A randa portrét képtelenség lerobbantani a falról :-)1. fejezet

A másik miniszter

Júliusra szokatlan fagyos köd gomolygott London fölött. A miniszterelnök irodájában ülve egy fontos esti hívásra várt. Üres perceit próbálta hasznosan eltölteni, de mindhiába; gondolatai folyton az elmúlt hét tragikus eseményei körül keringtek. Minden jel nélkül összedőlt ugyanis egy új és kitűnő állapotban lévő híd, történt két nagy port felkavaró gyilkosság is, ráadásul pusztító hurrikán söpört végig az egyik országrészen. És mindennek a tetejében épp ekkor ment szabadságra az egyik minisztere, Herbert Chorley is, aki az utóbbi időben meglehetősen bizarrul viselkedett. Az ellenzék természetesen mindezekért a kormányt tette felelőssé, ami csak fokozta az amúgy is levert, rosszkedvű emberek borús hangulatát.
A miniszterelnök az ablakhoz sétált, ám ekkor halk köhögés hangzott fel a háta mögül. Az egyik régi portré "életre kelt", majd közölte, hogy Cornelius Caramel beszélni óhajt vele. A varázsló csakhamar meg is jelent a kandallóban, és a miniszterelnöknek rögtön feltűnt, hogy milyen rosszul néz ki. Caramel, akit magában mindig csak "a másik miniszter"-ként emlegetett, többször is járt már nála korábban; először természetesen a beiktatása napján, amivel kisebbfajta sokkot okozott neki, majd három éve azzal a hírrel, hogy egy többszörös mugligyilkossággal elítélt rab megszökött a varázslók börtönéből. A hír azonban magyarázatra szorult, így a miniszterelnök hamarosan sok mindent megtudott a varázslók világáról és nem utolsó sorban Voldemortról is.
Alig egy évvel később Caramel ismét megjelent egy muglikat is érintő atrocitás hírével, ami a kviddics világkupadöntőn történt, habár elmondása szerint csak egy egyedi esetről volt szó, aggodalomra tehát semmi ok. Ám majd' két évre rá újból felbukkant, és ezúttal a varázslók börtönéből történt tömeges szökésről volt kénytelen beszámolni. De a miniszterelnököt ekkor is biztosította arról, hogy kézben tartják az eseményeket, és hamarosan elfogják a szökevényeket.
Most azonban Cornelius Caramel itt volt ismét, és nem kevesebbet közölt vele, mint hogy a közelmúltban történt katasztrófák bizony nagyon is összefüggésben állnak a varázslóvilággal. Voldemort ugyanis visszatért. Csatlakoztak hozzá a hívei, és igyekeznek pánikot kelteni. Háborús állapotok uralkodnak tehát az országban, és ha tetszik, ha nem, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. A miniszterelnök ezt túlzásnak tartotta, mire Caramel meggyőzésképp előállt a tragikus esetek részleteivel:
A hidat maga Voldemort törte ketté, aki tömeges muglipusztításokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha Caramel nem áll félre az útjából. A miniszterelnök ezt meghallva a mágiaügyi minisztert hibáztatta a történtekért, és a szemére vetette, hogy most neki kell tartania a hátát Caramel felelőtlensége miatt. Dühét az is fokozta, hogy immár megtudta a katasztrófák okát, mégsem állhatott a nyilvánosság elé ezzel a magyarázattal.
Caramel elmondta azt is, hogy a hurrikánt a halálfalók idézték elő egy óriással karöltve, aki sajnos nyomtalanul eltűnt. Az egyik gyilkosság áldozatát, Amelia Bonest nagy valószínűséggel maga Voldemort ölte meg, a rendőrség pedig tanácstalanul állt az eset előtt, hiszen a helyiség, amelyben életét vesztette, belülről volt bezárva. A másik áldozat, Emmeline Vance pedig épp a miniszterelnök hivatalának tőszomszédságában vesztette életét, és a helyszínen dementorok egész serege rajzott, miután a varázslények elhagyták az Azkabant és csatlakoztak Voldemorthoz. Ráadásul sokasodni kezdtek, ennek következtében lepte be a várost a fagyos köd.
A miniszterelnök ezek után természetesen elvárta, hogy Caramel megtegye a szükséges lépéseket, ám kiderült, hogy őt három nappal ezelőtt menesztették, és csak azért jött, hogy informálja őt. Erre a végszóra érkezett meg az új mágiaügyi miniszter, Rufus Scrimgeour, egy vén oroszlánra emlékeztető, kissé bizarr férfi, aki rögtön a kezébe is vette az irányítást. Elmondása szerint a fő cél most a miniszterelnök biztonságáról való gondoskodás, és ennek érdekében került hozzá az új titkára is, Kingsley Shacklebolt, aki - mint tudjuk, - nemcsak varázsló, de az egyik legképzettebb auror is. A miniszterelnököt felháborította, hogy a háta mögött ilyen intézkedéseket hoztak, de Scrimgeourt ez nem hatotta meg. Közölte, hogy Herbert Chorley Imperius hatása alatt állt, amikor kacsát imitálva szórakoztatta az embereket, és nagyon is indokolt volt a miniszterelnök közeléből való eltávolítása, hiszen közveszélyes; már több ápolót is megpróbált megfojtani a Szent Mungóban, ahol jelenleg vizsgálják.
Az új mágiaügyi miniszter ezzel be is fejezte a látogatását. Búcsúzóul biztosította a miniszterelnököt, hogy továbbra is informálni fogja az eseményekről, ha pedig nem ér rá, hogy ezt személyesen megtegye, Caramelt fogja küldeni, aki továbbra is a Minisztériumban maradt tanácsadói pozícióban.
A miniszterelnök nagyjából ekkorra tért magához döbbenetéből, és feltette azt a kérdést, ami tulajdonképpen kezdettől fogva foglalkoztatta: Hogy miért nem csinálnak valamit, ha egyszer varázslók, és így tulajdonképpen bármit megtehetnek. Scrimgeour és Caramel erre jelentőségteljesen összenéztek, és a volt mágiaügyi miniszter végül így szólt: "A gond csak az, hogy az ellenfeleink is tudnak varázsolni."

(Severyn Snape)