Grawp édesdeden alszik30. fejezet

Grawp

Fred és George sikeres szökése után Roxfortban elszabadult a pokol, az ügyeletes bajkeverő címre pedig rengetegen pályáztak. Az ikrek elintézték, hogy senki se felejtse el őket egyhamar. Szinte legendává váltak, és szállóigék is születtek róluk. Távozásuk következményeképp Umbridge irodájának ajtaján két seprű alakú lyuk tátongott. Frics kicserélte az ajtót, Harry seprűjét pedig a pincében zárták - elé biztonsági trollt állítva.
Divattá vált a diákok körében a buborékfej-bűbáj, mivel a sok trágyagránáttól nem lehetett meglenni a folyosón, és Harryék számára csak most vált nyilvánvalóvá, mennyi saját fejlesztésű bonbont adhattak el az ikrek: Elég volt Umbridge-nek a terembe lépnie, a diákok máris elájultak, orrvérzést produkáltak vagy hányni kezdtek. A pálmát azonban a káosz mestere, Hóborc vitte, aki minden lehetséges csínyt elkövetett, hogy pokollá tegye Umbridge életét.
Ron és Hermione arra gyanakodtak, hogy az ikrek feketén szerezték a pénzt a boltjuk megnyitásához. Ekkor Harry végre elmondta nekik, hogy a pénzt ő adta az ikreknek a tavalyi nyereményéből. Ez láthatólag megnyugtatta barátait, és Ron elhatározta, hogy Mrs Weasleynek is megírja ezt, nehogy rosszat feltételezzen a fiairól. Hermione újra szóbahozta, hogy Harrynek beszélnie kéne Pitonnal a magánórák miatt, de a fiú ismét elodázta a dolgot.
A szezon utolsó meccse a Griffendél kontra Hollóhát mérkőzés volt. Ron úgy állt hozzá, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Ráadásul az ikrek sem voltak már ott, akik miatt kisebbségi érzése lehetett, ezért Hermione feltételezte, hogy talán most jobban fog játszani. A Mardekárosok újra rázendítettek a "Weasley a mi királyunk" kezdetű nótára, a meccs első gólját pedig a Hollóhát szerezte.
De ekkor Harry és Hermione háta mögött megjelent Hagrid. Kihívta őket a pályáról, hogy egy nagyon fontos dologról beszéljenek. Azt mondta, most kell, hogy vele menjenek, amikor a tömeg másra figyel, és biztos, hogy nem veszi észre őket senki. A Tiltott Rengeteg felé haladva Hagrid magához vette a nyílpuskáját, és elmondta, hogy a kentaurok miatt óvatosnak kell lennie, mert Firenze miatt most elég háborús kedvükben vannak.
De Hagrid nem emiatt hívta barátait az erdőbe. Már jó ideje mentek, letértek az ösvényről is, de még mindig nem mondott semmit. Óráknak tűnő botorkálás után megálltak, és Hagrid magyarázatba kezdett. Azt mondta, bármelyik nap kirúghatják az állásából, Umbridge csak az indokot keresi. Ezért segítségre van szüksége, Harry pedig megígérte neki, hogy természetesen segítenek. Hagrid nagyon örült, mert biztos volt benne, hogy számíthat rájuk.
Továbbhaladtak, de mintegy tizenöt perc gyaloglás után megállt egy helyen, és csendre intette őket, mondván, "alszik". Éktelen horkolást hallottak, és rémülten kérdezték, hogy mi az. Egy óriás volt. Hagrid elmondta, hogy nem viheti magával, ha el kell hagynia az iskolát, majd elmesélte, hogy azért került ide, mert ő az öccse, Grawp - legalábbis így hangzik az, amit a neveként mondott. A többi óriás csúfolta és bántotta, mert túl "kicsi" volt, persze az ő szemükben. Harry rádöbbent, hogy ezért tartott olyan sokáig Hagridnak a hazaút, ezért jöttek külön Madame Maxime-mal és ezért voltak a sebesülései.
Végül a két diák legnagyobb megrökönyödésére Hagrid előadta, miért is hívta őket ide: A kérése az volt, hogy tanítsák Grawpot angolul. Hozzátette, nem kell gondoskodni róla, élelmet tud szerezni és ellátja magát, csak egy kis társaságra van szüksége. Majd felkeltette a féltestvérét, hogy bemutassa neki Harryéket. Ők csak álltak a félelemtől földbegyökerezett lábbal. Az óriás kissé "morcosan" ébred, Hagrid mégis megpróbálkozott a bemutatással. Hermionét az egyszerűség kedvéért Herminek nevezte.
Mivel Grawpot sokkal jobban érdekelte a több tíz méteres fák kicsavarása, mint a jövevények, így Hagrid jobbnak látta, ha elmennek. Visszafelé azonban újabb akadály állta útjukat: Összefutottak a kentaurokkal, akik figyelmeztették Hagridot, hogy nem szívesen látott vendég errefelé. Vitatkoztak egy darabig, majd közölték, ez az utolsó alkalom, hogy Hagridot élve elengedték, és most is csak a fiatal barátai miatt. Hagrid majdnem rájuk támadt, amikor azt mondták, hogy többé nem teheti be a lábát az erdőbe, de Harryék elrángatták.
Visszaérve üdvrivalgás ütötte meg a fülüket. Először azt hitték, újabb gól született, de kiderült, hogy vége a meccsnek. Újból felhangzott a "Weasley a mi királyunk" című nóta, de valahogy furcsán csengett, és rögtön meg is értették, hogy miért, a szöveg ugyanis máshogy folytatódott: "Weasley kivéd mindent… Nem hagy cserben minket…" Kisvártatva a griffendélesek vállán feltűnt a nap hőse, Ron is.

 

Vissza 31. fejezet