Fogadóbizottság a King's Crosson38. fejezet

A második háború elkezdődik

Caramel a nyilvánosság előtt is elismerte, hogy Voldemort visszaért, és minden valószínűség szerint a dementorokat is ő irányítja. A lakosságot éberségre intette, és megígérte, hogy kiadványokkal fogják ellátni őket az alapvető védelmi technikákról. Dumbledore visszakapta összes tisztségét, beleértve Roxfort igazgatói posztját is. A cikk írója ráadásul Harryt is megkövette, és leközölték a riportot, ami korábban a Quibblerben jelent meg.
Harry és barátai a gyengélkedőn olvasták az újságot, habár gyógykezelésre már csak Ron és Hermione szorult. Ronnak a gondolat-szalagok okozta sebhelyek a karján nem igazán akartak gyógyulni, Hermione pedig a bordáit fájlalta azon a helyen, ahol Dolohov átka eltalálta, és Madam Pomfrey nem volt elégedett a javulása ütemével. Az egyik szomszédos ágyon feküdt Umbridge, akit Dumbledore kimentett az erdőből. Semmilyen sérülés nem látszott rajta, de naphosszat csak a plafont bámulta üveges tekintettel, és egyáltalán nem beszélt.
Az iskolában minden helyreállt Dumbledore visszatértével. Hagrid is újra Roxfortban volt. McGalagony is visszatért a kórházból, és habár egy botra támaszkodva közlekedett, ez nem tartotta vissza attól, hogy egy kissé felturbózza a Griffendél pontjait Piton legnagyobb bosszúságára.
Umbridge a tanévzáró előtt egy nappal kiszökött a gyengélkedőről, és azt tervezte, hogy csendben elhagyja Roxfortot. Hóborc azonban észrevette, és hatalmas zajjal kísérte végig a folyosókon, miközben krétával dobálta és McGalagony botjával bökdöste.
Draco gyűlölete Harry iránt csak fokozódott, miután az apja börtönbe került miatta. Szokásos gúnyolódó stílusával ellentétben ezúttal csak annyit mondott: "Halott vagy, Potter. Megfizetsz azért, amit az apámmal tettél." És biztosította róla, hogy az apja hamarosan kijut a börtönből, most, hogy a dementorok már nem őrködnek ott.
Hagrid elmesélte Harrynek, hogy Grawp már egyre szelídebb, és Hagrid arcán valóban gyógyulóban voltak a sebek. De Harryt aggodalommal töltötte el, amikor megemlítette, hogy talán barátnőt kéne szereznie az öccsének. Amikor Hagrid látta, hogy Harry mennyire gyötrődik, azzal próbálta vigasztalni, hogy azt mondta: Sirius csatában halt meg, és nem bírta volna elviselni, ha a házban kellett volna maradnia, amíg a Minisztériumban folyt a harc.
Harryre a diáktársai hősként tekintettek, miután a Reggeli Próféta tisztázta őt a rosszindulatú vádak alól. De őt ez nem érdekelte. Egyelőre nem mondta el a jóslat tartalmát barátainak. Még mindig nem találta a helyét. Ha társaságban volt, magányra vágyott, de amint egyedül maradt, még borzalmasabban érezte magát.
Három nappal később kiengedték a gyengélkedőről Ront és Hermionét. A lány néhányszor megpróbált beszélgetést kezdeményezni Siriusról, de Ron mindig elhallgattatta, Harry pedig nem tudta eldönteni, hogy szeretne-e beszélni róla, vagy sem.
Harryt nyomasztotta a a Privet Drive-ra való visszatérés gondolata is. Úgy döntött, nem megy le a tanévzáró vacsorára sem. Arra hivatkozva, hogy még be kell csomagolnia, fent maradt a hálótermükben. Ahogy az utazóládájában pakolt, a kezébe került a csomag, amit Sirius adott neki karácsonykor. Most végre kibontotta. Egy tükör volt benne, amit annak idején Jamesszel használtak. A párja a levél szerint Siriusnál volt, és ha Harry kimondta a nevét, egymás arcképe jelent meg a két tükörben, és beszélhettek is.
Harry úgy érezte, most végre esélye van rá, hogy újra beszéljen keresztapjával. De hiába szólongatta, csak a saját tükörképe nézett vissza rá. Arra gondolt, hogy bizonyára nem volt Siriusnál a tükör, amikor a boltív mögött eltűnt. De ekkor eszébe jutott valami más. Felugrott és kirohant a szobából, végig a folyosókon. Kisvártatva megtalálta, akit keresett: Félig Fejnélküli Nicket.
Arra volt kíváncsi, hogyan térhetnek vissza a halottak szellemként. Nick azt mondta, nem mindenki térhet vissza, csak a varázslók. De állítása szerint Sirius nem fog visszajönni. Nagyon kevés varázsló választja ezt az utat, Siriusnak pedig tovább kellett mennie. Nick is csak azért maradt itt, mert félt a haláltól. De emiatt nem is tudja, mi van a túlvilágon.
Harry szomorúan bolyongott a folyosókon, és ekkor szembetalálkozott Lunával. A lány elmondta, hogy amikor kilenc éves volt, meghalt az anyukája, és habár még most is néha szomorú miatta, a halála nem azt jelenti, hogy többé már nem láthatja őt. Harry kíváncsiságát felkeltette ez a megjegyzés, Luna pedig emlékeztette rá, hogy mindketten hallották a fátyol mögött a hangokat. Azt mondta, akik ott vannak, csupán eltűntek szem elől, ennyi az egész. És Harry végre először érzett egy kis megkönnyebbülést, egy kis reményt azóta, hogy elvesztette Siriust.
A vonaton hazafelé a DA-klub tagjai csúnyán elbántak Malfoyékkal, miután azok megpróbálták megtámadni Harryt. Szóba került Cho, és Harry megtudta, hogy a lány most Ginny volt barátjával jár, de ez a hír egy cseppet sem fájt neki. Ginny azután rúgta ki a hollóhátas fiút, miután a lány a meccsen elkapta a cikeszt a fogójuk orra elől, a fiú pedig nem tudta ezt megbocsátani neki. Ron célzott rá, hogy legközelebb Ginny választhat jobban is, és közben Harryre sandított, de elkésett, a lány ugyanis újabban már Dean Thomassal járt.
A pályaudvarra érve egész fogadóbizottság várta Harryt: Eljött Mordon, Tonks, Lupin, a Weasley házaspár és az ikrek. Úgy gondolták, egy kissé elbeszélgetnek Dursleyékkel. Közölték velük, hogy ha megtudják, hogy rosszul bánnak Harryvel, velük gyűlik meg a bajuk. És biztos, hogy a tudomásukra jut, mivel háromnaponta jelentkeznie kell Harrynek, ha pedig ez elmarad, azonnal ott teremnek. Mrs Weasley pedig megígérte neki, hogy amilyen gyorsan csak tudják, elhozzák a Privet Drive-ról.

 

Vissza Vége