A folyékony szerencse olyan, akár az olvadt arany9. fejezet

A Félvér Herceg

Másnap reggel Harry végre Hermionénak is el tudta mondani a vonaton történteket. Nagyon kíváncsi volt, mit fog szólni a lány a Draco által előadott, Nagyúrra vonatkozó célzásokra. Hermione nem tartotta kizártnak, hogy a mardekáros fiú valóban megjátszotta magát Pansy előtt, hiszen ez a magatartás nagyon is jellemző rá, de úgy vélte, valami igazságtartalom kell, hogy legyen abban, amit mondott, mert ekkorát még ő sem hazudna. Harry örült, hogy valaki legalább részben igazat ad neki, de nem tudta tovább folytatni a társalgást a lánnyal, mert a klubhelyiségben is igen sokan lézengtek körülöttük fülüket hegyezve és szemüket meresztve.
Reggeli közben szóba került Hagrid és a tantárgya. Hermionét is kellemetlenül érintette a fiúk beszámolója, de azért megjegyezte, hogy nem érti, miért vette biztosra Hagrid, hogy továbbtanulják a legendás lények gondozását, hiszen ők sohasem lelkesedtek magáért a tantárgyért, csak az óriás kedvéért aktívkodtak az órán. És ahogy belegondolt, az is kétségessé vált számára, hogy akár egyetlen tanuló is felveszi az emelt szintű legendás lények gondozását, hogy RAVASZ-t szerezzen belőle.
Az RBF-en túlesett diákok órarendjének összeállítása bonyolultabb volt a szokottnál, reggeli után ugyanis McGalagony személyesen ellenőrizte le, hogy mindenki megszerezte-e a kellő RBF-fokozatot azokhoz a tantárgyakhoz, amiket fel szeretett volna venni. Hermione ügye tiszta volt, így ő el is sietett az ősi rúnák órájára. Neville átváltoztatástan osztályzata azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy folytassa ez irányú tanulmányait, de kiderült, hogy a fiú sem ragaszkodik hozzá, csak a nagymamája erőltetésére vette volna fel. Bűbájtanból viszont egészen jó eredménnyel vizsgázott, így McGalagony azt tanácsolta, vegye fel inkább azt, még ha a nagyanyja nem is tartja nagyra ezt a tantárgyat - tekintve, hogy ő maga megbukott annak idején a bűbájtan RBF vizsgáján.
Parvatit leginkább az foglalkoztatta, hogy Firenze, a kentaur idén is folytatja-e a jóslástan tanítását. Örömmel vette tudomásul, hogy megosztották a tantárgyat Trelawneyval, az viszont már kevésbé lelkesítette, hogy a hatodik évfolyamosok óráit a kissé extravagáns jóslástan tanárnő fogja tartani.
McGalagony ezután szemügyre vette Harry eredményeit, és azt javasolta a fiúnak, hogy mégis vegye fel a bájitaltant, hiszen igaz, hogy ezzel az eredménnyel Pitonnál nem folytathatta volna a tanulmányait, Slughornnál viszont simán megüti a mércét, és a professzor tárt karokkal fogja várni. Mivel Harry aurori ambícióihoz szükség volt a bájitaltan RAVASZ-ra is, a fiú nem sokáig habozott és elfogadta a javaslatot.
Ron is pontosan azokat a tantárgyakat vette fel, amiket ő, így aztán együtt hagyták el a nagytermet, hogy az új tanévet rögtön egy lyukasórával kezdjék - ilyenből ugyanis jó néhány akadt az órarendjükben, bár Hermione szerint szükségük is volt rá a nagy mennyiségű tananyag elsajátítása érdekében.
A Griffendél klubhelyiségében összefutottak Katie Bell-lel, az egyetlen olyan kviddicscspat-taggal, aki már a kezdet kezdetén, Harry elsős korában is ott játszott. McGalagony korábban elmondta Harrynek, hogy húszan jelentkeztek a házukból a csapatba, majd átadta neki a listát és megkérte, hogy a szabadidejében szervezze meg a jelentkezők számára a próbajátékot. Katie rá is kérdezett, mikor tartja meg Harry a "selejtezőt", ám amikor a fiú biztosította róla, hogy neki már bérelt helye van a csapatban, a lány óva intette az ilyen kijelentésektől, hiszen nem egy csapat vesztét okozta az, hogy a kapitány ragaszkodott a régi tagokhoz, illetve a saját barátait vette be. (Ront ez a megjegyzés kissé érzékenyen érintette.)
Az első órájuk sötét varázslatok kivédése volt. Vegyes érzésekkel indultak a tanterembe, ami - Piton hathatós közreműködésének hála - új arculatot nyert. Ablakait lesötétítették, falain pedig képek sorakoztak különféle kínokat megélő, támadást elszenvedett avagy átkoktól gyötört emberekről. A néhai bájitaltan tanár azzal kezdte az órát, hogy utalva az eddigi öt tanár-elődjére, akikhez a jelenlévő diákoknak idáig szerencséjük volt, meglepőnek tartotta, hogy ilyen sokan képesek voltak átmenni a tantárgyból az RBF vizsgán. Mindazonáltal hozzátette, hogy biztos benne, a RAVASZ-szal már nem lesz képes mindegyikük megbirkózni. Ezután rátért a tantárgy néhány szavas bemutatására, melynek lényege az volt, hogy a sötét varázslatok köre egy folyton változó, fejlődő területe a mágiának, így az ellenük való védekezésnek is rendkívül rugalmasnak, fejlődőképesnek és improvizatívnak kell lennie. Aki a sötét mágia ellen küzd, az úgy érezheti magát, mintha egy ezerfejű szörnyeteggel venné fel a versenyt: minden levágott fej helyébe új terem, mely okosabb, erősebb az előzőnél. Szavaiból csak úgy sütött a sötét varázslatok iránti csodálat, rajongás, amit Harry nem kis megrökönyödéssel vett tudomásul.
Piton ezután felhívta a figyelmet néhány falon lógó képre, melyek egyike egy Cruciatustól gyötört nőt ábrázolt, egy másik pedig egy Inferius támadás maradványait. Ennek kapcsán Parvati megkérdezte: "Ezek szerint valóban láttak Inferiusokat? Biztos tehát, hogy Voldemort alkalmazza őket?" Mire Piton így felelt: "Annak idején alkalmazta őket, tehát minden bizonnyal most is fogja."
Az első óra tananyagát a hang nélküli varázsigék képezték. Piton párba állította a diákokat és azt a feladatot adta nekik, hogy a pár egyik fele próbálja némán megátkozni a másikat, az pedig próbálja némán kivédeni az átkot. Sokan persze suttogva mormolták a varázsigét, Hermionénak mégis sikerült tíz perc alatt elsajátítania a technikát. Ron és Harry elég szánalmasan haladtak, Ron ugyanis képtelen volt varázsolni hang nélkül, emiatt pedig Harrynek nem is nyílt alkalma megpróbálkozni a védelemmel. Piton ekkor hozzájuk lépett és félreállította Ront, hogy megmutassa, hogyan is kell ezt csinálni. Harry azonban úgy megrémült ettől, hogy önkéntelenül is kimondta a pajzs-bűbáj varázsigéjét, mielőtt még Piton bármit is tett volna. A professzor ennek következtében nekiesett az egyik asztalnak, és természetesen büntetőmunkára ítélte a Griffendél üdvöskéjét.
Óra után Harry levelet kapott Dumbledore-tól, amelyben a professzor megírta, hogy szombat este nyolcra várja az irodájában az első magánórára. Harry ennek kétszeresen is örült, hiszen éppen erre az időpontra esett volna a büntetőmunkája az alagsorban, így viszont meg fogja úszni.
A következő órájuk bájitaltan volt, amire négy mardekáros, négy hollóhátas és a hugrabugos Ernie McMillan jelentkezett hármukon kívül. Négyesével foglaltak helyet a teremben lévő három nagy asztal körül, melyek mindegyike mellett egy-egy nagy üst fortyogott különböző tartalommal. Mivel Harrynek és Ronnak nem voltak bájitaltanos tanszerei, Slughorn kerített nekik a szekrényből egy-egy viharvert tankönyvet, valamint két mérleget az órára. Ezután sorra vették a három üstöt, melyekről Hermione azonnal meg tudta mondani, mi fortyog bennük: A mardekárosok asztalánál lévőben Veritaserum volt, a hollóhátasokéban Százfűlé-főzet, az övékben pedig Amortentia. Utóbbiról kiderült, hogy nem más, mint a létező legerősebb szerelmi bájital, amely nem szerelmet gerjeszt, hanem megszállottságot és szenvedélyt, és ennélfogva a legveszélyesebb minden létező bájital közül. Az illata mindenki számára más és más, és míg Hermionét a fű és a friss pergamen szagára emlékeztette, addig Harrynek többek között egy virág illatát juttatta eszébe, amit emlékei szerint Weasleyéknél érzett valamikor.
Slughorn természetesen felfigyelt Hermione tudására, ám akkor sem kedvetlenedett el, amikor megtudta, hogy a lány mugli származású, sőt, húsz ponttal jutalmazta a Griffendélt a jó válaszokért. Draco Malfoy viszont hiába próbálta magára vonni a tanár figyelmét, az közömbösen reagált rá.
Slughorn asztalán is állt egy üst, bár ez sokkal kisebb volt a másik háromnál. Egy aranyszínű folyadék rotyogott benne vidáman. Hamarosan ki is derült róla, hogy a neve Felix Felicis, ami nem más, mint maga a folyékony szerencse, hiszen amíg a hatása tart, mindenben szerencséssé teszi azt, aki elfogyasztja. Az állandó fogyasztása viszont veszélyes mellékhatásokkal jár, nagy mennyiségben pedig egyenesen mérgező, és az elkészítése is rendkívül bonyolult.
Slughorn mindenki legnagyobb meglepetésére felajánlott belőle egy apró üvegcsével annak, aki a mai órán a legjobb teljesítményt nyújtja. Ám mivel a szer tiltva van sportmérkőzések, vizsgák és választások résztvevői számára, csak egy átlagos napon használhatja az, akinek a birtokába kerül. A kimért adag tizenkét órányi szerencsét fog biztosítani a fogyasztójának, így aztán az összes jelenlévő diák felélénkülve és teljes erőbedobással vetette bele magát a feladatba, ami nem más volt, mint az élő halál eszenciájának elkészítése.
A főzettel természetesen Hermione haladt a legjobban, Harryt viszont hátráltatta, hogy a kölcsönkapott könyv lapjai össze voltak firkálva, és így meglehetősen nehéz volt kisilabizálni a benne lévő instrukciókat. Az előző tulajdonos sok helyen ki is húzott bizonyos részeket a receptekből, vagy pedig átírta, kiegészítette őket. Harry főzete távol állt attól, amilyennek lennie kellett volna, így aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntött, a könyv útmutatása helyett kipróbálja az egyik kézzel írott utasítást. Legnagyobb megdöbbenésére a főzete azon nyomban felvette a kívánt színt és állagot, és ezen felbátorodva tovább követte a kézzel írott sorokat.
Az óra leteltével az ő főzete közelítette meg leginkább a kívánt eredményt, ezért megkapta Slughorntól a Felix Felicist tartalmazó apró fiolát. Hermione kissé rossz néven vette, hogy Harry jobban teljesített nála, és miután megtudta a részleteket, tisztességtelennek is érezte, hogy Harry így győzte le őket. Ginny - akinek a közeledtére Harry ismét megérezte azt a bizonyos virágillatot - szintén meghallotta, hogy a fiú egy titokzatos könyv kézzel írott utasításait követte, és emlékezve Denem naplójára óvatosságra intette őt. Hermione rögtön el is vette a könyvet, hogy megvizsgálja, ám az teljesen ártalmatlannak tűnt. Harry azonnal visszavette, de nagy igyekezetében kiejtette a kezéből. A könyv szétnyílt, és a belső borítója alján láthatóvá vált egy felirat a már jól ismert apró betűs kézírással: "Ez a könyv a Félvér Herceg tulajdona"

(Severyn Snape)