A csillagoknál akad érdekesebb látnivaló31. fejezet

Az RBF vizsgák

Harry és Hermione nagy nehezen bevallották Ronnak, hogy nem látták a meccsen a parádés védéseit, és elmesélték, hogy helyette megismerkedtek Grawppal a Tiltott Rengetegben. Ron legalább úgy meg volt döbbenve, mint ők, és remélte, hogy Hagridot nem rúgják ki az év vége előtt, és így megússzák az angolórákat az óriással.
Piton nem kereste fel Harryt, hogy folytassák a magánórákat, ebből Harry arra következtetett, hogy Lupin bizonyára nem beszélt vele az ügy érdekében, vagy ha meg is tette, Piton nem hallgatott rá. A vizsgák közeledtével a diákok az anyag ismétlésével foglalkoztak, és Hermione annyira el volt merülve, hogy Harry legnagyobb örömére nem jutott eszébe, hogy arról faggassa, mikor folytatják a magánórákat.
A vizsgaláz eluralkodott az ötödéveseken, és Draco azzal borzolta a kedélyeket, hogy az apja jóban van a vizsgabizottság elnökével, akit legutóbb vacsorára is meghívtak. De kiderült, hogy a hölgy jó barátnője Neville nagymamájának, és ő sosem hallotta, hogy Malfoyékról beszélt volna. Körbejártak a különböző illegális agyserkentő szerek is, és Hermione latba vetette minden prefektusi befolyását, hogy eltüntesse őket.
A vizsgáik két héten át tartottak, és megtudták, hogy az eredményeiket valamikor júliusban kapják majd kézhez. Az első vizsgájuk a bűbájtan elmélet volt hétfő délelőtt, a gyakorlati vizsgára pedig délután került sor. Ez utóbbin Harry jól teljesített, és közben látta, hogy Malfoy elrontja az egyik feladatot. Másnap az átváltoztatástan következett, és apró hibáktól eltekintve azt is túlélte. Aztán jött a gyógynövénytan, majd a sötét varázslatok kivédése. Ez utóbbin Harry végre úgy érezte, mindent jól csinált; az összes elméleti kérdésre tudta a választ, a gyakorlaton pedig minden feladata sikerült, és a végén a vizsgabiztos kérésére még egy patrónust is megidézett.
A bájitaltan vizsga elméleti része nehéznek bizonyult, bár szerencsére egy egész kérdéssor szólt a százfűlé főzetről, amit Harryék korábbana illegálisan elkészítettek, így ezekre a kérdésekre biztonsággal tudott válaszolni. A gyakorlati vizsga sem volt olyan rémes, mint a bájitaltan óráik általában, mivel Piton helyett vizsgabiztosok vették körül őket. Harry nem volt megelégedve a főzetével, de abban azért biztos volt, hogy nem bukott meg.
Szerencsésen lezajlott a legendás lények gondozása vizsga is, a jóslástan viszont teljes kudarcnak bizonyult, a rögtönzésen kívül Harry egyebet nem produkált. Ezután következett a csillagászat, amit este 11-kor tartottak az északi toronyban. A diákok már javában rajzolták be a bolygókat az üres csillagtérképekre, amikor Harry arra lett figyelmes, hogy alattuk, a kastély bejáratánál felgyúlnak a fények, és az épületből öt vagy hat ember lép ki. Az egyik alakban felismerte Umbridge professzort. Az emberek Hagridhoz tartottak, aki beengedte őket a kunyhójába. Kisvártatva egy üvöltés, majd egy durranás hangzott a ház irányából, és most már minden szempár az eseményeket kémlelte az égbolt helyett.
Hamarosan üvöltözve és az öklét rázva kirontott Hagrid a házából. Nyomában az emberek átkokat kezdtek lődözni rá, de úgy tűnt, hogy mind lepattan róla, ő pedig sértetlen maradt, és puszta kézzel szembeszállt velük. Az egyik kábító átok eltalálta Agyart, amitől a kutya elterült a földön. Hagrid dühödten küzdött a támadóival, és nem egyet közülük méterekre elhajított.
Ekkor újra kinyílt a kastély bejárati ajtaja, és McGalagony rontott ki rajta. Kiabálni kezdett, hogy hagyják békén Hagridot, de négyen is kábító átkot küldtek rá, amitől eszméletlenül esett össze. Hagrid dühödten elintézte támadóit, majd a vállára vette alélt kutyáját és távozott a kastély birtokáról. Umbridge magából kikelve utasította az embereit, hogy fogják el, de senki nem mert szembeszállni az óriással.
Másnap Harry kialvatlanul és rendkívül kimerülten ment az utolsó vizsgájára, a mágiatörténetre. Addigra az átismételt anyagok teljesen összekavarodtak a fejében, és a fáradtságtól nem tudott koncentrálni. Próbálta visszaidézni Hermione jegyzeteit, de csak töredékmondatok jutottak eszébe. A meleg és a fények elbágyasztották, míg végül újra a minisztériumi folyosón találta magát. Szélsebesen száguldott végig az oly jól ismert úton, míg a gömbökkel teli terembe érve a 97-es sorhoz ért. Ott befordult és a sor végéig ment, ahol egy fekete alakot látott a földön vonaglani.
Harry Voldemort hangján szólt a földön fekvő alakhoz: "Szerezd meg nekem… Vedd le onnan… gyerünk… Én nem tudom megérinteni… te viszont igen." Aztán kimondta rá a Cruciót. A fájdalom elmúltával a férfi lassan felemelkedett a földről, és a szemébe nézve azt mondta: "Meg kell, hogy ölj." Sirius volt. Harry arra eszmélt, hogy a földön fekve kiabál.

 

Vissza 32. fejezet