Az arany szökőkút a Minisztériumban7. fejezet

A Mágiaügyi Minisztérium

A meghallgatás reggelén Mr Weasley kísérte be Harryt a minisztériumba. Az ügyében Amelia Bones volt az illetékes, és mindenki bíztatta Harryt, hogy a nő nagyon korrekt és fel fogja menteni, mivel a törvényben is benne van, hogy életveszélyben megengedett a mágia használata kiskorúaknak iskolán kívül is.
Metróval mentek London belvárosáig, miközben Mr Weasley megcsodálta a mugli szerkentyűket. A patinás irodaházak közül egy mellékutcába fordultak be, ami mocskos volt és elhagyatott. Az utca közepén egy romos telefonfülke állt, ahová Mr Weasley vezényletével mindketten bezsúfolódtak. A telefonfülke valójában a Minisztérium látogatók számára fenntartott bejárata volt, ami liftként működött, és a föld alatt lévő épületbe vezetett.
A Minisztérium lenyűgöző látványt nyújtott; a padló csillogó fával volt borítva, a pávakék mennyezetet folyton változó arany szimbólumok díszítették, a falak mentén lévő megannyi kandallóban pedig időről időre varázslók jelentek meg illetve tűntek el. Az előcsarnok közepe táján egy hatalmas arany szökőkút pompázott, melyet egy bölcs kinézetű varázsló, egy gyönyörű boszorkány, valamint körülöttük egy kentaur, egy kobold és egy házimanó szobra díszített.
Az előcsarnokban nagy volt a jövés-menés a munkába igyekvő varázslók és boszorkányok miatt. Harry, miután átesett a biztonsági ellenőrzésen, Mr Weasley kíséretében követte őket egészen az Mugli tárgyakkal való visszaélésekkel foglalkozó ügyosztályig, ahol Mr Weasley dolgozott. A lift minden szinten megállt, és ekkor bemondták az adott szinten lévő hivatal nevét. Időnként papírrepülők röppentek be az utasok közé, és mint kiderült, ezek a hivatalok közti kommunikáció eszközei voltak, tehát üzeneteket tartalmaztak, és egyben kézbesítették is magukat házon belül.
A föld alatti épület falán elvarázsolt ablakok voltak, amelyeken át egy bizottság által véletlenszerűen meghatározott időjárásnak megfelelő kép tárult a bentiek szeme elé. De Mr Weasley parányi irodájában, ami egy félreeső folyosó végén volt, egyetlen ablak sem volt. A falak mentén aktáktól roskadozó polcok foglaltak el minden négyzetcentimétert, a két íróasztal pedig a maradék helyet is kitöltötte. Éppen hogy elhelyezkedtek, amikor üzenet érkezett Mr Weasley számára egy nyilvános wc-ről, ami kiöntötte a tartalmát.
Közben befutott Perkins is, Mr Weasley munkatársa, aki lélekszakadva újságolta, hogy a meghallgatást 8 órára tették át, és Amelia Bones irodája helyett a régi 10-es tárgyalóteremben tartják. Ez pedig azt jelentette, hogy éppen 5 perccel ezelőtt kellett volna Harrynek odaérnie.
Természetesen óriási rohanás kezdődött át az egész épületen, miközben Mr Weasley azon töprengett, vajon miért tartják a meghallgatást egy olyan helyen, amit már vagy tíz éve nem használtak. A terem olyan mélyen helyezkedett el, és olyan messze volt a többi helyiségtől, hogy a lift már nem is járt arra. A csupasz kőfalak és az ablaktalan, sötét folyosók Piton alagsori birodalmára emlékeztették Harryt. És végül megérkeztek a 10-es tárgyalóteremig, ahová Mr Weasley már nem léphetett be.

 

Vissza 8. fejezet