A palackba zárt emlék23. fejezet

Horcruxok

Ahogy Harry éjfél után visszafelé igyekezett a klubhelységbe, kezdte érezni, hogy a Felix Felicis hatása múlóban van: a bejárati ajtót még nyitva találta, ám a folyosón majdnem Hóborcba ütközött, és a Kövér Dáma sem akarta beengedni - éjfélkor megváltozott a jelszó, mehet Dumbledore professzorhoz reklamálni. Harry Félig Fejnélküli Nicktől tudta meg, hogy az igazgató visszatért a Roxfortba, s bár a Kövér Dáma utána kiáltott, hogy feleslegesen fárad, csak azért mondta, hogy változott a jelszó, mert felébresztette, meg sem állt a professzor irodájáig, ahol átadta neki Slughorn professzor emlékét.
A merengőbe tekintve Harry Slughorn régi irodájában találta magát. A professzor egy kényelmes karosszékben üldögélt fél tucat diákja, többek közt Avery, Lestrange, és a nagyapja fekete köves gyűrűjét viselő Tom Denem körében. A téma hamar arra terelődött, milyen remek mágiaügyi miniszter lenne a sötét hajú fiúból - hiszen már most tájékozottabb, mint a tanári kar némely tagja, - ám az hárítani próbálta a bókot a zűrös családi hátterével előhozakodva.
Ahogy az óra tizenegyet ütött, Slughorn professzor feloszlatta a kis gyülekezetet, ám miután mindenki más távozott, Tom Denem hátramaradt, hogy a horcuxokról faggassa a tanárt. Slughorn vonakodva, de elmondta, hogy a horcrux olyan tárgy, melyben valaki a lelke egy darabját őrizheti, hogy ha a testét el is pusztítják, tovább élhessen. Ám azon túl, hogy gyilkosság árán, és nagyon sötét praktikákat használva lehet csak elkészíteni egy horcruxot, nem volt hajlandó elárulni semmit, hiába próbált Tom kiszedni belőle további részleteket - például hogy nem lenne-e jobb egyből hét részre szakítani a lelket és hét tárgyban elhelyezni.
Dumbledore professzor irodájába visszatérve Harry azt is megtudta, minek volt köszönhető a diadalmas árnyék, amely átfutott a Slughorntól távozó Tom arcán. A fiú ugyanis megtudta, amit feltétlenül akart, megtéve ezzel az első lépést önnön halhatatlansága felé.
Az igazgató elmesélte, hogy évek óta sejtette, hogy Voldemort horcrux segítségével maradhatott életben; az első bizonyíték erre a napló volt, melyben tizenéves önmagát hagyta hátra, ám amelyet felelőtlenül arra szánt, hogy ne csak megőrizze a lelkét, de továbbítsa is az eszméit. Dumbledore emlékeztette Harryt Voldemort újbóli testet öltése utáni szavaira: a varázsló akkor azt mondta, tovább jutott a halhatatlanság felé vezető úton, mint bárki más - utalva ezzel a horcruxokra, melyeket készített, s melyek sokkal hasznosabbnak bizonyultak számára, mint a Bölcsek Köve lett volna, hiszen az életelixír függő, kiszolgáltatott helyzetet jelentett volna számára.
Az igazgató úgy gondolta tehát, hogy Voldemort összesen hat horcruxot készített, s ezekben a lelke hat darabját őrizte, miközben a hetedik rész, mely megmaradt, miután Harryre támadt, nem távozott el a testéből. A hatból természetesen már nem volt meg mind: Harry elpusztította a naplót, és Dumbledore professzor is végzett eggyel, amikor megszerezte Marvolo/Rowle gyűrűjét (amiért, ha Piton professzor nem lett volna, az életével lett volna kénytelen fizetni). Ám négy még mindenképp érintetlen volt, és az igazgatónak konkrét elképzelései voltak arról, hogy mik lehetnek ezek: Az egyik horcrux feltehetően a Mardekár-nyakék, a másik Hugrabug serlege, a harmadik maga Nagini, a negyedik pedig valószínűleg egy Hollóháti Hedvigtől vagy Griffendél Godriktól származó ereklye.
Harry legnagyobb meglepetésére Dumbledore professzor beleegyezett, hogy ha fellel egy újabbat a horcruxok közül, segíthet majd neki az elpusztításában. Azt is megtudta ezen felül, hogy Voldemort nem érzékeli, ha megsemmisül a lelke egy darabja, mivel az már túl rég el lett választva tőle. Így történhetett az is, hogy Lucius Malfoyt csak akkor büntette meg, amikor - jóval később - tudomására jutott, mi lett a naplóval, a férfinak ugyanis várnia kellett volna még, és őriznie azt annak ellenére is, hogy nem tudott róla, valójában mit tart a kezében.
És Dumbledore professzor elmondta azt is, hogy a horcruxok nélkül Voldemort ismét halandóvá válhat, és bár még mindig rettenetesen nehéz lenne elpusztítani őt, de már nem lehetetlen. Harry képes lenne rá, hiszen rendelkezik az egyetlen képességgel, amellyel a Sötét Nagyúr nem: a szeretet képességével, ami megakadályozta abban, hogy rálépjen ugyanarra az útra, amelyre Voldemort, és így valódi ellenfele lehet. Mindemellett az igazgató hangsúlyozta azt is, hogy ennek semmi köze a jóslathoz, hiszen ha soha nem is hallotta volna Harry, hogy ő lesz, aki egy nap legyőzheti Voldemortot, akkor is megpróbálná felvenni vele a küzdelmet. És Harry végül megértette, hogy bár hátat fordíthatna az egésznek, mégsem fogja megtenni, szabad akaratából fog minden erejével törekedni arra, hogy legyőzze a Sötét Nagyurat.

(Morgan Le Fay)