Harry a meghallgatáson8. fejezet

A meghallgatás

Harry ahogy benyitott a terembe, önkéntelenül is felkiáltott, hiszen azonnal felismerte; abban a föld alatti tárgyalóteremben volt, amit Dumbledore merengőjében látott, és ahol több múltbeli tárgyalást is végignézett. A karzaton üresen álltak a székek, csak a legfelső sor volt tele varázslókkal és boszorkányokkal. Az első sor szélén Percy ült, aki írnokoskodott, középen pedig ott állt az a bizonyos szék, ami azonnal leláncolja az embert, ha beleül.
A tárgyalást maga Caramel vezette, aki nagyon ellenségesen bánt Harryvel, és kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy Harry egy notórius hazudozó, aki feltűnési viszketegségben szenved és teljesen megbízhatatlan. Megpróbálta sarokba szorítani, nem hagyta szóhoz jutni, és a tényeknek arra a részére szorítkozott, ami az ő javát szolgálta.
De közben belépett a terembe Dumbledore, aki a védelmet képviselte. Kiderült, hogy teljesen véletlenül tudta meg, hogy a meghallgatást három órával előrébb tették, és más helyszínen tartják. Tanúként elhozta Mrs Figget, aki - habár kissé bizonytalanul - de alátámasztotta Harry állítását, hogy valóban megjelentek a Magnolia úton a dementorok, és nem csak Harry találta ki az egészet, hogy kimagyarázza az indokolatlanul használt Patrónus bűbájt.
Sokan - Caramellel az élen - nem hitték el, hogy valóban felbukkanhattak dementorok egy muglik lakta környéken. És ha igaz, hogy a dementorok csak a Minisztériumból kapnak utasítást, akkor ez azt jelenti, hogy valaki utasította őket, hogy menjenek oda, vagy pedig elkóboroltak. Szinte senki nem vett arról tudomást, amire Dumbledore utalt; nevezetesen arra, hogy esetleg mástól is kapnak utasításokat a dementorok.
Amelia Bones felfigyelt arra, hogy Harry valódi patrónust tud megidézni, és a többséggel ellentétben nem bánt vele ellenségesen, hanem odafigyelt rá és mérlegelte a tényeket. De jelen volt Dolores Umbridge is, aki nagyon furcsa szerzet; egészen úgy nézett ki, mint egy varangy rövid nyakával, széles arccsontjával, dülledt szemeivel és göndör hajával. Hangja viszont sipító és kislányos volt, amitől mindenkinek felállt a szőr a hátán. Elég titokzatosan viselkedett, nem volt egyértelmű, hogy kinek az oldalán áll és mit gondol Harryről, de az biztos, hogy semmi nem kerülte el a figyelmét.
Dumbledore és Caramel szópárbaja egyre inkább éleződött. A miniszter dühében még azt is elismerte, hogy kénye kedve szerint változtathatja meg a törvényeket. Dumbledore végül megelégelte a parttalan vitát és javasolta a törvényszéknek, hogy hozzanak ítéletet, miután a vád és a védelem részéről elhangzottak az érvek.
A bekövetkező csendben Harry azon gyötrődött, hogy a felét sem mondta el az esetről, amit szeretett volna. Kétszer is mély levegőt vett, hogy belekezdjen, de hang nem jött ki a torkán.

 

Vissza 9. fejezet