A fekete ajtó résnyire nyitva áll26. fejezet

Várható és váratlan

Vacsoránál Hermione megkérdezte Harryt, mi a helyzet Chóval. Harry elmesélte a kávézóban történteket, mire Herrnione azt mondta, Cho csak féltékennyé akarta tenni őt, amikor Rogerről és Cedricről beszélt, és Harrynek semmi taktikai érzéke sincs, mert másképp kellett volna megkérnie a lányt, hogy menjen vele a Három Seprűbe.
Amikor a kviddicsre terelődött a szó, kiderült, hogy Ronnak sehogy sem megy a védés, csak ha senki sem nézi, Ginny viszont meglepően jónak bizonyult.
Aztán elérkezett a Griffendél-Hugrabug meccs. Az erősen lámpalázas Ron sorra kapta a gólokat, és a tisztességes vereséget (10 pont) csak annak köszönhették, hogy Ginny elkapta a cikeszt a Hugrabug fogójának orra elől.
Harry aznap este álmában megint azon a hosszú, ablaktalan folyosón találta magát, a távolban pedig ott volt a homályos, fekete ajtó. Szerencsésebb volt, mint legutóbb, az ajtó ugyanis félig nyitva volt, mögötte pedig halványkék fény derengett. Kinyújtotta a kezét, hogy kinyissa, de Ron horkantott egyet, mire nagy bosszúságára felébredt.
Másnap a reggelinél egy csomó bagoly hozott levelet Harrynek, és kiderült, hogy a Quibbler megjelent. A varázslótársadalom a jelek szerint nem volt rest tollat ragadni, hogy reagáljon a cikkre. Persze voltak, akik kételkedtek, de a zömük elfogadta Harry igazát és kifejezte szimpátiáját.
Umbridge a cikk láttán szörnyen kikelt magából, és újabb rendeletet hozott, melyben kicsapás terhe mellett megtiltotta minden diáknak a Quibbler olvasását. Ezzel persze azt érte el, hogy mindenki elolvasta a cikket. A többi tanár szimpátiája elkísérte Harryt mindenhová, apróbb gesztusokkal adták a tudtára, mennyire örülnek a riportnak, és különböző ürügyekkel osztogattak jutalompontokat a Griffendélnek.
Harry igazán boldog volt, de a legboldogabbá mégis az tette, amikor Cho odalépett hozzá, és a cikk ürügyén csodálatát fejezte ki Harry hősiessége iránt. Seamus is úgy döntött végre, hogy hisz Harrynek, a cikket pedig az erősen kételkedő édesanyjának is elküldte. Harry öröme akkor lett teljes, amikor Malfoyék savanyú képével is szembetalálta magát, ugyanis a cikkben név szerint megemlített néhány halálfalót, köztük a három jómadár apját.
Éjjel megint különös álma volt, de nem a folyosón járt, hanem egy félhomályos szobában, ahol egy halálfaló (Rookwood) térdelt előtte. Harry Voldemort szemszögéből látta illetve cselekedte végig az eseményeket, és kérdéseire a férfi arról számolt be, hogy Avery téves információt adott, mert Bode nem tudta volna megszerezni azt a dolgot, amire Voldemort vágyik, és talán ezért küzdött annyira Malfoy Imperius átka ellen. Voldemort elégedett volt, hogy megtudta ezt az információt, és elhatározta, hogy újra kezdi az egész akciót, ezúttal Rookwoodnak hála, célirányosabban.
Másnap Harryék Hermionéval az álmot fejtegették, és rájöttek, hogy a korábban elfogott Rend-tag, Sturgis Podmore, aki most Azkabanban van, mert egy ajtót akart feltörni a Minisztériumban, talán szintén az Imperius átok hatása alatt állt, amikor cselekedett.
Piton a különórák alkalmával Harry szemére vetette, hogy azért nem halad a varázslat elsajátításával, mert a látomások miatt különlegesnek tartja magát, és tudni akarja, mit forral Voldemort. De a gyakorlás során érdekes dolog történt: Harry elméje viszonylag tiszta maradt, és végre tudott hajtani egy védővarázslatot. A hatás váratlan volt; Piton emlékképei tódultak Harry fejébe, és meglehetősen szomorú képet festettek a tanár gyermekkoráról. Aztán megint jött a minisztériumi ajtó, és a gyakorlás közben végre valahára feltárult Harry előtt! Egy kör alakú, fekete falú és padlójú szobában találta magát, ahonnan számtalan ajtó vezetett tovább. Piton szörnyen dühös volt ezért a látomásért.
Trelwaney professzort kirúgta Umbridge az állásából. A jósnőt nagyon megviselte a kegyetlen bánásmód, és habár Dumbledore nem tudta megakadályozni Umbridge praktikáját, azt azért elérte, hogy ne kelljen az asszonynak elhagyni a kastélyt. Mint lakó, továbbra is maradhatott. Umbridge kárörvendően jelentette be, hogy új tanárt fog kijelölni, de Dumbledore emlékeztette rá, hogy ezt csak akkor teheti meg, ha az igazgató nem talál megfelelő jelöltet a megüresedett jóslástan tanári posztra. Ő viszont talált egyet, méghozzá Firenze, a kentaur személyében.

 

Vissza 27. fejezet