Harry az ablak alatt hallgatja a híreket1. fejezet

Az őrületbe kergetett Dudley

A nyár legmelegebb napján álmos csend honolt a Privet Drive nagy, kocka alakú házai közt.
A négyes számú ház kertjében Harry Potter a kiszáradt virágágyásban feküdt. Nagybátyja és nagynénje nem engedték, hogy meghallgassa a híradót, gyanították, hogy nem az ő híreikre kíváncsi, ezért kellett az ablak alatt hallgatóznia. Harry egész nyáron várta barátai levelét, hogy megtudja, mi történt a mágusok világában, hogy mit tudnak Voldemortról. Azonban barátai mindig csak annyit írtak, nagyon elfoglaltak. A híradóban sem hallott semmit, ami a varázstalanoknak különös lett volna, nem számoltak be rejtélyes eltűnésekről, bizarr halálesetekről.
Azonban Harry nem csak azt hallgatta ki, ahogy Petunia néni és Vernon bácsi azon háborognak, hogy meg akarta nézni a hírműsort, de azt is, ahogy fiukról, Dudleyról beszéltek. A néni és a bácsi azt hitték, egyetlen fiuk teázni megy minden este a barátaihoz, azonban Harry tudta, hogy ez nem így van. Dudley és bandája teázás helyett inkább vandálkodtak a környéken. Dudley rátalált a hozzáillő sportra, a bokszra. Vernon bácsi és Petunia néni csak még inkább büszkék voltak az ő Dudlimudlikájukra, mióta a fiú délkeleti Ifjúsági Nehézsúlyú Boksz Bajnok lett.
Harry épp azon dühöngött, hogy a főhír egy vízisíző törpepapagájról szólt, mikor egy puskalövésszerű pukkanás hallatszott, Vernon bácsi kocsija alól pedig elszaladt Mrs Figg egyik macskája… Harrynek rögtön eszébe jutott, hogy ha valaki hoppanál vagy dehoppanál annak pont ilyen hangja van. Talpra ugrott és előrántotta a pálcáját. Vernon bácsi elkezdett vele veszekedni, hogy azonnal tegye el a pálcáját, mielőtt még valaki meglátja, és hogy ne merje még egyszer a híradót hallgatni. Petunia néni csitítgatta, nehogy a szomszédoknak akár csak eszébe jusson, hogy Harry okozta a különös zajt.
Harry végül elment "otthonról", az utcákon sétált, ahogy a nyár többi napján is tette. Végigment a Magnolia utcán, át a Magnolia közön, végül egy lezárt park játszóterén az egyetlen hintában ücsörgött, amit Dudley és bandája nem tettek még tönkre. Végül feltűnt az oly sokat említett unokatestvér. Mivel Dudley bármikor is ért haza, az pont időben volt, ezért Harry is elindult, hogy még előtte érjen haza.
Dudley elbúcsúzott barátaitól, és a Magnolia közön át hazafelé indult. Harry odaszólt neki, hogy tudják-e a barátai, hogy otthon nem Nagy D-nek szólítják (ahogy a bandája), hanem Dudlimudlinak és Didlikének. Dudley persze ideges lett, de Harry nem hagyta abba. Megkérdezte, hogy aznap este hány tízévessel bánt el. Dudley azzal vágott vissza, hogy hallotta Harryt "nyöszörögni" álmában, amint azt ismételgette "Ne öld meg Cedricet!" Amikor Dudley Harry "fiújának" nevezte Cedricet, Harry előrántotta pálcáját, és Dudley szívének szegezte. Ekkor azonban a csillagok fénye elhalványult, s a Magnolia közben egyre hidegebb lett. Dudley nem értette mi ez, de Harry már sejtette. Végül Harry fejében felcsendült a fagyos hang: Készülj a halálra, Harry… Ne aggódj, nem fog fájni… Bár nem tudhatom… Még sohasem haltam meg… Harry két sikertelen kísérlete után, hogy megidézze patrónusát, végül sikerült a varázslat, és a pálcájából előtörő szarvasbika nem csak az őt támadó dementort kergette el, hanem azt is, amelyik Dudleyt készült megcsókolni. Hamarosan feltűnt egy harmadik alak is a Magnolia közben: a macskaimádó Mrs Figg, kezében egy zsák macskaeledellel, aki egyre csak azt ismételgette: "Megölöm, Mundungus Fletchert!".

 

Vissza 2. fejezet