Harry Potter és a Trimágus Tusa

Képes összefoglaló a HP4 főbb eseményeiről Tipca tollából

Tizenegyedik rész - A harmadik próba

Verőfényes napra virradt a harmadik próba is. A csillagok szemtelenül hunyorogtak az égen. Ők már tudtak valamit. Már semmi sem lesz olyan, mint volt. Ezt legfőképpen arra lehetett érteni, hogy valami bunkó kitalálta, hogy de jó lenne a kviddicspályát feldózerolni, és bevetni sövénnyel. Hagrid, meg a transzvesztita igazgatónő, Madame Maxime gondos ápolásának köszönhetően a sövény olyan magasra nőtt, hogy kitalálták, legyen ez a harmadik próba helyszíne.

De hogy kissé nehezebb legyen a versenyzők dolga, teletömték az útvesztőt vérszomjas szörnyetegekkel. Ezeken kell majd átjutnia a szerencsétlen ifjaknak.
- Szerinted miféle szörnyetegek lesznek? - kérdezte Cedric Harrytől.
- Biztos nem túl veszélyesek - felelte Harry, de a hangját elnyelte az útvesztő belsejében felcsapó halálsikoly. - Úgysem nyerhetsz, ugye tudod?
- Miért ne nyerhetnék?
- Mert én vagyok a főhős.
Hirtelen Mordon jelent meg az útvesztő kijáratában. Ruhája cafatokban lógott róla, és a bal kézfeje is csatlakozott a hiányzó testrészei sorába.
- Bevittem a kupát! - hörögte. - De Karkarov asszisztense nem élte túl.
- Kit érdekel? - vonta meg a vállát Karkarov. - Hiszen úgyis csak egy mellékszereplő volt.

Ekkor Cedrichez odalépett az apja.
- Cedric fiam, hagynod kell győzni Harry Pottert.
- De hát miért?
- Mert... csak. Ne feleselj az apáddal, szemtelen kölyök. Meg se mosakodtál rendesen.
- Dehogynem! Megfürödtem!
- Akkor miért büdös a hónaljad? - kérdezte Amos Diggory, és felemelte a fia kezét. A tömeg egy emberként hördült fel (mostanára egész belejöttek), és Cedric elpirult.

- De apu! Ne csináld már ezt!
- Ő nem az apád! - rohant oda McGalagony professzor megrovón. - Nincs igazam, Ludo?
- Tessék? - kérdezte a férfi ijedten. - Hogy szólított?
- Ne játssza itt az ártatlant, Bumfolt! Sosem hittem volna, hogy ilyesmire hajlandó. Megölte Amos Diggoryt, és felvette az alakját, csak hogy benne legyen a filmben!
- Üdv a klubban, haver! - motyogta Mordon, nehogy meghallja valaki.
- Megölte az apámat? - rémült meg Cedric.
- Ne izgulj, nemsokára találkozol vele!
- Hogy-hogy?
- Majd meglátod - mondta Harry sejtelmesen.
- Mekkora csürhe! - horkant fel Karkarov, aki Krummal az oldalán Cedric mögött álldogált.
- Hö? - kérdezte Krum, és közben egy hatalmas nyálcsepp pottyant le az álláról. Hiába, az a sok rugdosás nem tett túl jót neki, és enyhe agyalapi zúzódásokat szenvedett, elvesztett pár milliárd agysejtet, de amúgy ép volt és egészséges. Már ha nem éppen rángatózva fetrengett a földön.
Ebben a pillanatban ágyú dörrent. Kezdetét vette a harmadik próba.

Harry bevetette magát az útvesztőbe. Sokáig bolyongott, ám semmiféle rémséggel nem találkozott.
"Furcsa" gondolta magában. Rosszat sejtett. Az ő hányattatott élete során ha nem volt semmi rossz, az rettentő rosszat jelentett. Végre fellélegezhetett, mikor hirtelen sikoltást hallott az útvesztő vele párhuzamosan futó ágában. Előkapta hát zsebéből a Siriustól kapott minden ajtót nyitó mágikus láncfűrészt, és utat vágott magának. Hogy ne vágja meg a sok szerteszét repdeső ág, fejére húzott egy bőrből varrt maszkot. Mikor végre átért a másik útra, rémisztő zene csapta meg a fülét. Mintha mindenhonnan az szólt volna. Aztán recsegés hallatszott, és egy rekedt hang szólalt meg.
- Ez volt a Texasi láncfűrészes gyilkos főcímzenéje, amit Draco Malfoy küldött Pansy Parkinsonnak itt a Roxfort rádióban. Most evezzünk nyugodtabb vizekre. A következő dal Hermione Grangernek szól, és egy olyan fiú küldi, aki régiesen...
- Rémesen - szólt egy távoli hang a háttérből.
- Persze. Rémesen szereti őt. Istenem, Ron Weasley, de rondán írsz!
Idegőrlő zene csendült fel. Celine Dion énekelt egy dalt valami elsüllyedt ladikról, meg pár halott szerelmesről. Harry megrázta bőrmaszkos fejét, és befordult a sarkon, ahonnan még mindig a sikoltozás hallatszott. Mikor meglátta a hang forrását, egy pillanatra megállt benne az ütő, és felberregett a kezében a láncfűrész.
Viktor Krumra újabb roham tört rá, ami a rugdosós incidens óta egyre gyakrabban fordult elő. Most éppen a földön feküdt, és veszettül rángatózott. Az a negyedvéla lotyó meg rajta ült, és egyik kezével Viktor ingét markolászta, míg a másikkal egy cowboykalapot szorongatva integetett.
- Ez az! - sikoltotta önfeledten. - Gyí, te csődör! Érezni akarom a tüzes véredet.
Ekkor felpillantott, és meglátta Harryt, aki bőrmaszkban, láncfűrésszel a kezében állt a sarkon, egy pillanatra elhallgatott, majd felállt.
- Gyilkosost játszunk? Lehetek én a védtelen áldozat?
Harry megvakarta a fejét.
- Mi van?
- Most akkor menekülök, jó? - Azzal elkezdett futkosni Harry körül.
- Menj te a búsba! - szólt rá Harry, és a földre dobta a láncfűrészt, meg a maszkot. - Én leléptem.
De Fleur nem hagyta abba.
- Akkor most jön az, hogy meghalok? Oké? - kiáltotta Harry után.
A fiú csak azt hallotta, hogy a fűrész felberreg, és valamit vágni kezd. Valami szépet...
Harry ment mendegélt, míg egyszer csak egy rettentő szörnyeteggel találta magát szembe. Hagrid tenyésztette ki egy elemlámpa, meg egy szúnyog keresztezésével. Most pedig itt lebegett az orra előtt: a vérszomjas szentjánosbogár.

Harry ijedten meredt a világító kis pöttyre. Mit is mondott Hagrid róla? Szeretik a friss húst!
Rohanni kezdett az úton visszafelé, míg meg nem találta a láncfűrészét, meg a többit. Egy gyors pillantást vetett Fleurre, de úgy döntött, ő már nem elég friss. Inkább Krum testéhez rohant, aki még mindig rángatózott, és bebújt mögé.
A vérszomjas szentjánosbogár meg csak támadt, és szúrt, és döfött, és zúgott. De csak nem talált el semmit. Krum teste olyan mértékben rángatózott, hogy a bogár minduntalan mellétalált. Így telt el pár perc, végül a bogár végkimerültségében leesett, és megdöglött.
- Hagrid ennek nem fog örülni - dünnyögte Harry, majd félrelökte Krum testét, és tovább indult az útvesztőben.

Harry vidáman ballagott az útvesztőben, mikor hirtelen furcsa, gomolygó füstre lett figyelmes. Figyelte egy darabig, mélyeket lélegzett belőle, és ahogy ott állt, a füst mintha megmozdult volna. Ez ugyan nem lett volna furcsa egy füsttől, de hát ez a füst úgy mozdult meg, mintha élne. Egy füstcsík felemelkedett, és hívogatóan Harry felé intett. Harry szinte a hangját is hallotta:
- Gyere! Gyere! Nem veszélyes! Gyere! - mondta a hang, ám esze ágában sem volt megmozdulni. - Gyere! Meztelen csajok várnak a jakuzziban!
Harry lába meglódult, és mire észbekapott volna, befordult a sarkon. Egy alak állt előtte. Egy furcsa, elmosódott alak, akit annyira körbevett a füst, mintha csak abból született volna. Ahogy közelebbről is szemügyre vette az alakot, Harry rájött, hogy Cedric az.

- Mit csinálsz te itt? - kérdezte tőle.
Cedic szeme elkerekedett, majd köhögni kezdett, és ellegyezte az arca elől a füstöt.
- Én semmit! - felelte gyorsan, majd megfordult, és a kezét a háta mögé dugta.
- De igen, mi az?
- Semmi komoly - felelte Cedric kelletlenül, majd előhúzott egy cigit a háta mögül. Az füstölgött. - Csak egy cigi.
- Akkor miért volt olyan érzésem, mintha a füst engem hívna?
Cedric elvigyorodott.
- Jó az anyag, mi?
- Te jó ég! Hiszen ez füves cigaretta.
Ekkor Harry a kamera felé fordult.
- Gyerekek! Nem szabad füves cigit szívni, mert itt bünteti a törvény. Menjetek Amszterdamba! Ott szívhatjátok, de itt ne! Hiszen látjátok mi lesz a dologból. Cedric itt szívja azt a büdös bagót, egy órával később meg halott lesz. Nem jó a füves cigi.
Harry mellkasán elkezd villogni egy "Az Ifjúságügyi Minisztérium felhívását látták" felirat. Hiába, az ilyen felhívások, reklámok mindig jól fizetnek a filmekben, és rendkívül fontos, hogy egy olyan jelenet után, melyben egy láncfűrésszel öltek meg valakit, legyen egy olyan is, melyben a drogfogyasztás veszélyeire hívja fel a figyelmet.
- Menjünk együtt tovább - mondta végül Cedricnek. Veszélyes dolog ez az útvesztő.

Harry és Cedric együtt indult tovább. Már jó ideje nem találkoztak semmilyen szörnyeteggel, mikor egyszer csak Cedric felsikoltott, és a földre zuhant. Egy borzasztó nagy lián próbálta lerángatni őt a föld alá.
Harry megfordult, és elégedett arccal nézte a vetélytársa küszködését.
Cedric egyre csak sikoltozott, és kapálózott, miközben az inda egyre szorosabban kulcsolódott a dereka és lába köré. Cedric a nagy kapálózásban elejtette a füves cigijét, és a földre esett.
- Neeee! A cigim! - kiáltotta Cedric ijedten, és vércsekarmot idéző ujjakkal az aranyat érő szer után kapott.

Mintha hatalmas erőt kapott volna, egyre fentebb és fentebb küzdötte magát. Pedig dehogy kapott erőt, csak a lián eresztette el. Más tervei voltak. A hurok eltűnt Cedric lábáról, és a cigaretta felé nyúlt. Mikor ezt a fiú is meglátta, akár egy dühödt vadállat előre lendült, és hatalmasat harapott a növénybe.
- Abból ugyan nem kapsz! - fortyant fel. A lián nem volt felkészülve kémiai fegyverek bevetésére. Lassan összeszottyadt, és petyhüdten a földre pottyant.
Cedric végre elérte a cigijét, leporolta, és a szájába dugta. Kissé dülöngélve felegyenesedett, és megfordult. Ügyet sem vetett Harry "Miért nem tudsz te egyszerűen csak meghalni!" mondatára, inkább odalépett a növényhez és belerúgott egyet.
- Na így próbáld meg elvenni más cigijét, te szemétláda!
- Már nincs messze a kupa - mondta Harry az útvesztő belseje felé fordulva. - Szerintem te fogd meg.
- Nem, inkább te - rázta a fejét Cedric.
- Rendben! - bólintott Harry, majd elindult a kupa felé.
- Hé!
- Mi van?
- Hova mész?
- A kupáért. Azt mondtad, én fogjam meg.
- De nem gondoltam komolyan!
- Márpedig a kupa az enyém lesz!
- Egy frászt lesz a tied!
Azzal versenyfutás kezdődött a halálba...

Harry és Cedric egyszerre érintették meg a kupát, és olyasmi történt, amire egyikük sem számított. Kivéve Harryt. Mert ő számított rá, de még hogy! Hiszen a világot leigázni vágyó Voldemort miért pont most ne jelenne meg év végén. Harry épp ezért csalta ide Cedricet is. Volt egy sejtése...
Egy temetőbe teleportálódtak, mivel a kupa egy zsupszkulcs volt. Cedric ijedten nézett körbe.
- Te jó ég! Ez egy nyirkos temető! Tönkremegy a dauer a hajamban!
- Ahhoz nem lesz elég időd! - csendült egy hang mögöttük.
Harry és Cedric megpördültek. Egy alacsony, kövér emberke állt mögöttük, egy furcsa, fakófehér kis alakkal a kezében. Cedric szeme elkerekedett.
- Te jó ég, ezt láttam a vízben! Ez integetett Karkarovnak! - Azzal a szívéhez kapott, és belehalt a sokkba.
- Na végre! - sóhajtott fel Harry. - Szevasz, Kukackuki! Rég láttalak.
- A nevem Féregfark.
- Ugyanaz! - vonta meg a vállát Harry. - Na mi van? Jöttél újra leigázni a világot, Voldi?
Féregfark elindult egy hatalmas kondér felé, majd különböző hozzávalókat kezdett felszeletelni egy hatalmas késsel. Úgymint répát, gyökeret, burgonyát.
- Dehogy! Mi csak egy egyszerű vacsira készülődünk. Éppen levest készülök főzni, de ezzel a kis késsel lassan haladok. Eredetileg azt a nagy kaszát akartam használni, ott, de nem bírtam el - mutatott egy hatalmas szoborra.
- Gyengus vagy, Kukackuki! Majd én megmutatom, hogy kell levenni!
Azzal odalépett a szoborhoz, és feszegetni kezdte a kaszáját. Olyan erősen nyomta, hogy már szinte felfortyant, de csak nem bírta megmozdítani.

- Na mi van, Potter? Nem megy? - vigyorgott rá gúnyosan Féregfark. Ekkor halk nyöszörgés hallatszott, és Féregfark közelebb hajolt a kis alakhoz. - Igazad van, Nagyúr!
- Mi van? Mit mondott Voldi?
- Hogy ha már itt vagy, átvehetné a világuralmat. Mindössze pár hozzávaló kell: cukor, só, minden mi rossz, és az X vegyszer! Ezekből a hozzávalókból születik meg az új Voldemort!
Miközben a hozzávalókat sorolta, sorban bele is szórta azokat a hozzávalókat, amit mondott. Végül beledobta a kis alakot is az üstbe. Hangos koppanás hallatszott, majd csend. És csend. És még mindig csend.
Féregfark idegesen belepillantott az üstbe, majd rémülten felkiáltott.
- Nagyúr, Nagyúr!
Kiemelte az apró Nagyurat az üstből, és letette a földre. Ismét csak felcsendült az a hawaii zene, amit Harry már a második próbán is hallott, majd Pamela Anderzon rohant feléjük lassítva. Mikor odaért Voldemorthoz, undorodva felsikoltott.
- Fúj! Ez mi?
- Mentse meg a Nagyurat!
- Na jó - sóhajtott Pamela. - Szívmasszázst adhatok neki, de nem fogom lélegeztetni.
Azzal előhúzott egy botot, és azzal nyomkodta Voldemort mellkasát. Nemsokára a kis alak felköhögött, és kiköpött pár liter vizet.
- Köszönöm! - hálálkodott Féregfark.
- Van is mit! - törölte a kezét Pamela az úszódresszébe, majd lassítva elszaladt.
- Te ütődött hülye! - recsegte Voldemort. - Nem gyújtottad meg a tüzet az üst alatt.
- Hoppá! - kapott a szájához Féregfark, majd pótolta a hiányosságot. - Ezután ismét belehajította a Nagyurat az üstben, mire hatalmas szikraeső kerekedett, és egy magas alak emelkedett ki a füstből. David Copperfield.
- Mi a fenét csinál maga itt? - kérdezte felháborodottan Voldemort, és kilökte az üstjéből a világsztár mágust. - Ez most az én nagyjelenetem.
- Hülye bunkó! - vetette oda David, majd átsétált a közeli falon, és eltűnt a szemük elől.
Voldemort gonoszan felkacagott, és Harry felé fordult.
- Most pedig, ifjú Potter, te következel!

- tovább -