Harry Potter és a Trimágus Tusa

Képes összefoglaló a HP4 főbb eseményeiről Tipca tollából

Kilencedik rész - A második próba

Aznap reggelre valami furcsa nagy tákolmány nőtt ki a tóból, és Dumbledore professzor úgy vélte, arról a dologról éppen jól rá lehet látni a vízre. Habár a versenyzők a víz alatt lesznek, és semmit nem lehet majd látni belőlük, mégis milyen mókás lesz kerek egy óráig ott ücsörögni a 40 fokos hőségben. Ezen felbőszülve az igazgató még két nagy izét varázsolt az eredeti mellé, nehogy valaki lemaradjon a jóról.

A diákok vidáman átkozódva, és különböző szexuális aktusokra felszólítva Dumbledore professzort a legkülönfélébb családtagokkal (például édesanya, édesapa, nagynéni, sőt még a család kutyája is) lépdeltek a tó felé. Rendkívül örültek neki, hogy szétfőhetnek a forróságban, és valami hülye filmforgatás miatt még nagykabátot is venniük kellett.

Egy fiú azonban nem gondolt ilyen szépeket. Főleg nem az igazgató mamájáról. Dumbledore elég képet mutatott már neki róla a szokásos év végi összejöveteleik alkalmával. Ő inkább így elmélkedett:
- Ó, hogy az a *biiiiiiiiip*, a fene esne bele ebbe a *biiiiiip* tusába! Hát hogy a *biiiiiiiip* *biiiiiiip* tudnék én lélegezni az alatt a *biiiiip* víz alatt?
Ebben a pillanatban egy hang csendült fel mögötte.
- Szevasz, Gyalogkakukk!
- Mi van?
- Hát te mondtad, hogy bip-bip, nem?
Harry mögött Neville Longbottom állt. Ő szerette magát Harry barátjának tekinteni, pedig az igazat megvallva a "kis túlélő" nem szerette a fiút. Félt azoktól a hatalmas fogaktól. Mindig egy elszabadult rotációs kapa jutott róla az eszébe, amely bármit megtehet... bármit! Ezen kívül még olyan furcsán is viselkedett néha. Ahogy most is.
- Szervusz drágaszág! - recsegte hirtelen Neville összegörnyedve. - Cúnya rossz tanítóbácik kitesznek téged a tóba, hogy ne tudj lélegezni! Rossz tanár, rossz tanár, gollam, gollam!
- Mondd! Te most miről beszélsz?
Neville kiegyenesedett.
- Hát nem ez lesz a feladat? McGalagony azt mondta, hogy le kell mennetek a víz alá.
- De igen, csak én nem megyek.
- Miért, drágaszág? Miért?
- Mert nem tudtam kitalálni, hogy hogyan lélegezhetnék odalent.
Neville ekkor olyat művelt, ami még a fogainál is jobban megijesztette Harryt. Hatalmas szemeket düllesztett, és előhúzott egy furcsa, rojtos növénynek látszó valamit a zsebéből.

- Majd én segítek Harry Potternek. Úgy bizony! Majd én segítek, hogy Harry Potter tudjon szuszogni a víz alatt, és kimenthesse a Vízijét.
- Azt az izét kell megennem? - kérdezte ijedten Harry, Neville azonban megrázta a fejét.
- Dehogy is! Ez még a reggelim maradéka - felelte, és be is tömte a szájába a gusztustalan dudvát. - Neked ezt kell megenned.
Azzal előrenyújtotta a kezét, és Harry orra alá nyomott egy undorító, zöld takonyszerűséggel tele lévő üvegcsét.
- Én ezt meg nem eszem - ellenkezett Harry.
- I bet you will! - énekelte dallamosan Neville, mire Harry felvonta a szemöldökét.
- Mi van?
- Semmi. - Ebben a pillanatban Neville szeme fehéren felizzott, és a hangja mély, recsegős lett. - A Tauri népének szüksége van rád, Potter! A Goaul'd Voldemort gonosz tervet sző a világ elpusztítására. Csak úgy van esélyed, ha ezt megeszed.
- Hát te nem vagy komplett!
- Ahogy kívánja Harry Potter!...A drágaszágért tegye meg a gazda!
- Hát jól van! - sóhajtott Harry, és zsebre dugta az üvegcsét. - De most már sietek! Ha már adtad ezt az izét, nem akarom lekésni a versenyt.

A nap melegen tűzött a négy áldozatra...akarom mondani versenyzőre. Habár ezt mindenki jól tudta (még Severyn Snape is :-)) február volt, de a mostanában oly divatos üvegházhatást a kastély térségében még inkább feltüzelte az első próba, hiszen a sárkányok tüzes leheletének füstjétől kilyukadt az ózonréteg, és az iskola, és szűk környezete (mondjuk úgy Franciaország partjaiig) egy hatalmas mikrohullámú sütővé változott. Még McGalagony professzor is elismerte, hogy nem mindennapi transzfigurációs bűbáj volt ez a környezet részéről.
Ezen rövid kitérőnk után, melyet a környezetvédelem érdekében tettünk (vagy valami ilyesmi) térjünk vissza a derék ifjakhoz, akik dideregve álltak azon a nagy izén, ami csak úgy kinőtt a tóból. Mostanra már csónakok vették körül, és fényképezőgépek csattogtak, hogy aztán a képeket jó pénzért eladják az információéhes Harry Potter fansite-oknak. Mondanom sem kell, jó kis summa folyik be az ilyesmiből.
Tehát, mint mondtam, hőseink dideregtek, mivel rettentő hideg szél fújt, ami éppen csak 38 fokig engedte a hőmérsékletet. Habár a rendezők valami undorító zöld anyaggal próbálták leárnyékolni a pallót, nem sokat ért.

Harry, habár mindössze két másodperce hagyta ott az enyhén skizofrén, rotációskapa-fogú barátját, vagy mijét a parton, mostanra menetkészen álldogált, és ideges pillantásokat vetett Fleur felé.
"A fene essen bele abba a negyedvéla lotyóba! - gondolta. - Hát nem lekoppintotta a sérómat? És még jobban is (fel)áll neki! De majd megmutatom én neki! A víz alatt hatalmas kákalagnak tettetem magam, és elkapom a lábát. Addig fogom rángatni, amíg le nem lapul a haja!"
Szája alattomos vigyorra húzódott, de még idejében észbekapott, és arcidegzsábára panaszkodva fintorogni kezdett, nehogy elárulja gonosz tervét.
Karkarov eközben éppen azon igyekezett, hogy fókuszba hozza az orra hegyét, ami a méretét tekintve nem lett volna túl nehéz, de a reggeli előtt elfogyasztott vodkamennyiséget figyelembe véve hatalmas teljesítménynek minősült, mikor sikerrel járt. Azonban az orrán túl, tanítványa, a világhírű Viktor Krum válla fölött valami furcsa foltot pillantott meg a vízben. Mintha két szem meredt volna rá.
Ekkor a szemekhez tartozó fej átszakította a vékony vízhártyát, és egy fakófehér, vízihullára emlékeztető arc jelent meg a felszínen. Megremegtette füleit, és vidáman odaintett a professzornak.
De nem csak ő látta meg. Cedric Diggory, a Roxfort másik bajnoka (aki, valljuk be, nem sok esélyt láthatott, főként, hogy Harry Potter, a világ sokszoros megmentője, és minden tinilány álma, aki hétköznaponként Daniel Radcliffe álnéven éli világát, szóval hát ő, a nagy Ő az ellenfele) éppen a gondolataiba merült.
"Hö! Én vagyok a macsógyerek! Most tisztára menősrácosan állok be! Szép, szélfútta hajammal az összes kiccsajtot elkábítom, osztán maj ríhatnak, hogy kit viszek bulizni az utolsó próba után. Mondhatom, haláli egy buli lesz!"
Ebben a pillanatban azonban észrevette Voldemort nagyúr fejét a víz felszínén, sokkos állapotba került, és ezután épp csak elvegetálva, szinte élő halottként töltötte hátralévő napjait.

Ezenközben a haszontalan lelátókon is folyt az élet rendesen.
Madame Maxime, a francia iskola igazgatónője gyengéden kirugdosta újdonsült élete párját, a nem csekély testtel megáldott Hagridot a fényképről.
- Miért tetted ezt? - kérdezte a vadőr.
- Tudod, volt egy kis problémám pár éve a maffiával. Az FBI bevett a tanúvédelmi programba, de nem készülhet rólam fotó - csicseregte a másik.
- Ahha! Értem.
- Dehogy érted! Olyan hülye vagy, mint egy ágyú. Múltkor is csak azért bújtam be az ágyadba, mert szükségem volt némi infóra az első próbával kapcsolatban.
- Hö? - nézett rá bugyután Hagrid, mire a Olympe felvillantott egy gonosz vigyort.
- Rubeus, be kell valljak valamit. Én valaha férfi voltam...
- Én is - bólintott a vadőr.
- De én tényleg férfi voltam!
- Meg is látszik! - hallatszott egy gúnyos hang, majd ugyanez a hang felnevetett.
- Maga most gúnyolódni próbál velem, Perselus?
- Dehogy próbálok - rázta a fejét a bájitaltanár. - Azt teszem! - Újra csak az a rekedt vihogás.
- Hát tudja meg, mint szabad embernek, jogom van hajszínt, nevet, és nemet változtatni.
- Jól van na! - hajtotta le a fejét Piton, de végül ismét felnézett. - Melyik orvos végezte a műtétet? Meg tudja adni a számát?
- Csak nem?
- De igen! A hajam már megvan hozzá, a szám is nagyon szexi...mi kell még?
- Ezzel az orral akar nő lenni?
- Dehogy! - fakadt ki felháborodottan Piton. - Jacko régi orrát a pincében őrzöm. Azt akarom feltetetni.
- Na ne! Hogy szerezte meg annak a félistennek az orrát?
- Be kellett vetnem minden filmes kapcsolatomat, de végül kiderült, hogy a Dogma rendezőjének az unokaöccse egy iskolába jár Jacko orvosának a sógornőjének a vőjelöltjével innen már egyszerű volt a dolog.
- Mázlista!

Ebben a pillanatban recsegő nevetés vágta félbe a beszélgetést. Két sorral fentebb Rémszem Mordon a hasát fogva kacagott.
- Mi olyan vicces, Alastor? - kérdezte Flitwick professzor.
- Nézze már! Ott vagyok lent a versenyzők mögött. Meg itt is ülök. Olyan, mintha kettő lenne belőlem, mert az ifjabb Barty Kupor százfűlé-főzet segítségével felvette volna az alakomat, hogy Harry Pottert átsegítve a tusán eljuttassa a fiút a Sötét Nagyúrhoz, hogy aztán újra testet ölthessen, és uralhassa a világot.
- Ugyan már, Alastor - rótta meg McGalagony. - Túl élénk a fantáziája! Lehet, hogy csak CGI effektről van szó! Meg egyébként is! Hogy láthatnánk a versenyzőket, mikor előre nézünk, és ők elvileg alólunk ugranak le? De tényleg! Hisz látjuk őket! De még hogy! Jujj! - sikkantott fel a professzorasszony, és a szájához kapta a kezét. - Milyen édes kis aranyos himbilimbije van Harrynek. Szinte átlátszik az a vékony úszódressz. Jó választás volt az a ruhatervező, Albus!
Az igazgató azonban nem figyelt rá. Elmélyülten számolt valamit, amihez az ujjait is igénybe vette. McGalagony egy kissé közelebb hajolt, és meghallotta, amint Dumbledore azt motyogja:
- Egy Mordon itt, egy a versenyzők között...az kettő!
- Akkor miért mutatja négy ujját? - kérdezte McGalagony megrovón (hiába, olyan sokszor használta ezt a hangnemet a diákoknál, hogy úgy maradt a torka, mint mikor a gyereknek azt mondják, hogy nem fintorogjon, mert úgy marad az arca. Na pont úgy maradt olyan McGalagonynak is, csak neki a torka.) - Jaj, Albus! Ne törje annyit a fejét! Még úgysem tudhat semmit, hiszen még csak a cselekmény felénél tartunk. Várja csak meg az év végi beszélgetést Harryvel, hogy konspirációkat gyártson. Apropó! A kis Harry szólt, hogy kérjem meg: ne mutogassa állandóan az anyja fényképét, mert állandóan fáj tőle a sebhelye, meg rémálmok gyötrik.
- Te jó ég! - kiáltott fel mögötte Rita Vitrol. - Ez nem lehet igaz!
- De bizony! Tényleg rémálmai vannak!
- Nem az, maga szipirtyó! Nézze már milyen undorító kis béka van ott a vízben...nézze, most még integet is Karkarovnak!
- Maga képzelődik, Vitrol! - szólt McGalagony ismét csak megrovón. - Be ne tegye a lábát a birtokra legközelebb! Még elkapjuk.
Ebben a pillanatban elsült Frics... hatásszünet... ágyúja, és kezdetét vette a második próba.

Először Fleur ugrott a vízbe. Több száz fiú hördült fel az emelvényeken, mikor a nyegyedvéla loty... mármint lány először egyenes lábbal lehajolt, ellenőrizte a víz hőmérsékletét, elővett egy kis műszert az úszódressze zsebéből, amit eddig ki tudja hol rejtegetett, megmérte a szélsebességet, megnézte az irányt, majd kecsesen a levegőbe szökellt. Egy triplaszaltót követően megdermedt a levegőben, hátrafelé is csinált egy triplaszaltót, majd belesiklott a vízbe. Egy hullám se maradt utána.
Krum következett. Kiállt a palló szélére, végzett pár kar és törzshajlítást, és elrugaszkodott. A tömeg ismét felhördült. A hasast követően Viktor pár pillanatig még a víz felszínén lebegett, majd szép csendben alámerült.
Cedic először egy tubus zselével belőtte a séróját, majd mintha véletlen tenné, megfeszegette az izmait, és egy tökéletesen kivitelezett csukafejessel eltűnt.
Harrynek eszébe jutott az a furcsa szerzet a parton nagy fogakkal. Elővette az undorító trutyival teli üvegcsét, és az orrát befogva az egészet felhajtotta. Úgy érezte, változni kezd. Hirtelen kopoltyúi nőttek, és átváltozott egy fókává. Hirtelen egy tucat lányrajongó rohant oda hozzá, és "Jaj, de édes!" meg "Anyu, megtarthatom?" felkiáltásokkal simogatni kezdték a fejét, meg döglött halakat nyomtak le a torkán. Valahol a lelátón egy gúnyos hang csendült, és Harry meg mert volna rá esküdni, hogy egészen úgy hangzott, mintha a kedvenc bájitaltanára találékonyságának lehetne fültanúja.
- Szabadítsátok ki Harryt! - vihogta félőrülten Piton.
Harry ügyet sem vetett a rajongókra, párnak lekevert párat a farkával...mármint az uszonyával, majd belecsobbant a vízbe.
Amit először észrevett, az az áthatolhatatlan sötétség volt. De mivel ezzel nem sokra ment, inkább tovább kutatott. Hirtelen megszólalt mögötte valaki.
- Arra ment!
Harry megpördült, amitől teljesen szétkenődött a sminkje, és már egyáltalán nem nézett ki fókának, mindössze a kopoltyúja, meg az a randa nagy lába maradt meg. HP lebegett mögötte. No nem Harry Potter, hisz az már elég durva skizofrénia lett volna, ha saját magát látja úszkálni...vagy egy tükör. Szóval nem Harry Potter, hanem Hisztis Picsa, a Roxfort bentlakó szelleme, akit egy vécéfülkében nyírtak ki. Mit mondjak? Elég szar neki!
- Kicsoda? - kérdezte, hiszen tudott beszélni a víz alatt. Miért ne tudott volna? Ha más bolygókon, sőt más galaxisokban is beszélnek angolul az emberek, akkor Harry miért ne tudna a víz alatt?
- Hát az a szőke, felvágós tyúk.
- Aha, köszi! - Ezzel faképnél hagyta a szellemet, aki elment bőgni, és meg se jelent a következő kötetben, annyira megharagudott a Harry fiúra.
Harry eközben rotyogva főzte ki gonosz tervét, hogy hogyan lapíthatná le Fleur haját. Ezt a rotyogást még a lelátókról is láthatták, és érezhették. Miközben így rotyogott magában, Harry beért egy óriási nagyvárosba, ami tele volt irtó randa lényekkel. Az egyikük odament Harryhez, és azt kérdezte:
- Te az egyik versenyző vagy?
- Nem bazz - felelte Harry. - Csak gondoltam kijövök, és pancsolok egyet a víz alatt. Szerinted?
- Ne szemtelenkedj velem, embergyerek, különben...
- Különben mi?
- Különben lelapítom a több flakonnyi hajlakkal, és több órányi izzasztó munkával gondosan összeborzolt hajadat!
Harryben ekkor felfortyant a gonosz! Beteljesülni látta vágyát, hogy lelapítsa a véla spinkó haját. Már volt is egy terve.
- Ugyan mivel?
- Tengerfenéken szárított vízipitypanglevél-őrleménnyel. Itt van az övemen, ebben a helyre kis zsákocskában - mutatta a sellő. Harry magában gonoszul elvigyorodott...nagyon-nagyon gonoszul.
- De nagy randa szád van, meg rád férne pár üveg sampon!
- Mit merészelsz? - fortyant fel a sellő is, és szigonyát, amit eddig elfelejtettem említeni, de nagyon is ott volt nála, csak hát nekem se jut minden eszembe, szóval a szigonyát Harry nyakának szegezte.

Harry ijedt arcot vágott, mintha nagyon megijedt volna a nyelőcsövét karistoló borotvaéles fegyvertől. Pedig nem. Dehogy ijedt, hiszen ő a főhős! Neki még legalább három részt meg kell érnie ezen kívül! Az ijedtség helyett előre nyúlt, és leakasztotta a zsákot a randa nagy lény övéről.
- Jól van na! Már viccelni sem szabad? - nyöszörögte, majd elúszott Fleur sejtett irányába. Csakhamar meglátta a csaj ezüstszín fürdőrucijának csillogását, amely lidércfényként csalogatta a sötét mélységbe.
Már régóta úszott, mikor egyszer csak egy hatalmas cápafej bukkant fel előtte. Előkapta 45-ös magnumját, amit a biztonság kedvéért mindig magánál hordott, és lőtt. Csakhogy az ilyen fegyvereket nem éppen víz alatti tüzelésre tervezték, így a golyó erőtlenül úszott előre, és alaposan fejbe kólintotta a cápát, aki ettől elvesztette az eszméletét, és emelkedni kezdett a felszín felé.
Harry továbbúszott, és meglátta, hogy Fleur elég nagy bajban van. Ijedten kapálózott, mivel pár kákalag elkapta, és szorosan tartotta.
- Ellopták az ötletemet! - motyogta Harry, majd odaúszott a lányhoz, aki esdeklő szemekkel meredt rá.
Harry sátáni kacajban tört ki. Előhúzta a sellőtől szerzett zsákot, és bekente a szárított vízipitypanglevél-őrleménnyel a véla haját.
- Na most próbálj leutánozni - mondta, de Fleur már nem hallotta. A kákalagok ugyanis olyan gyorsan kapták el, hogy elfelejtette víz alatt lélegzővé tenni magát, így hát nem tudott a víz alatt lélegezni. A kákalagok, érezve, hogy áldozatuk már nem friss, eleresztették, és a gyönyörű negyedvéla test (immáron lelapult hajjal) fellebegett a felszín felé.

Harry elégedetten nézte munkája gyümölcsét. Annyira megörült, hogy sikerült lelapítania Fleur haját, hogy nekirugaszkodott, és felugrott a levegőbe, majd csinált egy szaltót. Valahonnan fentről ismét felcsendült Piton hangja:
- Hajrá, Flipper! Csak így tovább!

Harry ismét felfortyant, de most igyekezett a hang irányába célozni. Miután ezzel megvolt, kiúszott a partra, és elégedetten törülközni kezdett. Hiába várta azonban a barátai kitörő örömködését, az csak nem érkezett. Vajon mi a fenét...
- Basszus! - kiáltott fel Harry, és ismét a vízbe vetette magát. Jó időbe beletelt, mire újra rálelt a sellővárosra. A főtéren két vízi hulla lebegett. Azaz, talán nem is. Ahogy közelebbről megnézte, látta, hogy még nem kezdődött meg a lágyszövetek bomlása. És mivel elég Vészhelyzetet nézett Dursleyéknél, tudta, hogy talán még meg lehet menteni őket. Előhúzta a kését, és a Ron lábát tartó kötél nyiszálásába kezdett. Közben szemügyre vette a másik hullát is. Az annyira hasonlított az előbb lelapított hajú Fleurre, mintha a testvére volna. Harry levonta a következtetéseket: az is.
Szája ismét alattomos vigyorra húzódott. A kis spinkót itt hagyja, hadd lakmározzanak belőle a halak. Végre sikerült átvágnia a köteleket, s bár ehhez Ron néhány lábujjának feláldozására volt szükség, Harry vállalta a kockázatot. Ron emelkedni kezdett, így Harry csak az utolsó pillanatban tudta megfogni a kötelet, amivel odakötözték a póznához.
- Már megint itt vagy? - csendült egy hang mögötte, mire Harry megfordult. Az a randa nagy sellő lebegett mögötte, akitől az anyagot lopta.
- Szevasz, tavasz!
- Az én nevem nem tavasz, hanem Hpkdajpkréam.
- Hmm...hívhatlak Dajpinak?
- Nem.
- Rendben, Dajpi! Azt hiszem, elvesztettél valamit! - mondta Harry, majd átnyújtotta a hajlelapító port.
- Ez tényleg az enyém! Hol találtad?
- A zsebemben.
- Hö?
- Hosszú!
- Értem! - bólintott Dajpi, majd végignézett Ronon, aki Harry fölött lebegett.
- Jó ez a lufi!
- Aha - felelte Harry, majd a fiatalabbik vélacsitri felé bökött. - Van még egy. Nem kell az ikrádnak, vagy mid van neked?
- De, azt hiszem, örülne neki. Mennyibe kerül?
- 5000 galleon.
- Mennyi? 5000? Annyit nem adok érte.
- Na jól van, Dajpi! Adok 50% engedményt. 2500-ért a tied lehet, de csak mert kedvelem azt a randa nagy arcodat.
- 50 százalék? - töprengett a sellő. - Nem rossz üzlet. Áll az alku.
- Hülye tapló! - motyogta vigyorogva Harry, miközben már a felszín felé úszott 2500 galleonnal vastagabban.
Amint felértek a felszínre, Ron magához tért. Forogni kezdett a vízben, majd azt kérdezte:
- Őt miért hoztad föl?
Harry a mutatott irányba nézett, és meglátta, hogy a véla kiscsaj lebeg mögöttük.
- Hozta a rák! Annak a hülyének biztos még hülyébb kölyke van, és elhagyta a lufiját. Na mindegy! Ha már fent van, vigyük ki!
Hosszas huzavona után végre kiértek a partra, éppen Fleur és a cápafejű Krum mellett. Nemsokára hawaii zene hallatszott, majd egy narancssárga fürdőruhás férfi, és egy nő rohant feléjük lassítva.
- Te jó ég! Ez Pamela Anderzon! - hördült fel Ron, majd elájult.
A fürdőruhás nő letérdelt mell(é), és meghallgatta a szívhangját.
- Dévid! Dévid Hasszelhoff! Ennek a fiúnak szabálytalan a szívműködése.
- Lélegeztesd mesterségesen! Addig én kezelésbe veszem a spinét!
Nem sokkal később a fél tanári kar jelent meg a parton.
- Maguk mit csinálnak itt? - kiabált Dumbledore.
- Vízimentünk! - válaszolta Pamela és Dévid kórusban.
- Nem látják, hogy rossz filmbe kerültek? Menjenek vissza a saját partszakaszukra!
- Jól van, rendben! - felelték lemondóan azok ketten, és lassítva elkullogtak.
- Fúj! Ez micsoda? - kérdezte Piton undorodva, és rugdosni kezdte Krum cápafejét. - Te jó ég, ez megmozdult! Dumbledore, tegyen már valamit!
Az igazgató felpillantott, és ijedten odarohant a bájitaltanárhoz.
- Mit csinál maga? Nem rugdoshatja így! Még elkapja a lábát! Lentebb kell rúgni, akkor nem éri el a fogával!
- Dumbledore, az az én tanítványom! - szólalt meg Karkarov, és odatámolygott Krumhoz. - Nem teheti vele ezt!
- Ez Krum? - kérdezte az igazgató abbahagyva a rugdosást.
- Igen! Ébredj már, te semmirekellő! - kiáltott le Viktornak Karkarov, és ő is belerúgott egyet.
- Jól van, jól van! - szólalt meg Ludo Bumfolt derűsen. - Azt ajánlom, zsűrizzünk.
- Maga csak ne ajánlgasson semmit, Bumfolt - szólt McGalagony megrovón. - Ha jól tudom, magát kivágták a filmből, vagy tévednék?
- Hát... nem!
- Na azért! Üljön vissza a kispadra a Dursleyk, meg Mrs Weasley mellé... mondjuk tényleg nem ártana zsűrizni - fordult Dumbledore-hoz.
- Jól van! Amondó vagyok, szavazzunk arra, hogy Harry nyert.
- Még mit nem! - fortyant fel Karkarov.
- Fúj, de gusztustalan, meg büdös - fogta be az orrát Piton.
- Bocsesz, csak úgy kicsúszott! - pirult el a Karkarov.
- És mégis kit javasol nyertesnek?
- Viktor Krumot!
- De hisz nem is tért még magához!
- És?
- És akkor nem nyerhetett.
- Szerintem szavazzunk arra, hogy Cedric meg Harry holtversenyben nyert - javasolta McGalagony megrovón.
- Én nem... - kezdte volna Madame Maxime és Karkarov kórusban, de Mordon félbeszakította őket.
- Kuss! Én ketten vagyok! Ott voltam a lelátón, meg a parton is. Láttam, hogy Cedric halott...mármint, hogy Cedric és Harry holtversenyben nyertek.
- Jól van! - egyezett bele végül a másik két igazgató is, miután Mordon különböző kínzóeszközök széles skáláját vetette be rajtuk.
Így hát Harry és Cedric holtversenyben futott bele a harmadik próbába.

 

- tovább -