A megtört Dumbledore37. fejezet

Az elveszett prófécia

Harry lelkében szörnyű vihar dúlt, miközben megérkezett Dumbledore irodájába. Magát hibáztatta a történtekért, és úgy gondolta, azért halt meg Sirius, mert ő bedőlt Voldemort trükkjének. Tele volt bűntudattal, gyűlölte önmagát, és legszívesebben elmenekült volna, de az iroda ajtaja nem nyílt, bárhogy is próbálkozott.
Megérkezett Dumbledore, és megnyugtatta Harryt, hogy a barátai rendbe fognak jönni, de ezzel csak fokozta benne a bűntudatot. Amikor az igazgató azt mondta, tudja, hogy érez Harry, ő dacosan visszavágott. Képtelen volt uralkodni magán és megbirkózni a fájdalmával, Dumbledore nyugalma pedig csak tovább bőszítette. Tehetetlen dühét az irodában lévő tárgyakon töltötte ki, és törni-zúzni kezdett, amit az igazgató szemrebbenés nélkül viselt. De ez sem segített rajta. Menekülni akart, de Dumbledore azt mondta, csak akkor engedi el, ha végighallgatja őt.
Harry leült, az igazgató pedig azzal kezdte, hogy Sirius haláláért ő maga a felelős. Ha már a kezdet kezdetén őszinte lett volna Harryvel, nem történt volna meg ez a tragikus eset. Akkor Harry tisztában lett volna vele, hogy Voldemort a Rejtélyek Ügyosztályára akarja csalni, és sosem dőlt volna be neki. Dumbledore akkor hibázott, amikor Harryt túl fiatalnak ítélte ahhoz, hogy közölje vele a teljes igazságot. És habár tudta, hogy előbb-utóbb el kell mondania, de a döntő pillanatokban vagy nem akarta elrontani Harry boldogságát, vagy a bánatát nem akarta még inkább fokozni ezzel, ami nagy hiba volt.
A sebhely erős köteléket alkot Harry és Voldemort között, és a Nagyúr nemrégiben felfedezte ezt a köteléket. Dumbledore azért döntött úgy, hogy Piton tanítsa Harryt elzárkózásra, nem pedig ő, mert attól tartott, hogy a közös óráik remek alkalmat adhatnának Voldemortnak, hogy kémkedjen Dumbledore után, és emiatt talán még inkább behatolna Harry agyába. Ő pedig el akarta ezt kerülni. Érezte Harryben Voldemort jelenlétét, és tudta, hogy a Nagyúr meg akarja szerezni a próféciát.
Elmondta, hogy Kreacher hazudott Harrynek, amikor azt mondta, Sirius nincs otthon. A manó szó szerint vette, amikor Sirius karácsonykor kiutasította őt a házból, és az egyetlen általa becsült Blackhez, Lucius Malfoy feleségéhez, Narcisszához ment. Habár a Rendet nem tudta elárulni, mert gazdája, Sirius konkrét parancsba adta, mit nem mondhat el, és a szolgálat kötötte őt ezek betartására, de adott néhány hasznos információt Malfoyéknak. Így tudta meg a Nagyúr, hogy Sirius számára nincs fontosabb Harrynél, Harry pedig egyfajta apa és báty keverékét látja benne. Ekkor jött rá, hogy ha valamivel rá tudja venni Harryt, hogy a Rejtélyek Ügyosztályára menjen, akkor az Sirius.
Azt is elmondta, hogy Piton megértette Harry rejtélyes üzenetét a látomásáról, és azonnal ellenőrizte, hogy Sirius otthon van-e. Otthon volt. Ezután a biztonság kedvéért értesített néhány Rend-tagot, miután Harryék nem tértek vissza az erdőből, ő maga pedig a keresésükre indult, hogy megmondja nekik, Sirius biztonságban van. De elkésett. Sirius, amikor értesült arról, hogy Harry a Minisztériumba ment, természetesen hallani sem akart arról, hogy otthon maradjon, és a többiekkel együtt odasietett.
Amikor Harry Dumbledore szemére vetette, hogy Sirius nem szerette a bezártságot, ahogy ő sem Privet Drive-beli évei alatt, az igazgató elvesztette addigi tartását, és azt mondta, épp ideje, hogy Harry megtudja azt, amit már öt éve el kellett volna mondania neki. Kiderült, hogy azért kell Dursleyékkel élnie, mert Harry védelmét Dumbledore az anyai vér áldozatára építette, Petunia - Lily egyetlen élő vérrokona - pedig azzal, hogy befogadta Harryt, megpecsételte ezt a védelmet. Amígy Harry a közelében volt, Voldemort nem bánthatta. A rivallót nyár végén Dumbledore küldte az asszonynak, amikor attól tartott, hogy a Dudleyt ért támadás után a nő meginog, és nem fogja többé tartani az ígéretét.
Dumbledore mindig is tudta, hogy Voldemort vissza fog térni. És el kellett volna mondania Harrynek, hogy a Nagyúr annak idején a prófécia miatt tört az életére. Ugyanis készült egy jóslat még sok évvel ezelőtt. Trelawney akkor pályázta meg a jóslástan tanári állást, és Dumbledore-ral a Szárnyas Vadkanban találkoztak. A nőnek hirtelen látomása támadt, de a fogadóban ekkor is akadtak nyitott fülek, melyek azonnal vitték a hírt Voldemortnak.
A Nagyúr csak a jóslat első feléről szerzett tudomást, ezért tört Harry életére. És miután Harry tavaly év végén megszökött előle, nem volt más vágya, mint megismerni az egész szöveget, azaz megszerezni a fegyvert, amivel Harryt egyszer és mindenkorra elpusztíthatja.
Dumbledore a merengőjéhez lépett, és pálcájával megkavarta annak tartalmát, mire Trelawney jelent meg a felszínen, és rekedt hangon kántálni kezdte:

"Hamarosan eljő a Sötét Nagyúr végzete;
Születése akkoron lesz, mikor a hetedik hónap bevégzi,
Azok véréből, kik háromszor csúsztak ki a Nagyúr markából.
A fiút a Nagyúr majdan megjelöli, és magával egyenlővé teszi;
És oly hatalma lesz, amit a Nagyúr nem ismer.
Ám az egyiknek pusztulnia kell a másik kezétől;
Mert kettejük számára nincs hely e földön."

A jóslat eleje ráillett Neville-re is, de Voldemort mégis Harryt, a félvért, a magához hasonlót választotta. Tőle jobban tartott. Ha tudta volna, hogy megjelöli, és ezáltal saját hatalmával ruházza fel, biztos, hogy várt volna a támadással, de csak a jóslat első három sorát ismerte. Dumbledore szerint Harry igen is rendelkezik egy erővel, ami Voldemortban nincs meg, és amit az gyűlöl; ez pedig a szíve, ami oltalmazta őt, és átsegítette a harcokon.

 

Vissza 38. fejezet