen! - ordította Mordon magából kikelve. - Seprűn cselezd ki a sárkányt!
- De nem vihetek seprűt a pályára.
- Mikor a sittre akartunk bevinni valamit, azt feldugtuk a seggünkbe, és úgy csempésztük be - javasolta Mordon. - Vagy esetleg használhatsz begyűjtő bűbájt.
- Sittre? Maga ült az Azkabanban?
- Ööö... nem! Mit képzelsz te rólam? Én vagyok az ifjabb Kupor? Úgy értettem, hogy ezt hallottam.
- Minden esetre nem próbálom ki. Marad a begyűjtő bűbáj. Még szerencse, hogy a könyvtől eltérően, kiválóan megy már az első alkalommal.

Az első próba napja hipp-hopp, jön Vuk, csakhamar elérkezett. Harry épp azon morfondírozott, hogy valóban jön-e a róka, és húzódjon valami diszkrétebb helyre, de legalábbis a sátor sarkába, mikor odakint valaki megköszörülte a torkát. Harry odalépkedett a pányvához.
Hermione gyorsan odébb rugdosta a köszörűt, majd ő is odabújt a bársony sátorlaphoz.
- Olyan jó puha - motyogta mosolyogva, majd észbe kapott és ijedt arcot vágva megijedt. - Harry, te vagy az?
Harry felelni akart, de szó helyett csak valami savas, zöld izé jött fel a torkán, így inkább letett a próbálkozásról. Ennek ellenére Hermione megnyugodva felsóhajtott, mintha legalábbis valami gondolatolvasó lenne
- Annyira örülök, hogy még tudunk beszélgetni. Akkor, ahogy megbeszéltük. Huss és pöcc.
- Mi van?
- Ja - nevetett fel a lány. - Bocs, rossz beidegződés. Tehát hadonássz a pálcáddal, aztán már jön is a seprűd. Mellesleg elgondolkoztál már rajta, hogy miért van az, hogy az első évben még hussintani meg pöccinteni kellett, mire lebegtettünk valamit, most meg egy legyintéssel elintézzük a legdurvább bűbájokat is? Én sokat gondolkoztam ezen, de bizonyára erre is van valami racionális magyarázat. Mert hát egy varázslókkal, boszorkányokkal és sárkányokkal teli világban minden bizonnyal minden racionálisan megmagyarázható. Nem? Harry? Harry hallasz?
- Hö... - nyögte Harry, majd visszaroskadt a vödre felé, amit akkor kaparintott magához, mikor Hermione megemlítette a sárkányokat. Mikor végzett a dolgával, visszatámolygott a sátorlaphoz.
- ...és épp ezért úgy vélem, hogy a Mafalda Hoppskirk által 1653-ban megalkotott törvény teljes mértékben megalapozott. Te mit gondolsz erről?
- Öööö...
- Harry?
- Öööö...
- Ó, Harry, úgy utálom, hogy nem látlak, miközben hozzád beszélek! - kiáltotta Hermione, majd magából kikelve tépni kezdte a bársony pányvát. Harry végre meglátta őt. Hermione végre lecserélte a varjújelmezét... egy galambjelmezre. A lány, mikor észrevette Harryt, be akart lépni a sátorba, de a lába beakadt az egyik foszlányba, ami ténykedése után maradt, és előre zuhant. Harry csak az utolsó pillanatban tudta elkapni őt.
Ebben a pillanatban vaku villant, és Rita Vitrol, valamint a fotósa lépett be.
- Nocsak, nocsak. Turbékol a gerlepár? - kérdezte mézesmázosan, mire Harry eleresztette Hermionét, aki egyenesen a vödörre zuhant.
- Hé - méltatlankodott a fiú. - Csak ő a galamb, én nem.
- Trúú-trúú! - próbálkozott Hermione, mire Harry elkerekedett szemekkel feléje fordult.
- Galamb vagy, nem trombita.
- Túdom, túúúdom...
- Mi folyik itt emberek? - kérdezte dörgő hangon a hatásos belépők mestere, Ganda... azaz Dumbledore... vagy ő nem is a mestere nekik? Na mindegy, most az. - Most egy nagyon fontos pillanat következik be a versenyzők hátralévő életében, tehát jogos a kérdés: mi a fenét akarnak itt?
- Gondoltam szerzek pár szaftos pletykát - vonta meg a vállát Vitrol, és kiment.
- Gondoltam megmutatom, mennyire fontos nekem Harry élete - vonta meg a vállát Hermione, és kiment.
- Gondoltam benézek, de már megyek is - vonta meg a vállát Harry, és már majdnem kiment, mikor az igazgató elkapta a torkát, és visszarángatta a sátorba.
- Na szóval - jelent meg a színen Barty Kupor egy zsákot tartva -, stehen Sie ide, meg ide körém, gut, kérem, Miss Delacour, húzzon diese Sackenból.
Fleur rettegő arccal belenyúlt a zsákba, és egy miniatűr sárkányt húzott elő belőle. Mikor meglátta, felnevetett, majd felnézett Madam Maxime-ra.

- De hát azt mondta, sárkányok. Ezek csak babák. Játszani kell? És én lemondtam a szüzességemről, mert azt hittem, meghalok a próbán!
- A midről, drágám? - nevetett fel az igazgatónő gúnyosan.
- Diese modellen egy-egy igazi sárkányt reprezentieren. Meg kell küzdenetek velük. Sok szerencsét - folytatta a minisztériumi tisztviselő, elégedetten kihúzta magát a tekintélyt parancsoló rangját meghallva, majd eltűnt a balfenéken. Elő se került egészen a második próbáig, még akkor sem, mikor később Harry a fürdőben járva fel akarta fedezni, hogy Mr Kupor bizony áttúrja Piton szobáját. Pedig ekkor szegény még nem is tudta, hogy az nem is ez a Kupor, hanem... na de majd mindent az idejében.
Aztán Harry csak várt és várt, és az ellenfelei elfogytak. No nem kell félreérteni, a küzdőtéren minden bizonnyal ott voltak... habár reménykedni még lehet... csak a sátorból tűntek el egy-egy sípszó után. Harry nem tudta, hogy a kettő vajon összefügg-e, de rettentő gyanúsnak találta a dolgot. Aztán ahogy ott ült magányosan, és éppen szunyókálni készülődött, hirtelen sípszót hallott. A gyomra a torkában dobogott. Egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy vajon hogy hozta össze ezt az anatómiailag valószínűleg hatalmas teljesítményt, de aztán lenyelte a békát. Szegény Neville azóta is keresi.
Harry összedörzsölte a tenyerét. Most megtudja, hogy összefügg-e a síp és az eltűnés. Alaposan megnézte magának az összes belátható testrészét. Mind megvolt. Talán kell egy kis idő, hogy megkezdődjön az eltűnés, elmélkedett.
De csak nem akart eltűnni. Már éppen ki akart menni a sátorból, hogy igyon valami frissítőt, mert annyira kimelegedett a nagy odafigyelésben, mikor hirtelen McGalagony kihangosított, megrovó hangját hallotta kiabálni.
- HARRY POTTER! HÁT NEM HALLJA AZT A NYAVALYÁS SÍPOT? MOST AZONNAL TAKARODJON KI ARRA AZ ÁTKOZOTT KÜDŐTÉRRE!
Harry befogta a fülét, és oldalra fordult. A professzor ott ácsorgott tőle pár centire.
- Jól van, professzor, de miért kell kiabálni?
- Ó, SAJNÁLOM, POTTER, DE VÉLETLENÜL BEKAPCSOLVA HAGYTAM A GÉGEMIKROFONOMAT. - Azzal a torkához nyúlt, és kihúzott egy csavart a nyakából. Egyáltalán nem az történt, amire Harry számított, vagyis hogy leesik a feje, hanem normális lett a hangja. - Tehát, Potter, menjen ki. A tömeg már várja.
És Harry ment.
Óvatosan lépett elő a barlangból, ahova ki tudja, hogyan került. A sárkány sehol.
Körbenézett a gyönyörű, sziklás CGI terepen. A sárkány sehol.
Nem sokkal előtte megpillantotta a sárkány fészkét, és benne az arany tojást, amiről Kupor elfelejtett említést tenni. Még szerencse, hogy ő már olvasta a forgatókönyvet. A sárkány sehol.
Újabb lépés.
Feszült zene.
Azon kívül mélységes csend.
A sárkány sehol.
Ugye milyen zaklatottá teszik a szöveget a rövid sorok?
Irodalomból tanultam még régen.
És igaza volt a tanárnőnek.
Tök zaklatott vagyok.
Remélem ti is.
Na jól van, ennyi zaklatás elég volt.
Na még egy kicsi.
Újabb lépés.
Hirtelen sikoly harsan, a háttérben CGI-generált sárkányfarkat látunk elhúzni, és az egyik hatalmas tüske egyenesen átszúrja Harry mellkasát. A fiú felnyög, vérpatak indul a szája sarkában, majd holtan összeesik.
A kép mozdulatlanná dermed, és a képernyő alján halványan feldereng a sárga TO BE CONTINUED... felirat.
Vagyis.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...

Egy férfi bolyong egy furcsa erdőben. Az összes fa téglatest alakú, és narancssárga. Rettegve kémlel körül. Vajon hova került? Mi ez az egész? Torkában dobogó gyomorral támolyog az egyik szögletes narancssárga fától a másikig. Űrlények rabolták el, és a bolygójukra vitték? Átcsúszott egy párhuzamos dimenzióba? Hirtelen hangokat hall. Még rémültebben megy. Hirtelen egy árny vetül rá. Ő megfordul. Semmi baj, gondolja, csak az ikertestvérem az. De valami olyan furcsa. Miért akarna rám ugrani az ikertestvérem egy szögletes, narancssárga fákkal teli erdőben. Aztán a lábánál cikornyás írás jelenik meg. Hirtelen minden világos lesz a számára. Most következik a reklámszünet.

- Adolf Günter vagyok, német fogorvos - sétál be a képbe egy feltűnően fényes fogú, tökéletesen beállított hajú férfi orvosi köpenyben. - Nagyon fontos a rendszeres fogmosás, különben az ember ínye ráhúzódik a fogaira, és elcsúnyítja. Itt van ez a paciensem.

- Ő már tizennégy éve nem mos fogat, mióta testetlenül bolyong a világban. Látják, milyen csúnyán ráhúzódott az ínye a fogára? És meg is keményedett. Mintha műanyag lenne. De sebaj. Itt a Dentasticks2000! Két fogmosás, és jók lesznek a fogaid, Tomi.
Zöld fény villan, Adolf Krüger holtan esik össze. Voldemort Nagyúr felül az orvosi székben és vattával a szájában megszólal.
- Engem senki nem szólíthat Tominak.

Mosolygós tisztviselő sétál be a képre öltönyben.
- Üdvözlöm önöket, Géza vagyok, vízvezeték szerelő. De most nem ebben a tisztségemben fogok önökhöz beszélni. Napjainkban egyre jobban elharapódzik a hamis könyvek, videokazetták, DVD-k árusítása. És most már a varázspálcákat is hamisítják, ezért, kérjük, ha új pálcát vásárol, ellenőrizze le annak eredetiségét. Hogy hogyan? Roppant egyszerű. Minden eredeti pálca oldalán van egy azonosítószám. Ha ez hiányzik, a termék hamis. Tegyen ön is a kalózmásolatok ellen. Munkatársunk bemutatja a helyes pálcaellenőrzési eljárást.

Harry óvatos léptekkel halad Dumbledore irodájában. Hirtelen egy árnyékra lesz figyelmes, és közelebb megy. A búslakodó igazgató az.
Oly boldoggá tesz az, hogy velem vagy,

Harry felsegíti a professzort, és őrjítő mosolyával az ajtó felé csalogatja.
köszönöm én, azt jelenti, Merci.
Kéz a kézben végig ugrabugrálnak a Roxfort folyosóin, ki az udvarra, ahol...
Merci, én ezzel mondom el
...egy ezüstmetál Mercedes áll. Dumbledore arcáról lefagy a mosoly, és ad egy tockost Harrynek, majd visszakullog a kastélyba.
Merci, hogy vagy nekem.
Harry sajnos nem tudta, hogy a professzornak tavaly bevonták a jogosítványát.

Rémszem Mordon jelenik meg.
- Szolgálni akarsz? Fűt a tettvágy? Vagy csak egyszerűen kalandra vágysz? Jelentkezz Aurornak! A hazád Auror-parancsnokságának szüksége van rád.

Fleur sétál sugárzó arccal.
- Tudják, a rendkívüli napokon mindig lehangolt, ideges és hisztis vagyok. De mióta a legújabb Tampoflex2000-et használom, bátran állok elébe azoknak a napoknak is.
Leül, majd hirtelen furcsa arcot vág.

Rágni kezdi a körmét.
- De én nem akarom legyőzni a sárkányt. Nem, nem és nem!
Népszerű színész hangja: - Tampoflex2000, és minden gondja megoldódik.

A kamera végigpásztáz egy halom véres csonton, majd egy pillanatra megállapodik egy ruhadarabon, ami ismerős. Honnan is? Ja, persze, ez volt azon a fickón, akit az előbb megtámadott az ikertestvére a szögletes, narancssárga fákkal teli erdő közepén. De ez mit jelenthet? Ó, hogyne. Mindössze annyit, hogy vége a reklámnak.

Boldog család habostortát eszik. Boldog kislány rámosolyog a boldog anyukára, és egy boldog habdarabkát ken az orrára. Boldog anyuka felnevet, majd megfogja a boldog kislánya fejét, és boldogan belenyomja a tortába. Bemutató.

Még csak pár hónapja, hogy a mozikba került a Harry Potter és a Tűz serlege című mozifilm, de dvd-n máris itt van.

Harry Potter és a Tűz serlege - A musical

Benne olyan örökzöld slágerekkel, mint az
It's hard to be so ugly (Nehéz oly csúnyának lenni)

Friends forever, or not (Mindörökké barátok, vagy nem)

Beautiful maniac (Gyönyörű mániákus)

I'm so happy 'cause his death (Oly boldog vagyok, mert meghalt)

Singin' in the fire-rain (Ének a tűzesőben)

She broke my heart apart (Darabokra törte a szívem)

Me, the insicere whore (Én, a kétszínű szajha)

Memorise this wonderful moment (Vésd eszedbe ezt a csodás pillanatot)

If a look could kill (Ha egy pillantás ölne)

Sorry, but it's a sexbomb behind me (Bocs, de egy szexbomba van mögöttem)

Eyes to the burning sky (Szemeket a lángoló égre)

És a bónusz-track:
Just one more breath (Csak még egy lélegzetet)

A korongok tartalmazzák a magyar és az eredeti nyelvű dalokat is. Kiadja, a Musical Entertainment. Keresse a nagyobb musicalüzletekben, és a legtöbb musicalárusnál.

Nagy totálban látjuk, ahogy Harry kilép a gyönyörű CGI sziklák közé. Lágy zene hallatszik, majd egy sikoly. Snitt. Vált a kép egy közelire. A sárkány tüskés farka átüti egy nyilvánvalóan mechanikus Harry-utánzat mellkasát. A sebből huzalok lógnak, szikraeső borítja be a képet, és a nyilvánvalóan mechanikus szájból gépolajpatak indul. A nyilvánvalóan mechanikus Harry-utánzat előre zuhan, majd ketyegni kezd, és felrobban.
Ebben a pillanatban az igazi Harry előugrik a rejtekhelyéről, és villámgyorsan megindul a tojás felé... A kép megdermed, majd egy másodpercnyi habozás után visszafele kezdenek el futni a képek.
Mechanikus Harry. Harry Potter és a Tűz Serlege - A musical. Reklámok. Vérengző ikerpár. TO BE CONTINUED.
Hirtelen sikoly harsan, a háttérben CGI-generált sárkányfarkat látunk elhúzni, és az egyik hatalmas tüske egyenesen átszúrja Harry mellkasát. A fiú felnyög, vérpatak indul a szája sarkában, majd holtan összeesik.
A kép mozdulatlanná dermed, és a képernyő alján halványan feldereng a sárga TO BE CONTINUED... felirat.
Hirtelen több ezer szájból egyszerre tör elő a "Mi a fene? Ezek át akarnak minket... ejteni! Az előbb nem így lett vége!" kiáltás, de a válasz égi hang formájában érkezik. (Az Égi Hang szerepében Mike Newell.)
- Ez van, emberek, ezt kell szeretni! Még a végén azt is a számlámra rójátok, hogy nem adom Dumbledore szájába, hogy egészen pontosan mi az a Priori Incantatem. Ha nem tudod, hát nem tudod. Ez van! Ez a showbusiness!
Újabb tekercselés. TO BE CONTINUED. Vérengző ikerpár. Reklámok. Harry Potter és a Tűz Serlege - A musical. Mechanikus Harry.
Több ezer sóhaj. Folytatódjon hát a történet.
Harry döbbenten figyelte, ahogy a Hatalmas sárkány tüskés farka átszúrja mechanikus mását, Bishopot. Elrugaszkodott, és futásnak eredt. Ha eléri a tojást, még mielőtt a szörnyeteg észrevenné a cserét, talán lenne esélye... Nem volt. A tüskés farok fél méterre mögötte a földbe csapódott, és ő ezért előre zuhant. Hogy miért, azt maga sem tudta, de ha egyszer ez volt a forgatókönyvben, hát legyen.
Ismét meghallotta a sikoltást, amit az előbb is. De ezúttal a sárkány is felfigyelt rá. A rácsos padlóhoz rohant, majd egyenként kezdte feltépni a négyzetméternyi részeket, amikből a talaj összeállt. A rács alatt egy szőke kislány igyekezett kitérni a vadállat farkcsapásai elől.
- Segítség! Ripley, segíts!
- Itt nincs Ripley, csak én, Harry! - szólt vissza hősünk, mire a lány habozni kezdett, de mikor a sárkány egy méteres darabot tépett ki a feje mellett a falból így felelt:
- Segíts, Harry!
- Hát jó - bólintott Harry, és olyan fölényes gőggel köpte ki a szájából a megtört cigarettát (természetesen nem volt meggyújtva), hogy azt még Bruce Willis is megirigyelte volna.
Ezalatt a kislány, akit egyébként Üregi nyúlnak hívtak, ide-oda futkározott, és a drámai hatás kedvéért sikoltozott. Már éppen az utolsó padlórész is eltűnt felőle a sárkány ügyködése révén, és ő sikoltott egy nagyot, mikor mechanikus zaj hallatszott. A sárkány megfordult.
Harry egy óriási robot belsejében állt. Ha megmozdította a karját, megmozdult a robot karja. Ha a lépett, a robot is lépett. A feje búbján egy narancssárga lámpa villogott.
- Nem bántod a gyereket, te dög! - köpött ki, és támadásba lendült.
Elkapta a szörnyeteget, és a levegőbe emelte. Most már nincs más dolga, csak hogy beledobja a sárkányt a légzsilipbe, onnan pedig majd kiszippantja az űr, és... Hirtelen megdermedt. De hát ők nem is az űrben vannak. És mellesleg ez a robot izé semmit nem véd a sárkány lángcsóváival szemben. Döntött. Olyan gyorsan ugrott ki a gépből, hogy még maga is meglepődött rajta. Épp időben tette.
A sárkány lángot fújt a robotra, mire az szétolvadt, és ő megszabadult. Rögtön kutatni kezdett utána, de nem látta sehol. Így hát nem tehetett mást. Feltette tábornoki sapkáját, és a radar felé fordult.
Harry egy nagyobb szikla mögött várta, hogy vége legyen a tusának, de legalábbis hogy a sárkány elpusztuljon végkimerülésben. Aztán hirtelen eszébe jutottak Hermione szavai.
"Nézz mélyen magadba. Te is tudod, hogy képes vagy rá, elvégre nem hiába vagy Buddha reinkarnációja." Várjunk csak! Ezt nem is Hermione mondta, hanem a tibeti tanítómestere, akitől mindent megtanult... vagy az egy másik élet lett volna? Na mindegy, most már tényleg eszébe jutottak Hermione szavai.
"Tehát hadonássz a pálcáddal, aztán már jön is a seprűd." Olyan tisztán hallotta, mintha a lány ott állna mögötte. Hirtelen megkocogtatta valaki a vállát, mire ő megpördült.
- Ja, igen, Harry! Azt elfelejtettem mondani, hogy a varázsige: Invito! - mondta Hermione, majd a véres-húscafat jelmezében végigsétált a sárkány előtt, és leült a helyére a nézőtéren.
- Hát persze! Invito! - kiáltotta Harry, és hadonászni kezdett a pálcájával. Csakhogy túl széles ívben csinálta, így a pálca hegye kilógott a szikla mögül.
A sárkány szeme összeszűkült. A radaron most megjelent egy apró pötty. Harry pálcájának a hegye. Karmos, pikkelyes, zöld mancsával rácsapott a vörös gombra, mire a küzdőteret éles sípszó töltötte be.
- FIGYELEM! EZ NEM GYAKORLAT! PLAZMA LÉZERVETŐ ÉLESÍTVE! CÉL BEFOGVA! TŰZ! - darálta egy hang.
Harry kinézett a szikla mögül. Nem is sejtette, hogy ezalatt a zöldes-nukleáris színű plazmalövedék mögé lopakodott.

- Buh! - ijesztett rá szegény ártatlan hősünkre, aki annyira megijedt, hogy még elesni sem esett el, mikor a lövedék becsapódott, pedig benne volt a forgatókönyvben. Rohanni kezdett. Hirtelen kiáltást hallott.
- Billy! Billy, ne tedd!
Felpillantott. Azt a fickót látta egy furcsa rácsos alagútban, akit a Tiltott Rengetegben is. Akit az a Malcolm nevezetű férfi Grantnek nevezett. Egy fiatal fiú után szaladt, aki viszont nem figyelt rá. Bekapcsolta a hátizsákját, és öngyilkos lett. Azaz mégsem. Levetette magát a mélybe, de kiderült, hogy a hátizsák valójában egy ejtőernyő.
Zúgást hallott. Megérkezett a seprűje. De túlságosan alacsonyan volt, és túl messze. Hogy jusson el hozzá? Gondolatmenetét most a Billy nevezetű férfi szakította meg, aki ejtőernyőjével ügyesen lavírozott az éles sziklapárkányok között.
- Eric! Tarts ki! Mindjárt megyek!
Harry oldalra kapta a fejét, és rögtön megpillantotta Ericet, aki pár pterodaktilusz kölyökkel küzdött. Ismét rohanni kezdett. Futás közben megelőzte Ericet, és fellökte. Sziklapárkányról sziklapárkányra ugrált, s a végén elrugaszkodott, és éppen meg tudott kapaszkodni Billyben, aki ekkor suhant el a sziklaszirt mellett. Visszanézett Ericre, akit ekkor téptek szét a szárnyas dinoszaurusz gyerekek. Megvonta a vállát.
- Te meg ki a fene vagy? - kérdezte Billy.
- Harry vagyok, Harry Potter. Csak beugrottam. Már megyek is.
És ment.
Eleresztette Billyt, és zuhanni kezdett. Szerencsére előre kiszámította az együtthatókat, és egyenesen a seprűjére esett. Feljajdult, motyogott valamit arról, hogy csak keresztapa lehet, de nem sokkal ezután már a légben száguldott.
Tett pár gyors kört, de sehogy nem tudta elkapni a tojást. A sárkány mindig megelőzte. Aztán úgy a száztizennyolcadik kör után a szörnyeteg egy kissé pipa lett, és leszaggatta a láncait.
A lelátón McGalagony megrovón felsikoltott.
- Albus! Csináljon valamit!
Dumbledore kuncogott egyet, majd egy marék pattogatott kukoricát tömött a szájába.
- Viccel? Most kezd izgalmas lenni.
Rita Vitrol lerúgta magáról a fotósát, és kielégült hangon felsóhajtott.
- Történt valami?

A tó környékén néma csend volt. Semmi nem hallatszott. Vagy mégis? Valami halk nyöszörgés. De mi ez? Beszéd. Ki lehet az? Szavak.
- Segítség - motyogta valaki lemondón. - Mentsenek meg! Itt ragadtam a hajó árbocán. Segítség. Kérem, segítsenek.
A fiú volt, aki még akkor ragadt fent a durmstrangos fiú árbocán, mikor azok megérkeztek. A fiú, akit társai hajítottak a vízbe, amiért egy girhes madárra hívta fel a figyelmüket, majd akit Hagrid visszarugdosott a tóba, amiért az a lába alá került. Azóta ott lógott csöndesen, mivel a begörcsölődött cipőfűzői miatt tehetetlen volt. Teljesen legyengült az éhezés miatt, de mivel a manók év eleji sztrájkja miatt már hozzászokott, valahogy kihúzta idáig, csakhogy annyira legyengült, hogy nem tudott megmozdulni. Hirtelen felkapta a szemét. Seprű hangját hallotta.
Harry pár centire suhant el tőle. A fiú, akinek a szerepe olyan jelentéktelen, hogy még neve sincs, boldogan felnyögött, és élénken rezegtetni kezdte szempilláit, hogy korunk hőse észrevehesse.
- Harry. Harry, kérlek, segíts. Itt vagyok fent az...
A sárkány egy harapással eltűntette az árboc tetejét, és vele a fiút is.
Harry élvezte, ahogy az arcába mar a hideg szél. Felvillantotta védjegyszerű eszelős vigyorát, és oldalra tekintett.
- Régen állandóan gond volt a hajammal. De most, jöhet dühöngő szél... - Beletúrt a hajába. - Pokoli hőség... - A sárkány egy lángcsóvát lövellt feléje. - Vagy csontig hatoló pára... - Átrepült egy felhőn, mire csurom vizes lett. - Mióta a Hairflex2000 termékeket használom, még egy Magyar Mennydörgő sem állhat az utamba. - Újabb eszelős vigyor, majd egy hatalmas csattanás.
Harry a nagy reklámozás közben nem vette észre, hogy egy több kilométer magas torony emelkedik előtte, így egyenesen nekirepült. Leszánkázott a cserepeken, a halálba sodort pár figyelmetlen tetőfedőt, majd megkapaszkodott egy kiálló ablakban, amely természetesen véletlenül éppen ott nőtt ki a falból, pedig körülötte tök csupasz volt minden.
A sárkány csak későn vette észre, hogy az áldozata lemaradt, ezért behúzta a kéziféket, és szolidaritásból ő is nekicsapódott a cserepeknek. Harry lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a szörnyeteg a tetőgerendákba mélyesztve borotvaéles karmait egyenesen feléje indul. Egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy vajon miért nem repül, de aztán inkább hálát adott a sárkány csekély IQ-jának. Lenézett. Alatta ott volt a seprűje, de valami más is. Egy fura, zöld bőrruciba bújt férfi állt a párkányon, és manóarcát az égnek szögezte.
- Hát itt vagy, Pókember.
Harry felkapta a fejét. Gyorsan legyűrte az enyhe hányingert, amit az utóbbi időben oly gyakori fejkapkodás váltott ki, és fókuszálta a látását. Nem sokkal fölötte egy piros-kék, testhez tapadós ruhás alak tapadt a falhoz.
- Azonnal engedd el Mary-Jane-t!
Harry visszakapta a fejét, amitől majdnem lezuhant, de még időben megkapaszkodott. A zöld emberke másik markában, amit eddig Harry nem figyelt egy vörös lány kapálózott.
- Pókember! Pókember, segíts!
- Döntened kell, Pókember! A lány, vagy Harry Potter seprűje?
A kék-piros fickó megvakarta a fejét.
- Azt hittem, egyértelmű.
A zöld ember kitárta mindkét tenyerét. Harry nagytotálban, lassítva figyelte, ahogy a Tűzvillám és a vörös lány zuhanni kezd.
- Bocs, kölyök! - kiáltotta a Pókember, majd elrugaszkodott, hálót lőtt ki a csuklójából, és egy kecses mozdulattal elkapta a lányt, és visszatapadt a falra. Felpillantott, majd elkiáltotta magát. - Hogy az a jó büdös... ez egy sárkány! - Azzal ismét hálót lőtt ki, és eltűnt Harry szeme elől.
Valóban, a sárkány. Harry hátrapillantott a válla fölött. A szörnyeteg már csak pár méterre volt tőle. Farkával lecsapott a Harry feletti cserepekre, mire a "föld" megindult a fiú keze alatt, és ő a mélybe zuhant. Tudta mit kell tennie.
Nyíl pozícióba helyezkedett, és villámgyorsan a seprűje után eredt. Elsuhant egy szőke, kék ruhás lány mellett, aki a szoknyáját használta ejtőernyőnek, és valami fehér nyulat emlegetett, és nem sokkal később elérte a járművét. Akciófilmekbe illő képsorral visszapattant a nyeregbe, és elszáguldott. A sárkány követte.
Ide-oda cikáztak, és száguldottak. Harry éppen az 5G-t próbálta legyűrni, mikor oldalra pillantott és egy szőke kisfiút látott elmaradni maga mellett. A fiú egy kékes színű gondolában ült, amit két hajtómű húzott. Harry megvonta a vállát, és előre nézett. Hirtelen meglátott valamit, amiről eszébe jutott egy terv. Mivel ez nem sűrűn esett meg vele, úgy döntött hasznosítja a ritka alkalmat. Célba vette a hidat, amely a hegyek között húzódott, és a fene sem tudja, hogy került oda. Ha sikerül elérnie, talán a sárkány beleakad a tartóhuzalokba... csak az a kár, hogy nincsenek a hídon tartóhuzalok. Na mindegy, majd kitalálok valamit, gondolta.
Hirtelen megdermedt száguldtában. Persze nem szó szerint, azaz nem mindegy, hogy milyen vonatkoztatási rendszerben vesszük a dermedést. Magához képest megdermedt, de egy külső szemlélőnek nem tűnt volna fel, mert a hatalmas gyorsulás következtében teste már átcsúszott egy alternatív realitásba. Tehát önmagához képest megdermedt.
A hídon két alak állt. Mindkettőt jól ismerte, de valahogy olyan furcsának tűntek.

Lucius Malfoy mosolyogva odahajolt Remus Lupinhoz.
- Na mi volt olyan fontos, amiért ott kellett hagynom a Dzsingisz kán hasonmásversenyt?
- Az a sárkány! - kiáltotta Lupin. - Az a sárkány és én... összetartozunk.
- Furcsa nász, de ahogy gondolod. Béke poraidra. Most már mehetek?
- Félreértesz! Az a sárkány nekem adta a fél szívét. Ha ő meghal, én is meghalok!
Hangját majdnem elnyomta a nagy hatótávú rakéták morajlása, amit az anyja által felbérelt hadsereg lőtt ki, hogy elpusztítsa a szörnyet.
Harry kitért az egyik rakéta elől, majd átsuhant a híd résén, de olyan béna volt, hogy a farka... hehehe, nem kell félreérteni, a seprű farka nekiütközött a sziklának, és lezuhant. A rakéták telibe találták a hidat, és az egyik hatalmas kődarab eltalálta a sárkányt, aki üvöltött egy utolsót, majd ő is a mélybe esett. Hogy a hatás nagyobb legyen, egy ősz öregúr, aki a híd romjának peremébe kapaszkodott, még odavetette a két férfinak, hogy "Fussatok, bolondok!", aztán ő is a sárkány után esett, hogy aztán leszúrja egy baromi nagy karddal.
Lupin végignézte a küzdelmet, majd sóhajtott egyet, és megvonta a vállát.
- Talán ez nem az a sárkány volt. Olyan nehéz követni.
- Akkor már mehetek?
- Igen.
- Mellesleg... - gondolkozott el Lucius -, mióta kérem én ki a te véleményedet?
- Nem tudom.
- Na mindegy! Én húztam. Ja, és még valami! Vágasd le a hajad! Ez a hippi stílus nem áll jól. De a bajusztól jó, hogy megszabadultál.
- Nem jó a hajam? Pedig Hawaii-on mindenki azt mondta, hogy tetszik neki.
- Hawaii tele van hippikkel, nem csoda - vonta meg a vállát Lucius, majd távozott. Nem sokkal később Lupin is követte.
A küzdőtéren eközben kitomboló sikere volt Fifinek, a dzsiggelő aranyhörcsögnek, akit a nézők szórakoztatására bérelt fel az iskola, amíg a nézőknek nincs néznivalója. Merthogy ebben a versenyben nem sok néznivaló volt. Na de mindegy. Fifi dzsiggelt, a tömeg őrjöngött, Harry jött.
Ahogy lángoló seprűjével elsuhant Fifi felett, egy szikra pattant ki a járműből, meggyújtotta Fifi bundáját, aki őrjöngve szaladt ki a stadionból a tó felé. Harry lenyúlt, és elkapta az arany tojást, ami minden valószínűség szerint egy zsupszkulcs volt, mert hirtelen a Griffendél klubhelyiségében találta magát.
Megvonta a vállát, és kibújt belőle a vagány csávó. Cukkolni kezdte a tomboló tömeget.
- Na, kinyissam a tojást?
- Igeeeeen! - kiáltották sokan, többek közt a Patil ikrek, meg Harry szíve vágya, Cho Chang is.

- Hé! Cho Chang és Padma Patil hollóhátasok! Mit keresnek a Griffendél klubhelyiségében? - kiáltotta hirtelen valaki a tömegben. - Lincseljük meg őket!
A szót tett követte. Pár fiú kivonszolta az üzekedő lányokat, mások pedig a forró szurkot, a dárdákat, és a tollat vitték. Ahogy lecsillapodtak a kedélyek, Harry végre eljutott odáig, hogy teljesítse az állítását. Kinyitotta a tojást.
Félelmetes hangerejű tuctuc-zene harsogott a helyiségben. Többen a fülük elé kapták a kezüket. Egész odáig hallatszott a mélynyomó dübörgése, míg Harry be nem csukta a tojást.
- Mi jó büdös frászkarika volt ez? - szólalt meg Ron, aki egy karnyi vastagságú nyalókával álldogált az egyik sarokban. Harry ránézett, majd odaszaladt hozzá, és megölelte.
- Olyan jó, hogy többé már nem vagyunk haragban - kiáltotta könnyes szemekkel.
- Már nem? - kérdezett vissza a vörös fiú elkerekedett szemekkel? - Hát... az tényleg jó.
- Jaj, fiúk! - jelent meg a színen Hermione egy bagolyjelmezben. Kitárta a karjait. Harry és Ron lélekben felkészültek, hogy egy ölelést kapnak, de annál jobban meglepődtek, mikor Hermione egy-egy balegyenessel kiütötte mindkettőjüket, majd olyan kiabálást hallatott, amilyet Harry eddig csak Mrs Weasleytől hallott. - Hát ezért gürcöltem én? Szereztem bagolyjelmezt, erre ti kibékültök? Hát öltözzön be nektek a tudjátokki.
- Mármint Voldemort? - nézett fel Harry.
- Jaj, nem úgy értettem! - ordította a lány, és kiviharzott a helyiségből.
Harry megvakargatta Ron hasát, meg a füle tövét, és felvonultak a szobájukba.

 

- tovább -