Nem csak szép, de még dolgos is! Vajh, mi hibázik? :-)5. fejezet

Túl sok a vélából

Harry és Dumbledore az Odú ócska csizmákkal és rozsdás üstökkel körbevett hátsó bejáratához mentek. Mrs Weasley ijedten nyitott ajtót öreg, zöld pongyolájában: a szívbajt hozták rá, hiszen reggelre várták őket.
Más is fenn volt még a késői óra ellenére: Tonksot a konyhában találták egérbarna hajjal, erőltetett mosollyal és egy nagy bögrével a két keze között. Harry nyúzottnak látta és betegnek, nyoma sem volt már egykori rágógumi színű hajának. Tonks azon nyomban felugrott, hogy mennie kell, megköszönte Mollynak a teát és az együttérzést, és hiába hívta Mrs Weasley, hogy jöjjön el hétvégén vacsorázni, jön Mordon is, Remus is, zavartan elhárította. Dumbledore-nak is mennie kellett (az új miniszterrel volt megbeszélni valója), és miután az aurorlány köddé vált, az igazgató is követte a példáját. Mrs Weasley Harryhez fordult és megjegyezte, mennyit nőtt, talán valami nyújtó bűbáj ül rajta is, mint Ronon? Leültette a fiút (Csámpás azonnal az ölébe ugrott), és finom, gőzölgő hagymalevest készített neki. - Szóval meggyőzted Horace Slughornt, hogy elfogadja az állást? - kérdezte. Slughorn őt is és Arthurt is tanította; akkor kezdett a Roxfortban, amikor Dumbledore, őskövület. Harry arcáról lerítt ám, hogy nincs túlságosan elragadtatva a professzortól, Mrs Weasley azonban megértő volt és elmesélte, hogy Slughorn tud ám elbűvölő is lenni, ha neki úgy tetszik, a Minisztérium tele van a kedvenceivel, de Arthur sosem tartozott közéjük, Slughorn sosem tartotta valami nagy húzásnak, de lám, ő is tévedhet. Mondtam már, Harry, hogy Arthurt előléptették? - kiáltott fel boldogan, és látszott, hogy már alig várta, hogy elmesélhesse a nagy hírt.
Scrimgeour, az új miniszter számos új hivatalt állított fel az elmúlt időszakban történtek miatt, és Arthur Weasley vezette a tíz emberrel működő Hamisított Védekező Bűbájokat és Védelmi Tárgyakat Felkutató és Elkobzó Hivatalt. A hivatalra azért volt szükség, mert Voldemort visszatértével kitört a pánik, az emberek fűt-fát beszereztek, amit bizony sokan - főleg az olyan léhűtő alakok, mint Mundungus - kihasználtak.
A Weasleyk órája, amelynek kilenc mutatója a családtagok tartózkodási helyét mutatta idő helyett egy rakás ruhanemű tetején hevert, Mrs Weasly a jelek szerint mindenhova magával vitte újabban. Mióta a Sötét Nagyúr visszatért, minden egyes mutató egyfelé mutatott: a halálos veszélyre.
Mr. Weasley hazaért a munkából, ám mielőtt belépett volna az ajtón, a biztonság kedvéért kérte Mollytól a titkos kérdést. A felesége nehezen szánta rá magát, ráadásul szörnyen vörös lett Harry előtt, amikor Arthur azt kérdezte, hogy szereti, ha szólítja, amikor csak kettecskén vannak. (Mollywobbles-nak). Valaki hamis Metamorf-Medálokat árult; azt ígérték a viselőjének, hogy képes lesz megváltoztatni a külsejét, de ehelyett mindenféle csúfság történt az illetővel - mesélte a varázsló, - azért késett.
Harry Fred és George szobájában aludt, és arra kelt, hogy valaki (Ron) nagy hévvel szétrántja a függönyöket. Mesélt Slughornról Ronnak és Hermionénak, azután megérkezett Ginny, hogy tud valakit, aki még Umbridge-nál is rosszabb, és az őrületbe kergeti: a meseszép véla, Fleur Delacour, aki nemsokára teljes vakító szőkeségében meg is jelent az ajtóban egy tálcával. Bill eljegyezte, ennek azonban senki nem örült a családban, szerintük elsiették a döntést, mint annyian, akik Voldemort visszatértével mindent hirtelen akartak elintézni. Ginny szerint az anyjuk azért hívogatta hozzájuk állandóan Tonksot, hogy hátha Bill meggondolja magát, hiszen Tonks sokkal vonzóbb, csak mostanában ritkán nevet - talán Sirius halála miatt, aki az unokatestvére volt, talán azt hiszi, az ő hibája, hogy meghalt. Már a külsejét sem tudja váltogatni. Szomorú.
Ginnyt lehívta az anyja az emeletről, hogy segítsen a konyhában (valójában csak nem szeretett volna kettesben maradni Fleurrel). Ron közben elújságolta Harrynek, hogy Fred és George üzlete beindult, és már alig várja, hogy a saját szemével lássa a boltjukat az Abszol úton. Percy azóta sem beszél a családjával. Ron félrenyelt, amikor Harry megjegyezte, hogy az igazgató különórákat fog neki adni, és azt is elárulta nekik, hogy Dumbledore a teljes jóslatot feltárta előtte: "Amíg az egyik él, nem élhet a másik..." Hermione annyira megdöbbent, hogy véletlenül összenyomta a kezében lévő pici teleszkópot (az ikrek készítették), kapott is egy szép balegyenest: feketébe forduló lila szemmel pislogott rájuk. Nem számít, leültek az ágyra.
- Félsz, Harry?
- Már nem annyira - mondta Harry. - Amikor először hallottam, féltem... de most már olyan, mintha mindig is tudtam volna, hogy szembe kell szállnom vele a végén.
Hermione azonnal lerohant a konyhába, amikor Harry megjegyezte, hogy ma várhatók a baglyok a Rendes Bűbáj Fokozat vizsga eredményeivel, azonban sehol egy szál bagoly se volt (micsoda csalódás), ráadásul Mrs Weasley bosszankodva látta, hogy az addig jól bevált bűbájai nem segítenek Hermione monokliján.
...aztán megérkeztek a baglyok. Harry egy kiemelkedőt kapott SVK-ból, jóslástanból és mágiatörténetből viszont megbukott. Érdekes módon bájitaltanból várakozáson felüli lett a jegye. Ron is megbukott jóslástanból és mágiatörténetből, és egy kiemelkedője sem lett, Hermione viszont, ahogy várható volt, tíz kiemelkedőt kapott, míg SVK-ból "csak" egy várakozáson felülit. Mehettek tehát a RAVASZra mind a hárman.
Harry fogta a pergament és arra gondolt, hogy mindig is úgy érezte, nem is választhatna testhez illőbb pályát, mint az aurorit. Most viszont szertefoszlottak ez irányú reményei, hiszen bájitaltanból nem érte el hozzá a kiemelkedő eredményt. Milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy pont egy halálfaló mondta neki, hogy kiváló auror lenne belőle.

(Expelliamus)