Piton és Sirius ölre mennek :-)24. fejezet

Elzárkózás

Kreacher valamiért sokkal jobb hangulatban volt, mióta előkerült, és ez Harryt rossz érzéssel töltötte el, de nem szólt róla senkinek. Keresztapja az ünnepek elmúltával visszaesett korábbi búskomorságába, és egyre több időt töltött bezárkózva Csikócsőrrel, Harry pedig életében először nem vágyott vissza Roxfortban, mert nem akarta Siriust ismét egyedül hagyni a házban Kreacherrel. De nem volt más választása.
Egyik délután Mrs Weasley lehívta Harryt a konyhába, mert Piton professzor akart beszélni vele. Harry nem értette, mit keres itt a tanár, és felkészült a legrosszabbra, de csak arról volt szó, hogy Piton Dumbledore kérésére úgynevezett elzárkózást fog tanítani neki különóra keretében, amellyel megvédheti elméjét attól, hogy mások belelássanak, illetve megszállják. Piton nem indokolta meg, miért kell ezt tanulnia, és azt sem, hogy miért ő tanítja Harryt, nem pedig az igazgató.
A beszélgetés alatt Sirius is jelen volt, és a két felnőtt nem bírta megállni kötözködés nélkül. Sirius Lucius Malfoy ölebének nevezte Pitont, ő pedig nagyon könnyen kihozta a sodrából Siriust, amikor arra célzott, hogy gyávaságból nem teszi ki a lábát a házból. Pillanatok alatt pálcát rántottak, és csak az tartotta vissza őket egymás megátkozásától, hogy Harry közéjük állt.
Mr Weasley végre hazatért a kórházból, Harryék pedig a Kóbor Grimbusszal tértek vissza Roxfortba Tonks és Lupin kíséretében. Sirius búcsúzáskor egy csomagot adott át Harrynek, és azt mondta, ha bármikor szüksége van a keresztapjára, csak használja bátran. Harry tudta, hogy sosem fogja használni, bármi is van a csomagban, mert nem akarta, hogy Sirius elhagyja miatta a biztonságot adó házat.
A suliban összefutott Chóval, aki enyhe célzást tett arra, hogy Valentin-napkor újabb hétvégi kimenőt kapnak a felsősök Roxmortsba. Harry először nem kapcsolt, de aztán a lány után futott, és megkérte, hogy töltsék együtt a Valentin-napot Roxmortsban, Cho pedig rögtön bele is egyezett.
Az esti különórától egész nap rettegett. Amikor belépett Piton dolgozószobájába, a tanár éppen Dumbledore merengőjét használta arra, hogy néhány gondolatát biztonságba helyezze. Harry továbbra is arra volt kíváncsi, miért akarja Dumbledore, hogy elzárkózást tanuljon. Piton azt felelte, hogy Voldemort kiválóan ért az elmeolvasáshoz, mások emlékinek és érzésinek kikémleléséhez. Ezért is tudja szinte mindig, ha valaki hazudik neki. Csak azok képesek megtéveszteni, akik értenek az elzárkózáshoz, és be tudják zárni a gondolataikat előtte.
De az elmeolvasáshoz szükség van bizonyos feltételekre, például fizikai közelségre és szemkontaktusra. Harryt és Voldemortot viszont a sebhely valamilyen módon összeköti, ezért nagyobb az esély rá, hogy az elméjük kapcsolatba tud lépni a távolság és Roxfort védővarázslatai ellenére is. Amíg csak Harry tudott erről a képességről, valóban hasznos volt, mert megtudtak néhány fontos információt, de Mr Weasley támadásakor, (amikor a Nagyúr megszállta egy kígyó testét) minden valószínűség szerint Voldemortnak is tudomására jutott ez a kapcsolat köztük, így félő, hogy arra fogja használni, hogy befolyásolja és megszállja Harryt. Az elzárkózás képességének elsajátítása tehát ezért fontos számára.
A gyakorlás elkezdődött, és Harrynek az volt a feladata, hogy kiürítse a gondolatait, valamint megőrizze elméje tisztaságát és védekezzen, miközben Piton megpróbál olvasni a gondolataiban. De a feladat nehéznek bizonyult; amint Piton kimondta a varázsigét, Harry szeme előtt saját emlékképeinek sorozata jelent meg, a körülötte lévő tárgyakat, személyeket pedig nem érzékelte. Miután Piton feloldotta a varázslatot, a földön találta magát.
A harmadik próbálkozás során látta, amint Mr Weasleyvel futnak egy kihalt kőfolyosón a Minisztériumban, de ahelyett, hogy elérnék a titokzatos fekete ajtót, lefordulnak balra egy kőlépcsőn. Azonnal rájött, hogy a hely, amiről eddig álmodott, ott van a Minisztériumban, az ajtó pedig a Rejtélyek Ügyosztályának bejárata, és ott támadta meg Mr Weasleyt a kígyó. Piton nagyon megdöbbent, hogy Harry a Rejtélyek Ügyosztályáról érdeklődik, és nem árulta el, mi van ott, ami kellhet Voldemortnak, de egyértelmű volt, hogy Harry nagyon is beletrafált valamibe.
Piton úgy engedte el óra végén, hogy a lelkére kötötte, gyakorolja az elméje kiürítését, és minden este úgy aludjon el, hogy előtte nem gondol semmire. Harry sebhelye erősen megfájdult gyakorlás közben, és a fájdalom csak erősödött, miután elhagyta az alagsori dolgozószobát. Hermione párhuzamot vont a titokzatos ajtó és Sturgis Podmore letartóztatása között, de Harry alig tudott odafigyelni rá a fejfájása miatt, és kisvártatva felment a hálótermükbe, hogy lefeküdjön.
A szobába érve elvesztette az eszméletét, és hirtelen eksztatikus boldogság szállta meg. Csak nevetett, nevetett, amíg Ron rá nem talált. Harry tudta, hogy Voldemort valamiért most nagyon boldog, sikerült valami, amit nagyon régóta tervezett. És azt is tudta, hogy az elméje az első elzárkózás óra után még kevésbé ellenálló, mint eddig, de remélte, hogy ez csak átmeneti állapot, nem pedig arról van szó, hogy Piton a ténykedésével még simábbá teszi Voldemort útját, hogy megszállja őt.

 

Vissza 25. fejezet