A gonosz Kreacher :-)6. fejezet

A nemes és patinás Black Ház

A beszélgetés után Mrs Weasley felkísérte őket a hálószobáikba. Ron és Harry alvás helyett a korábban hallottakat tárgyalta ki. Mindketten egyetértettek abban, hogy csak annyit mondtak el nekik, amennyit maguktól is kitaláltak volna. Ron és az időközben hoppanáló ikrek számára is csupán a fegyver említése volt az egyetlen újdonság. Egy ideig találgatták, mi lehet az, és reménykedtek, hogy Dumbledore őrzi biztonságos helyen, Voldemortnak pedig nincs esélye megszerezni.
Másnap reggeli után a szalonba mentek, ahol Mrs Weasley vezényletével doxy-mentesítették a függönyöket. A szoba rendkívül poros és elhanyagolt volt, és az íróasztal szekrénye időről időre megrázkódott, mintha mumus lenne benne. De Sirius és Mrs Weasley úgy döntöttek, előbb megnézetik Mordonnal és csak utána nyúlnak hozzá.
A doxyk méhekhez hasonló lények tűhegyes mérgező fogakkal, testük pedig tündérhez hasonló és fekete szőrrel borított. Mrs Weasley és a gyerekek az arcukat elfedve egy bizonyos szert permeteztek rájuk, hogy megbénuljanak, és így könnyedén elbántak velük. Az ikrek természetesen begyűjtöttek néhányat, amíg Mrs Weasley nem figyelt, mivel egy bonbon-kollekción dolgoztak éppen, amihez jól jött a doxyméreg. (A bonbonok mindegyike két részből áll. Ha az egyik felét leharapod, különböző tüneteket produkálsz - orrvérzés, ájulás, hányás - és irány a gyengélkedő. De elég megenned a bonbon másik felét, hogy a tüneteid máris megszűnjenek, és így lesz egy kis szabadidőd.)
Közben megjelent Kreacher, az ottani házimanó, akiről kiderült, hogy mániákusan próbálja őrizni a ház hagyományait, máig hűséges a ház néhai asszonyához, és ahol tud, keresztbe tesz a rendtagoknak. Kissé beszámíthatatlannak tűnt, mivel próbált udvariasan viselkedni, de az orra alatt - mások számára tisztán érthetően - goromba sértéseket mormolt, és mindenkiről elmondta lekicsinylő véleményét, valamint fáradhatatlanul gyűjtötte és rejtette el szobájában néhai gazdáinak becses tárgyait Sirius nagy bosszúságára.
A szoba egyik falán egy óriási, aranyszövésű falikárpit függött, melyen Sirius családfája volt látható egészen a középkorig visszamenőleg. Sirius mesélt Harrynek azokról, akik rajta voltak, és azokról, akiknek a neve helyén csupán egy kiégetett lyuk maradt, mivel a család kitagadta őket. Elmesélte, hogy hagyta el az otthonát tizenhat éves korában, és hogy azóta tulajdonképpen Harry nagyszüleinél lakott. Hogy az öccse, Regulus beállt halálfalónak, és amikor megrémült attól, amit tennie kellett, Voldemort saját kezűleg ölte meg.
Három unokatestvére közül Andromeda, akit legjobban szeretett, szintén ki lett tagadva egy muglival kötött házassága miatt. Az ő lánya Tonks. Andromeda két testvére, Narcissa és Bellatrix viszont rangbéli házasságot kötöttek; az előbbi Lucius Malfoyhoz, utóbbi pedig Rodolphus Lestrange-hoz ment hozzá. A Lestrange házaspárt később Azkabanba zárták.
Siriust nagyon nyomasztotta, hogy hónapok óta be volt zárva ebbe a házba, és még kutya képében sem merészkedhetett ki néhanap, mert Féregfark révén már úgy is könnyedén felismerték volna.
A napok továbbra is takarítással teltek, ami persze nem egészen úgy zajlott, mint egy mugli lakásban, de egy idő után így is kezdett egyhangúvá válni. S ez így ment, mígnem felvirradt a meghallgatás napja, és Harrynek görcsbe rándult a gyomra a félelemtől…

 

Vissza 7. fejezet