Harry Potter és a Trimágus Tusa

Képes összefoglaló a HP4 főbb eseményeiről Tipca tollából

Tizedik rész

Ahogy a tömeg kezdett szétszéledni, Harry körül már csak a szűkebb baráti köre maradt. Úgy, mint Ron, Hermione, Fred, George, Ginny, Neville, Seamus, Dean, Augustus Hooker a hugrabugból, a mardekáros Mikie Dangerous, Steven Spielberg, Alfonso Caurón, és természetesen a Weasley család apraja nagyja. Még Bill és Charlie is hazajött külföldről, hogy ott lehessen, mikor Harry megnyeri a második próbát.
- Erkölcsi szilárdság, mi? - lökte meg Harryt játékosan Fred.
- Morális elismerés? - taszajtotta meg George is.
- Hiszékenység és elmebaj - üvöltötte Cedric, miközben odarohant Harryhez, egy bal egyenessel leterítette, majd rugdosni kezdte.
Mikor Harry visszanyerte az eszméletét, már mindenki eltűnt, csak Barty Kupor állt fölötte.
- Szerettem volna gratulálni für Sie, Herr Potter - mondta.
- Harry.
- Entschuldigung?
- HARRY Potter, nem pedig HERR Potter.
Mr Kupor összevonta a szemöldökét, aztán egy vállvonással megragadta a fiú karját, és maga után vonszolta.
- Sajnálom, hogy wir még nem sprechen sosem.
- Én nem. Alig értem, amit mondasz - motyogta az orra alatt Harry, de hangosan csak azt felelte: - Már hogy ne beszéltünk volna? Még a világbajnokság előtt. A táborban.
- Ó, valóban. Na mindegy. Deine történet ist annyira híres.
- Valamiből meg kell élni - vonta meg a vállát Harry.
- Sehr figyelemreméltó, és tragikus is.
Harry megtorpant.
- Micsoda?
- Hát deine történet.
- Ja, így már értem - biccentett Harry, és tovább indult.
- Brutálisan megölték deine Familie. És du végignézted ezt.
- Ja! És nem nagyon szeretem, ha emlékeztetnek rá - jegyezte meg mogorván Harry.
- Hidd el, Harry, eine Familie elvesztése felbecsülhetetlen. Minden másra dort ist a Master Card. Igazából keine értelme annak, was ich beszélek, egyszerűen csak szeretném érzékeltetni, hogy ich elvesztettem egy családtagomat auch. Meine fiamat.
- De hiszen őt éppen maga küldte börtönbe.
- Ja, ja. De gonosz volt. Bűnhődnie kellett. De alles megy tovább. Hier állunk. Biztos vagyok benne, hogy deine Eltern büszkék lennének rád ma.
- Igen, azok, ugye anya, apa? - vigyorodott el Harry a megszokott észveszejtő módján, és odaintett a férfinak és nőnek, akik a kamera mellett álltak.

Ahogy a rendező észrevette, kezdte kiterelgetni őket az erdőből.
- Megmondtam, Mr és Mrs Radcliffe, hogy a forgatásra nem szabad eljönniük...
Harry visszafordult Kuporhoz.
- Egyébként ennek a jelenetnek volt valami értelme?
- Noch nem. De mindjárt...
Ebben a pillanatban valahonnan Mordon lépett oda hozzájuk.
- Ugye nem egy nyári állást akarsz ajánlani Potternek a minisztérium törökfürdőjében, apa... izé, Barty? - kérdezte izgatottan, majd furcsán felsziszegett, és kidugta a villás nyelvét.
Kupor szeme elkerekedett, arcát milliméterekre tolta Mordonéhoz.
- Was?
A professzor szégyenlősen felsziszegett.
- Scheisse! - fakadt ki Kupor, és elcsörtetett a fák közé.
Mordon vetett egy pillantást Harryre, meghúzta a laposüvegét, aztán a férfi után eredt. Menet közben előkapott egy machetét a zsebéből, és feltett egy hokimaszkot a fejére. Harry szeme összeszűkült. Mintha már látta volna ezeket a dolgokat. Végül megvonta a vállát, hátat fordított az életéért küzdő Kupornak, és az őrült módján kaszaboló Mordonnak, és felment a többiekhez bulizni.

A Tiltott Rengeteg félelmetes volt. Nem mintha egyébként olyan hej, de nagyon vidám ligetecske lett volna, de így éjszaka különösképpen rémisztő volt. Valahol a távolban fájdalmasan felvonyított egy nádi poszáta. Az avarban vérszomjas mezei pocok motozott. A fákon horgas fogú sügér vinnyogott baljósan.
- Emlékszem, mikor először találkoztam veletek, ti voltatok a legnagyobb rosszaságok - álmodozott Hagrid. - Ez még ma sem változott sokat - vonta meg a vállát, majd meglegyintette a szöges végű korbácsot, és lecsapott vele.

Harry, Hermione és Ron fejjel lefelé egy vastag ágra voltak lógatva, s a vadőr élvezkedve verte őket a kancsukával. Hirtelen egy tüzes nyílvessző szelte át a levegőt, és átvágta Harry kötelékét. A fiú a földre esett, lerugdosta magáról a lángoló kötelet, majd körülnézett. A farkasokkal táncoló Kevin Costner odaintett neki lángoló íjával.
Harry meglógott a mazochista vadőr elől, és csak úgy, hogy teljen az idő, lófrálni kezdett az erdőben. Ahogy ment mendegélt, hirtelen meglátott egy keménykalapot. Tovább ment. Ott már egy öltönyzakó volt. Valamivel odébb még talált egy nyakkendőt, egy szoknyát és egy arany nyakláncot is. Mikor befordult az egyik fa mögé, rémisztő látvány tárult a szeme elé. Jockey Ewing éppen Pamelával hentergett az avarban. Harry a szeme elé kapta a kezét, és továbbment.
Ismét csak ment mendegélt, mígnem rábukkant Mr Kuporra. A férfi szeme üvegesen meredt a semmibe. Harry szeme lentebb kúszott a testén, és rémületében dobott egy szaltót. Kupor derékig teljesen normális halottnak tűnt, deréktól lefele azonban egy csont volt. Egy combcsont, amennyire Harry meg tudta ítélni.
- Biztos vagyok benne, hogy az idegenek műve - hallatszott egy hang, mire Harry megkerülte a fát. - Nézd meg, Scully. Lerí róla, hogy nem ember csinálta.
- Figyelj, Mulder, szükség van egy aprólékos boncolásra, különben sosem bizonyítod be, hogy ez az ember halott.
Mulder összevonta a szemöldökét, majd a másik oldalán álló szőke nőhöz fordult.
- Ön mit gondol erről, Carter ezredes?
A nő megrázta a fejét.
- Én amondó vagyok, hogy vigyük el a Csillagkaput, utána pedig robbantsuk fel a Napot.
- De előtte még szabadítsuk fel a Jaffákat - kotyogott közbe egy aranyozott tésztaszaggatóval megspékelt fejű férfi.
Harry sóhajtott egyet, majd hátat fordított, és elindult a kastély felé. Arra gondolt, minél előbb szólnia kell Dumbledorenak, hogy már megint elárasztották a Rengeteget a sorozathősök.
Nem sokkal később, miután ügyesen feltörte az igazgatói iroda őrének számítógépét, és megszerezte a jelszót, már Dumbledore szobája előtt ácsorgott. Elmélázva vizsgálgatta a körmeit, miközben kihallgatta az odabent beszélgetőket.
- Egy ember meghalt, Caramel, és több is meg fog. Kupor az egyik legjobb emberünk volt.
Harry elgondolkozott rajta, hogy vajon honnan tudnak róla odabent, mikor ő még csak most találta meg a hullát, de aztán megvonta a vállát.
Odabentről éles vita hallatszott, amit végül Mordon hangja tört meg.
- Elnézést, uraim, de a beszélgetés már nem bizalmas.
Harry megijedt, hogy lebukott, ezért gyorsan kopogott. Bebocsátást nyert, mire ő kinyitotta az ajtót, és belépett. Mordonra pillantott, aki éppen ekkor szerelt le a falról egy rejtett kamerát, és hatástalanított egy lehallgató készüléket. Harry elszontyolodott. Ezek szerint nem róla volt szó, és nyugodtan hallgatózhatott volna tovább.
- Á, Harry, rég nem találkoztunk - üdvözölte a mágiaügyi miniszter vidáman. Harry egyetértett vele. Ő is örült annak, amit Caramel említett.
- Visszajöhetek később... - próbálkozott volna, hátha visszamehet hallgatózni, de Dumbledore megrázta a fejét.
- Nem, nem, Harry, a miniszter úr éppen távozni készült.
- De hát én nem is...
- Kuss! Elmegy és kész! - kiáltotta az igazgató, majd visszafogta a hangját, és közelebb hajolt a férfihoz. - Kettesben akarok maradni Harryvel.
- Ó! - vonta össze a szemöldökét Caramel. - Hát rendben, menjünk.
- Mindjárt visszajövök, Harry, addig foglald el magad. Nézz bele a Merengőmbe, vagy ahogy gondolod.
Ahogy a három férfi távozott, Harry azonnal nekilátott, hogy felforgassa az igazgató irodáját, és kifürkéssze az öreg titkait. Ahogy éppen elhaladt egy furcsa, fekete, fényes kavicsokkal teli tál mellett, a kavicsok rávetették magukat, és ki akarták szívni a vérét. Csak hát hősünket sem tikfából faragták, így vadul pörögni kezdett, és romba döntötte a közeli szekrényeket.
Ahogy az egyik ilyen szekrény darabokra esett, mögüle egy furcsa, tükrökkel körülvett, világító kis tál bújt elő.

Harry megigézve közelebb ment hozzá, de aztán valami sokkal érdekesebbet pillantott meg. Az igazgató asztalán egy alacsony kőedény állt, a szélein rúnákkal. Harry üdvözült arccal odament hozzá, és kecsesen belevágta arcát az edény tartalmába.

Csak zuhant és zuhant egyenesen bele a semmibe. A magasságmérője vad csipogásba fogott, de ő sem volt rest. Megrántotta a piros kallantyút. Nem történt semmi. Rémülten a magasságmérőjére pillantott, ami már nem is csipogott, hanem egyenesen üvöltött.
- MEG FOGUNK HALNI! TE JÓ ÉG! LEZUHANUNK ÉS MEGHALUNK!
Ügyet sem vetett rá. Ehelyett megragadta a pótkallantyút, de a póternyő sem nyílt ki. Ezernyi fontosabbnál fontosabb kérdés suhant át az agyán. Van élet a halál után? Miért nem nyíltak ki az ernyők? Mi az élet értelme? Létezik Isten? Miért ilyen értelmetlen módon lett vége a Twin Peaksnek? Most akkor Jockey meghalt a Dallas végén? A Teletubbie-k milyen állatfajhoz tartoznak? Hány részes lesz a Barátok közt?
Hirtelen földet, pontosabban padot ért. Csakhogy nem robbant szét a feje, és szállt ki a testéből az összes belsőse, ahogy azt várta, hanem szépen kecsesen landolt Dumbledore mellett. A magasságmérő vad üdvrivalgásban tört ki.
- TÚLÉLTÜK! NEM HALTUNK MEG! EL SEM HISZEM!
- Maradj már veszteg - mordult rá Harry, mire a műszer csendben maradt, Harry pedig az igazgató felé fordult. - Igazgató úr, hol vagyunk?
Dumbledore nem felelt.
- Hahó, professzor! Mondja meg, hogy mi ez a hely!
Dumbledore úgy meredt maga elé, mintha észre sem venné őt. Aztán hirtelen megszólalt. Halkan, foghegyről, de ennyit mondott:
- Szokd meg, Harry, mert a következő részben kábé ennyit fogok hozzád beszélni, és így viszonyulok majd jelentéktelen létedhez.
Harry sértődötten elfordult, és inkább nézelődni kezdett. Elindult, hogy kihallgasson néhány beszélgetést.
- Hallotta, hogy megvádolták Ludo Bumfoltot, hogy halálfalókkal cimborált? - kérdezte egy sápadt öregasszony a mellette ülő férfitól.
- Tényleg? Kár, hogy kivágták a filmből, mert ez egy remek titokzatos mellékszál lehetett volna.
Harry sóhajtott, majd tovább ment.
- Hallotta, hogy Barty Kupor fiát néha a Szent Mungóban kezelik? - kérdezte egy másik sápadt öregasszony egy másik férfitól.
- Ugyan miért?
- Állítólag a fiú tiltott pszichogenetikus kísérleteket végzett a pincében, és egy baleset következtében kígyónak képzeli magát. Mindig sziszeg, tekereg, meg nyújtogatja a nyelvét.
Hirtelen csend lett. Aztán valaki szellentett, és a tömegből kitört a röhögés. Ahogy lecsillapodtak a kedélyek, ismét csend lett.
A terem közepén egy rémisztő, szöges kaloda emelkedett fel. Harryt kirázta a hideg, ha arra gondolt, hogy jövő év elején őt is bezárhatják abba, legalábbis ha maradnak a kalodánál. A ketrecben Igor Karkarov állt, és vicsorgott az emberekre. Néhányan odanyújtottak neki egy-egy banánt, de aztán egy Auror egy "A rabok etetése tilos!" feliratú táblát helyezett a kalitka elé.
- Igor Karkarov! Azért gyűltünk hier össze, hogy tanúi legyünk... - kezdte Kupor, aki a szószéken ült, de aztán összevonta a szemöldökét, és a szövegére meredt. Lerakta a lapot, és egy újabbat húzott elő. - Tehát azért vagyunk hier, mert deine állítása alapján nevekkel tud szolgálni. Olyan varázslókat und boszorkányokat tud megnevezni, akik halálfalóként működnek. Amennyiben deine bizonyítékai elégségesek, azonnal kieresztjük az Azkabanból. Addig is... Jimmy, volnál olyan szíves?
A Jimmy nevű Auror Kuporra meredt, majd szégyenlősen elkezdte kifele tekerni azt a tüskét, amit eddig elégedetten fúrt bele Karkarov fejébe. Mikor mind a tíz centi kijött, Karkarov végre fellélegezhetett.

- Mint mondtam, addig du bist egy elítélt halálfaló.
- Igenis - bólintott Karkarov, de rögtön vissza is rántotta a fejét, mikor egy tüske majdnem kibökte a szemét.
- Namen, kérem!
- Evil Rosier - felelte Karkarov.
Kupor a segédjéhez fordult, aki beletúrt az egyik három méter magas papírhalomba, majd kihúzott egy lapot, és átnyújtotta Kupornak. A férfi egy pillantást vetett a papírra, majd így szólt:
- Evil Rosier halott.
- A fene - káromkodott Karkarov, majd gondolkodni kezdett. - Frank Deatheater?
- Herr Deatheater az Azkabanban van.
- Augustus Rookwood kémkedett a Nagyúrnak.
Egy méltatlankodó emberke felpattant a székéről.
- Nem is!
- Kivégezni - intézkedett Kupor, mire négy Adava Kedavra érte Rookwoodot. - Még valaki?
- Perselus Piton.
- Mint azt már bizonyítottam a Tanácsnak - állt fel most Dumbledore -, Perselus Piton valóban halálfaló volt, de valamilyen titokzatos oknál fogva én bízom benne, ezért kiengedték. Ha esetleg kívánják, akkor...
- Pofa be, Dumbledore! - üvöltötte Kupor. - Megfájdul magától meine fejem.
Hogy szavainak nyomatékot adjon, kopogtatni kezdett az asztalon a Disney-nyomdáival. Mikor csend lett, újra Karkarov felé fordult.
- Noch valaki?
- Igen. Van még valaki, aki Bellatrix Black társaságában megkínozta, és őrületbe kergette Frank Longbottomot. Habár igazából Bellát meg sem kell említenem, mivel ebben a részben még nem is szerepel. De ha nem említem meg, akkor az olyan, mintha nem is követte volna el. De ha nem követte el, akkor hogy kerül az Azkabanba? Hogyan szökik meg jövőre, és miért vádolják majd Neville szüleinek megőrjítésével? Hol itt az igazság?
- Kérhetném, hogy csak a tárgyra koncentráljon? - türelmetlenkedett Kupor.
- Ja, persze. Tehát ez a titokzatos férfi nem más...
Az ifjabb Barty Kupor felállt, és néhány jól irányzott átokkal szabaddá tette az útját a kijárathoz.
- ...mint...
Az ifjabb Barty Kupor elé egy mellékutcából betolatott egy teherautó, így kénytelen volt megállni.
- ...Barty Kupor...
Az ifjabb Barty Kupor megvárta, míg a két, hatalmas üveglapot cipelő férfi elmegy előtte, aztán tovább indult. Eközben a terem összes pálcája a szószéken ücsörgő Barty Kuporra szegeződött, és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy az a néhány eltévedt halálos átok csupán jelentéktelen mellékszereplőket talált el.
- ...az ifjabb - fejezte be végül Karkarov.
Az ifjabb Barty Kupor futásnak eredt, ám Mordon felpattant a helyéről, és egy átkot lőtt feléje. A fiatalember előre zuhant, egyenesen a tüskét ketrec körül álló hatalmas irományhalmokra, és alaposan összekeverte azokat.
Női sikoly hallatszott, majd egy szőke asszony rohant be a terembe.
- Jaj, ne! - rikoltozta. - A Főnix rendje kézirataim! Teljesen összekeverték őket!
A hisztérikus nőt pár markos Auror kivezette a teremből, majd minden szem a két Barty Kuporra szegeződött.
- Ssssssszia, apa! Sssssssz - sziszegte az ifjabb, és kinyújtotta villás nyelvét, majd groteszkebbnél groteszkebb fintorokat vágott.
- Du bist többé nem meine Sohn - mondta az idősb rekedten.
Hirtelen a kép elmosódott, Harry pedig hátrazuhant. Mikor körülnézett, újra Dumbledore irodájában volt. Az igazgató a tükrös, falból kijövő világító izé mellett állt.
- Mi az, professzor? - kérdezte Harry.
- Ez a szobai madáritatóm - felelte Dumbledore komolyan.

- Igazgató úr, kérdezhetek valamit?
- Igen.
- Mi történt Mr Kupor fiával?
- Az Azkabanba került, ahonnan egy éve megszökött, és felvette Rémszem Mordon alakját. A tavalyi esettől eltérően most senki nem vette észre, hogy megszökött, így nem csaptak nagy hűhót. De persze én ezt nem tudhatom.
- De hát miért nem vették észre a szökést?
- Na igen, jó kérdés. Ezért volt jobb az eredeti verzió, ahol Kupor felesége meghalt a fia helyett az Azkabanban, ezért mindenki azt hitte, az ifjabb Kupor már nem is él. De ehhez kellett volna Winky, a házimanó, de a producerek úgy döntöttek, nélküle is meg lehet oldani a dolgot. A forgatókönyvíró nagyobb hézagokkal bár, de megoldotta. Egyébként miért kérded?
Harry szótlanul meredt az igazgatóra, végül úgy döntött, beavatja a titkába.
- Mert álmodtam róla. Álmomban a tengerparton szaladunk az ifjabb Barty Kuporral. Naplemente van, és mi kézen fogva kacagunk, és játszadozunk a delfinekkel, amik a partra sodródtak.
Dumbledore mélyen Harry szemébe nézett.
- Máskor is volt már ilyen álmod?
- Igen. Mindig ugyanez.
Az igazgató sóhajtott egyet.
- Szerintem el kéne menned egyszer egy pszichológushoz. Milliókat kereshetnétek, ha könyvet írnátok az agyadban megbúvó dolgokról.
Harry értetlenül meredt rá, végül ezt kérdezte:
- Gondolja, professzor, hogy ezek az álmok a jelent mutatják...vagy éppen a jövőt.
- Nem - rázta a fejét Dumbledore. - Felejtsd el.
- Jól van - sóhajtott Harry. - Akkor lemondom a hétvégi randinkat Bartyval.

Harry szótlanul menetelt a sötét folyosón, és azon elmélkedett, hogy teljesen fölösleges volt ez a Merengős kirándulás, elvégre semmi újat nem tudott meg. Azzal eddig is tisztában volt, hogy Piton és Karkarov halálfaló, az meg mit számít, ha annak idején lecsukták az ifjabb Kuport, ha most úgyis szabadlábon van.
Hirtelen kicsapódott egy ajtó, és Harry megpillantotta, ahogy Karkarov a Sötét Jegyét mutogatja Pitonnak.
- Na még ez is - sóhajtotta, majd próbált eliszkolni. Karkarov azonban észrevette, megvető pillantást lövellt feléje, és eltűnt a balfenéken.
- Hová sietsz, Potter? - duruzsolta Piton.
- Hasmenésem van.
- Gratulálok a produkciójához a Fekete tónál. Roppant... mulatságos volt. Varangydudva, ha nem tévedek.
Választ sem várva fellebegett egy létrán.
- Nem található meg minden kertben, ahogy ez sem. - Egy fekete fiolát emelt le a polcról, és visszaereszkedett a földre. - Tudod, miért, Potter?
- Nem, professzor.
- Mert ez nem a kertben terem, hanem meg kell főzni - rázta a fejét Piton. - Tudtam, hogy hülye vagy, de hogy ennyire...

- Megkérdezhetem, hogy mi ez?
- Veritaserum. Most pedig tűnj el innen!
Harry meglepődött.
- Nem is fenyeget meg, hogy beleönti a töklevembe?
- Tudod, hogy ellentmond a szabályzatnak - legyintett a tanár. - Most menj, és készülj a harmadik próbára!
- De hisz még csak ma volt a második.
- És?

 

- tovább -