Harry Potter és a Trimágus Tusa

Képes összefoglaló a HP4 főbb eseményeiről Tipca tollából

 

Tizenkettedik rész - Az előző részek tartalmából: (csak emlékeztetőül)

Harry a vízparton.
- ...nem tudtam kitalálni, hogy hogyan lélegezhetnék odalent.
Összegörnyedt Neville.
- Majd én segítek, hogy Harry Potter tudjon szuszogni a víz alatt...
...
Mordon a lelátón.
- Nézze már! Ott vagyok lent a versenyzők mögött. Meg itt is ülök. Olyan, mintha kettő lenne belőlem, mert az ifjabb Barty Kupor százfűlé-főzet segítségével felvette volna az alakomat, hogy Harry Pottert átsegítve a tusán eljuttassa a fiút a Sötét Nagyúrhoz, hogy aztán újra testet ölthessen, és uralhassa a világot.
- Ugyan már, Alastor - rótta meg McGalagony. - Túl élénk a fantáziája!
...
Harry átváltozik fókává.
...
Harry előkapja a 45-ös Magnumját.
...
- Fúj! Ez micsoda? - kérdezte Piton undorodva, és rugdosni kezdte Krum cápafejét. - Te jó ég, ez megmozdult! Dumbledore, tegyen már valamit!
...
Harry baljósan Cedricre néz.
- Úgysem nyerhetsz, ugye tudod?
...
- Ne játssza itt az ártatlant, Bumfolt! Sosem hittem volna, hogy ilyesmire hajlandó. Megölte Amos Diggoryt, és felvette az alakját, csak hogy benne legyen a filmben!
- Üdv a klubban, haver! - motyogta Mordon, nehogy meghallja valaki.
...
Fleur Krum rázkódó testén lovagol.
...
Harry Krum teste mögé bújik a Vérszomjas Szentjánosbogár támadása elől.
...
- Gyerekek! Nem szabad füves cigit szívni...
(képernyő alján felvillan a "Az Ifjúságügyi Minisztérium felhívását látták" felirat)
...
Cedric a szívéhez kap, majd meghal.
...
Az üstből kiemelkedik David Copperfield.
...
Voldemort gonoszan kacagva Harry felé fordul.
- Most pedig, ifjú Potter, te következel!

 

És ami még jön: (ízelítőül)

Halálfalók jelennek meg a temetőben.
...
Harry kezében vörös fénysugár jelenik meg.
...
Voldemort Harry szemébe néz.
- Én vagyok az apád!
...
Harry rohan.
...
Valaki felsikolt.
...
Harry Dumbledore-ra néz.
- Ez egy ál Mordon.
...
Egy rózsaszín elefánt zuhan be a nagyterem hatalmas festett üvegablakán.

 

És most a folytatás...

- Most pedig, ifjú Potter, te következel!
Voldemort éles hangja kíméletlenül tépte fel a temető síri csendjének kárpitját. Harry a főgonoszra meredt, esküdt ellenségére, majd összeszűkülő szemekkel megrázta a fejét.
- Ezt már mondtad.
- Mi van?
- Ezt a mondatot már mondtad.
- Mikor? - vakarta meg a fejét Voldemort.
- Az előző fejezet végén...az összefoglalóról már nem is beszélve, ami az előbb volt.
Voldemort megrázta a fejét.
- Nem mindegy? Csak...
- Dehogy mindegy. A fejlődő írópalántáknak példát kell mutatni. Nem szabad felelőtlenül szóismétlésbe bocsátkozni. De hála istennek a szóismétlésed okozta kárt elnyomta az utána következő dramaturgiailag tökéletesen szerkesztett, és költői ecsettel festett hasonlat, mely a randa nagy hangodra vonatkozott.
- Na most már elegem van belőled! - csattant fel Voldemort. - Ha megjönnek a többiek...
- Többiek? Miféle többiek? - Harry arcán most először látszott meglepettség, és egy csöppnyi ijedelem.
- Nem tanított meg anyád, hogy ne vágj más ember szavába?
- Nem, megölted az anyám, még mielőtt beszélni kezdtem volna.
Voldemort megvakarta az állát.
- Hmm! Valóban! Ott a pont!
- Hol? - kottyantott közbe Féregfark, ám Harry és Voldemort közös erővel, meg egy baseballütő segítségével alaposan lehurrogták.
- Tehát, még egyszer kérdezem: miféle többiekről beszélsz?
- Ez a hülye megmondta, nem? - intett Voldemort Féregfark fetrengő, és jajgató teste felé intve. - Éppen vacsizni készültünk, mikor te meg az a Backham-utánzat betoppantatok. Meghívtunk pár havert.
- Úgy érted...
- Pontosan úgy érti, Potter! - csattant fel egy hang Harry mögött, mire a fiú megperdült.
- Malfoy - suttogta elhalón.
- Dehogyis! - torzította el a hangját az alak, és mélyebben az arcába húzta a csuklyáját. - Lucius Malfoy egy rendkívül nagy tiszteletnek örvendő varázsló, akinek semmi köze Voldemorthoz, meg a halálfalókhoz.
- Na persze! - horkant fel Harry, majd előre nyúlt, és letépte az előtte álló férfiról az álarcot.

- Mi a fene? - hőkölt hátra ijedtében, mikor Lucius helyett egy fakófehér, csontos arcú embert pillantott meg, akiről nem tudta eldönteni, hogy férfi-e, avagy nő.
- Jacko! - örvendezett Voldemort, majd félrelökte Harryt, és megölelte az alakot. - Nem gondoltam volna, hogy el tudsz jönni. Azt hittem, leköt a pered.
- Hát, ja! Úgy volt, de végül bemeséltem az esküdteknek, hogy már megint eltört valamim, így kaptam szabit - legyintett a csuklyás, majd incselkedőn végigmérte Harryt. - Na de Tommy-fiú! Nem is mutatsz be a barátodnak?
Voldemort hatalmasat sóhajtott.
- Dehogynem! Harry Potter, Michael Jackson.
- Jah! - kapott a melléhez Harry. - Alaposan rám ijesztettél, Voldi! Már azt hittem, kettő van belőled!

A következő pár percben olyan sok halálfaló jelent meg, amennyivel egy tucat haláltróját is be lehetett volna venni. Egyik a másik után jelent meg a sírkövek között. Némelyiknek már az érkezése pillanatában kanál volt a kezében, mások izgatottan igazgatták a nyakukba aggatott partedlit, és nyammogó hangok kíséretében vették körül az üstöt, amiből Voldemort nemrég mászott ki.
A csuklyás alakok, mikor meglátták Harryt, mind megmerevedtek, majd megvonták a vállukat, és továbbmentek a gőzölgő leves felé, amit azóta Féregfark már javában forralt. Úgy voltak vele, hogy mit szekálják szegény srácot, meg egyébként is szabadságon voltak. Korgó gyomrukról már nem is beszélve. Ehelyett inkább körülülték az üstöt, szürcsölgették a levest, és cserkészindulókat dalolásztak.
Harry először arra gondolt, hogy meglép, amíg még tud, de aztán megérezte a leves illatát, és nem tudott uralkodni magán. Meg kellett hagynia, Féregfark pokoli jó szakács volt.
- Hé! Hol van egy kés? - kiáltott fel hirtelen valaki.
- Minek az neked?
- Kenyeret vágni! Monstro megette az összeset.
- Nincs kés a közelben.
- Itt van az enyém - szól Harry, és előkapta a lézerbicskát, amit még Siriustól kapott. Ezért is sajnálta, hogy a következő részben meghal a keresztapja. Olyan sok vágóeszközt kapott már tőle, hogy szinte hiányozni fog neki, miután Bellatrix megöli. Erről eszébe jutott, hogy a mindenajtót nyitó láncfűrészét a labirintusban hagyta. Kötött is egy csomót a cipőfűzőjére, nehogy elfelejtse kihozni onnan.
Harry felkattintotta a lézerbicska pengéjét, mire vörös lézerfény tört elő a bicskanyélből.

Többen felhördültek, majd csodálni kezdték a csodálatra méltó szerszámot.
- Hű! - hallatszott jobb felől.
- Ha! - hallatszott balról.
- Hűha! - hallatszott valahonnan elölről valami észkombájn poénja, majd felvihogott. A körülötte álló halálfalovak pár jól irányzott rúgással lepisszegték.
- Na! Hol van az a kenyér?
Az egyik csuklyás alak előhúzott egy nagydarab kenyeret, és letette azt Harry elé.
- Itt van.
Harry kinyújtotta a kezét, és vágni kezdte a kenyeret, ám a lézerpenge egy idő múlva szikrázni kezdett. Harry nem törődött vele, kettévágta a pékárut, majd az egyik felét odadobta az alaknak, aki a kenyeret adta. Miközben a kenyér éppen a levegőeget szelte, útban az alak felé, egy óriási reszelő fele esett ki belőle, és éppen fejbe találta a poénos kedvű halálfalót, aki ekkor tápászkodott volna fel a földről nyöszörögve. Nem sikerült neki. Nagyot koppant akkor, aztán elhallgatott.
A kenyérbirtokos halálfaló látva ezt elfehéredett, majd a fél kenyeret szorongatva lekuporodott a tűz mellé, és azt dünnyögte magában:
- A fenébe. Azt a kenyeret hoztam el, amit az asszony Lestrange-éknek sütött.

Valamelyik halálfaló hozott a zsebében pár hordó lángnyelv whiskyt is, így pár órával később már mindenki alaposan felöntött a garatra. Voldemort éppen dülöngélve dicsekedett a legújabb gonosz terveivel.
- És ez meg itt...hukk...ez itt a büszkeségem - nyekeregte, majd egy taknyos papírzsebkendőt húzott elő a talárja zsebéből. - Mármint nem ez... hukk... hanem ez.
Egy furcsa, ezüstösen csillogó tárgyat mutatott fel, majd maga elé dobta a földre. Bár Harry teljesen technikai analfabéta volt, és inkább a Playwizardot olvasgatta a különböző műszaki napilapok helyett, szinte teljesen biztos volt benne, hogy az a furcsa tárgy egy PX-423 típusú holokivetítő volt, de mivel nem látta rajta az utólag kiadott galaktikaantennát, rájött, hogy csakis az első szériáról lehet szó, amiben még csak egyszínű holokristályok vannak. Ezt megerősítendő egy kékesfehéren ragyogó, hatalmas gömb jelent meg a levegőben.
- Ez itt... hukk... a Halálfalócsillag! - düllesztette ki a mellét Voldemort. - Ez a legújabb típusú lézerágyúval felszerelt űrbázis elegendő lesz, hogy elpusztítsuk a Roxfortot, és benne Dumbledore-t.
Harry megvakarta a fejét. Ha ezt a tervrajzot meghagyja Voldemortnak, akkor vége az iskolának, meg mindennek, pedig még három résznek meg kell jelennie, hogy teljesítsék a marketingszerződésben leszögezett mennyiséget. Nem. Ezt nem hagyhatja. Egyrészt nem akarta bajba sodorni az alkotóját, másrészt, úgy volt vele, hogy még túl fiatal a saját halálához. Három év múlva esetleg. De most még semmiképp nem akart belehalni a kalandba...bár ami azt illeti három év múlva se lesz sok kedve.
Így hát fogta magát, előre nyúlt, és megérintette az űrbázis hologramját.

A holokivetítő a kezébe ugrott, mire Voldemort rémülten rápillantott.
- Nem veheted el legújabb ördögi tervem terveit!
- Már miért ne vehetném?
- Mert akkor azzal a nyavalyás jóslattal kell vacakolnom, és nem lehetek a világ ura - toporzékolt Voldemort.
- Bocsesz! Már megint meghiúsítottam, hogy te legyél a világ ura, de mostanra már megszokhattad, nem igaz? Már csecsemőkoromban is legyőztelek.
Voldemort arca elkomorult.
- Dumbledore nem mesélt az apádról, igaz? - kérdezte.
- Épp eleget mondott - felelte Harry szenvedélyesen, miközben próbálta túlkiabálni a körülöttük tomboló szelet, és a kisülések monoton zizegését. - Elmondta, hogy te ölted meg.
- Nem igaz - felelte Voldemort, és mélyen Harry szemébe nézett. - Én vagyok az apád.
- Neeem! - kiáltotta Harry, és olyan kétségbeesett arcot vágott, amivel még egy jobb minőségű szappanopera szívtipróját is lejátszotta volna a színpadról. - Az nem lehet!
Harry hirtelen megdermedt, felemelte a mutatóujját, jelezve, hogy Voldemort várjon, majd körülnézett. Kezében a lézerbicskával odalépett Féregfarkhoz, egyetlen suhintással levágta a kezét, majd visszaállt a helyére. Voldemort mindezt elképedve bámulta, végül Harryre meredt.
- Ezt miért csináltad?
Harry megvonta a vállát.
- Dramaturgiailag most az a jelent jött volna, amiben lehullik egy kéz, és úgy voltam vele, hogy inkább Féregfarké legyen az a bizonyos kéz, mert nekem esetleg még szükségem lesz a sajátomra.
- Hmmm - hümmögött Voldemort. - Van benne valami.
- Húhúhúhúhúúúúúú! Van benne, van benne, van benne valami! - énekelte egy láthatatlan kórus, majd egy körszakállas, szemüveges férfi lépett ki az egyik sírkő mögül.
- Úgy bizony! - harsogta. - Van benne valami! Kedves játékosunk, Tom Denem... szólíthatom Tomnak?
- Nem!
- Tehát Tom, eljutott a 40 milliós kérdésig, mely a következő: Vajon legyőzi-e Harry Potter Voldemort nagyurat a világhírű meseregény sorozat befejező hetedik részében? A, Nem B, Igen C, Egyik sem D, Kizárt dolog, mer én azt nem tudom. Nos, mit válaszol?
- A - vágta rá Voldemort.
- Biztos benne? Még van segítsége!
- A!
- Megjelöljük?
- A!
- Aki A-t mond, mondjon B-t is! Ha-ha! Még most is marad az A-nál, hogy egy kissé segítettem, habár nem szabad?
- A!
- Hát rendben! Sajnos nem! A helyes válasz a B lett volna, hiszen ő a jó, és a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Ejnye-ejnye, Tom, pedig én segíteni próbáltam. No de sebaj! Mondjon egy számot 1-től 3-ig.
- A! Vagyis 2!
- Nézzük, mi van a kettes redőny mögött? Á! Igen! A Tűzvillám! Váljék egészégére a használata! - mondta a szakállas, majd ahogy jött, el is tűnt.

- Ki a fene volt ez? - nézett értetlenül Harryre Voldemort, de ifjú hősünk ugyanolyan értetlen arcot vágott.
- Nem tudom. De most akkor hogy döntsük el, hogy kié legyen a tervrajz?
- Golfozzunk! - derült fel a Sötét Nagyúr képe.
- Mi?
- Naaaa! Lécciléccilécci! Már az idejét sem tudom, mikor golfoztam utoljára, mert kéz és láb nélkül elég nehéz lett volna megoldani. De most itt az alkalom. Aki hamarabb beleüti a labdát a lyukba, azé lesz a tervrajz.
- Rendben - bólintott Harry, majd előhúzta a Siriustól kapott golffelszerelését, és a fejébe nyomott egy sildes sapkát. - Én kezdek.
Harry rogyasztani kezdett a labda előtt, és készült az ütéshez. Hirtelen Cedric hangja szólalt meg a fejében.
- Bízz magadban! Hallgass az ösztöneidre!
- A fene essen beléd, Voldi! - fakadt ki Harry. - Az állandó terrorizálásod miatt már hangokat hallok! - Azzal tovább rogyasztott, és célzott.
- Nincs szükséged célzásra! - búgta Cedric hangja. - Használd az Erőt!
- Már hogyne céloznék! Nyerni akarok!
- Mondom, ne célozz! - dörrent rá Cedric sokkal mélyebb hangon.
- Na most már menj te a... - kezdte Harry, de befejezni azonban már nem tudta, ugyanis véletlen meglökte a golflabdát, ami szépen belegurult a lyukába. Mármint nem Harryébe, hanem a sajátjába.
- Nem ér! - visította Voldemort. - Inkább fussunk versenyt! Aki hamarabb eléri a Kupát, azé lesz a tervrajz!
Azzal nekiiramodott, és mire Harry észbekapott, már félúton volt. Harry rohant utána, de esélye sem volt. Ekkor kék csillagok jelentek meg a Kupa mellett, és Cedric alakját vették fel. A fiú lehajolt, megfogta a Kupát, majd ismét kék csillagocskákká változott, és Harry mellett bukkant fel, aki értetlenül meredt rá.
- Tudod, én lettem a fényőröd! - magyarázta neki, de mikor látta, hogy Harry arca csak még bugyutább lett, megrázta a fejét. - Mindegy. Fogd a kupát, az majd visszavisz. Csak egyet kérek! Vidd vissza a testem!
- Viszi a fene! - förmedt rá Harry. - Én hozzá nem nyúlok egy hullához!
Azzal megérintette a kupát, és újra a roxforti stadionban találta magát. Alig nézett azonban körül, ismét megjelentek a csillagocskák, és Cedric bukkant elő a kezében saját magával. Mármint a saját holttestével.
- Hülye barom! - nézett Harryre fitymálón, majd eltűnt.
Harry odamászott Cedric holttestéhez, majd közvetlen közelről az arcába vigyorgott.
- Mondtam, hogy esélyed sincs nyerni!

- Potter! Potter, mi történt magával? - szaladt oda hozzá McGalagony megrovón.
Harry kábultan körülnézett. Körülötte éppen egy fergeteges buli folyt, ugyanis a nézőtéren ülők már nem győzték kivárni, hogy mikor bukkannak már elő a versenyzők, és hogy elüssék az időt, bulizni kezdtek. Namármost a party olyan jól sikerült, hogy már-már orgiába fulladt, mikor is Harry felbukkant, oldalán Cedric holttestével. A készülő orgiának szerencsére még voltak nyomai, így Harry elvigyorodott, mikor a félmeztelen Cho maga elé kapta a karjait, és felsikoltott.
Lábdobogás hallatszott, majd újabb tanárok jelentek meg Harry feje fölött. Dumbledore letérdelt Harry mellé, mire a fiú csillogó szemekkel nézett fel rá.
- Jaj, professzor! Annyira féltem, hogy nem találkozunk többé! - nyöszörögte, majd kissé fentebb mászott Cedric holttestén, és Dumbledore cipzárja felé nyúlt.
- Ohohó! - huhogott Dumbledore, mint a madárinfluenzás bagoly. - Harry! Ezzel sajnos meg kell várnod az év végi beszélgetésünket. Most inkább azt mondd el, mi történt!

- Hát az úgy volt, hogy...
Ekkor Piton odalépett Cedric holttestéhez, és nagyot rúgott bele. Mikor az nem reagált, egy újabbat.
- Te jó ég, ez nem mozdul! - kiáltott fel. - Dumbledore! Tegyen valamit!
- Szentséges ég! - csapta össze a kezét Dumbledore is. - Szólnunk kell a szüleinek! És tartsák titokban!
- Drága kisfiam! Mi történt veled! - jelent meg hirtelen a zokogó Amos Diggory, és leborult a fia holttestére. McGalagony professzor azonban résen volt.
- Bumfolt! Mit keres már megint itt? - kérdezte megrovón. - Na tűnjön innen, amíg nem beszélek a rendezővel!
- Akkor talán...
- Nem, nem azért fogok beszélni vele, hogy írják bele a filmbe magát is, hanem hogy elzavarják innen.
- A fene essen magába, vén szipirtyó - dünnyögte Bumfolt, és elslattyogott.
- Akkor legalább az anyjának szóljanak. De csak kíméletesen! - mondta Dumbledore.
Piton felállt, és egy mikrofont emelt a szájához, ami varázslatos módon felhangosította a hangját.
- Mrs. Diggoryt keressük! Mrs. Diggory, kérem, fáradjon a fia holttestéhez! Ismétlem! Mrs. Diggory, kérem, fáradjon a fia holttestéhez!
Valahol a tömegben valaki felsikoltott, majd elájult.
- Azt mondtam, kíméletesen! - mordult Pitonra Dumbledore, mire a bájitaltan tanár a válla közé húzta a nyakát, és szégyenlősen elvigyorodott.
- Hoppá! Bocsi!

Hirtelen Rémszem Mordon termett Harry mellett, a fiú nyaka köré fonta a karját, és fojtogatni kezdte, miközben igyekezett elrángatni őt a tömegből. Biztosításképpen még egy pisztolyt is Harry halántékának szorított.

- Dumbledore! - szólt oda az igazgatónak. - Felviszem Harryt a gyengélkedőbe!
Dumbledore végigmérte kettőjüket, amint Harry fulladozva küzd az életéért, miközben Mordon fegyvert szorít a fejéhez, majd bólintott egyet.
- Rendben! Vigye csak.
Azzal Mordon rángatni kezdte Harryt. Egy idő múlva kiderült, hogy egyáltalán nem a gyengélkedő felé tartanak. Csakhamar felértek a professzor irodájába. Mordon Harryt rángatva maga után behátrált a helyiségbe, ám hirtelen egy ütés érte hátulról, mire összerogyott.
Harry hátranézett, és egy másik Mordon professzort látott maga mögött. Lenézett a földre, ám ott már nem a professzor volt, hanem egy szőke, gonosz arcú férfi.
- Ki maga? Mi történt? - kérdezte Mordont.
- Én az igazi Mordon professzor vagyok, Harry. Ez csak egy imposztor volt, aki átvette a helyemet.
- Akkor az órákat is ő tartotta? Ő volt kedves hozzám?
- Igen! Mit gondolsz? Én kedves lenni veled? Hol élsz te? Ki nem állhatom a rusnya nagy ragyás képedet. Bárcsak valami jobb film ment volna a tévében aznap este, mikor fogantál! Utállak téged! Csak azért vállaltam el a tanítóskodást, mert elég nagy mennyiségű kártyaadóssággal tartoztam neki, és ennek fejében elengedte. De egyébként még le se köpnélek, annyira rühellek.
Ebben a pillanatban Dumbledore, Piton és McGalagony rontott be a szobába. A tekintetük végigfutott a szőke férfin, majd Harryn és Mordonon állapodott meg.
- Mi történt itt? - kérdezte McGalagony megrovón.
Harry szája alattomos vigyorra húzódott. "Szóval utálsz? Akkor itt van még egy kis ok, amiért utálhatsz!" gondolta, majd Mordonra mutatott.
- Ez egy ál-Mordon! - mondta Dumbldore szemébe nézve. - Meg akart ölni.
- Te szemét! - kiáltotta Dumledore. - Adava Kedavra!
Mordon holtan esett össze, mire Harry álnokul összedörzsölte a tenyerét. Jobban alakult, mint gondolta. Ezután Dumbledore lehajolt a szőke férfihez.
- Te jó ég, Alastor! - nyöszörögte. - Te szegény! Hogy megváltoztál! Biztos a kín miatt nőtt vissza a lábad, szőkült be a hajad, és kaptad vissza a másik szemedet is! De ne aggódj! A legjobb kórházban a legjobb orvosok fognak kezelni. Perselus! Vigye el Alastort a legjobb kórházba. Harry! Te gyere velem az év végi beszélgetésre! - szólt Dumbledore. Még azelőtt húzta le a sliccét, hogy kiértek volna az ajtón.

Pár nappal később Harry éppen öltözködött, mikor Dumbledore hirtelen felbukkant a hálóteremben. Harry felsikoltott, és maga elé kapta a kezeit. Az igazgató elégedetten legeltette szemét a fiú testén, míg az gyorsan magára kapkodott némi ruhát. Mikor végzett, a tanár kinézett az ablakon, melyen át vidám napfény áramlott a szobába.
- Tudod, mostanában azon elmélkedem, hogy modell leszek - közölte Harryvel. - Már gyakoroltam is pár pózt. Például ezt.

- Vagy mit szólsz ehhez? - kérdezte, majd előre dőlt, könyökével az ágyra támaszkodott, majd hátrapillantva megnyalta a szája szélét.
- Ööö... professzor! Megmondaná, hogy mi a fenét keres itt?
A tanár rosszallóan abbahagyta a pózolást, és végignézett az ágyakon.
- Mikor annyi idős voltam, mint most te, vagy talán egy kicsit idősebb, olyan huszonnyolc, harmincnégy éves, egyszer-kétszer felgyújtottam ezeket. Véletlenül, persze - tette hozzá, miközben a háta mögött meggyújtott egy gyufát, és a selyembaldachinra dobta.
Miután Harry megküzdött a mindent felemésztő lángokkal, ismét tanára felé fordult.
- Most már hajlandó megmondani, hogy mit keres itt?
- Sötét és nehéz idők állnak előttünk, Harry. Hamarosan választanunk kell, hogy mi a helyes, és mi a könnyű.
- Mi van? - vonta össze a szemöldökét Harry.
Dumbledore virgoncan lehuppant az ágyra, és onnan nézett a fiúra.
- Most mondd meg az igazat! Nem remek szlogen lenne a filmhez? Ezen töröm a fejem már napok óta, és erre jutottam. Szerinted?
- Igen, nagyon jó.
- Helyes - pattant fel az igazgató, és a kijárat felé szökdécselt. Harry azonban utána szólt.
- Professzor!
Dumbledore hátrafordult.
- Azon az éjjelen, a temetőben... a pálcák... Voldemorté és enyém... nem kapcsolódtak össze. De mi lett volna, ha ez megtörténik?
Az igazgató hosszan meredt Harryre. Végül csak sejtelmesen ennyit mondott:
- Priori Incantatem. - Azzal kiment.
Harry maga elé bámult.
- De mi a fene az a Priori Incantatem?
Nem sokkal később Harry már a barátai körében ücsörgött az oszlopok között, és az iskolatársaikat figyelték, akik vidáman búcsúzkodtak ettől-attól, akit éppen megláttak. Látszólag nem nagyon zavartatták magukat Cedric halála miatt, vagy éppen a miatt a több tucat haláleset miatt, ami idén az iskolában történt. Harry meg tudta érteni. Már hozzászoktak.
- Megvan! - kiáltott fel hirtelen Hemione, amitől Ron riadtan átesett a korlát másik oldalára.
- Mi?
- A szlogen! Mit szóltok ehhez? - Gyorsan helyzetbe állt, bepöccintette a szélgépet, ami lágyan fújta fürtjeit, feldobott egy kis sminket, majd kissé fájdalmas arcot vágva lehajtotta a fejét. - Mostantól minden más lesz, ugye?


Harry és Ron egymásra pillantottak.
- Nem rossz - vélekedett Ron.
- Szerintem sem, de Dumbledore is pályázik erre a szlogenmondó címre.
- Igen? - komorodott el Hermione. - És az a vénember mit talált ki?
- Sötét és nehéz idők állnak előttünk, Harry. Hamarosan választanunk kell, hogy mi a helyes, és mi a könnyű.
- Ez béna - legyintett a lány. - Az enyém sokkal jobb.
- Most mi lesz? Elsétálunk a naplementébe?
- Ne, inkább menjünk vissza a Nagyterembe.
Akik nem fértek ki az udvarra, azok odabent búcsúzkodtak társaiktól, így Harryék az asztalok között sem maradtak magányosak.
- Most mihez kezdünk? - kérdezte Hermione.
- Tudjátok, ma is tanultam valamit - mondta Harry komolyan. - A belső a lényeg, nem a külső.
- És ez hogy jön a Tusán történtekhez? - értetlenkedett Ron.
- Sehogy. Miért?
- Á! Semmi!
- Viszont nagyon jó kis pénzt akasztok le a közeljövőben.
- A nyereményedre gondolsz a Tusáért?
- Dehogy arra az aprópénzre! - legyintett Harry. - Amint visszaérek a Privet Drive-ra, felhívom George Lucast! Lenne egy fantasztikus ötletem a számára.
Azzal előhúzta a holokivetítőt a zsebéből, és bekapcsolta. A Halálfalócsillag tervrajza feléjük magasodott.
- De okos vagy, Harry! - lelkendezett Hermione, és megölelték egymást.
Hermione Harryt, Ron Hermionét, Harry Hagridot, Hagrid Madame Maxime-ot, és így tovább, és így tovább. A kép távolodni kezdett, a zene lágy lett, megjelent a film fő témája, de hirtelen a kép ismét visszaugrott Harry arcára.
- Várjunk csak! - nézett Harry az órájára. - Valami még hiányzik. Három... kettő... egy...
Ebben a pillanatban berobbant a Nagyterem egyik hatalmas festett üveg ablaka, és egy rózsaszín elefánt zuhant az asztalok közé.
- Na! - csettintett Harry. - Most már minden megvolt!
És felnevetett. Vele nevetett a Nagyterem, az iskola, az ország, a világ összes népe.

Pilács lekapcs!

THE END

(e-mail az alkotónak)